A mai napig is definiálatlan az élő anyag fogalma. Tulajdonságait le tudjuk írni, de mibenlétét még filozófiai alapon sem tudja meghatározni sok ismert tudós.
Reménytelen "harcba" soha ne bocsátkozz ! Becsüld magadat annyira, hogy saját érzelmeidet csak azokkal oszd meg, akik megértenek ! Ne várj lojális értelmet onnan, ahonnan eddig sem kaptál ! Aki csak kritizál az képtelen önálló gondolatra - nem méltó a vitára !
"Ha csapdosol, nem leszel kompetensebb a kérdésben."
Csapdosásnak tűnt? Bocs.
"A neutrínó létezését nem kell bemondásra elhinned. "
A neutrínókra felvázolt bizonyítási terved kis módosítással az asztrállényekre is alkalmazható. Az asztrállények létezését nem kell bemondásra elhinned. Ha nem vagy képes személyesen utánajárni, az persze ciki, mert számításokkal senki nem fogja neked igazolni őket. Viszont bőséges szakirodalom áll rendelkezésedre, amiből kedvedre szemezgethetsz. Elsősorban A. Besant, C.W. Leadbeater és A. E. Powell műveit ajánlom.
Ha akarsz, képessé válhatsz személyesen is utánajárni. Megvannak és elérhetőek azok a módszerek, amelyek képessé tesznek az asztrális síkon való látásra. Van lassú és biztonságos módszer, ez a szellemi fejlődés önismeret és önuralom útján. A rossz hír, hogy ez több emberöltőt igényel, és ebben az életedben nagy valószínűséggel nem fog sikerülni. És van a gyors és veszélyes módszer. Ehhez elegendő kipróbálnod néhány úgynevezett "beavatást" vagy "angyaltanfolyamot". A rossz hír, hogy utána esetleg diliházban kötsz ki, mert nem tudod feldolgozni az új érzékszerv nyújtotta információt.
"Miért is kell kifakadásod miatt nagyobb erőt tulajdonítanunk neki, mint bármi másnak, amit semmiféle módon sem tudsz bizonyítani."
Nézd, nekem nincs bizonyítási kényszerem. (Na jó, talán egy icipici, de igyekszem leszokni róla.) Nem kell nekem bemondásra elhinned semmit. Járj utána, a lehetőség adott. Ha meg nem teszed, hát az sem változtat semmin.
"Az én létezésemnek objektív bizonyítékai vannak, például ez a hozzászólás. "
Szerinted ez objektív bizonyíték? Én csak azt látom, hogy megjelent a képernyőmön a 1546-os hozzászólás. Számtalan elméletet fel lehet állítani a keletkezésére. Lehet egy szekta, amely a "permanently deleted" nevű istenséget imádja, és az ő nevében tesz kinyilatkoztatásokat. Lehet egy gép, egy szoftver, lehet a szomszédod, vagy akármi. Ha igazán át akarnék menni materialistába, azt is mondhatnám, hogy a szóban forgó hozzászólás a puszta véletlen eredménye. Evolúciós termék. Az őslégkörben lévő metán, víz és nitrogén elektromos kisülések és UV sugárzás hatására aminosavakká alakult, abból létrejöttek az első fehérjék, majd az egysejtűek, majd egyre összetettebb lények, és sorozatos mutációk során, évmilliárdok alatt az anyag olyan szintre fejlődött, hogy a #1546-os jelenséget produkálta. Te nem kellettél hozzá.
Ha idejönnél elém, és pofán vágnál, az sem lenne objektív bizonyíték. Én csak azt tudom, hogy mit érzékelek. Látnék egy emberszabású élőlényt, akinek lendül a keze, látnám, hogy eltalál, és érzékelném a fájdalmat. De hogy az a lény te vagy, az nincs bizonyítva. Még ha azt mondod is, hogy te vagy az, az sem bizonyít semmit.
Nem tudom, érthető voltam-e. Nem tudod bizonyítani a létezésedet, csak önmagad számára.
"Asztrállényed is írhatna pár sort, ami által mutathatná, hogy tényleg létezik, aztán meghívhatna vacsorára és tisztázhatnánk a félreértéseket."
Először is, a szóban forgó asztrállény nem az "enyém". Nem én hívtam életre, nem én adtam neki energiát, és nem rajtam csimpaszkodik teljes erejéből. Másodszor, az asztrállények nem írásban kommunikálnak, tekintve hogy nem a fizikai síkon léteznek. Az asztrális sík lényei a gondolataidat és érzéseidet befolyásolják. Az általad teremtett asztrállények olyan gondolatokat és érzéseket keltenek benned, ami energiát ad nekik. Ha figyelsz magadra, felismerheted a jelenlétüket irracionális, indokolatlan, folyton visszatérő, vagy éppen szándékod ellenére megjelenő gondolataidban, érzéseidben.
Nyugodtan minősítsd fantáziálásnak, akár "sima" fantáziálásnak is, engem nem zavar. Nekem abszolút szektás hitvilágom van, semmi kétség. Személyesen a töredékét sem tapasztaltam meg annak, amit tudni vélek. És igen, voltam olyan botor, hogy elhittem bizonyos emberek bizonyos állításait. Például sosem láttam neutrínót, de elhittem, hogy van. Azt is elhiszem, hogy te létezel, pedig semmivel nincs rá több bizonyítékom, mint Isten létezésére. Megjegyzem, te sem tudod jobban bebizonyítani a saját létezésedet, mint én Istenét.
