Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
>...mi az amit a topicnyitó kérdez, mi az amit állít.
Nem állítok semmit. Tény hogy elkalandoztunk néhol, de a kérdés lényege:
Lehetséges-e hogy a fekete lyukba ragadt iszonyú energia felbontja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket. Ezáltal a fekete lyuk utánpótlás hiányában veszít a tömegéből, és egy ponton megszűnik fekete lyuk lenni.
- Nem lehet, mert a szó matematikai pontosságú értelmében is megáll az idő. Nemcsak iszonyú lassan telik: a pár miliszekundum kintről nézve mondjuk százmilliárd év, hanem a szó szoros, végleges értelmében áll.
- Nem lehet, mert ha létezne graviton, Higgs részecske, stb. nem bomlanak, bármi történjék is.
Igen. Pontatlanul fogalmaztam. Én is elektron-pozitron annihilációra gondoltam.
Az össztömeg a folyamat után itt is nyilván nulla lesz.
De én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy sokkal nagyobb energiatartományban lehetséges, hogy a részecskék - akár az elektron is - más módon is megsemmisülhet, és más részecskékre bomolhat (nyilván az elektron talán nem), vagy akár tiszta energiára is.
Abból, hogy a CERN és a Fermilab most rettenetes energiával ütköztet mondjuk protonokat, a bomlástermékekeket meg jelenleg még nem tudja, abból még nem következik, hogy további bomlástermékek nem léteznek.
Csak így olyan kis valószínűséggel keletkeznének, hogy valóságos csoda lenne, ha látnák.
Mert ha az a bizonyos végtelen tényleg végtelen, akkor az a bizonyos csillag a legkisebb mértékben sem távolodik a fekete lyuktól, és így a jelenség észrevétlen lenne.
"Nincs semmilyen infom arról, hogy az elektron milyen energia közlésére semmisül meg ha egyáltalán megsemmisül.
Csak pozitron annihilációról hallottam, és nem tudom, ez annak tekinthető-e?"
A pozitron egy elektronnal találkozva tud csak annihilálódni, ekkor gamma foton keletkezik, a folyamatban az össztömeg, összenergia megmarad, a spin összeg sem változik, a lendület is változatlan, és az elektromos töltések összege változatlanul 0.
Igen. De az is kérdés, hogy ez a végtelen valóban végtelen-e, vagy csak a saját idejében néhány miliszekundum alatt lezajlódó folyamat látszik mondjuk 100 milliárd éves folyamatnak kívülről?
Hasonló ábrát kissrác koromban láttam. Akkor azt hiszem a Cygnus feltételezett rendszerét ábrázolta. De lehet hogy tévedek.
Ilyen kérdésekben mindig a megszámolhatóan nagy számú elemű végtelenekről van szó.
(Két féle "végtelen" fogalmat használunk, a megszámlálhatóan nagyszámú sokaságból álló végtelen és a megszámlálhatatlanul sok elemű végtelen.
Az első esetet azon körre használjuk, amikor az elem szám közelít a megszámlálhatatlanul sok elemű végtelenhez, de még matematikailag kezelhető elemszámnál tart. )
Arról pedig, hogy a saját idejében mekkora idő az ami a külső megfigyelő számára végtelen, csak teóriáink vannak.
A csillagos példáddal ellentétes példának vélünk néhány esetet amikor a csillagról spirál szerű kar halad a keringési központja felé és eltűnik a "semmiben"..
>Na de van egy másik dolog is.. Ha minden ami a feketelyukba esett, éppen a leesés fázisában van, "akkor még nem ért a túlsó >oldalra".. viszont az ideje végtelenül lelassult.
A kérdés hogy "végtelenül", vagy csak a saját idejében miliszekundumok alatt végbemenő folyamatok kívülről sok milliárd évnek látszanak.
Ha ez utóbbi, akkor például azt kellene látnunk, hogy egy csillag kering egy fekete lyuk körül, de olyan távol, hogy nyilván nem tud anyagot elszívni tőle, se mástól, ennek ellenére a csillag lassan lávolodik tőle és a kereingési ideje nő.
Ebből látszana, hogy a fekete lyuk - kívülről nézve lassan - emészti a saját tömegét.
>"egy fekete lyuk, ha magába gyűjtötte a gravitációja által elérhető összes anyagmennyiséget (pl. az őt szülő galaxis teljes >anyagát, meg a kísérő törpegalaxisokét is), akkor már nem tud újabb anyaghoz jutni kívülről"
Nemcsak. Kisebb fekete lyukakkal is előfordulhat, hogy lenyelik a közvetlen környezetüket, csillagtársukat, bolygórendszerestűl, és aztán kifogy az utánpótlás.
>Az Einstein-féle téridőgörbületnek...
Igen. Ha esetleg másra utaltam volna, akkor rosszul fogalmazta.
>Csakhogy a T. Topiknyitó ötlete lehet, hogy önmagát cáfolja...
Lehetséges. De a részecskék szétmorzsolódása folytán a rendszer energiája nő. Akkor mi fordítaná vissza a folyamatot?
Ha a tömegcsökkenés elér egy kritikus értéket, akkor a fekete lyuk megszűnik fekete lyuk lenni, és felrobban. A keletkező részecskék túlnyomó többsége eközben a szökési sebességnél jóval nagyobb sebességre tesznek szert.
>ekkor azonban a topik témája puszta spekuláció, és nem biztos, hogy vezet valahová. Lehetséges.
Mint említettem, egy komoly fizikus nyilván nem nyilatkozna hipotetikus részecskék hipotetikus megsemmisüléséről. Főleg nem fekete lyukakban.
De én nem vagyok még komolytalan fizikus sem, csak egyszerű érdeklődő.
