Én szerintem a MAG szó a MEG összeadottság értelmű szóval állhat rokonságban, hiszen a MAG-ban tömörítve MEG van a lényeg egyben. 1 MAG 1 MAG 1 MAG 1 MAG , MEG MÉG 1 MAG az 5 MAG .))
--
Igen, jó gondolat. A g és a k többes számot is jelenthet.
"magyar mi, székelyesen: mü, vagy úgy tekinthető mint mink rövidülete, talán a két azonos személyrag eltávoztatása végett, pl mi házunk, mi vagyunk, ezek helyett: mink házunk, mink vagyunk, vagy Bopp Ferencznek, a szanszkritra nézve szóló fejtegetése itt is elfogadható volna, t. i. szerénte az én-nek nincs és nem lehet többese, úgy hogy valamint a szanszkritban a-szmé, am. én (és) ők, úgy a magyar mi v. mit v. mük is annyi volna: én-ő v. én-ők. V. ö. ÉN."
"Ezért születik egy jelre többféle hangérték. Ami meg komolytalan."
Amennyiben (közel azonos jelentés mellett) a feltételezett akkori hangérték megfelel a mainak, akkor nincs különösebb probléma.
Az egyenlő szárú kereszt kiejtése MÁS és PÁR. A jelentése magyarul is tökéletesen egyezik. Angol nyelvből fordítva: egy fele;iker. Tehát stimmel.
Neked is tetszett a GASAAN (asszony), a NIN, (néne), a HURSAG (ország) megfeleltetés, ezek ellen nem emeltél szót, pedig a hangalakok nem igazán azonosak. De a HAR, mely formailag teljesen azonos a magyar HAR gyökkel, már csípi a szemed... Hogy van ez?
"Ebből meg nekem az jön le hogy a jelírások megfejtései igen csak gyerekcipőben lehetnek. Hiszen egy szövegnek nem lehet egyszerre 6 verziója is .)) "
Van egy óriási különbség a kettő közt! Rovásjellel írt összefüggő szöveg nincs (nem találtak), csak szavak, esetleg egy-egy mondat. Ez pedig nagyon kevés a megfejtéshez, mivel még az sem tudható, milyen nyelven írták. A sumer írásból viszont töménytelen mennyiség áll rendelkezésünkre (nagy részét még el sem olvasták), összefüggő szövegek is.
Ez persze nem garantálja a kiejtés pontosságát. Viszont az "utódnyelvek" szókincsében szükségszerűen fenn kellet maradnia az eredeti, vagy ahhoz közeli kiejtés, mint ahogyan ez a magyar nyelvben is nyomon követhető a sumer szavakkal kapcsolatban. Ha a vezető sumerológusok tudnának magyarul, minden bizonnyal jobb hangalaki megfejtések születnének.
"4: Csak hangokkal nem lehet kommunikálni, annyira kevés az a pár tucat."
Nem néhány tucat, hanem 100-nál is több hangot használhattak őseink, melyeket testbeszéddel hanglejtéssel, akár több százra is duzzaszthattak. Ezek a hangok sem egyszerre, hanem időben jócskán eltolva egymás után jelentek meg, ahogy azt a szükség megkívánta.
És nem is az a legfontosabb kérdés, hogy mennyi és milyen összetett gondolatokat tudtak általuk közölni, hanem az, hogy egyáltalán volt egy hangkészlet, ami már a kommunikáció legelemibb szükségleteit ki tudta elégíteni.
"Viszont 2-3 hangos gyökszavak már szép számú kombinációban előállíthatóak belőlük, "
Igen, csak ezeknek valamiből ki kellett alakulniuk... A semmiből nem lehet 2-3 hangú gyököket (összetett szavakat) alkotni.
Mit gondolsz, miért van legalább egy két hangban azonos gyököknek hasonló jelentése? - Csak úgy véletlenül.?..:D
Aztán, mikor elkezdtünk toldalékolni, akkor meg a hasukra ütöttek, hogy pl. legyen a többes szám jele a K, mert az volt a szimpatikus? Nemde azért lett a többes szák jele a K, mert "sok" jelentése (is) volt?
