Bár nem a szórakoztatásom volt a célja a topicnyitónak, mindenesetre jókat röhögök a hsz-aidon. Nem azért, mert hülyeségnek tartom őket, hogy félreértés ne esssék.
Ha megfogadsz egy tanácsot, itt, a fórumon lehetőleg ne ilyen formában add meg a mélcímed. Spammerek robotjai kutakodnak címek után, nagy eséllyel ügyfelükké válsz és majd győzzed szűrni a sok szemetet. Egy jó módszer a következő, ha már mélcímet akarsz megadni: nemes pont mihaly1 kukac cselló pont hu. A robot ezt nem fogja mélcímnek hinni, a partnered meg így is megérti.
Met még mindig bízom benne, hogy utolérem őket. :-)
Nyilván mérni kell az inputot is. Egyébként motiválni sokféleképp lehet.
A mérések nem teljesen mechanikusak -ha jól gondolom mit értesz ezen-, és nincs is arra itt terjedelem, hogy részletesen ki lehessen fejteni a módszereket. Alapkérdésekről beszélgetünk, de minden mérhető.
Valós problémák, de pusztán részletkérdések. Nem is nekem kell megválaszolnom őket, vannak erre szakemberek. Nem vitatom, vannak olyan pedagógusok, akiket nem igazán szeretnek, ezzel szemben hihetetlen mennyiségű tudást adnak át. Az én gimnáziumi matekfaktos tanárnőmnek a mai napig hálás vagyok, a műszaki egyetemen nem kellet túl sok matekot tanulnom, olyan alapokat vert belém. Szigorúan. Nem volt a kedvencünk, de jó tanár volt. Nézd, minden statisztikai mérésnél létezik hibahatár. A kiértékelésnél ezt is figyelembe lehet és kell venni. Ennyi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy fölösleges a mérés.
Ember miért kergetsz bárányfelhőket? Az alapfokú oktatás 1-4. évfolyamán nincs osztályzás. Akkor meg mi a túró motiválja a gyereket? Amit a minőségről ősszeálmodozol, annak a kitűnő és talán a jeles rendűek 1 része felel meg. Ezeknek a teljesítményeknek azért van családi háttere. 1 lumpen szülő gyereke a legritkább esetben jeles. Egy nagyon jó pedagógus ha vacak osztályt kap, vért izzadhat a közepes átlagért. De 1 jó osztályt is tönkre lehet vágni. Orvos: Hej, de szép, amit itt szintén összeálmodozol. Csak néhány aprócska tényt kifelejtessz. Az orvostudomány még nem tud mindent. Pl.: a nátha gyógyszerrel 1 hátig tart, gyógyszer nélkül 7 napig. Arról is megfeledkezel, hogy minden ember egyedi lény. Egy bizonyos terápia az egyik betegnél látványosan hatásos, míg a másik esetében alig hat. A beteg életmódjáról már ne is beszéljünk. 1 sarkított helyzet: a doki hiába kezeli a májzsugorost, ha az iszik, mint a kefekötő. Te nagyon sematikusan állítod be a helyzet megoldását. A mérés nem annyira egyszerű. Ott, ahol az emberi tényező a determináló mindkét oldalon( a szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevő), nem lehet mechanikus mérési technikákat alkalmazni, mert rettentően torz képet kapunk.
Rendben. Maradjunk a példánál. Nem kormányzati feladat az adott közgyűjtemény átvilágítása, és annak eldöntése, ki a megfelelő a feladat elvégzésére az ott dolgozók közül. Nem is lenne helyes, ha azt mondaná, el kell küldeni az ott dolgozók 40%-át. Azt megteheti, hogy azt mondja: Erre a feladatra összességében évi 180 milliót tudok adni. De nem kötöm meg a kezed. Eldöntheted, hány emberrel csinálod, és annyi pénzt adsz nekik, amit ki tudsz gazdálkodni. Ha ezekután elküldenek 40 embert, akkor a maradók munkakörülményei javíthatók, azok motiváltabbak lesznek. Arról nem beszélve, hogy ezek az emberek ültek valahol, használtak telefont, stb. Tehát felszabadulhat irodahelyiség -kiadható-, csökkenhet az üzemeltetési költség. Aki ott dolgozik, jobban érzi magát, kevesebbet megy betegállományba, adott esetben akár hamarabb jön vissza szülési szabadságról, motivált, ezért pályázatokon dolgozik, stb.
Kétségtelen, ez az optimista verzió. Én is tartok attól, hogy a te változatod valósul majd meg, de továbbra is fenntartom, ez nem pusztán kormányzat kérdése.
Az valóban igaz, hogy a végkielégítés, átképzés, stb. rövid távon pluszköltségként jelentkezik. Ez a mai helyzet egyik csapdája -a sok közül-, azaz hiányt kell csökkenteni és közben költséges átalakításokat végrehajtani.
