Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Mindenki önző. Hallgasd csak meg a gyerekesek leggyakoribb gondolatait: 'lesz, aki rámnyitja az ajtót'. 'Olyan büszke vagyok rá!' 'Annyi szeretet kapok tőle.
Neked sikerült találni olyan férfit, aki úgy gondolkozik, mint te? Szüleid, rokonság mit szóltak hozzá? Gondolom volt balhé, hacsak nem olyanok szüleid, mint az én apám, hogy tesz rá magasról. :D Engem az idegesít a legjobban mikor önzőnek titulálnak. Nem vagyok önző ember, hisz van egy párkapcsolatom, ami nem nagyon működne, ha én mindent magamnak akarnék és nem érdekelne barátom. Sőt, gondoskodni is tudok, volt már annyi állatkám, és szerettem, imádtam őket, szeretettel gondoztam mindegyiket. A degum egyenesen szerelmes volt belém. :))) Te miért nem akarsz szülni? Ugyanazért, amiért én?
Szia! Ne aggódj, én is már gyerek korom óta tudom,hogy sosem fogok gyereket szülni, immár 32 vagyok és még a gondolatától is rosszul vagyok. Mindig azt mondogattták nekem is,hogy majd ugyis megváltozik,ha 20-25 éves leszek. Nos, nem lett igazuk. És ne törödj azokkal,akik nem értik meg,mert ez a te életed,az sose jó,ha csak a pasi kedvéért szülsz.
1, Remélem találok olyan férfit, aki úgy gondolkodik, mint én, és, ha a családja ellenzi is, nem ők élnek velem, szóval nem fog érdekelni. :) Ha a férfit érdekli az, hogy a családja lázadozik, akkor igazán nem is tudja, hogy mit szeretne. Az én családom nem fog lázadozni, van egy apám, aki elég magának való ember (iszik, minden pénzt elherdál, stb), és őt nem érdekli. Édesanyám nem él 5 éve lassan, ő nem örülne, de nem dobálhatná rám azokat a bizonyos köveket, hisz 2 gyerekét elhagyta fiatalon.
2, Most is szerelmes vagyok egy gyerek szerető pasiba, 3 és fél éve együtt tapossuk a világot, de nem változott meg a véleményem. (az övé sem :D ) Ha terhes leszek véletlen, lehet gonosz dög vagyok, de el fogom vetetni, mert nem szeretetbe születne, azt meg nem tartom jó dolognak, hogy árvaházba lökjem, mert én ilyen gondolkodású vagyok.
Azt hiszem ennyi. :) Még valami? Amint tudok válaszolok. :)
Naszóval, még egyszer: én tutira nem fogok gyereket beszélni beléd, de furcsa, hogy 20 évesen ennyire tudod, mit akarsz (nem rossz, csak furcsa). Néhány dolgot kérdeznék, ha nem akarsz, úgysem válaszolsz.
1. Szerinted találsz-e majd olyan férfit, akiben nem merül fel a későbbiekben a gyerek utáni vágy, ill. az ő környezete (családja) elfogadja-e majd a gyerektelenségeteket? 2. .Más az, ha elhatározod, hogy gyerektelen leszel, és más az, ha úgy alakul. Az első esetben, ha jön egy fordulópont az életedben, képes leszel-e alkalmazkodni? (pl. véletlen terhesség vagy szerelmes leszel egy gyerekszerető pasiba)
Én 20 éves leszek szépen, lassan, és nem szeretnék gyereket. Az ok, sokaknak nem fog tetszeni, de remélem toleráljátok: nem szeretem őket és a terhesség gondolatára is rosszul vagyok. Az életem egy férfi mellett képzelem el, nő vagyok ezt nem írtam, és szakács leszek, ha minden jól megy. :) Sok-sok állatot szeretnék majd, mert tudok én gondoskodni, és nem vagyok önző sem, mint ahogy a gyerekteleneket lenézők tartják. :) Remélem itt tudok olyanokkal beszélgetni értelmesen, kulturáltan, akik hasonló gondolkodásúak, vagy legalább megértik, hogy én ilyen vagyok, így érzem magam boldognak. Tudom fiatal vagyok, de 10 éves korom óta így gondolkozok, és ez már nem hiszem, hogy fog változni, de igazán nem is szeretném. Hiszem azt, hogy van ennek oka, hogy én ilyen vagyok. :)
A roti és a két puli a pasinál. Egy gyönyörű tanyán. A roti tanult és nem mellesleg (szerintem) szerelmes a gazdájába - tökre úgy viselkedik mint egy nő. Pillog szemlesütve, meg ilyenek... A másik kettő nálam - kicsik, most szoktatom őket össze.