Mit gondolsz, miért van A hang az a, az, amott, amaz, arra, addig, afelé, ahhoz, ahol, aki, akár, ami, annak, annál, annyi, abba, agg, akkor, alá, ad, akar, stb. szavakban? - Ha nem azért mert az A hang jelentése: "távolra mutató".
Sokszor elmondtam: Ahhoz, hogy az ember a saját közlendőjét több hangra "lefordítsa" s ezt a több hangot ki tudja ejteni, valamint a hallottakat értelmezni tudja, fejlettebb agyra, s benne beszédközpontnak kell kialakulnia, ez pedig nem megy másképp, csak úgy, ha egy-két hanggal kezd el gyakorolni.
MAGA, MAG-UNK (!) , MAGAM, (magom) , MAGÁNAK ezek mind valóban MAG kapcsolatúak.
A "MI" szó amiből van a MINK/MINKET és hasonlók (münk is). A "MINK" K hangja bizonyosan a többesszámnak a jele. Tehát ez a szó többesszám képzetű, a MAG viszont még nem az. de a MAKK/MÁK formákban már logikusan ott lehet ez szintén. Hiszen ott a MAG-OK száma már több lesz.
A "MI" szó nem csak személyes névmás, ugye kérdőszóként alanyra kérdezünk rá. Ugyanez ha MIK formában hangzik el, szintén a többesszám okán kap K hangot a végére.
Én szerintem a MAG szó a MEG összeadottság értelmű szóval állhat rokonságban, hiszen a MAG-ban tömörítve MEG van a lényeg egyben. 1 MAG 1 MAG 1 MAG 1 MAG , MEG MÉG 1 MAG az 5 MAG .))
Vagyis 1 MEG 1 MEG 1 MEG.... és így tovább. Lehet MAGszámoláshoz is köze van az egésznek. A MEGszámoláshoz.
MÖG-ÖTT szót lefordítjuk, magyart magyarra akkor MEG+OTT van, túl azon a valamin. MÉG stimmel is értelemre...
M -MA/ME képzői értéke is ugyanaz. Magát meghatározó dolgokra alkalmazzuk, mert névképző.
CzF:
"~MA, vékonyhangon: me, névképző, pl. buzma, duz-ma, szak-ma, szusz-ma. ... Egyébiránt a tatár-török nyelvben igen termékeny igenév-képző, s általán azt tartják róla a nyelvészek, hogy a határtalan módból a végső k elhagyásával származik, pl.bil-mek, ..."
Szerintem a mag szavunk a maga szavunk rövidülése , ugyanis a mag azt a testet jelöli, ami önmagát határolja.
Sőt a mag a mag-unk szavunkra is visszmegy szeintem.
mag / mag-unk / mag-a
CzF:
"Hogy a granum-ot, semen-t, medulla-t jelentő magszóban gömbölyü a van, mutatja a magam, magad, maga, mely régente így is hangzott: mogam, pl. a régi halotti beszédben: „Nem heon (nem csupán) mogánek, gye mend vő fojánek halálot evék.“ V. ö. MAGAM, MAGAD stb."
Ha pedig így van, meg kell vizsgálni, hogy a mü - münk szavunk milyen kapcsolatban van a magam, magunk szóval.
Nagyon úgy néz ki, mintha a mü szavunk g képzős változata lenne a mag.
