A lengyel választók kiszavazták a parlamentből a baloldalt. Valószínüleg elsöprő erejű jobboldali koalíció alakul, jobboldali államelnökkel: Kaczynskival. A lengyel baloldal korrupciós és besúgós ügyeivel hiteltelenné vált a választók szemében, baloldali pártokkal, kormányokkal, álamelnökkel együtt. Magyarországon a múlt és a baloldali pártok "viselkedése, elő áés utóélete" ugyanaz, megértik e a magyar szavazok a lengyel fodulat üzenetét?
Csak az tortenik ami a szokasos ,a lengyel baloldalt elzavartak korrupcios es mas ugyeik miatt, de az inga visszaleng,mert a kovetkezo valasztasokkor az emberek azt mar elfelejtik es leginkabb arra emlekeznek amit a mostani koalicio csinal es az sokaknak nem tetszik es ez lesz a motivacio nem az mit csinalt 4 eve az elozo. Bizonyara sokan orultek az elozo kormanyzat bukasanak de nem biztos,hogy helyetuk jobbat kaptak.Es az emberek nem szeretik ha egy kormanyzat nagyon be akar avatkozni a maganeletukbe.
Kwasniewski: visszatérés némi akadállyal
Népszabadság • Miklós Gábor • 2007. május 18.
Politikai reprízre készül a korábbi baloldali lengyel elnök. Azonnal gyanúba keverték egy ukrán oligarchával.
Szokatlan összetételű tanácskozást tartottak tegnap Varsóban a Demokrácia európai normái címmel. A megbeszélésre több száz, különböző pártállású értelmiségit, politikust hívtak meg a szervezők. A szenzáció: az elnökségben együtt szerepel Lech Walesa, a Szolidaritás egykori alapítója, majd köztársasági elnök és Aleksander Kwasniewski, aki tíz évig volt Lengyelország államfője.
Walesa korábban többször kifejtette: nem akar pártot alapítani baloldali politikai ellenlábasával, de mindketten egyetértenek abban, az országban veszélybe került a demokratikus közélet. Hasonló módon nyilatkozott Kwasniewski is, aki ismét a politikai figyelem középpontjába került. Az 52 éves volt elnök nevét a baloldali SLD párt vezetője, Wojciech Olejniczak dobta be. Azzal állt elő, hogy Kwasniewski pártja miniszterelnök-jelöltje lehetne a 2009-es parlamenti választásokon. A "megszondáztatott" közvélemény készséggel fogadta a baloldali politikus esetleges visszatérését. A lengyel közéletet a jelenlegi hatalom, a Kaczynski ikrek kurzusa jelentős mértékben megosztja, sajátos izgalmi-bizonytalansági állapotban tartja. Sokan azt is nehezen veszik tudomásul, hogy romlani látszik Lengyelország nemzetközi kapcsolatrendszere is. Kwasniewski igyekezett "valamennyi lengyel elnöke" lenni, külpolitikai aktivizmusával emelte az ország tekintélyét.
Az exelnök az elmúlt hónapokban már meg-megjelent a politikában és elvállalta a LiD betűjelű balközép koalíció programtanácsának irányítását. A pártszövetség sikeresen vette a legutóbbi önkormányzati választásokat. Tagjai, az SLD, a belőle kivált szociáldemokrata párt, valamint az egykori Szolidaritásból származtatott balliberális Demokrata Párt, illetve a hasonló eredetű Munka Unió. A korában kormányzó SLD a legutóbbi parlamenti választásokon csúfos vereséget szenvedett politikusai szennyes ügyei miatt. A baloldali liberálisok pedig be sem kerültek a szejmbe.
