Éppen a legfőbb ideje ennek a topiknak is. A szemeink előtt bontakozik ki a jövő, férfiak tömegei kezdenek rájönni hogy manipulálják őket a nők, hogy át lettek verve, hogy boldogtalanok, hogy a mai modern nőknek nem lehet megfelelni. Hogy túlárazottak, hogy elképesztő igényeik vannak, hogy megcsalnak. Hogy egy rántottát nem tudnak tisztességesen elkéeszíteni. Hogy a feminizmus harmadik, agresszív hulláma teljesen átmosta az agyukat.
Egyértelmű a válaszreakció : A nők bojkottja! Megvonni tőlük a figyelmet és a támogatást.
a gyerekeket szinte mindig en vittem orvoshoz, es en voltam otthon veluk (homeoff), szerettem, soha nem volt gond
ovi/suli/edzes mozgatas is jelentos reszben az enyem volt (50+ %), de ezt is szerettem, kulonosen, amikor bicajutanfutoval jartunk :)
a szulesen es szoptatason kivul a ferfi mindenre kepes, amire egy no a gyereknevelesben (es ez abszolut nem erinti a ferfimintat: a kezdemenyezokepesseget, a gyors dontesi kepesseget, a fizikai, szellemi es mentalis erosseget, a sportot, a szerelest, stb... ja, hat segget vakarni nem nagyon lesz idod)
A többséget nem érdekli a gyereke, maradjunk annyivan :)
És tényleg keress hobbyt, 2019-re ez legyen a cél :P
A legtöbb ember állat tartásra is alkalmatlan (ha már szóba kerültek a kutyák), nemhogy gyerekre... mégis semmi átgondolás, felelősség (de persze aki meg átgondolja és azt mondja hogy köszi, de nem, az ekézve van :D).
Azért azt is megnézném (annak ellenére hogy nem értek egyet vele) hogy mi vezet oda valakit, hogy a gyereket felhasználja / elidegeníti az apától ... sokszpr maga a kedves apuka vezetett oda .... de ebbe nem megyek bele, itt amúgy is a kivonulásról kellene beszélni :)
Az meg hogy a párkapcsolatokban mi hogyan máködik az két emverre tartozik ... bár tény, a legtöbb embernek vannak elképzelései és valamiért ezeket fel sem hozzák az ismerkedési szakaszban (vagy ami rosszabb: kozmetikázzák, mondják amit a másik hallani akar) és majd amikor élesbe fordul a "játék" akkor le akarják a másik torkán tolni azt, amit ők képviselnek.
Igen, mondom én, hogy ezt a gyerekezést, és a vele járó dolgokat jobban át kellene gondolni.
Egyébként az már tényleg a pár belügye, hogy hogyan csinálják, szerintem a barátnőmék módszere és a mi módszerünk is teljesen oké, a lényeg az egyetértés.
Amúgy azért vetettem fel, hogy előre kellene megegyezni, mert egy válás sokszor alapból harc. Értem, hogy nem így kellene lennie, de így van. Én, ha férfi lennék, és szeretnék gyereket, akkor örülnék előre lefektetett garanciáknak, mert valóban gyengébb pozícióban van egy apa a váláskori gyerekelhelyezésben. Bár tegnap beiratkoztam az AI-ba (ha már mondtad, hogy legyen egy értelmesebb hobbim), és ott is van szó azért arról, hogy még mindig több az olyan apa, akit nem elidegenítenek, hanem elidegenedik, ez pl. totál pozitív volt nekem, hogy azért látják, hogy van ez így is meg úgy is.
Sok férfi nem akar gyereket, azok ne is vállaljanak. Nem, az nem jobb hogy bevállalja (omg, feláldozza magát :DDD) mert a nő akarja... a gyerek is szívni fog, a nő is, a válás borítékolható.
Nem. Sokkal tisztességesebb, meg átgondoltabb, ha azt mondja: nem.
Vannak nők akik szintén nem akarnak.
Tudom, ebben az országban muszáj mások méhében turkálni és valamiért mindenki jobban alszik ha az ismeretlenek is szaporodnak, de ne, ne tegyék ha nem akarnak.