CzF:
"MI, (2), a személyes névmás többesének első személye. Másképen és teljes alakban: mink. Székelyesen: mü, régiesen, kiváltkép mint személyrag mük (és muk), több szláv nyelvekben: mi v. my, svédül és dánul: wi, finnül: me, törökül bi-z, némely tatár nyelvekben: mi-z, hellénül: ημεις (aeoliai alakban: αμμες, Bopp szerént = ασμες), és νωι; persául: má (öszvehúzva ebből: men-há), szanszkritül: vajam és aszmé, arabul: nehnü, zendül: vaém stb. Birtokragozva: miénk (= mi-é-nk), v. mienk és miéink, v. mieink. A magyar mi, székelyesen: mü, vagy úgy tekinthető mint mink rövidülete, talán a két azonos személyrag eltávoztatása végett, pl mi házunk, mi vagyunk, ezek helyett: mink házunk, mink vagyunk, vagy Bopp Ferencznek, a szanszkritra nézve szóló fejtegetése itt is elfogadható volna, t. i. szerénte az én-nek nincs és nem lehet többese, úgy hogy valamint a szanszkritban a-szmé, am. én (és) ők, úgy a magyar mi v. mit v. mük is annyi volna: én-ő v. én-ők. V. ö. ÉN."
Véleményem szerint a mü, mük is központi jelentésű szó. Egy halmaz, amelyel a lényegünk tartozik. A mag definiciója is ugyanez.
A MENDE--MONDA is MENET, szójárás, a szavak/MONDAT-ok MENNek emberről emberre, itt szerintem is van kapcsolat. A népnevünkkel nem gondolnám, mert az önnön írásunk szerint mindig G vagy GY és nálunk ez fix. Azaz a MAG alapján. Amiket írsz is jók, MAG kapcsolatúak lehetnek eredetileg.
Persze idegenben rontott alakok is keletkeztek a magyar népnév kapcsán, mint MADAR, vagy MACARA, stb. de ez nem a magyarok műve írásban.
A MAGYARÁZ meg annyit tesz hogy MAGYAROZ (beszélt nyelvünk jelentésével), ahogy írod valamit érthetővé teszünk, MAGYARÁN szólva már érteni fogjuk.)) Én lehetségesnek tartom hogy eredetileg ez az idegen kifejezések MAGYAROZÁSA volt kezdetben, majd később kibővült jelentéstartalommal bármilyen nem érthető dolognak az érthetővé tétele...
A MAGYAR MEGYER között elképzelhető hogy csak akcentusbeli a különbség , és akkor nem a MEGY szóhoz van köze, hanem ugyanúgy a MAG szóhoz, csak ez utóbbi egy későbbi törzs neve kicsit másképpen, de utalva a MAGYAR szóra.
A MEGYE szó meg egyértelműen a MEGY szó képzete. Ahogyan a JÁRÁS fogalma is a JÁR amihez köthető, tehát minta is van rá másik. Mivel ezek kijelölésekor valóban bejárták a területeket...
Azért nem, mert a megye valóban jelenthet a menéssel-járással kapcsolatot, de ettől még a magyar népnév teljesen más eredetű is lehet. Az alaki egyezés nem minden esetben azonos eredetet jelent.
Itt van a mada vagy magya népnév, ami a médek önelnevezése. Ők a rokonaink voltak, vagy a közös ősnép révén elszakadt testvéreink.
Mászkálósaknak nevezték volna magukat?
Ha a megyer körbejárható területet jelent, akkor a magyar mit jelent, ha többé-kevésbé vándorló népről beszélünk?
Igen, és azt sem szabad elfelejteni, hogy ha a magyar népnév változata lenne a megyer, akkor az a-e változatok között archifonémával kell számolnunk, sőt a megye nevünket is kapcsolatba lehet hozni a népnevünkkel.
1: Úgy legalább 10-12 pontban mutattam meg lgaláb hogy a HUN--HON összetartozó és átjárható. Leírtam miért.
2: Én csak biztosan létező hangalakokkal foglalkozom, az idegen hangátírások/torzítások okán ez is épp elég feladvány tud lenni, az már nem fér bele hogy még a hangérték se legyen biztos és 100%, mert akkor még az sem biztos hogy tényleg létező hangértéket vizsgálok.
Ezen okból kifolyólag a sumer "szavak" legfeljebb érdekességképp kerülhetnek képbe bónuszként esetleg, és semmiképpen sem referenciapontként vagy hivatkozási alapként. Arra nem kielégítő a hangérték bizonytalansága végett.