Az elemzők úgy vélekednek, hogy Kwasniewskivel az élen, a balközép párttá szerveződhetne és valódi választási alternatívát nyújthatna a jelenlegi konzervatív és populista pártokból álló koalíciónak, illetve a jobboldali liberális Polgári Platformnak. Kwasniewski szerint minderről még korai beszélni, de a lehetőséget nem utasítja el. Sajátos módon a korábbi elnök reprízére időzítve került nyilvánosságra a hír, hogy egy általa irányított alapítvány (Amicus Europae) hatvanmillió forintnak megfelelő összeget kapott Viktor Pincsuk ukrán milliárdostól. Az alapítvány sietve részletes kimutatást közölt arról, mire költötték a pénzt, ám a média részletesen értekezett a volt államfő és gyanús ügyleteiről nevezetes ukrán nábob kapcsolatáról.
Az Európai Parlament nemrégiben elítélte a lengyel kormányt, mert az megpróbálta megfosztani mandátumától Bronislaw Geremeket, az EP egyik lengyel képviselőjét. Geremek - a Szolidaritás volt vezetője, egykori politikai fogoly, aki külügyminiszterként levezényelte az ország NATO-csatlakozását - nem volt hajlandó aláírni egy újabb nyilatkozatot, miszerint nem volt a kommunista titkosszolgálat ügynöke.
Az EU-képviselők a lengyel kormány lépését boszorkányüldözésnek nevezték, míg maga Geremek az átvilágítási törvényt az állampolgári jogok ellen intézett fenyegetésként értékelte. Válaszként a lengyel miniszterelnök, Jaroslaw Kaczynski azzal vádolta meg Geremeket, hogy "kárt okoz hazájának", és "lengyelellenes ügyet farag" a kérdésből. Pontosan ezekkel a kifejezésekkel támadták Geremeket annak idején a kommunisták is, amikor az ő törvénysértéseik ellen emelte fel a szavát.
De mi is zajlik Lengyelországban, ahol egykor a kommunizmus bukása kezdetét vette? Minden forradalom két szakaszból áll: az első a szabadságért folytatott küzdelem, a második pedig az, amikor már a hatalomért folyik a harc. Az első szakaszban az ember lelke szárnyal - ez az időszak a legjobbat hozza ki mindenkiből. A másodikban a legrosszabb emberi indulatok szabadulnak el: az irigység, az intrika, a mohóság, a gyanakvás és a bosszúvágy.
A lengyel Szolidaritás szokatlan pályát járt be. Az 1981-ben kihirdetett szükségállapot nyomán a mozgalom a föld alá kényszerült, és hét évig illegalitásban, az elnyomás közepette működött, majd a gorbacsovi peresztrojkát meglovagolva 1989-ben lépett ismét a nyilvánosság elé. A kommunista uralomnak a kerekasztal-tárgyalások vetettek véget, ahol kompromisszum született a kommunista kormány reformszárnya és a Szolidaritás között. A mozgalom kezdetektől a kompromisszum és nem a bosszú elvét követte. Olyan Lengyelországot képzelt el, amely mindenkinek otthont ad, nem pedig olyat, amely mindenható győztesekre és elnyomott vesztesekre oszlik. 1989 óta kormányok váltották egymást, de az állam stabil maradt, még a posztkommunisták is elfogadták a parlamenti demokrácia és a piacgazdaság szabályait.
Nem mindenki választotta azonban ezt az utat. Ma Lengyelországban a Szolidaritás utáni korszakban feltűnt revansistákból, a posztkommunista korszak vidéki bajkeverőiből, a második világháború előtti soviniszták örököseiből, valamint idegengyűlölő és antiszemita csoportokból álló koalíció uralkodik. Mindent beborít az a légkör, amelyet a nacionalista-klerikális fundamentalizmus szószólója, a Radio Maryja kürtöl az éterbe. Mindenütt aggasztó jelekkel találkozhatunk: a bíróságok tekintélyét aláássák, az alkotmánybíróság függetlenségét támadások érik, a köztisztviselők korrupttá váltak, az ügyészségek átpolitizálódtak.
