"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Nem az a lényeg, hogy Mitterand hol van, hanem az, hogy mit mondott.
A kijelentésével egy olyan állam miniszterelnöke ismerte el az egykori gaztetteiket, amely a trianoni rablódiktátum legfőbb támogatója volt.
Az már sajnos a magyar politika hibája, hogy ennek a páratlan gaztettnek és tragikus következményeinek ismertetését, valamint a probléma megoldásának lehetőségeit nem tette külpolitikája egyik fő irányvonalává. Ugyanis a rendszerváltáskor még megvolt minden esélyünk arra, hogy az elszakított magyarságnak legalább olyan feltételeket harcoljunk ki, ami a megmaradásukat és fejlődésüket biztosítja. Sőt, a két rablóállam szétesésekor (Jugoszlávia, Csehszlovákia), akár területi igényekkel is felléphettünk volna...
"...a románok azt mondták és mondják, hogy 1918-ban fejeződött be a három románok által lakott terület egyesülése."
Nem szükséges ezt a süket dumát ismételgetned, mivel mindenki előtt világos, aki egy kicsit is ismeri a történelmi eseményeket, ha nem lett volna nagyhatalmi érdek Magyarország megcsonkítása, akkor mesélhettek volna bármit a román haverjaid a „három román országról”, meg hasonló hülyeségekről, nem kaparinthatták volna meg Erdélyt soha, mivel erre, a magyar államhoz tartozó területre semmi jogalapjuk nem volt ugyanúgy, mint ahogy a cseheknek sem az egykori magyar Felvidékre, és a szerbeknek sem hazánk déli területeire...
"Magyarország része volt az Osztrák-Magyar Monarchiának. És bizony ez a Monarchia támadta meg Szerbiát..."
A Monarchiát tényszerűen is az a Szerbia támadta meg, amely nem mellesleg anyagiakkal, és katonai szakértőkkel is támogatta azt a "Mlada Bosna" nevű szerb terrorszervezetet, amelynek a terrorista Gavrilo Princip is a tagja volt. G.P. ettől a terrorszervezettől kapta meg azt a "harci" feladatot, hogy a Szarajevóba látogató trónörököspár ellen fegyveres orvtámadást hajtson végre, és lehetőleg ölje meg őket. A feladatát, sajnos sikerült teljesítenie, amivel egyúttal az I.Vh. kirobbantásának is előidézője, okozója lett...
Olaszországban csak két évvel a trianoni béke aláírása után szerezte meg a hatalmat Mussolini.
Mivel a román állam egy viszonylag új állam volt, értelmetlen lett volna arra hivatkozni, hogy korábban hova tartozott a terület, mivel Romániához eleve nem tartozhatott, ugyanis az még akkor nem létezett. Viszont a románok azt mondták és mondják, hogy 1918-ban fejeződött be a három románok által lakott terület egyesülése. Addig csak Havasalföld és Moldva egyesült, ehhez csatlakozott Erdély 1918-ban.
Magyarország része volt az Osztrák-Magyar Monarchiának. És bizony ez a Monarchia támadta meg Szerbiát, és ez az agresszió volt a szikra, amiből az egész I. világháború kirobbant. A magyar uralkodó köröknek igenis súlyos felelőssége volt a háború megkezdésében. Ha Tisza nem adja be a derekát, akkor talán el lehetett volna kerülni a háborút. De ő is gyáva politikus volt, aki némi ellenkezés után a háború leglelkesebb támogatója lett.
A magyaroknak inkább meg kellett volna köszönni Gavrilo Principnek, hogy végzett a magyarellenességéről ismert osztrák trónörökössel.
Mivel sürgős dolgom akadt, csak most köszönném meg ezt a nagyon jó összefoglaló írást, ami szerintem egyértelműen bizonyítja az oroszok felelősségét (és természetesen a szerbekét is) az I.Vh. kiprovokálásában. Már el is mentettem...
"Senki sem szégyelli a trianoni békét, a nyugati nagyhatalmak meg egyenesen leszarják, hiszen ez egy 99 évvel ezelőtti, nem túl lényeges történelmi esemény volt."
Már hogyne szégyellnék az I.Vh. győztesei ezt az párját ritkító, gyalázatos, országcsonkító tettüket, csak nem elég gerincesek ahhoz, hogy ezt be is vallják. Ezért aztán mélyen hallgatnak róla.