3 : HAR CZ-F csak a lényeget másolom amivel én is egyetértek :
"elvont gyök és eredetileg hangutánzó, s jelent erősebb, a fogak között rezegtetett hangot és általán valami horzsolást, mely ennél fogva hasonló hangot adó tárgyakra is átvitetik. Ebből eredtek a hangra vetítve : harsog, harsány, haris, harkály, harang, haré közvetlen hangutánzók"
"Megvan továbbá olyan szókban melyek működése némileg a fogak összeszorításával, erőlködéssel párosul s az indulat erős kitörését jellemzetesen ábrázolja : harag, harc, haramia, harap, harcsa" + sok más még amit hozzáírhatnék én is még, nem véletlen mondtam erre hogy hangutánzó és indulatgyök is, nagyjából én is ezzel a felosztással értek egyet. Hegyekről ő sem beszél, mert semmi köze hozzá.
Hargita meg magyar ősünk mi a "faszé" volna már sumer neve, ez teljesen hülyeség. Harag szó mindet megmagyaráz, ma is családnév és főleg Székelyföldön de a Haragos is az, és Erdélyben ez a harag több földrajzi név megnevezője, hegy, patak, település stb. neveiben benne...
1: Van HUNOR és van MAGOR . Van HUN és MAGYAR . A MAGYAR ráadásul régen MAGAR sokszor olyan szövegkörnyezetben is ami egyébként simán ír GY hangot is más szavakban le..
Aki véletlenekkel jön azt nehezen tudom komolyan venni az ügyben. Legesélyesebb hogy közvetlen a névből lett. Ha nem, akkor "B" megoldásként a MAG+GYAR jöhet szóba, ami meg ugyanúgy a MAG képzete.
A többi rész rendben van. A cikkek/földrajzi nevek érdekesnek látszanak, majd átveszem őket és a felvetődő kérdésekre is kitérek...
Ez így van, de ennek semmi köze a HUN népnévhez... Leírtam, miért.
"Mert én meg azt mondom hogy csak pontos és biztosan létező hangalakokkal érdemes foglalkozni, "
Pontosan azt teszem, több oldalról is igazoltan.
" És a HAR nem hegy. "
Szó szerint valóban nem hegy, de a magyar gyökrendszerben rokonértelmű a jelentése, mivel abban a NAGY jelentés domborodik ki, ami a heggyel - mint nagy - azonosítható.
"Sőt, mivel Erdélyben gyakori a HARAG szó a földrajzi nevekben, Hargitának is ehhez lehet inkább köze."
Ez nem jelent semmit. Illetve nem a haragról van szó, hanem az erőről, nagyságról.
A Hargita simán lehet sumer szó: HAR-GI-TA.
HAR gyök a magyarban: Harsog, harcol, harag, harap... jellemzően nagy erővel bíró dolgok közös gyöke.
Az a baj, hogy Te mindig egy képzett gyök megváltozott jelentését próbálod ráhúzni egy gyökre, aminek nem ugyan az a jelentése.
A har-ag= har+ag azaz erő+gyakoriság: ez a harag, mikor gyakori erőt fejtünk ki valakire. Az angol hard= kemény. Átvitt értelemben erős...
HAR=erő, nagy, GI=visszatérni, TA=helyhatározó (helyre mutató szó)
Összeolvasva: "A visszatérés hegye (az)", vagy, ha személyről van szó: '"Az Úr/Nő (a Nagy) visszatérésének helye'".
"A MAGOR---MAGYAR kapcsolat több mint gyanús, MAGOR népe a MAGYAR ezt józan ésszel gondolkodó nem is vetheti el"
Ez még önmagában kevés, mert véletlen is lehet az egyezés, de több más bizonyító erejű érvvel együtt (Van ilyen, hasonló jelentésű gyökünk, s ott is van, ahol így neveznek minket) már elég "ütős" ahhoz, hogy - ha nem is 100%-osan - de nagy valószínűséggel azonosnak tekintsük a két szót.
