E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Látom, NemoCap nagyon nem akarsz megbékélni, Nem azt mondja Isr hogy ő megmondja mi az igazság, értelmezi a Bibliát, hanem azt, hogy ez a fórum a Biblia értelmezésréől szóljon, és ne a valláskérdésről.
Másrészt az a felekezet, amely a Bibliában álló igazságokat rúgja fel, nem kis mértékben, az nem tekinthető Bibliai felekezetnek. Pl. bálványimádás, több isten imádata, a természet imádata, ember (nem Jézus) imádata stb.
Ha így nézzük máris lejebb apadt a Biblia vallások sora.
És amint mondtam nem vagyok meggyőződve a kizárólagos Igazság birtoklásáról, én csak a Biblia alapján próbálok közeledni Istenhez. Remélem ez nem tévút, és nem bűn
E topik részben arról szól, hogy a Biblia mit mond arról, hogy miképp is szükséges "őt magát" értelmezni. Ha ezt nem veszik figyelembe az emberek, és elferdítik a bibliai igazságokat, akkor természetes, hogy ellentmondások alakulnak ki... De szerintem ennek a topiknak nem a felekezeti különbségek megvitatása a célja. ("Felekezet mentesen csak a Bibliáról...") Erre vannak más topikok szép számmal...
"Ugy gondolod tehát, hogy aki nincs velünk, az ellenünk ?"
Nem úgy gondolom... de ha összevetem a topikleírással a 662-es hozzászólásodat, akkor nem találok összhangot (főként a 3. és a 4. ponttal).
"Hm?"
Akadnak gondolatok a Biblia olvasása közben, és ezeket néha megosztom másokkal. De valójában ez csak a topikon zajló beszélgetések hézagkitöltése. Sajnos ezek a hézagok néha túl nagyra sikerednek... De ha már választani lehet, akkor inkább a csend, mint az offolás. Arra van más topik, ahol nem off...
"Ha a téma a Biblia, akkor bizony én ahhoz szóltam..."
Sok topik szól a Bibliáról. Az egyik így, a másik úgy... Ez a topik a topikleírásban leírt módon...
Igen, sokan ki akarják zárni az Egy Igaz Istent a vallásukból, ezért megpróbálják elferdíteni az eredeti szöveget, beszélhetünk itt akár a Kabaláról, vagy az egyéb Rabbi magyarázatokról, akár a koránról, de akár a Biblia egyes változatairól. Mindenesetre Isten tudja melyik az Igazi Biblia, és ő megmutatja az Őt követőknek, hogy mit kövessenek, aki meg a saját vallását akarja követni, az olvasgassa a koránt, a hamis bibliákat, vagy a Rabbik félrevezető magyarázatait.
Tisztelet a kivételnek, vannak helyes magyarázatok is,
illetve nemcsak a Rabbik csináltak hamis magyarázatokat, hanem keresztyén papok, pápák is.
Teljesen úgy emlékszem, Jézus is idézett a Bibliából, Sőt egyes cselekedeteit csak azért tette meg mert 'le van írva' a Bibliában. Isten nem azért mondta a Mózesnek, Dávidnak, Máténak, Pálnak és a többi szent embernek, hogy írják le és őrizzék meg a Bibliát mert lehet anélkül is Szent életet élni, hanem azért, mert nagy szükség van rá. Krisztus nem hiszem hogy a saját szavait nem ismeri, Ábrahám korában pedig nem az volt a réma, hogy a feltámadott Jézust ímádja. Egyébként Ábrahám személyesen beszélgetett Krisztussal, így az élő Bibliát 'olvasta'
Megemlíteném, hogy Isten népe többszőr az Írások miatt tért meg, és onnan kapott látást.
"... békességes tűrésre (állhatatosságra) van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet." (Zsid. 10:36)
Az általunk igaznak és jónak elfogadott dolgok állhatatos megcselekvésére nagy szükségünk van. Ha fontosnak tartott elveinket nem visszük át a gyakorlatba, ha lelkiismeretünk hangját elnyomjuk, akkor olyan útra merészkedünk, amelynek kövei önzésből állnak, és lejtői a pusztulást hozzák el... Isten olyan tanácsokat ad nekünk, amiknek megtartása által alkalmassá válhatunk a szeretet honában való életre...
"Könyörülő és irgalmas az Úr... Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket... az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön... a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék." (Zsolt. 103:8,10-12,17-18)
Bár sokszor Teremtőnk ellen fordulunk, Ő mégis olyan utat tár elénk, amelyen járva meggyógyulhat jellemünk. Hű és önzetlen szeretetét nem kezdi ki botor engedetlenségünk... Isten tanácsai elvezethetnek mindenkit a boldog örök életbe... de mindenkinek magának kell dönteni, hogy melyik utat választja...