Vajon miért történik mindez? Minden sikeres forradalom győzteseket és veszteseket teremt. A lengyel forradalom életre hívta az állampolgári jogokat, de a bűnözés megnőtt. Kiépült a piacgazdaság, de vállalatok sokasága ment csődbe, és a munkanélküliség magasra szökött. Dinamikusan fejlődik a középosztály, de nő a szakadék a jövedelmek között. A forradalom megnyitotta az utat Európa felé, de egyúttal az idegenektől és a nyugati tömegkultúra inváziójától való félelem is megjelent.
A lengyel forradalom veszteseinek az 1989-ben beköszöntött szabadság rendkívüli bizonytalanságot hozott. A Szolidaritás munkásai, akik a hatalmas iparvállalatoknál dolgoztak, az általuk kivívott szabadság áldozataivá váltak. A kommunizmus börtönvilágában az emberek az állam tulajdonai voltak, de ezért cserébe az állam gondoskodott is róluk. A szabadság világában ez a gondoskodás megszűnt. A jelenlegi kormánykoalíció ebben a félelmekkel terhes légkörben vette át a hatalmat, és George W. Bush konzervatív receptjeit Vlagyimir Putyin centralizáló törekvéseivel ötvözi.
A Szolidaritás veteránjai egykor úgy gondolták, hogy a diktatúra bukását a saját uralmuk követi majd, de a bűnös kommunistákat nem büntették meg, és az erényes Szolidaritás-aktivistákat nem jutalmazták. Ez az igazságtalanság táplálja a haragot, az irigységet és azt a destruktív energiát, amely az egykori ellenségek és a látszólag sikeres egykori harcostársak elleni bosszúvágyban ölt testet. A vesztesek nem hajlandók elismerni, hogy az elmúlt 300 évben Lengyelország legnagyobb sikere a szabadság kivívása volt. Az ő véleményük szerint a mai Lengyelországot még mindig a kommunista titkosrendőrség irányítja. Egy ilyen Lengyelországnak pedig szerintük morális forradalomra van szüksége, amelynek során a bűnök elnyerik büntetésüket, az erény pedig a jutalmát.
A 2005-ös választások után a vesztesek pártjai kerültek hatalomra, és úgy gondolták, hogy a fenti célok eléréséhez egy nagy tisztogatás a legjobb eszköz. (Az ezt szolgáló átvilágítási törvényt május 11-én a lengyel alkotmánybíróság jórészt hatályon kívül helyezte. A szerk.) Dziwisz krakkói érsek arra figyelmeztetett, hogy nincs helye a "megtorlásnak, a bosszúnak, az emberi méltóság semmibevételének és az alaptalan gyanúsítgatásoknak". A kommunizmus bukása óta katolikus főpap szájából még nem hangzottak el ilyen súlyos szavak. De vajon nem kellett volna-e végrehajtani ezt az átvilágítást Lengyelország átalakulásának kezdetén? A békés forradalom célja a szabadság, a szuverenitás kivívása és a gazdasági reform végrehajtása volt, nem pedig a vélt vagy valós titkosügynökök felkutatása. Ha már 1990-ben megindul a hajsza az ügynökök után, akkor sem Leszek Balcerowicz gazdasági reformjait nem lehetett volna végrehajtani, sem a jogállamot nem lehetett volna kiépíteni, és ma Lengyelország nem lenne sem a NATO, sem az EU tagja.
Ma két Lengyelország áll szemben egymással. A gyanakvás, félelem és bosszú Lengyelországa harcol az ország másik felével, amely a reményt, a bátorságot és a párbeszédet képviseli. Ez a másik, nyitott és toleráns, a II. János Pál, a Czeslaw Milosz és a földalatti mozgalomban velem harcoló és a börtönben velem sínylődő barátaim által megtestesített ország végül győzedelmeskedni fog. Hiszek abban, hogy a lengyelek ismét megvédik majd az emberi méltósághoz való jogukat, mert nem hagyhatjuk, hogy a forradalom második szakasza felfalja szülőatyját, a szabadságvágyat vagy édesgyermekét, a demokratikus államot.
ADAM MICHNIK
(A szerző a Szolidaritás egyik volt vezetője és a Gazeta Wyborcza főszerkesztője)
hvg.hu.
