Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Annyit még el kell mondani a térről, hogy a világ legszebb, legreneszánszabb terei között tartják számon a körbenálló épületek harmonikussága miatt. Három oldalán nagyjából egyforma magasságú és árkádos homlokzatú épületei a reneszánsz kort idézik, és szépen körülölelik az ugyan már manierista, ill. barokk művészek által készült szobrot és a két szökőkutat.
lelencház az egyik oldalon (egy szökőkúttal és a szoborral)
Háttérben az SS.Annunciata templom a középen
és egy elég rossz saját kép, de sehol nem találtam jobbat a harmadik oldalról, nem tudom mi az épület története, funkciója, csak az árkádos, reneszánszos külleme miatt mutatom.
Ehhez még annyit, hogy bár az 1250-es években készült a templom, de mai formáját Michelozzo tervei szerint a quattrocentóban kapta, barokkos díszítését persze még később.
És végezetül egy kép madártávlatból a templomról és a térről.
Az 1510-es években készítette freskóit a művész ebben a nagyon szép templomban, különösen kedvelt az u.n. "Zsákos Madonna" című.
Egy kis pletyka: Michelangelo nagyon nagyra tartotta a festőt, de neheztelt rá, amiért megnősült, mert az elvei szerint egy művésznek nem szabad megnősülnie mert az azzal járó kötelezettségek elvonják a szent munkától.
Ebben a templomban van eltemetve Sarto, a padlóba süllyesztett sírját kőlap fedi a kerek kupolatértől balra.
A főoltár feszületét és bronz domborműveit Giambologna, ő is itt van eltemetve.
De láthatunk még Mennybemenetelt ábrázoló freskót a bal negyedik kápolnában Peruginótól, a bal első és második kápolnát Andrea del Castagnótól.
A Galleria dell' Accademian ugyan már jártál, de azért hozok pár fotót Michelangelo Dávidjáról. A méreteihez annyit, h. némelyik régebbi könyv 4,1 m-nek írja, valójában 5,17 m. Michelangelo 1504 januárjában fejezte be ezt az alkotást. Majd ezután fogott hozzá a II. Gyula pápa síremlékére tervezett szobroknak. Végül csak néhány darab készült el a nagyszabású tervből. "Életem tragédiája lett" - ahogy a Mester vallotta. Megrendítőek azok a rabszolga szobrok, így befejezetlenül is, egy részük az Accademian látható, a többi a Louvre-ban (fotókat lásd wga.hu).
(Azt hiszem sehol nem találkoztam ekkora biztonsággal,mint itt legalább 5 teremőr "vigyázott" Dávidra, ami nem is csoda, mióta a '90-es évek elején egy őrült nekirontott kalapáccsal, azt hiszem a védő üvegfalat is az után húzták köré.)
Kiegészítésként még pár morzsa..., a téren lévő templomot 1250 körül alapították. Érdekesség, h. a templomban lévő orgona a legrégebbi Firenzében. A téren lévő lovasszobor, I Ferdinando nagyherceget ábrázolja, (Giambologna), a szökőkútat pedig Pietro Tacca készítette.
Mint lelencház a legrégebbi Európában, 1421 és 24 között építették. Az előcsarnok bal oldalánál van egy szögletes ablak, egy itt lévő forgó kerékre lehetett tenni a nem kívánt vagy anyagi okok miatt nem felnevelhető csecsemőket. 1875-ben befalazták az ablakot.
A Lelencház templomkapuja melletti ajtó mögött van egy múzeum, annak a II. emeletén láthatunk egy Ghirlandaio alkotást, "Három királyok hódolata" a címe, és egy Filippo Lippi Madonna is.
A tér leghíresebb épülete az Ospedale degli Innocenti, vagyis a lelencház, melynek tervezője Filippo Brunelleschi volt. A nyitott árkádos Loggiával rendelkező épületet a reneszánsz első épületének tekintik.
Persze Michelangelo Dávidjáról, mint a múzeum legfőbb látványosságáról talán mégis kellene néhány szót írni.
Azt a márványtömböt, amiből végül Michelangelo "kiszabadította" a szobrot, előtte már két mester is próbálta felhasználni, sikertelenül. Egy pályázat útján nyerte el a lehetőséget Michelangelo Firenzének abban az időszakában, amikor kivételesen béke volt, a Signoria mindenki megelégedésére demokratikusan vezette a várost. A megbízás valami olyasmire szólt, ami hirdeti Firenze nagyságát, dicsőségét.
Sok Dávid szobor készült már, de mindig a gyengécske, de győztes alakot ábrázolták, Michelangelo azonban még a tett elötti elszánt, erős, bátor fiatalembert formázta meg (állítólag Andrea del Sarto, aki maga is ismert művésze Firenzének, volt a szobor modellje, ez nem biztos, de azt is olvastam, hogy híres volt formás testéről és szép arcáról).
A szobor nagy dicsőséget hozott a fiatal mesternek. A városi vezetőkből és művészekből (köztük volt Leonardo da Vinci is) álló csoport hosszas tanakodása után helyezték el a szobrot a Palazzo della Signoria bejáratánál, de már az odaszállítása is nagy művelet volt, a három méter magas szobornak különleges szekeret ácsoltak (a ma Dóm Múzeum területén készült a szobor).
Pontosan így fejből nem tudom mikor, de egy nagy lázadás alkalmával a nép betört a Palazzóba és kidobáltak az ablakán iratokat, bútorokat. Egy ilyen bútor törte le a szobor bal karját, melyet az akkor még fiatal Vasari és egy társa kaptak fel és vitték biztonságos helyre, hogy pontosan mikor javították ki, azt nem tudom.
Csak több mint két évszázaddal később, 1873-ban került az Akadémia védő falai közé.
A múzeumot bemutatni leginkább ezen link alatt mutatják be nekünk a "visita il muzeo" menüpontnál, úgyhogy én nem is írok róla sokat, a partnereim meg sajnos elvesztek:-(