Azta - annyit röhögtünk már rajtuk eddig, hogy csak na.
A mai harmincévesek az úgynevezett "Ratkó-gyerekek" gyerekei. Szüleik korosztálya rendkívül népes volt, mert amikor fogantak, a pártállam éppen tiltotta a művi terhességmegszakítást. Részben a sok, családra vágyó fiatal, részben a harminc éve életbe léptetett születésösztönző intézkedések következtében az 1974-es év demográfiai csúcsot hozott (amelyet csak 1975 múlt felül): 186 ezren látták meg a napvilágot Magyarországon. Körülbelül tízezren azóta meghaltak, illetve elvándoroltak, de majdnem ugyanennyien telepedtek ide a határon túlról.
A mai harmincévesek az általánost még a pártállam idején végezték, de középiskolai tanulmányaik nagyobb része már a rendszerváltás utánra esett. A külföldre utazás számukra így nem jelentett rendkívüli eseményt, viszont nyelvtudásukon érezhető, hogy még az orosz biflázásával kezdtek. Nagyon aktív korosztály: alig tízezer harmincéves vonult ki a munkaerőpiacról (többnyire a társuk által eltartott hölgyek), és csak hat-hétezer köztük a munkanélküli. A többiek – 160 ezren – dolgozók. A tanulás, majd a pénzkeresés, a munkahelyi karrier a harmincasok generációját erősen késleltette a családalapításban. A korosztály hölgyeinek csaknem egyharmada még sosem volt férjnél. A házas férfiak viszont korosztályuknak a felét sem teszik ki. Hosszabb-rövidebb élettársi kapcsolatra sokkal inkább vállalkoznak. A nők 30 százaléka még egy gyermeknek sem adott életet – háromnál több utódja csak 11 százalékuknak van. A demográfusok csalódottan konstatálták, hogy ennek a népes generációnak milyen csekély a hozzájárulása a népszaporulathoz. De azért bíznak bennük: lehet, hogy csak elhalasztották a gyermekvállalást, és végérvényesen nem mondtak le az utódokról. Bauer Béla ifjúságkutató szerint azok a fiatalok, akik a rendszerváltás előtt a "létező" szocializmusban szerezték meg végzettségüket, kevesebben beszélnek idegen nyelveket, nincsenek Európára kiterjedő kapcsolataik, ellentétben a mostani huszonévesekkel, akiknek Európa a tér, nem Magyarország. A rendszerváltás után háttérbe szorult a humán tudás, és inkább a pénz, a menedzserszemlélet dominált.
Nemrég indítottam egy filózós blogot és az egyik első témámnak én is ezt válaszottam. Aztán a végére inkább ismeretterjesztő cikk lett, mint filózás, de nem baj. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Bocs, hogy csak most írok, éppen józanodtam a szülinapi buliból. Itt Szegeden már egy hete tart a borfesztivál, meglehetősen érdekfeszítő kínálattal (sajnos a pénztárcám nagyon szegényes, de szerencsére már kevés is megárt, és mindig van pár jóbarát is :)))... )
Témához visszatérve. Korom alapján találkozhattam volna a publikálásaikkal, ui. 35 vagyok, de a magyarázatok alapján már érthető, miért nem tudtam róluk: Nők lapját utoljára 8. osztályos koromban olvastam, mikor anyámat vártam a fodrásznál, a Családi kört pedig a TV műsorban láttam csak címként.