Pedagógus vagyok, pedagógiai mérés.értékelésből szakvizsgáztam. Amiket itt tőletek kérdeztem a pedagógiai teljesítménymérés kidolgozása közben vetődtek fel...és nem lehet teljesen egzakttá tenni. Mert a pedagógus munkáját a gyerekben beállt változással mérheted. De a gyerekek különbözőek, értelmi képességek, fizikai képességek, szociális háttér tekintetében is. És ezek mindegyike hatással van a gyerek teljesítményére. X befektetéssel az egyik gyereknél el lehet érni a követelményszintet, a másiknál túl lehet szárnyalni, a harmadiknál meg nem. Pedig a tanár ugyolyan teljesítménnyel dolgozott.
Az oktatás melyik szintjén? Minél feljebb megyünk, annál egyszerűbb a mérés, ezért kezdjük a nehezénél, az általános iskolánál. Szintfelméréseket kell végezni, beleértve a készségtárgyakat is. A minőség az, ha a gyerek elsajátítja az ismereteket, fejleszti fizikumát és készségeit, megtanul tanulni, odafigyelni, jól érzi magát, szereti a tanárait, örömmel megy iskolába. Mi nem mérhető ebből?
Mi nem mérhető ebből?
Tulképp egy dolog nem mérhető korrekt módon: a pedagógus munkája...
Orvos? Megint kérdés, melyik típusú ellátásra gondolsz? Minőség: Helyesen és időben felállított diagnózis, szakszerű és gyors tájékoztatás. Megfelelő és hatékony gyógymód megtalálása. Kevés várakozás. Indokolatlan berendelések elkerülése, de az indokolt vizsgálatok elvégzése. Szakmai protokollok betartása. Ilyesmik. Mérhető? Igen.
Nem biztos. Mert lehet, hogy ő megtalálja a hatékony gyógymódot, csak a beteg tojik együttműködni; továbbra is bagózik, tesped, zabbantja az egészségtelen ételeket...
Stimmt. Ezért kell olyan rendszert kidolgozni, ami a lehető legjobb eredményt adja. A mérést és annak kiértékelését is beleértve. Ehhez rendelkezésre áll a szükséges szaktudás, és a megfelelő szakemberek. Csak akarat kell hozzá.
Csak hipotetikusan nézzünk egy meg nem nevezett közgyűjteményt.
Jelenleg dolgozik 100 ember (évi költségvetése legyen 200 millió). Ebből 25 munkája kiváló, 50-né elfogadható, 25-é borzalmas. Jó szervezéssel kábé 60 ember el tudná végezni a mostani 100-nak a munkáját. Rúgjuk ki a 25 rosszat és még a közepesen teljesítők közül 15-öt. Nyert az állam 40 főnek a pénzét. A 60 ember úgy tudna jól dolgozni, ha a munkafeltételei (pl. eszközök) jobbak lennének, erre pénz kell, s ha legalább 50%-kal megemelnénk a fizetését. Mivel a közszférában az általános elv, hogy mindenki a minimumot kapta a bértábla alapján (pótlékok: több diploma, nyelv, vezetői nem komoly) a kirúgott 40 fő (átlagolva 60 millió/év) fizetéséhez bizony még hozzá kellene rakni az államnak valamennyit, hogy az intézmény működése elérje a kivánt hatásfokot, illetve a 40 embernek adni kell végkielégítést, munkanélküli segélyt, akit lehet, azt át kell képezni, vagy megy nyugdíjba.
Ennek komoly hatása körülbelül 2-3 év múlva jelentkezne az adott intézményben, körülbelül 1 év után lehetne észrevehető pozitív változásokat tapasztalni.
Ferkóék most a következőt fogják csinálni: elviszik a 60M-et, az intézmény létszáma csökken 60-ra, nagyjából 15 kiváló, 30 közepes, 15 rossz. Az intézmény 2006-os teljesítménye legalább 40%-kal rosszabb lesz a mostani vacakhoz képest...
Az oktatás melyik szintjén? Minél feljebb megyünk, annál egyszerűbb a mérés, ezért kezdjük a nehezénél, az általános iskolánál. Szintfelméréseket kell végezni, beleértve a készségtárgyakat is. A minőség az, ha a gyerek elsajátítja az ismereteket, fejleszti fizikumát és készségeit, megtanul tanulni, odafigyelni, jól érzi magát, szereti a tanárait, örömmel megy iskolába. Mi nem mérhető ebből?
Orvos? Megint kérdés, melyik típusú ellátásra gondolsz? Minőség: Helyesen és időben felállított diagnózis, szakszerű és gyors tájékoztatás. Megfelelő és hatékony gyógymód megtalálása. Kevés várakozás. Indokolatlan berendelések elkerülése, de az indokolt vizsgálatok elvégzése. Szakmai protokollok betartása. Ilyesmik. Mérhető? Igen.