De az, hogy a történtek nem teljesen közömbösek számukra, azt egyébként éppen maga Francois Mitterand igazolta, amikor az 1990-es évek elején Magyarországon járt, és trianonnal kapcsolatban – mert erről is szó volt – kijelentette, hogy "igazságtalanság történt".
"Akkoriban csak az olaszoknál voltak fasiszták..."
Igen, meg a győzteseknél, és a kis területrabló szövetségeseiknél...
Ugyanis nem az a lényeg, hogy ki minek vallja magát (az olaszok e vonatkozásban legalább őszinték voltak), hanem az, hogy ki mit tesz! Az eeményeket pedig mindig a tények alapján kell megítélni, és nem azokon a meséken, hazugságokon, amiket a propaganda költött róluk.
Így a "békének" hazudott trianoni döntéseket a gátlástalan területrablás, a minden méltányosságot és emberséget, igazságosságot és jogosságot nélkülöző intézkedések jellemezték. Tehát olyan sötét, gyűlölködő szellemiségben születtek meg ezek a rendelkezések, amelyek tényszerűen is minden tekiktetben azonosak a soviniszta-fasiszta eszmékkel, és gazdasági jellegű társutasával, az imperializmussal (ez a „béke” ugyanis, minden tekintetben kimerítette egy állam – estünkben hazánk - gazdasági kiszolgáltatottságát, azaz tönkretételét).
"Az is teljesen lényegtelen, hogy előtte tartozott-e valamikor az adott terület Romániához vagy sem..."
A fasisztáknak is ez az elvük, mint neked...
"Mivel Románia egy viszonylag új ország volt (...) így nem volt értelmes azt firtatni, hogy a vitatott terület korábban Romániához tartozott vagy sem."
Szóval ezzel a zagyvasággal – ha jól értem -, valami olyasmit akarsz mondani, hogy csak azért, mert létrejött egy új állam, ez már neki jogalap arra, hogy akkora területeket vehet el más államoktól, amennyit csak akar?...
"Magyarország pedig vesztes, sőt a világháború kirobbantója."
Először is leszögezném, hogy Magyarország nem robbantott ki semmiféle háborút, tehát ne hazudj!
Továbbá, a történelmi eseményeket illő - mert így tisztességes - nagyobb összefüggéseikben (ok-okozat) vizsgálni már csak azért is, mert semmi sem történik előzmények nélkül. Az előzményeket (okok) pedig tényszerűen is az oroszok által támogatott Monarchia-ellenes szerb provokációk teremtették meg, amelyek a trónörököspár elleni terrorista merényletben csúcsosodtak ki. Tehát a háborút tényszerűen is az Orosz birodalom támogatását élvező, terrorista szerb állam robbantotta ki Gavrilo Princip merényletével...
"Még az osztrákokat is jobban kedvelték Párizsban, mint Horthy szélsőjobboldali terrorista rendszerét."
Hmm, ezt a patront sokadszorra sütöd el.
Ehhez képest az igazság az - amit sokadszorra írok le neked - hogy az osztrák békeszerződés tervezete érintetlenül hagyta volna a magyar-osztrák határt.
Azonban Kunékra és a tanácsköztársaság jelentette veszélyre hivatkozva Renner osztrák kancellár népszavazást kért a nyugat-magyarországi megyék területének egy részére, ám Párizsban úgy döntöttek, hogy népszavazás nélkül Ausztriához csatolják az igényelt terület 2/3-át.
"Magyarország pedig vesztes, sőt a világháború kirobbantója"
Aha, tehát már nem a Monarchia, hanem kifejezetten Magyarország a vh kirobbantója. Szerintem pár év és te már ezt úgy fogod előadni, hogy Horthy személyesen robbantotta ki a háborút...
Azonban valahogy mindig megfeledkezel Oroszország jelentős szerepéről ebben az ügyben. De akkor nézzünk egy kis kronológiát:
Június 28. A szerb titkosszolgálat hathatós közreműködésével boszniai szerbek meggyilkolják Ferenc Ferdinánd trónörököst.
Július 5. Berlin támogatásáról biztosítja a Monarchiát.
Július 7. Szazanov orosz külügyminiszter jelezi az orosz külképviseleteknek, hogy Pétervár mindenféle, a konfliktust mérsékelni akaró kísérletet elutasít.
Július 14. Az osztrák-magyar közös minisztertanács megegyezik a Szerbiával kapcsolatos eljárásról: ultimátumban követelik a teljes együttműködést. HA ezt elutasítják, akkor a Monarchia katonai büntetőakciót kezd Szerbia ellen.