"De a MADÁR és MOGYORÓ népünk nevével kapcsolata több mint kétségesnek látszik."
Szerintem is.
"Furcsállom is hogy mondjuk CZ-F és mások az egyik legnyilvánvalóbb kapcsolatot nem vetették fel, éspedig hogy ez egy MAG, hát ez lehet az egésznek a lényege ! "
Szerintem is...
Nem csak C-F, hanem a mai nyelvészek sem gondolnak erre, (sőt, egyenesen tagadják, félnek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől...)
Ott (India északi részén) található Maghar város is...
MAGHAR = MAGGAR?
Néhány érdekesség a cikkből. Csak a magyar fordítást írom, az eredeti angol szöveg a szócikkben található:
"Az ország ezen részét tizenkét körzetre osztották, amelyek Bahra Magarat (Tizenkét Magar Falu Konföderációja) néven ismertek, amelyek az adott időszak következő régióit foglalták magukban: Argha, Khanchi, Bhirkot, Dhor, Garhung, Ghiring, Gulmi, Isma, Musikot, Rising , Satung és Pyung."
GARHUNG = HUNGAR?
BARA szónak számos jelentése van különböző nyelvekben de az arabban 'dicsőség', 'bátor' jelentésű, a sumerban trón emelvény; király, uralkodó. Vesd össze az Atara szó jelentésével. (korona, áldott)
Egy másik tizennyolc Magar királyságból álló konföderáció, az Athara Magarat is létezett, és eredetileg Kham Magars lakta."
ATHARA = ATARA, mely szomszédságában Arad, Maghar, Turan, Kána (Kána magyar Árpád-kori falu) Tábot-hegy valamint Kisra, Kishor, Kison, Gita, Tamra, Bardala, Kardala található?
Libanonban is van Kána nevű település.
KHAM (Magar) = bibliai KHAM, kinek fia nem más, mint Kánaán, az átkozott, aki Khús testvéreként Nimród nagybátyja.? Ezek a kananeusok laktak ősidők óta abban a térségben, amelyről az ásatások során bebizonyosodott, hogy szkíta terület volt. Amúgy az ATAR = korona, áldott jelentésű szó. Ez illik az Athara Magarat szövetség megnevezéshez. (áldott Magar terület)
Ha már e térség szóba került, hadd említsem meg, a Kaukázustól délre számtalan magyar hangzású helységnév található:
Hadd említsem meg az újgurokat, akik Kína észak-nyugati részén telepedtek le.
"Összességében az ujgurok átlagosan 44-64%-ban szibériai/kelet-ázsiai, 33,2%-ban európai és 17,9%-ban dél-ázsiai (India) származásúak.[8]" https://hu.wikipedia.org/wiki/Ujgurok
"A mai napig megtalálható az ujgur ruházaton a kalocsai hímzésből ismert tulipán motívum, de több közös szavunk is van: rák – rák, tanya – tanha, csap – csap, bátor – batur, stb. Ezen kívül az ujgur dapanji csirke a magyar csirkepaprikásra emlékeztet egy kis gyömbérrel, chilivel és rengeteg fokhagymával fűszerezve. Nem hiába emlegetnek minket az ujgurok nyugatra vándorolt rokonukként." https://hungarikumokkal.com/2019/10/ujgur-magyar-rokonsag/
Talán idáig jutottak a valamikori magyarok, s innen indultak útjukra (visszafelé, nyugatra)a törzsek, közben hunokkal keveredve (HUN, HUNOR néven) találkoztak a délről jövő magyarokkal mielőtt a K.M.-be értek...
"viszont ez szerintem nem kötődik a népnévhez,"
A MAGAR is egy népnév. Már kettő is van belőle MAG gyökkel...
1 : Ez a példa azért nem jó, mert itt valóban van egyetlen fix biztos hangalakunk. Épp ezt hiányolom a sumernél, már amely szót többen egymástól függetlenül próbáltak megoldani.