"Mivel megtartottad az én béketűrésre (állhatatosságra) intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait." (Jel. 3:10)
Isten üzenete nekünk is szól: ha híven követjük útmutatatásait, akkor a megpróbáltatások a javunkra lesznek, és Isten segítségével a szereteten alapuló jellem kovácsai lesznek számunkra... Ám, ha önző énünkre hallgatva a magunk útját választjuk - Isten jónak tartott tanácsaival mit sem törődve - akkor a nehézségek csak még inkább megkeményítenek a jó elleni küzdelmünkben...
"... de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek." (Mk. 9:22-24)
A gyermek atyja nagyon szerette volna, ha gyermeke meggyógyul, de szembesülnie kellett azzal, hogy a csoda csak akkor történhet meg, ha valóban hiszi azt, hogy Jézus által Isten képes és hajlandó ezt meg is tenni. Alig pislákoló hitében megkapaszkodva fel is kiált: "Hiszek Uram!" Ám ahogy ezt kimondja, máris látja hitének kicsinységét, és egy őszinte kéréssel fordul Jézushoz: "Légy segítségül az én hitetlenségemnek." ... Mit ért volna egy képmutató kéréssel ez az ember? Ám őszinteségével elérte azt, hogy Isten megsegíthette őt és fiát...
Ma sem bővelkedünk jobban hitben... De helyzetünkön nem segíthetnek az Istenhez címzett képmutató imák. (Bár Őt nem csaphatjuk be, de magunkat igen...) Ha őszinték vagyunk Istenhez, akkor megnyitjuk az ajándékai előtt becsukott kapuinkat... Még ha szégyellni, és takargatni való is állapotunk, bátran fordulhatunk őszinte szavakkal megértő Teremtőnkhöz, hiszen Ő átlátja helyzetünket, és vágyakozik segíteni rajtunk...
"... a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van... ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel..." (Ef. 5:9,11)
Az Istentől reánk áradó világosság segít felismerni, és helyesen értékelni a valóságot, az igazságot. E nélkül a világosság nélkül nem tudjuk áttörni a bennünket körülölelő lelki sötétséget (pl. nem tudjuk élesen megkülönböztetni a jót a rossztól)... Ha az Istentől jövő ismeretet (világosságot) nem utasítjuk el, akkor olyan gyümölcsöket teremhetünk, amelyek mindenkinek hasznára vannak, tartós békét és örömet okoznak, és nem ellenségei az életnek...
"Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak." (Ésa. 41:10)
Isten mindenkor velünk van, és óv bennünket. Ha segítségét elfogadjuk, akkor csak olyan dolgokat enged megtörténni az életünkben, amik végül mindenképpen a javunkra válnak... Isten hatalmának, és az irántunk érzett szeretetének ismerői olyan békességet birtokolnak, ami a nehézségek idején is megmarad...
"... a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet..." (Rm. 6:23)
Isten sokszor megszólítja a bűn (az önzés) fogságában lévő embert, de segítségének tudatos visszautasításakor nem tehet semmit, hiszen döntéseinket tiszteletben tartja. Végül az önzésben teljesen megkeményedett jellemű ember már nem tudja mások érdekét a sajátja fölé rendelni, ezért tetteinek következménye a pusztítás, és a halál... Ám nem mindenki utasítja el Isten jellemformáló segítségét...
"Kicsoda hasonló az Úrhoz... A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból..." (Zsolt. 113:5-7)
A teremtő Isten szolgai szerepet vállal teremtményeiért, értünk. Szolgálatával a szenvedésektől megszabadított életre kíván elvezetni mindenkit. Átvállalja terheinket, hordoz bennünket is. Szolgálatában, teherhordozásában a tiszta szeretet ismerhető fel...
"... ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor... az Istennek ismeretére jutsz." (Péld. 2:3-5)
Ha szeretnénk meglátni a dolgok valódi összefüggéseit, ha vágyunk tudni a végső okokat, ha célunk megismerni Isten bölcsességét és jellemét, akkor kutatásunkkal olyan dolgokat fedezhetünk fel, amelyek minden földi kincsnél értékesebbek. Keresésünk eredményeképpen megtalálhatjuk az élet értelmét, és annak útját, mely út nem más, mint az áldozat vállaló szeretet...
"Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem!" (Zsolt. 143:10)
Ha meglátnánk Isten valódi jellemét, akkor bátran hagyatkoznánk Rá... Nincs számára fontosabb, mint teremtményei jóléte, és valójában csak Ő látja át, hogy mi is van javunkra... Ha igényeljük Teremtőnk tanítását, akkor a legnagyobb dologra vezethet el bennünket: az Általa képviselt tiszta szeretetre.