Július 18. Szazanov kijelenti a pétervári angol követnek, hogy Oroszország nem marad közömbös egy Szerbiának szóló ultimátum esetén és katonailag is fellép.
Július 20-23. Francia-orosz tárgyalások Szentpéterváron: Poincare és II Miklós egy Németország elleni katonai akcióról tárgyal.
Július 23. Az ultimátum átadása. Szazanov fogadja Paléologue francia követet és együtt győzködik Buchanan brit követet, hogy Anglia hagyjon fel semlegességével és együtt lépjenek fel Németország ellen.
Július 23. Szazanov fogadja gróf Szapáry osztrák-magyar követet, aki egy dossziét akar átadni az orosz külügyminiszternek, amelyek a szerb fél bűnösségét bizonyítják. Szazanov nem veszi át a dokumentumokat és közli, hogy Oroszországot ez nem érdekli.
Július 24. az orosz minisztertanács döntést hoz a 13 nyugat-orosz hadtest mozgósításáról. Dobrovolszkij tábornok, a mozgósítás végrehajtásáért felelős orosz parancsnok megjegyzi, hogy innentől a háború elhatározott dolog volt, minden más csak a „történelmi dráma díszlete”.
Július 24. Grey brit külügyminiszter javasolja, hogy 4 nagyhatalom közvetítsen a Monarchia és Szerbia illetve Oroszország között. Oroszország ezt elutasítja, és ezt javasolja Szerbiának is.
Július 25. Pasic szerb miniszterelnök táviratban értesíti az összes szerb külképviseletet, hogy a Monarchia ultimátumát maradéktalanul elfogadják. Ugyanezen a napon Spalajkovic pétervári szerb követ jelzi Belgrádnak, hogy Oroszország mozgósítani fog a Monarchia és Németország ellen és bármeddig elmennek Szerbia védelmében, valamint azt javasolják Szerbiának, hogy utasítsák el az ultimátumot. (Azt, amit egyébként már a szerb kormány elfogadott.) Szerbia ennek hatására megváltoztatva eredeti döntését elutasítja az ultimátum 6. pontját, az 5. pontra pedig kitérő választ ad. Erre a Monarchia elrendeli a részleges mozgósítást Szerbia ellen. (Csak ellenük)
Július 26. Az oroszok elrendelik a mozgósítás előkészítését.
Július 26-27 Spalajkovic jelzi Belgrádnak, hogy Oroszország 1,7 millió katonát mozgósít és kész azonnal megtámadni a Monarchiát.
Július 28. A Monarchia hadat üzen Szerbiának.
Július 29. Az oroszok elrendelik a részleges mozgósítást a Monarchia és Németország ellen.
Július 29. Németország figyelmezteti Oroszországot, hogy vonja vissza a mozgósítást. Oroszország ezt elutasítja és Szazanov értesíti Izvolszkíj párizsi orosz követet, hogy Oroszo. nem lép vissza, háború lesz.
Július 30. A németek a mozgósítás leállítását követelik az oroszoktól, mire azok általános mozgósítást rendelnek el Németország és a Monarchia ellen.
Július 31. A németek újra a mozgósítás leállítását követelik, egyben proklamálják a háborús veszélyt. Ugyanezen a napon az orosz általános mozgósítás hírére a Monarchia is elrendeli az általános mozgósítást.
Augusztus 1. Az oroszok újabb elutasítása után Németország is elrendeli a mozgósítást és hadat üzen az oroszoknak.
Ezek az események mozgásba lendítették a szövetségi rendszereket és gyakorlatilag augusztus végére szinte mindenki hadban állt mindenkivel.
Az szerintem nem vitatható, hogy ha nem itt és nem ekkor, akkor pár éven belül más ok miatt amúgy is kirobban egy általános európai háború. De, hogy éppen ekkor és éppen így lett világháború, abban az oroszok vastagon benne voltak, sőt, alapvetően rajtuk múlt. Ha nem tesznek meg mindent azért, hogy leszámoljanak a Monarchiával és Németországgal, akkor az osztrák-magyar-szerb konfliktus megmarad helyi konfliktusnak.
Senki sem szégyelli a trianoni békét, a nyugati nagyhatalmak meg egyenesen leszarják, hiszen ez egy 99 évvel ezelőtti, nem túl lényeges történelmi esemény volt.