De ott egy jel megállapított hangértéke gyakran 5 szófejtőtől 6-féle .))
2 és a 3.: Én a jelek "átírásairól" beszélek. Ezek hangértékeiről. Nem a jelentésükről, hanem hogy hogyan hangzottak és milyen mai hangokra váltják őket át. De nekem az nem tetszik az egészben hogy egyrészt mint írtam hogy senkinél nem ismert hogyan és milyen módon állapít meg hangértéket, és az egész X és Y ilyen és olyan olvasataitól függ és ki hogy mit értelmez.
Ezért születik egy jelre többféle hangérték. Ami meg komolytalan. Most nem a több jelentéssel foglalkozom, hanem azzal hogy ha hangértéket állapítok meg , akkor annak egy bizonyosnak kell lennie.
Amúgy az ősi rovásleleteink megfejtései is ilyenek, nagyjából annyi megfejtése ahányan a témával foglalkoztak.
Ebből meg nekem az jön le hogy a jelírások megfejtései igen csak gyerekcipőben lehetnek. Hiszen egy szövegnek nem lehet egyszerre 6 verziója is .)) Persze később "közmegegyezéssel" ráböknek egyre amit "hivatalosnak fognak tartani" , ami kábé annyit tesz hogy a csapat legbefolyásosabbja "elviszi" a bulit magának, a többi meg magában szitkozódik, kábé ennyire valódi ez a közmegegyezés.))
Tudom, mert volt alkalmam bennfentes rovás fórumba olvasni, ami ott megy az kegyetlen.)) Szóval maradjunk annyiban hogy én egy elém citált efféle hangértéket csak fenntartásokkal tudok kezelni, aminek kétséges a hitelessége.
4: Csak hangokkal nem lehet kommunikálni, annyira kevés az a pár tucat. Viszont 2-3 hangos gyökszavak már szép számú kombinációban előállíthatóak belőlük, ennek van meg az értelme...
1: Magyar nyelvű emlékek híján nem tudhatjuk biztosan hogyan hívták pontosan saját magukat. Tehát ez csak egy találgatás és nem több. Arra meg nem alapozhatunk. Egy biztos a HONból---HONNOS ránézésre is magyar képzésű. Ami HUNNOS is volt, egyértelmű az átjárhatóság.
2 : Már leírtam a gondolataimat és a hozzáértők állásfoglalását a sumer írás valós megállapíthatóságának kihívásairól, ezt nem írnám le még egyszer mert nem vagyok papagáj.)) A sumer valós hangalak meghatározásának módja egyik szófejtőnél sem ismert (hétpecsétes titok), így gyakorlatilag igazolni sem lehet (és emiatt cáfolni sem) hogy tényleg az a valós amit meghatározott, illetve hogy mennyire pontos. Majd ha lesz ilyen, akkor elgondolkodom hogy komolyan is vehető akár.
Mert én meg azt mondom hogy csak pontos és biztosan létező hangalakokkal érdemes foglalkozni, a fiktív vagy félig stimmelővel sokat nem tudunk kezdeni ami talán úgy volt, vagy talán másképp volt. Ez kevés, már 1-2 hang eltérés is eszméletlen különbséget tud okozni jelentésben. És a HAR nem hegy. Hargitán kívül a kismillió hegynevünk véletlen sem így indul, tehát alaptalan az egész. Akkor miért nem így indul mondju -ből legalább 1?... Sőt, mivel Erdélyben gyakori a HARAG szó a földrajzi nevekben, Hargitának is ehhez lehet inkább köze. Ellenség HARAGÍTÓ , régiesen HARAGITÁ öket. Ezt már hosszasan átvettük, én maradok ennél a verziónál. Mivel megközelítőleg sincs más alternatíva ami versenyképes.
3: Ezen én senkivel sem vitázom hogy a szkíta--hun--magyar micsoda, ezt az ókorban és a középkorban is tudták, le is vannak írva, nálunk is ez a világ legtermészetesebb dolga volt akkoriban tudni a származásunkat.