>a fekete lyukak tömege annyi, mint a bele eső csillgoké és egyéb részecskéké.
Úgy hallottam, valamilyen relatívisztikus megfontolásból ezt már eddig is vitatták.
De lehet, hogy ez csak a mi világunkból érzékelhető tömegére vonatkozott.
De ez utóbbival kapcsolatban még olyan feltételezéssel is éltek valakik, hogy a fekete lyuk bizonyos feltételekkel akár ki is eshet a mi világunkból. Vagyis teljesen eltűnhetnek a szemünk előtt.
Einstein általános relativitási elve szerint az energia okoz téridő görbületet. (Sokan csak félig olvasva a gravitációs energiánál elakadtak és nem olvasták el azt a részt ahol Einstein az elektromos és mágneses erőterekben lévő energiákról írt.)
Ha igaza van Einsteinnek, akkor pedig minden ami létező, az mind az energia különféle megjelenési formája.. azaz minden tiszta energia.
Tetejében minden energia téridő görbületet okoz..
Na igen, de mi is ez a téridő görbület? Elgörbül az asztal lapja? Merre? Vagy másról lehetne szó?
Mondjuk az energia helyi sűrűségének mértékében az idő válik különféle sebességűvé?
Hiszen ha így lenne, akkor az idő (ami a fénynek kell a haladáshoz, ) ha megváltozik, akkor minden méret is megváltozik.
Vagyis az adott energia sűrűség egyben méret sűrűséget is jelent.
Ha pedig ez a méret sűrűsödés végtelen naggyá válik, mondjuk egy eseményhorizonton, akkor csak végtelen sok idő múltán, azaz soha nem jut át rajta semmi sem..
Na de van egy másik dolog is.. Ha minden ami a feketelyukba esett, éppen a leesés fázisában van, "akkor még nem ért a túlsó oldalra".. viszont az ideje végtelenül lelassult.
Tetejében a leeső testeknek a helyzeti energiájuk csökkenésével a kinetikai energiájuk növekszik.. és ugye de Broglie hullámokat a lassult idejükkel a röntgentől indulva egészen a közel nulla Hertz felé csökkenve fognak kisugározni. Az szerint, hogy az idejük éppen ott ahol vannak milyen mértékben lassult..
Vagyis az esés végtelen ideje alatt zsugorodik a méret, csökken a frekvencia, az idő lassul.. Igazából miután minden méretre érvényes ez .. azaz a beleeső testek téridejére minden pontjukon..
Nincs ami indokolhatná az egymásba nyomódásos képet.. Hiszen a részecskék mérete éppen olyan mértékben "zsugorodik" mint a köztük lévő távolság.. Vagyis az arányok éppen olyanok mint kint, a leesés előtt.
Miután a téridő "zsugorodik és ezel minden ami benne van, ugyanilyen arányban zsugorodik.
A témában laikusként csak arra tudok gondolni, hogy a Tisztelt Topiknyitó arra gondolt, ha nem is írta ki, hogy egy fekete lyuk, ha magába gyűjtötte a gravitációja által elérhető összes anyagmennyiséget (pl. az őt szülő galaxis teljes anyagát, meg a kísérő törpegalaxisokét is), akkor már nem tud újabb anyaghoz jutni kívülről, de a méretéből adódóan (mert mire idáig jut, már elképesztő méretű lehet) a belsejében még javában folyhatnak átalakulások, amolyan "belső tehetetlenség" formájában, és eközben annyi, korábban tömeggel rendelkező részecske alakulhat át sugárzássá, hogy ez a tömegveszteség okozza a gravitáció csökkenését.
Az Einstein-féle téridőgörbületnek és a gravitációnak az azonosításával vigyáznunk kell, nehogy fordítva értelmezzük az ok-okozati összefüggést. Mert nem a téridőgörbület idézi elő a gravitációt, hanem a gravitáció a téridőgörbületet. De magát a gravitációt a tömeggel rendelkező részecskék jelenléte okozza. Vagy talán, ha a fotonok, vagy a neutrínók valamilyen véletlen folytán kellő sűrűségbe kerülnek a tér egy pontján, akkor tömegvonzásra lesznek képesek? Az E=mc2 képletből, vagyis a tömeg és energia egyenértékűségéből még nem következik az, hogy ha az anyag tömeges megjelenési formája átalakul energia formájába, akkor megmarad a gravitációja.
Csakhogy a T. Topiknyitó ötlete lehet, hogy önmagát cáfolja, ha továbbgondoljuk. Mert a fekete lyuk belsőbb részében, ha csökkenni kezd a gravitáció, az a sugárzó anyag sugárnyomása miatt táguláshoz, és további gravitációcsökkenéshez vezethet. Emiatt az energiasűrűség csökken és a sugárzás elkezd visszaalakulni tömeggel is rendelkező részecskékké, ami viszont a gravitáció újbóli növekedésével jár. Tehát az is elképzelhető, hogy dinamikus egyensúly lép fel, valami hasonló, mint ami a csillagok állapotát is stabilizálja. Persze azt is feltételezheti a T. Topiknyitó, hogy a fekete lyukak belsejének fizikája erősen eltér az általunk ismerttől, ekkor azonban a topik témája puszta spekuláció, és nem biztos, hogy vezet valahová.
>a fekete lyukak tömege annyi, mint a bele eső csillgoké és egyéb részecskéké.
Úgy hallottam, valamilyen relatívisztikus megfontolásból ezt már eddig is vitatták.
De lehet, hogy ez csak a mi világunkból érzékelhető tömegére vonatkozott.
De ez utóbbival kapcsolatban még olyan feltételezéssel is éltek valakik, hogy a fekete lyuk bizonyos feltételekkel akár ki is eshet a mi világunkból. Vagyis teljesen eltűnhetnek a szemünk előtt.