Akkoriban csak az olaszoknál voltak fasiszták, azok meg inkább Horthyval szimpatizáltak, így teljesen értelmetlen a megjegyzésed.
Az is teljesen lényegtelen, hogy előtte tartozott-e valamikor az adott terület Romániához vagy sem. Mivel Románia egy viszonylag új ország volt, csak 58 éves volt a trianoni béke idején, így nem volt értelmes azt firtatni, hogy a vitatott terület korábban Romániához tartozott vagy sem.
Románia győztes hatalom volt, Magyarország pedig vesztes, sőt a világháború kirobbantója. Még az osztrákokat is jobban kedvelték Párizsban, mint Horthy szélsőjobboldali terrorista rendszerét.
Ez a bekopizott részlet, ha mást nem is, de azt igazolja, hogy a trianoni "békeszerződésnek" hazudott tákolmány, egy minden emberséget és jogot nélkülöző, Európa történetében egyedőlálló, fasiszta diktátum volt, aminek hazánk teljes tönkretétele volt a célja. Ez szerencsére nem sikerült a győzőknek, viszont a gyűlölködés magvainak elvetése olyan "sikeresnek" bizonyult, hogy máig is tart, és még ki tudja meddig? Büszkék lehetnek az "alkotásukra"... :(
"Azokat a területeket már 1918-ban megszállták, a trianoni békeszerződésben csak leírták a de facto helyzetet."
Azaz, az oláh barátaid teljesen jogtalanul kaparintottak meg olyan magyar területeket, amelyek sohasem tartoztak hozzájuk. Természetesen az egykori győztesek is szégyellhetik magukat, hogy ezt megengedték, sőt mi több, a "békének" hazudott fasiszta rablódiktátumukkal még szentesítették is ezt a gyalázatot... :(
Hiába próbálsz itt hazudozni, mert a felmérések egyértelműen azt igazolják, hogy Észak-Erdélyben a magyarság létszáma még a legkedvezőtlenebb esetben is 53,6%-ot tett ki, tehát abszolút többségben volt.
A területi döntések alapja nem csak a többség nemzetiségi hovatartozása volt, hanem az is, hogy az új határok lehetőleg folyók mentén legyenek, illetve az, hogy az új államok vasútvonalait ne szakítsa meg. Így pl. Csehszlovákia határa a Duna és az Ipoly lett, illetve a Románia bekebelezte Nagyváradot.
Kiválóan példázza a vasút kulcsszerepét a Külügyminiszterek Tanácsán 1919. június 11-én elhangzott érvelés. A román miniszterelnök, Ion C. Bratianu a Nagykároly-Nagyvárad közti vonal román területhez csatolása mellett tört lándzsát, hiszen „ez a vasútvonal képezte a fő kommunikációs csatornát mindegyik északi országgal, az adriai térséggel és az erdélyi hegyi régiókkal." Nagyvárad kiiktatása a Magyarországon maradt bihari térség gazdasági életére is rányomta a bélyegét; a várost környező településeknek megszűnt felvevőpiaca lenni. Pedig épp a 20. század elejétől kezdett bekapcsolódni mind jelentősebb mértékben a vidék kereskedelmi életébe. Ráadásul katonai érvek is felmerültek: síkvidéken lőtávolságon belül volt a határ.
Mint tudjuk, 1916-ban a románok a bukaresti szerződésben úgy állapodtak meg az antanttal, hogy háborúba való belépésükért cserébe a Tiszántúl az övék lesz, egész a Vásárosnamény-Debrecen-Szeged vonalig. De mivel 1918 májusában Bukarestben Románia különbékét kötött a központi hatalmakkal - összeomolva a német csapatok támadásai alatt - az antanthoz való csatlakozás fejében nekik ígért részeket nem kapták meg.
1918 novemberétől létezett azonban egy demarkációs vonal, ami szabad bejáratot engedett a Beszterce és a Marostól délre eső részeken a románok számára.1919 májusában - amikorra már a román csapatok megszállás alatt tartották Kolozsvárt, Nagybányát és Bánffyhunyadot - a következőképpen állapították meg a határt: területeket szereztek a Halmi-Szatmárnémeti-Nagykároly-Nagyvárad-Nagyszalonta vasútvonal sávjáig, és egy kis részt attól nyugatra, amibe Debrecen már nem esett bele. A határ a vasútvonal mentén haladt lefelé délnyugati irányba, elvágta a Nagyszalonta és Gyula közti vonalat. Gyulát nem érte el, annak ellenére sem, hogy ott románok is éltek. Ez a város tehát magyar területen maradt.
