Én ezzel az alakkal már régebben befejeztem bármiféle kommunikációt, mert nem érdemli meg, hogy bármely ügyben az ember válaszra méltassa. A csemegeszölö topicból már kidobták ugyanezért.
Az agrárium hatalmas alázatot igényel. Hiába az iskolában tanultak, hiába a több kevesebb tapasztalat, mégis sosincs kétszer ugyanaz a helyzet. Azt gondolom, nagyon jó dolog, ha különböző szinteken, a bennünket érdeklő kérdéseket másokkal is meg tudjuk vitatni. Sokszor a beszélgetés során ébrednek gondolatok, vagy születnek megoldások, ami nem is abból adódik hogy valaki megmondja a tutit, hanem csak az együtt ötletelésből.
Ehhez a közös otleteleshez, azonban kevés az azonos érdeklődés, fontos hogy mindenki helyesen le tudja írni, hogy "inteligenszia" és bírjon is vele.
Lassan összeáll a kép és meg tudod alkotni, a festő levű, mondjuk úgy egyedi színű, héjon nem áztatott, semmi savval nem rendelkező, hordóban érlelt gyümölcsös valamit.
A tavalyi KF (210 gr/l cukor, 5,5 g/l T.sav) olyan 16-18°C között erjedt, kicsit vontatottan és talán emiatt fokozottan kellet a tápsózásra figyelnem. A színe sem volt olyan meggyőző mint amit elképzeltem.
Az eredmény egy jól iható asztali bor lett de mindig azt éreztem, hogy egy kis hordó jól állt volna neki (tartályban tartózkodott)... azonban 1 év után a bor elkezdett fejlődni (ezt a borász is megerősítette ahonnan vettem a szőlőt).
Az idén a Portugieser (kékoportó 207 g/l - 9 g/l) 20°C-on indult és 23,5°C-os volt zajos erjedésben, ami gyakorlatilag 4-5 nap alatt lezajlott. Más szőlőről (más minőségről is) beszélünk de a színe már ebben az állapotban is erősebb (persze kékebb is) mint a KF volt.
A Zweigelt (220/9) cefre kicsit hűvősebb volt de melegítettem mustot (40-45°C) és azzal állítottam be 20°C környékére.
Ha egyszer lenne valami szuperior alapanyagom lehet 25°C-ról indulnék ;-)
A KF-nak jól áll az idő (hordó is) míg a másik kettőt jobb "fiatalon" fogyasztani, legalább is az én "technológiámmal"
bizonyos tényezők szerencsétlen kontextusa esetén...
Ha valakinél az emberi tényező magas, el kell gondolkozni, hogy szükséges e vörösbort innia. Persze ha alacsony a vasa, akkor nincs mese. Meg ugye ott a trombózisveszélyt csökkentő hatás, ami manapság gyakran szóba kerül, mármint, hogy hogyan csökkentsük az nem, de ez már politika, én meg ahhoz nem értek.
Különben állítólag a francáknál az tartja, hogy borfogyasztáskor a bor mennyiségével egyező mennyiségű vizet is meg kell inni, hogy ne dehidrtálódjon a szervezet. Erre van ugye az okos magyar találmány a kisfröccs, csak ott a buborék okozhat némi "felhajtóerőt", már ha a mérték meghaladja a kívánatos szintet. + a szóda kémhatása is gondolom savas.
4-5 éve foglalkozom borkészítéssel saját felhasználásra. Sajnos a síkság nem épp a kiváló savakkal rendelkező magas cukorfokú szőlőkről híres így nincs mit tennem (egyelőre) vásárolom ehhez a szőlőt. Kis tételről van szó, évi néhány száz literről. Igyekszem a minőséget a mennyiség elé helyezni és hozzáadni azt a pluszt, amit ilyen kis tételben hozzá lehet.
Az utóbbi években azt hiszem sikerült a felépítenem egy olyan technológiát ami a lehetőségeimhez mérten lehető legjobban megközelíti a reduktív erjesztés gondolatát:
A szőlő a megérkezés pillanatában a legmelegebb, rögtön darálás, bogyózás következik egy műanyag kádba ahol már várják a fagyasztott PET palackok. A tetejét lefóliázom néhány óra héjon áztatás erejéig. Ez átalakított műanyag kád, ahol alul egy szelep foglal helyet és felette függőlegesen egy henger alakú szűrő. Ezek segítségével a héjon áztatás után csak kinyitom a szelepet és már csurog is a lé a pincében levő INOX tartályba. Persze egy kicsit azért meg van nyomkodva felülről az a szőlő és rá is van állva, de messze nem jelent akkor nyomást mintha préselném. Végülis ki is lesz préselve, de az már csak fogyasztásra való mustnak.
A pincében kúti vízzel (14 °C) megoldott termosztátos hőmérséklet szabályzós spirál tartja a mustot az erjedés alatt végig 15.5 és 16 °C között.
Vagyis a szőlőnek mindvégig minimális lehetősége van oxidációra és az erjesztés is irányítottan hűtve megy végbe, reményeim szerint így tudom konzerválni legtöbb aromaanyagot.
Mint ebből kiderült, eddig kizárólag fehér szőlővel foglalkoztam, ezekből is inkább az illatos gyümölcsös bort adó fajtákkal.
Idén szeretnék megpróbálkozni egy vörösborral (Kékfrankos) és mivel hozzájutok egy fahordóhoz így ha megfelelő minőséget sikerül elérnem érlelni is szándékomban áll majd.
Ehhez kérnék néhány jó tanácsot. Ahogy utána olvastam a dolgoknak a vörösbort héjon erjesztik és napi szinten lenyomkodják a törkölykalapot. Oké, ezt meg tudom oldani. Sok helyen és itt is olvastam, hogy 25 °C környéke a legideálisabb erjedési hőmérséklet, ha ennél kevesebb gyümölcsösebb vörösbort kapunk. Tehát a gyümölcsösebb vörösbor kevésbé alkalmas az érlelésre? Szóval ezt jobban teszem ha nem hűtöm?
Épp elég az inox tartály aljáról kibányászni a fém úszófedelet, egy sokkilós tölgyfa fedelet nagyságrenddel nehezebb lenne. Az inox tartályokban sokkal jobban lehet szabályozni a mikrooxidációt, mint egy fahordóban, az akváriumok levegöztetéséhez hasonló rendszerrel, csak jóval kevesebb levegöt bejuttatva.
csakhogy én nem a borkősav almasav citromsav amiről beszélek hanem a csersav..a csersav is rohadtul kell bele hogy meglegyen a savgerince? mert a csersav keserű nem savanyú