Miért tévednék? Szerintem abban konszenzus van, hogy legyen könyvtár, levéltár, múzeum, képtár. A számukat és speciális feladataikat tekintve a kormányzat (szakértőkkel konzultálva) eldöntheti, hogy hány, hol és milyen legyen, s ehhez odaadja a pénzt. Az elegendő pénzt - beszéljünk csak az elmúlt 16 évről - soha nem adta oda, ezután sem fogja.
Küldj egy emil-címet az adatlapomon lévő címre, és megküldöm Neked mind a beadványomat, mind a választ. Csak annyira fogom kozmetikázni, nehogy a hivatali érintettek személyiségi jogaikban sértve érezzék magukat. (Ne légy majd türelmetlen, nem biztos, hogy percek alatt megérkezik a levelem.)
Sokáig ragozni nekem sincs kedvem. Nyilván nem mindenki meggyőzhető. Nyilván a mérésnek vannak emberi elemei is, azon a szórakozóhelyen amit én irányítok, pontosan látom, egy pincér hogy dolgozik, és ezen nem csak a kivitt sörök és mojitok mennyiségét értem, hanem a vendégekhez való hozzáállásukat. Szememmel. Miközben mérhető az egyéni teljesítmény is, amit pontosan látok a számítógépes rendszeren. Látom, hogy a szakács által elkészített kaját megeszik, vagy félig tele marad a tányér. De látom, hogyan alakul az ételforgalom, az is méri a teljesítményt.
Itt a vita az automatizált mérésen folyik, de én soha nem állítottam, hogy ez 100%-ban lehetséges. Ezért mérik az ügyfelek elégedettségét. Jobb helyeken. Ahool ez érdekes. és következtetéseket akarnak belőle levonni.
Megjegyzés: A ferihegyi taxi-tendert megnyerő cég ügyfél-elégedettséget mér, a kocsiba beépített eszközön jelölheted meg mennyire vagy elégedett.
Mint már mondtam, semmi bajom nem lenne a közszféra (egyébként tényleg elodázhatatlan) reformjával. Nyilván lehetne ezt okosan csinálni, hogy a káposzta és az államháztartás is megmaradna, de a torz magyar foglalkoztatási szerkezet nem fogja felszívni azt a min. 200E főt, kevesebbet meg tényleg felesleges utcára küldeni.
Az emberek joggal elégedetlenek, én is az vagyok a földhivatalban vagy az önkormányzatnál, de ha csökkentik a létszámot, s nem a megfelelő embereket küldik el, s nem tesznek a megreformált közszférába sok pénzt, akkor csak hiábavaló szenvedést hoz százezreknek, s a közszféra teljesítménye, ez prognosztizálható, a mainál lényegesen rosszabb lesz. Akkor pedig mi értelme volt?
"Az viszont igen, hogy meghatározzák a feladatot és az ellátásához a rendelkezésre álló pénzt hozzárendeljék."
Nos, ez talán kormányfüggetlen, de a feladatok világosak, a pénz ezek ellátására viszont hiányzik. Tehát ha kevesebb ember kap kevesebb pénzt egy rosszul működő strukturában, akkor az rosszabbul is fog teljesíteni.
Ha bizonyítottan jogszerűen nem adnak igazat, azt természetesen elfogadom. (Néha akkor s elfogadom, ha nyilvánvalóan átvertek, de nincs kedvem a további utánjáráshoz)
Általában átnézem a vonatkozó jogszabály(oka)t, - bár nem vagyok jogász, csak olvasni tudó - aztán utána szoktam reklamálni, ha valami bibi van.
Ha hülyeséget akartam volna, és bizonyítják, hogy nincs igazam, hidd el, elfogadtam volna.
"Nem, na még egyszer: nem minden alkalmazott munkateljesítménye mérhető egzakt módon. Illetve mérni lehet, csak nem kapunk reális eredményt."
Ez (nagyon) rossz érvelés, emiatt nyugodtan höröghetnek vagy röhöghetnek a közalkalmazottak ellen ágálók. Minden szakmában lehet mérni a teljesítményt, mérik is, csak a közszférában nagyon ritka a jó munka anyagi honorálása, s a rossz munka büntetése. Itt azon van a vita, hogy Ferkóék komolyan reformot akarnak vagy csak a megtakarítást bevinni a bankba. Mivel eddig hazudtak ahogyan csövön kifér, semmi remény nincs arra, hogy VALÓBAN hozzá akarnak nyúlni a közszférához. A következő választásig kevesebb ember kap kevesebb pénzt, eddig ez tűnik biztosnak.
"Magyar mentalitás, én elvégzem ami a dolgom, és hagyjatok békén. Én is nehezen értettem meg azt a fajta nyugati mentalitást, ahol a megrendelő bármikor ellenőrizheti a gyártási folyamatot, és előírásokat is tehet, ráadásul hatékonyságjavulást vár el. De megértettem, és remek dolognak tartom."
ugyeugye?
sajna en mar belefutottam egy hosszabb vitaba a temaban tanarugyileg, ugyhogy semmi kedvem folytatni. sok sikert es turelmet :-)
