MOLYH fn. Finom, gyönge, rövid szőrféle szálacskák, melyek több növények testeit, kivált leveleiket födik. E tulajdonságánál fogva világos, hogy gyöke moh, minthogy a mohhoz leginkább hasonló, s eredetileg moholy, melyből áttétellel és öszvehuzással lett molyh, mint pehely pelyh, kehely kelyh, teher terh. Rokonai a molva és moláka. V. ö. BOLYH, POLYH.
MOLÁKA fn. Vasvármegyének őrségi járásában am. zsombékos, kákás, csuhus mocsár, posvány. Ilyforma jelentése van az alsó Vágmelléken divatozó molva szónak. Mindkettő gyök- és hangrokonságban van a molyh szóval. V. ö. MOLYH.
REN, elvont gyöke rencze, rendít, rendül, remeg v. reng igéknek és származékainak; rokon rem gyökkel.
és lehet vhogy összejön a rideg mered dermed is
Alapfogalmánál fogva a ,rideg' szó jelent a többi rokon nemüektől elszakadtat, magán levőt, s mintegy magában elromlót, veszendőt, ami nemét, faját nem szaporítja; miért azon rí gyöktagu szók osztályába sorozható, melyek elszakadásra, elválásra, illetőleg romlásra vonatkoznak.
ROM, fn. tt. rom-ot, harm. szr. —a v. —ja. gyökszó, melyből romb, rombol, romol, roncs (rom-cs), roncsol, ronda, rongál, rongy, ront és családaik erednek. Mindezeket öszvevéve kitűnik, hogy a „rom" valamely ép testnek, különösen műnek, alkotmánynak akárminemü erőszak által felbomlott, vagy elidomtalanúlt részeit, darabjait jelenti.
Egyeznek vele a latin rumpo, ruina, rudus, szanszkrit ru (= zerstören), raph, riph, (a p-h külön olvasandó, am. brechen), német Rummel, s a t előtétes német Trumim, Trümmer, finn riepus és rento (mindkettő am. ringy v. rongy), mongol uro-khu (in Stücke reiszen).
MERKÉL, (mer-k-él) áth. m. merkél-t. Székely szó. Szabó József szerént ám. fejét, illetőleg nyakát kimeresztve mintegy öklelni, türkölni akar. További Kriza J. szerént ám. duzzog magában. Ne sírj, ne rőkölj, ne merkelj. (Székely szólásmód. Kriza J.). Ez utóbbi értelemben ,morog' szóval rokon.
ez egy érdekes adalék. erről nem tudtam
MARJÍT, MARJIT, (mar-j-it) áth. m. marjitt-ott, htn. —ni v. —ani, par. —s. Valamely tagot csuklójában kimozdít, kimenyít, kificamít Gyöke a mozgást jelentő mar. V. ö. MAR, elavult gyök.
egyik "mar" az a mederszerű görbedés gyökváltozata a KöR gyöknek, míg a másik "mar" az a TeR terjedés gyökváltozata
az érme két oldala.
de nem csak az van meg benne, hanem a mar-ok marad (fog:fog[lesz]) mor-og mered ([rekken]) idejűsége.
mint pl. a maradoz térbeli/időbeli értelme
valószinűleg nem véletlen a késik - készül se
____
máll:
MÁRGA, fii. tt margát. Porhanyó, morzsolékony agyagból és mészföldből álló, kövér, fehérszürke, vagy fehéres, vagy sárgaszinü földnem, melyet különösebben sovány,homokos telkek trágyázására és javítására lehet használni. A latin marga-val azonos. Rokonnak látszik a ,morzsa', .morzsol* morzs gyökével. V. S. MORZS.
Late Latin molina, molinum "mill" (source of French moulin, Spanish molino), Latin mola "mill, millstone," related to molere "to grind," from PIE root *mele- "to crush, grind."
German Mühle, Old Saxon mulin, Old Norse mylna, Danish mølle, Old Church Slavonic mulinu.
máll : mold
Old English molde "earth, sand, dust, soil; land, country, world," from Proto-Germanic *mulda (source also of Old Frisian molde "earth, soil," Old Norse mold "earth," Middle Dutch moude, Dutch moude, Old High German molta "dust, earth," Gothic mulda "dust"), from PIE root *mele- "to crush, grind."
: melt
Old English meltan (intransitive) "become liquid through heat" ű
Proto-Germanic *meltanan; fused with Old English gemæltan (Anglian), gemyltan (West Saxon) "make liquid, reduce from a solid to a fluid state by means of heat" (transitive), from Proto-Germanic *gamaltijan (source also of Old Norse melta "to digest").
Both Germanic words are from PIE *meldh- (source also of Sanskrit mrduh "soft, mild," Greek meldein "to melt, make liquid," Latin mollis "soft, mild"), from root *mel- (1) "soft."
PIE root *bhereg- Old English bryht, beorht "bright; Proto-Germanic *berhtaz Old Saxon berht, Old Norse bjartr, Old High German beraht, Gothic bairhts
Vulgar Latin *berillare "to shine like a beryl,"
from berillus "beryl, precious stone," from Latin beryllus (see beryl).
Old French beryl (12c., Modern French béryl), from Latin beryllus, from Greek bēryllos, which is perhaps from Prakrit veruliya, from Sanskrit vaidurya-, of Dravidian origin, which might be from the city of Velur (modern Belur) in southern India.
azt már nem tudják összekötni a fényessel (hiába a latinban passzolna), mert a szanszkritban más a hangalakja!
"ez a felsorolás nekem különösmód a hunokat juttatja eszembe, talán mert a keltáktól a sumérokon át a mongolokig sokmindent felölel, amihez általában a hun jelző szokott képzettársulni. "