Na persze csak amikor ezt leírtad nem volt egyértelmű, hogy kik ? Azok akik addig se így döntöttek ? Kinek a nyakába akarod varrni hogy az antant színmagyar területeket csatolt el 1920-ban és német-olasz döntésre bízta a revíziót 1938-ban ?
Mivel a terület lakosságának fele magyar, fele román volt, nem lehetett a hovatartozást a többségi elv alapján eldönteni. Csatolhatták volna ide is vagy oda is.
Nekem két adatom is van, amelyek azt igazolják, hogy Észak-Erdélyben a több mint 20 éves román eényomás és kegyetlenkedések ellenére még mindig abszolút többségben voltak a magyarok.
"Ezután került sor a határozat kihirdetésére, amely Észak-Erdélyt Magyarországnak juttatta, így ismét az ország része lett 43 104 km², amelyen 2 millió 394 ezer ember élt, akiknek az 1930-as román népszámlálás szerint 38%-a, az 1941-es magyar népszámlálás szerint pedig 53,6%-a volt magyar nemzetiségű."
"Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a visszacsatolt Észak-Erdélyben 1 344 000 magyar, 1 069 000 román és 47 000 német lakos élt. Dél-Erdélyben körülbelül 400 000 magyar maradt. A román népszámlálás eltérő adatokat mutatott: ezek szerint Észak-Erdélyben mindössze 1 007 200 magyar élt, azaz a teljes lakosság 42%-a."
Ha a fenti adatokat %-ban adjuk meg, akkor a magyarok aránya 54.6%, míg a románoké csak 43.5%, a németeké pedig 1.9%.
Tehát, mivel a két különböző statiszti adat szinte azonos értéket mutat, így lényegesen közelebb is állhat a valósághoz, mint az általad bemutatottak.
Mindenesetre itt is tetten érhetőek a román csalások, manipulációk, amelyek "természetesen" az uralmuk alá került magyarság számát minál alacsonyabbnak igyekeztek feltűntetni...
1941-ben Észak-Erdélyben a lakosság nemzetiségi megoszlása a következő volt:
47,5% magyar
46,6% román
1,6% német
4,3% egyéb
1944 után a holokauszt és a magyarok egy részének elmenekülése miatt a románok többségbe kerültek. Ugyanis 1941-ben a zsidók többsége magyarnak vallotta magát, de őket Horthyék segítségével a nácik meggyilkolták.
Azért ez úgy lett volna tisztességes, ha először a szerb köztársasági elnök jön Magyarországra, és a magyar parlamentben kér bocsánatot, mivel tényszerűen is ők voltak azok, akik elkezdték a magyarságot elnyomó, megalázó gaztettekiket...
Csehszlovákia 1939-ben szétesett, tehát megszűnt. Ugyanakkor létrejött a kis fasiszta Szlovákia, amely ugyanolyan vesztes volt mint hazánk.
De mivel a győztes fasisztáknak továbbra is az volt az érdekük, hogy fenntartsák az általuk kreált lorábbi rendet, így ismét helyreállították az egykori kedvencüket, Csehszlovákiát. Hasonló módon jártak el a fasiszta Romániával is, mely szintén megtarthatta a rablott koncot.
A világ sajnos ilyen. Vannak a "jó" fasiszták, a "jó" kommunisták, és a "gonosz" vesztesek, akikre aztán minden mocskot rá lehet kenni...
Egyébként nekem bosnyák srác panaszkodott, mennyi bosnyákot öltek meg 1992-95 között. Mondtam neki mennyi magyart 1944-45-ben. Erről ő sohasem hallott, el volt képedve.
A visszacsatolt területek lakosságának fele román, fele magyar volt. Nemzetiségi alapon dönthettek volna úgy is, hogy Magyarországhoz tartozzanak. De nem döntöttek úgy, mivel Románia sikeresen átállt a jó oldalra, míg Magyarország az utolsó percig Hitler csatlósa maradt.
Nem Szlovákia vesztett, hanem Csehszlovákia győzött a II. világháborúban. Hasonló a helyzet Horvátország és Jugoszlávia viszonylatában.
Románia viszont megint időben sikeresen átállt a jó és győztes oldalhoz, így legalább visszakapta a nyugati határmenti területeit. Keleten és délen viszont nagy területeket vesztett.