Akiket ismerem férfiak (igaz, külföldiek, oh well), azok szerettek volna gyereket és imádják is és foglalkoznak velük, nem, nem csak hétvégi apák, csinálnak mindent (persze a feleségek / bnők is ugyanúgy hamar visszamentek dolgozni -az is hozzájuk tartozik- és így megosztanak mindent), és a gyerekeik valamiért sokkal nyitottabbak, jófejebbek, 2-3 éves totyogósok is... erről ennyit. Kell egy gyereknek az anya és az apa kép is ... teljesen.
Szóval ne, csak azért mert státusz, meg a gyíkemberek is akarják meg mert a nő... NE. És próbálom feltételezni (lehet scifi) hogy annyira nem ostoba egyik férfi se (ok, tévedek): ha nem akar gyereket, nem lesz.
És azért ezek a dolgok nehogymár házasságba derüljenek ki (kivéve ha ismerkedés napján egyből megházasodnak :DD) hogy ki akar / nem akar majd gyereket.... értem én hogy szép a meglepetés, nade ezek a dolgok azok amik nem.
Mint ahogy a jövőkép, célok .... ezeket azért fontos tisztázni és mégha nem 100% terve van az embernek az életre (senkinek nincs az) akkor is ... azt kideríteni az ismerkedési szakaszban hogy legalább hasonlóak az elképzelések eléggé fontos.
Meghát valjuk be, magyar utcák rohangálnak a sikeres, jól menő, jól kinéző férfiaktól .... ja, nem. A legtöbb rottyant szarul néz ki és 40 évesen is mamahotel, magukat sem tudják eltartani.
de a képzeletbeli világukban felőlem lehetnek professzorok is :DDD A faszság professzorai.
Igaz, kevesebben vannak, hiszen ti ahhoz is "okosok" vagytok hogyan éljetek :DDDDD
de vicces, mert tényleg ez van ... mert joguk van hozzá, ezért mennek csúcsidőben, nehogymár. Ha én tehetném nem csúcsidőben mennék melózni... kerülném az embereket, rühellem őket, de nem, nekik muszáj ... és persze fel vannak háborodva ha nem kapnak helyet, senki sem kedves .... várnak egy-két órát és teljes nyugiba mehetnek bárhová.
Mert ehhez szoktál hozzá, hogy anyud visz óvodába és apud vezet.
A barátnőm és a férje a másikféle gyerekezést csinálják, a barátnőm is hamar visszament dolgozni, mert fontos volt neki a "karrier", ilyen nevelést kapott, a gyerekek mentek bölcsibe, és teljesen közösen intézik a gyerekezős feladatokat, egyikük viszi, másikuk hozza őket, egyszer egyikük van otthon, ha betegek, következőleg a másik - viszont a pénzük is külön van, minden hónapban tesznek be háztartási pénzt, és amikor kifogy, újra tesznek be, ugyanannyit. Aki magának akar valamit, az veszi a sajátból, és a másiknak szánt ajándékokat is.
Régebben, mikor kezdték, voltak olyanjaik, hogy az irodaszékeket (kettőt) a barátnőm vette, az irodaasztalokat - szintén kettőt - a férje, és tudták, hogy ha elválnak útjaik, a barátnőm viszi a székeket, a férj meg az asztalokat. :)
Mi az első pillanattól közös kasszán voltunk a férjemmel, már az egyetem idején is, betettük az ösztöndíjat, meg amit otthonról kaptunk.
Egyébként pont te is cikiztél a múltkor, mikor beírtam, hogy reggel ebédet főztem, aztán dolgozni mentem, és leléptem hamarabb, hogy dokihoz el tudjam vinni a lányomat, és pont te mondtad, hogy ez nekem hogyhogy jó. Azért ez ritkán sűrűsödik be ennyire, és alapban feladatmegosztásra álltunk rá. A férjem nem tud ebédet főzni, életében nem csinált még egy rántottát se - jó, egy tésztát azért megfőzne, de a lányaim jobban előállítanak egy ebédet, mint a férjem :) -, és a lányom meg már előre bömböl, ha az apja vinné orvoshoz, és én is nyugodtabb vagyok, ha én beszélem meg a dolgokat a dokival. Csak azért, mert egyszer összejön egy ilyen nap, ez még nem rossz rendszer. És amúgy rájöttem, hogy ez nekem mitől könnyű. Dolgoztam úgy is, mint a férjem, még a gyerekek előtt, és tudom, mennyire kemény munka, és tudom, hogy az, hogy elökörködök a munkahelyemen, sehol nincs attól. És nekem azt nem kell csinálni, gyerekek mellett.