"... a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad." (Ésa. 54:10)
Isten ígéretei, és irántunk érzett szeretete biztosabbak mindennél. Mégis sokszor kételkedünk bennük, ha például nem teljesülnek imáinkban elmondott kéréseink... Átgondolásra érdemes az a tény, hogy Isten csak a javunkat szolgáló kéréseinket válthatja valóra, hiszen a felénk áradó szeretete miatt nem hajlandó nekünk ártani...
"Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?" (Péld. 20:9)
A Bibliában megnyilatkozó Isten feltárja a szörnyű valóságot: A bűn (az önzés, a közöny...) annyira megfertőzte a földi embert, hogy önerejéből már képtelen meggyógyulni (megszabadulni)... Isten ezért minden gyógyulni vágyó embernek biztos gyógyulást kínál fel...
Ha valaki mégis úgy gondolja, hogy Isten segítsége nélkül "megtisztíthatja szívét", akkor mindenképp becsapja magát, hiszen:
1. vagy valóban megtisztult, de azt az Isten vitte véghez benne, mert szereti elesett teremtményét,
"... örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez... Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek." (Jak. 1:2-3,12)
Akik hajlandóak elfogadni az Isten segítségét, azoknak minden nehézség (is) a javukat szolgálja. Olyan jellemet épít e nehézségek által Isten, amely alkalmas a szereteten alapuló örök életre...
Akik kitartóan a szeretet világát részesítik előnyben az önzés világa helyett, azoknak a szép és boldog élet reménye valóság lesz...
"A (valódi) szeretet hosszútűrő, kegyes... nem irígykedik... nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A (valódi) szeretet soha el nem fogy..." (1. Kor. 13:4-8)
Minden embernek meg van a saját, egyedi meghatározása arra, hogy mit is jelent számára a szeretet. Ám ezekbe az elképzelésekbe leginkább beleszövődik az önzéstől eltorzult jellemünk is... A valódi és tiszta szeretet jellemzőit mutatja be a fent idézett igeszakasz. Ez alapján érdemes önvizsgálatot tartani, és megvizsgálni embertársaink iránt érzett szeretetünket... Csakis Isten segítségével tanulható meg az a valódi, önzetlen szeretet, ami az Övét tükrözi vissza...
"... (Isten) változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget ... és tudományt..." (Dn. 2:21)
Úgy tűnik, hogy bolygónkon már mindenen az önző emberiség hatalmaskodik. De tudnunk kell, hogy Isten kezében van az igazi vezetés, hiszen Ő döntötte el mindig is - így most is - hogy kik kezébe kerül a föld kormányzása... Gondolhatnánk azt, hogy Isten rosszul teszi azt, hogy a gonoszokat is hatalomhoz juttatja, de be kell látnunk, hogy az Ő terveibe nem látunk bele. Meg kell nyugodnunk abban az ígéretében, hogy számunkra határtalannak tűnő bölcsességével mindent a javunkra fog fordítani, hiszen szeret bennünket.
"Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? ... Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!" (Ez. 18:23,32)
A Teremtő Isten minden teremtményét szereti. Senkire sem haragszik, senkit sem gyűlöl. De ártó gonoszságunktól, és pusztító önzésünktől meg kíván szabadítani bennünket, mert ezek gátjai az örök életnek...
"Ezt mondja az Úr: Ímé, én előtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját." (Jer. 21:8)
Ahogy a régi korok emberének választást kínált Isten, ugyan úgy teszi most velünk is. Mi döntünk, hogy az élet vagy a halál útját akarjuk e járni. Senki sem dönt helyettünk...
"... így szól (Isten)... Magasságban és szentségben (tisztaságban, ahol nincs gonoszság) lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét." (Ésa. 57:15)
Isten jelleme távol áll minden gonoszságtól és rontástól, mégis lehajol hozzánk, ebbe a világba, ahol az önzés és a pusztítás uralkodik, hogy felkínálja nekünk a szabadulást. E tettében irántunk érzett szeretete nyilvánul meg... Mindenkit megelevenít újra, mindenkit megszabadít, aki hajlandó elfogadni segítségét...
"... Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell." (Ésa. 48:17)
Sokszor nemkívánatos az az út, amelyet szükséges bejárnunk. Ám az így megszülető felismerések és tapasztalatok nélkülözhetetlenek az örök életbe igyekvők számára...
"Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul... futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" (Ésa. 40:30-31)
Az emberek számára Isten a lehetőségek új tárházát ajánlja fel. Olyan új utakat mutat, amelyeken járva, eddig elképzelhetetlennek tartott dolgok történhetnek meg. Isten erőt ad a benne bízóknak, és építő csodákat mutat, hogy e földi utunk vége ne a halál legyen, hanem az örök élet...