Bagolyszemű katicám, ez most nagyon alpárira sikeredett, ami azt jelenti, hogy kisült Nálad a biztosíték. Most ha nem baj, akkor megvárom, amíg leborogatod magad valami hideggel, mert az ilyen kitöréseidet eltiltás szokta követni. Ha egy mód van rá, akkor egyedül tiltasd ki magad a topicból.:)
Szeretnék még beszélgetni a többiekkel, ha nem veszed rossz néven.:)
A meditáció nem az, hogy elképzelek valamit. Az fantáziálás(elmeszint). Meditációban különféle tudatállapotokba mész le, olyanokba is sokszor, amiből nehéz kijönni. Ki milyen fejlett a meditációban, annyi félét ismer meg. Van olyan szint, amit a feszínes és a mély alvás közötti szakaszban érsz el. Gyakorlás kérdése, hogy ki-be lépkedj tudatosan. A tanítvány a legtöbb nem empírikus tanítást így kapja a lelki mesterétől.
A meditáció egy olyan emléktartományba segít belépni, amely nagyon sok információt tárol. Mindentudásnak is hívják, a teremtés kezdetétől benne van minden olyan infó, ami az oksági rendszerhez köthető, megtörtént cselekedet, vagy gondolat. A régi bölcsek úgy tartják, hogy nincs olyan kérdés, amit valaki előttünk ne tett volna már fel, és nincs olyan válasz, ami ne hangzott volna már el. Ebben a tartományban való kutakodás a meditáció. Nem úgy működik persze, hogy belépek, leveszem a polcról ami kell és megvan a válasz. A szívedben lévő Felsőlélek segít, hogy milyen irányba keress. Mikor jó a válasz, akkor is Ő bólint rá. Ha van Vele kapcsolatod, akkor csodálatos meditációid lehetnek.Viszont a legtöbb lélek tudata be van fedve. Úgy a meditáció is nagyon nehéz.
Hogyne: 1. igen, némelyiket. a tieidet pl. többnyire nem, hacsak nem nekem címzed, vagy rövidebb 5 sornál, de akkor sem mindig. 2. ilyet én is tudok: ha lenne agyad, értenéd, amit mondok stb, de az ilyesmi nem túl célravezető, neked sem kéne erőltetned ezt a vonalat. 3. picsogás helyett elég lett volna egyszer megnevezni a nevezett hsz-t, amit te nem tettél meg, háromszori felszólítás után sem, de ökörködni kiválóan tudsz. ami nem baj, de aki kurvánal áll, az ne nafogjon, ha basszák. :-)
1.) Te elolvasod mások hsz-it? Nembántokka hsz-eiből csak az elmúlt két napból tudnék hozni ötöt, ahol kéri, hogy ne szólj Hozzá.
2.) Nem tudod, tudnád, már rég normálisan beszélgetnél.
3.) Egy másik topicban háromszor tetted fel azt a kérdést, hogy milyen hülyeségre kell válaszolj. Vagyis sem olvasni, sem értelmezni, sem magadtól megkeresni valamit a topicban nem tudsz.
1. senki nem kért semmire. sem engem, sem téged. 2. mások hozzászólásait jobban tudom értelmezni, mint azt közelítőleg is képzeled. 3. a véleményem mindig abban a keretben jelenik meg, amire reagálok, szar ügy, ha ez neked nem megy át (igen ez azt jelenti, hogy " nem tudod értelmezni a mások hsz-eit") Például. :-)
Úgy tünik Te nem tudod értelmezni a mások hsz-eit. Már rég abbahagytad volna a topicrombolást, ha értenéd miről beszélnek, vagy mire kérnek. Már megbocsáss, de neked még képed sincs, amit mutogathatnál, nincs saját véleményed szinte semmilyen témában, mert igazából mind csak fikázás. Nincs értékelhető gondolat benne. Ez is itt mi? Egy közhely. Puff.
Neked tökéletesen igazad van és én ezt érzem, tudom. Mégis - van az emberben egy rohadtul felesleges tulajdonság - ez pedig az "önérzet". Mikor segíteni akarsz, mikor rávezetni valakit, hogy mások akarják "megvezetni" - nem én - és jön rá a gorombaság, meg hogy te nem az vagy akinek mondod magad, meg nem vagy naprakész, meg egyáltalán a macskáját se bízná Rád - akaratlanul eszébe jut az embernek, hogy minek egyáltalán tárgyalni egy ilyen emberrel ?? Semmi értelme. Ignorálás és mehet tovább minden - a többiekkel. csak idáig el kellett jutni, mert 38 éve a vérembe ivódott, hogy segíteni kötelesség. meg kell tanulni azt is, hogy ne próbálj olyannak segíteni, aki utána leköp érte.
***Ha tudnál rájuk érdemben válaszolni, nem foglalkoznál azzal, hogyan tettem fel őket.***
Tudod a tánciskolában, mikor tanulnak a tanulók táncolni, akkor muszáj azzal táncolni, aki *jön*. De az életben már ki lehet kosarazni, aki bunkó módon kér fel egy táncra, hogyasszongya: Jóska vagyok, gyüssz csörögni?
Nem akar szentem. Nem azt jelenti, hogy nem tud táncolni, hanem Veled nem akar. Javíccsál a modorodon.:)
Amíg Te gát nélkül bugyutáskodhatsz, más is megteheti. Például én. Miért olyan baj, ha visszaba***sztatódsz? Bárkinek állampolgári joga, nemigaz? Ha senki nem pocsékol Rád öt másodpercnél többet, akkor abban az illúzióban leledzel, hogy amit csinálsz, az helyes. Na én szánok Rád öt másodpercnél többet, hogy lásd, nem jó úton jársz. Lehet szépen is véleményt formálni, nem *tosszuk be a kerítést is* módon, mikor vendégségbe igyekezénk.
Szerintem nem ezekre gondolt, és mivel van értelmes alternatívája a megfogalmazásának, feltettem neki egy kérdést. A te bugyuta véleményed erről nem érdekel. :-)