Pl. minden elismerésem nextnické, aki még ráadásul nem is olyan munkát végez, amire egy jobban idomított majom is képes.
Egyszerűen a nő a kezdetektől ott van, jobban benne van, és minek kellene kettejüknek megtanulni minden gyerekkel kapcsolatos fittyfenét, ha elég erre az egyik.
Abszolút hiszek a munkamegosztásban, jónak tartom, csinálom is.
Ez nem jelenti azt, hogy az apjuk nem is szól a gyerekeihez meg nem szereti őket. De, szereti, van közös idő, de én vagyok benne a gyerekekkel kapcsolatos dolgokban, nekem nem gond, ha rákérdeznek, hány kilóval születtek, milyen apgarral, stb., miért hordta volna ő orvoshoz őket, és tanulta volna meg ezeket?
Van mit csinálnia enélkül is, nem egy fórumon lopja a napot. :D
"A nőtől elvárjuk, hogy ugyanúgy naponta sétáltassa a férje kutyáját, mellé feküdjön a nappaliba, vagy csak be engedje a házba, ne zavarja ha mondjuk szétszed egy kispárnát, esetleg kötelező oltásra kell vinnie ..."
Nyilvánvaló.
Mondjuk talán a kutya mellé hadd ne feküdjön. De egyébként természetesen elvárjuk.
szerintem ez, hogy a férfinek mennyi a feladata a gyermekvállalásban nagyon hamar megbuktatható. Én pl soha nem szerettem volna, ha apám visz az oviba, suliba, vagy az orvoshoz. .... azt viszont jobban szerettem amikor ő vezette az autót. Miért is jó a gyereknek ha a férfit a nő megzsarolja, hogy márpedig te is 50-50%ban beszállsz ? Ez gyakran a nő projektje, a férfi tolerálhatja, de már csak a természete szerint sem várható el, hogy 100%osan benne legyen. A legjobban működő család a nagyapáméké volt, amikor a nagyapám bejelentette, hogy ő keresi a pénz, nagymamám pedig neveli a gyerekeket és nem szólnak egymás dolgába. Ez volt és tök jó család lett.
igazad van sztem, anniy kell, ohgy a saját maguk dolgát, ami nekik fontos, megcsinálják. (már persze, ha nem infantilis, v. elmebeteg, hogy olyan dolog fontos neki, amibe a vállalt családja tönkremegy).
most gondolkozok, az unokahugom és a legjobb haverom kapcsolatában is a párjuk jelentette ki, hogy nem kell gyerek, mindketten szinte belebetegedtek ...de hát ez van.
vannak luzer pasik (én is)., nekünk tényleg nincs választásunk, ha a feleség gyereket akar, akkor kuss van. Az pedig, hogy valaki kompromisszumokat szeretnék kötni, hogy mi az akkor amiben tudok neki segíteni, ez szerintem teljesen jogos. Sőt ha végiggondoljuk, miért is kellene a mindennapos gyereknevelésbe részt venni a férfinek akkor ha mondjuk nincs is türelme a gyerekekhez ? Vagy teljesen mindegy, hogy a gyerek szopik, csak szívjon a férj is ?
Észre kellene venni, hogy a férjnek ez a gyerek dolog nincs olyan szinten beprogramozva mint a nőknek, így gyakorlatilag az ezzel kapcsolatos feladatokra is csak többé kevésbé alkalmasak... persze van fordított szitu ahol a nő nem alkalmas, de azért nem ez a jellemző.
Na ilyneből is csak fordítottat ismertem, hogy a ffi utálta a kutyákat, egyszer a szomszédságban ugatott egy kutya reggel és kiment üvöltve, hogy "levágom a fejed és gerincen baszlak!" - a kutyatulaj panaszkodott nekünk erről, hogy milyen emberek vannak ... mi meg rögtön tudtuk, hogy ki volt, aki kiabált.