Majd egyszer sasolj már rá a pápai bullákra hogyan is kezdődtek ezek.)) Mondom én hogy zavarnak a tények, pedig csak ismerni kéne őket...
4 : Ősrégi korokban még nem volt kialakult maihoz hasonló világrend. Sokan keresték még a helyüket. Viszont a HONOS és a SZÉKEL(ö) nevek önmagukért beszélnek.
Ok, igazad van, mondok mást ugyan azon hangalakú szavakra:
DO jelentései: életben marad, rendbe tesz, megállja a helyét, tesz, csinál, teherbe ejt, megy, elér, ad, sikerül, megfelel, megold, játszik, nyom, becsap, ellát, elrendez, kiszolgál, kiszámít, kitakarít, megfejt, megsüt, megtekint, megtisztít, megél, stb... (a lista nem teljes)
Csak az említettek száma így is 25!!!
GET: kap, fog, kerül (v.mibe) válik (v.mivé), tesz, vesz, jut, hoz, megkap, szerez, ért, elér, eljut, vásárol, rávesz, juttat elhoz, felfog, elfog, bevesz, stb... (itt sem teljes a liosta.
LIFT: felvonó, emelés, segítség, emelkedés, felhajtóerő, légi szállítás, áthelyezés, felold, megszüntet, felszáll, lop... (ez sem teljes lista)
"De egy képjel és ékjel esetén aki ezt "lefordítja" ott egyetlen fixen létező hangalakot várnánk mint megoldás,"
Amint fentebb láthatod, egyetlen "ékjel" azaz szó sokszor tucatnyi, vagy annál is több jelentést hordoz.
Miért várod egy 5000 éves nyelvtől, hogy egyetlen ékjelenek csak egy olvasata/jelentése legyen, mikor egy fejlettebb, nagyobb szókinccsel rendelkező nyelvben is akár több tucat jelentése is van egyetlen "jelnek" azaz szónak?
"A kimondott szónak csak egy alakja lehet, még ha épp több is a jelentése."
Egy alakja van, hiszen ugyan az az ékjele. A jelentése pedig attól függ, hogyan ejtjük. Tehát egy szóalaknak több jelentése (kiejtése) van, csakúgy, mint manapság. A magyarban is vannak ilyen szavak: Vár, dob, fűz, ér, fog, zebra, nyúl...
Értem én, hogy az zavar Téged, hogy van egy ékjel és annak többfajta kiejtése, és még a kiejtések is többjelentésűek, de ez az írásrendszer sajátosságából fakad, Ők nem betűket írtak le, hanem gyököket, és nem annyit, amennyi a szókészletük, hanem kevesebbet, így a szövegkörnyezetből derül ki, melyik olvasata és annak melyik jelentése érvényes az adott esetben.
"4: "ha ma is csak hangokkal kommunikálnánk...." Hát úgy nem lehet kivitelezni alapszinten sem a kommunikációt,"
Az igaz, hogy azzal a nyelvvel még nem lehetett a mai értelemben beszélgetni, de arra már elegendő volt, hogy egy kezdetleges emberi lény néhány fontos dolgot közöljön társaival.
Nem is volt szükségük még másra, csak ennyire.
Ez az emberi kommunikáció alapja, kezdete, ami már az állatvilágban is kimutatható, hiszen ők is kommunikálnak egymással. (hangokkal is) Igaz, ők (az emberszabásúak) jelen tudásunk szerint csak érzelmeiknek szándékaiknak adnak hangot, tárgyakat, jelenségeket még nem tudnak hangokkal azonosítani, mert nincs hozzá hangkészletük. Az ember beszéd kezdetét attól a ponttól számítom, mikor már a hangutánzó hangok megjelenésével az érzelmeiken kívül, tőlük független dolgokra, eseményekre, azok jelölésére is volt néhány hangunk.
Ezek megléte nélkül egyszerűen nem lehet tovább lépni, nem lehet gyököket szavakat alkotni.