Aztán lett egy csaja, akinek volt egy kutyája s most már két kutyájuk van megy egy gyerekük.:-) PEdig egyébként látszólag nem egy papucs figura, de ki tudja, most ezen gondolkoznom kell.
de fordítsuk meg a képletet, mi van ha a férj kurva nagy állatbarát és szereti a kutyákat (imádja őket, velük nőtt fel, és két gyönyörű vizslája van), na de viszont a nő nem. A nőtől elvárjuk, hogy ugyanúgy naponta sétáltassa a férje kutyáját, mellé feküdjön a nappaliba, vagy csak be engedje a házba, ne zavarja ha mondjuk szétszed egy kispárnát, esetleg kötelező oltásra kell vinnie ... hasonló. Nem, a férj hobbiját a nő szinte semmilyen szinten nem fogja tolerálni ezt biztosra veszem.
a jogos reakciója valami ilyesmi lesz:
Rendben van, de a házban nincs kutya, én nem fogom sétáltatni, sőt még etetni sem, ha bármi kárt tesz a kerti bútorban szétrúgom a seggét....
és a dolog működni fog, a férjnek lesz kutyája de nem lesz a házba, nem a feleség fogja sétáltatni és oltásra hordatni, sőt még fürdetni sem ..... megoldható ? Igen. Korrekt ? Igen. Egy közös megállapodás volt ? Igen. Hát ennyi.
nyilván egy gyereknél ebben a formában nem kivitelezhető, de mindenképpen tisztázni kell, hogy a férj mit áldoz egy ilyen projektbe, és az is lehet, hogy mindent !
Na az a nő tuti szerelmes a férjébe, bár nem tudom mikori a sztori és hogy megamarad e végül hosszú távon mellette. (meg hogy tényleg akart-e gyereket a nő).
Egyébként pl. Igor is megcsinálta ezt a második gyerek témában annó, írta a topikban, így pl. ti őt sozktátok néha így lepapucsozni stb. de nekem ebből pl. egyértelmű, hogy eléggé uralja a házasságát.
Van férfiból is ilyen, aki hasonlót bevállal szerelmből (a gyerek nem az, mert sokszor azért nagyjából okés nekik a gyerek csak később, meg a nő intézze stb.) hanem olyat ismertem, akinek a csaja nemigen akart dugni. Szakított is vele s hamar szerzett egy másikat, hasonlóan csinosat aki kedves rendes volt szerette is és dugott is, de végül visszavette az előzőt és feleségül is vette.
értem, tehát olyan nem lehet hogy szereti a férjét és esetleg azért marad mellette. Na most kapaszkodj meg, olyat is ismerek (igaz a férj sikeres pasi volt), hogy megmondta a feleségnek hogy neki márpedig egyáltalán nem kell gyerek. A feleség napokig sírt de elfogadta a férje döntését. Azért ha végigolvasod itt távolról nem erről van szó. Igen, bár főként a nők luzer-csicskákhoz mennek feleségül (nézzétek meg a pszichoanyut, tehát a spare), és nyilván ott a férjnek kötelező bólogatnia minden projektre amit az asszony kitalál, de én ezt a megoldást nem tartom demokratikusnak, és egy ilyen döntés később csak tovább fogja generálni a problémákat.
Hú, de sok ilyen nő lehet! Te sem a való világban élsz, ha azt gondolod, hogy manapság a nőket le lehet venni a lábárról egy dr. vagy prof. titulussal.
Biztosan van olyan ahol kurvára közös volt, és olyan is van, ahol főleg a férj akart, de ahol nem, ott a férjnek valóban szigorúan tisztázni kell, hogy pontosan mi az amit hajlandó ebbe beletenni.
De miért maradna a feleség a férj mellett, ha az nem akar gyereket? Elválik és keres magának olyat, aki akar. Mi a fenéért élne együtt a férjjel, ha mellette egyedül kellene gondoznia és nevelnie a közös gyereket? Egyáltalán mi a francnak házasodnak össze, ha ezt előre nem tisztázzák?
Érdekes, hogy amikor a nők ostoba, irracionális teremtések amúgy az élet minden területén, akkor a váláskezdeményezéskor hirtelen értelmes, racionális döntést hoznak. Fel sem merül, hogy valójában a nők váláskezdeményezésének is érzelmi oka van - csak éppen nem járnak TÚL rosszul a válással.
ha nem javítható egy kapcsolat (azt azért lehet már látni, és valahol legbelül mindkét fél tudja már), akkor az a korrektebb aki válik, ez van.
magyarul ha a férfi nem akart gyereket, olyan estnek nem lenne szabad lenni, hogy a nőnek nincs annyi keresete, hogy eltartsa magát, és a férfi jár mellette szülő értekezletre. EZ egy abszurditás !