***********
Vagy csak azok szeretnék ezt akik elmulasztottak anno bátrak lenni egy forradalomhoz, hagyták hogy más harcolja ki.
Lemészárolt lengyel átvilágítás
Népszabadság • Munkatársunktól • 2007. május 15.
Több varsói lap - a hivatalos közlönyt megelőzve - hétfőn publikálta a lengyel alkotmánybíróság (AB) pénteki ítéletét. A döntés törölte a totális átvilágítás elképzeléseit. A varsói sajtó szerint a bíróság lényegében "lemészárolta" a törvényt, míg mások azt latolgatják, mennyire fájó pofon ez az országot irányító Kaczynski ikerpárnak.
A törvény majd egymillió lengyelt kötelezett arra, hogy nyilatkozzon a Nemzeti Emlékezet Intézeténél (IPN), azaz valljon a kommunista titkosszolgálatokkal fenntartott esetleges kapcsolatáról. Ide tartozott a politikusokon, a közalkalmazottakon és önkormányzati tisztviselőkön kívül valamennyi felsőoktatási oktató, pedagógus, az összes újságíró, a tőzsdei cégek tisztségviselői és még sokan mások. Az alkotmánybírósági ítélet az érintettek körét jelentősen szűkítette. - Az átvilágítás nem lehet a történelmi bosszú eszköze - érvelt az AB elnöke.
Az átvilágítási törvény már korábban nemzetközi botránynyá lett, hiszen a lengyel hatóságok szerint meg kellett volna fosztani európai parlamenti mandátumától Bronislaw Geremeket, volt külügyminisztert, korábban ellenzéki politikust. Dacolt a jogszabállyal Tadeusz Mazowiecki, az első szabadon választott lengyel kormány feje is - egyikük sem adott be újabb vallomást. Az átvilágítási törvény ellen tiltakozott az értelmiségi szakmák jelentős része - a konzervatívok a "tojásfejűeken akartak bosszút állni" - állították.
Az igazságügy-miniszter által felügyelt IPN működésére, hogy majdnem sikerült megtorpedózniuk az AB munkáját. Az utolsó pillanatban két bírót "érintettséggel" vádoltak meg. Őket ki kell vonni az ítélkezésből, annak ellenére, hogy kiderült, nem voltak ügynökök. A lengyel eljárás viszont lehetővé teszi, hogy az IPN emberei manipuláljanak az egykori titkosszolgálatok irataival, s az éppen kellemetlen személyiségeket - legyen az akár katolikus főpap is - megvádoljanak, egyes ügynökaktákra hivatkozva.
Lech Kaczynski államfő szerint, az ügy még nincs befejezve, Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök pedig azt mondta: ha az átvilágítási törvény nincs összhangban az alkotmánnyal, úgy az alaptörvényt kell megváltoztatni. Eközben a lengyel közvélemény egyre nagyobb része követeli, hogy az IPN archívumait tegyék hozzáférhetővé. Andzrej Lepper, a populista Önvédelem vezére azzal rendezné az alkotmánybíróság körüli nehézségeket, hogy általános választásokkal választatná meg a bírókat.
Azert nalunk is voltak ilyen eszement politikusi otletek a jobboldal reszerol egyhazi anyakonyvezestol kormosig kormanyzati reszrol is aztan jottek a hazatlan bitang szocik es a kozmopolita idegenszivu libsik es akkor ezek ad acta kerultek, ahogy leez LO-ban is ha majd megunjak az ottani szavazok is ennek a tarsasagnak az agymeneseit.
A lengyel nemzet gerincét nem törték meg, az ország 80%-a nem a tescóban tömörülő gyarmati proli, mint itt, hanem autonóm, ép nemzettudattal rendelkező, keresztény erkölcsű hazafi.
Bárhogy is lesz, az már látszik, hogy Lengyelolrszág kultúrálisan és szellemileg visszamaradott egy hely, az az állam ahol ilyen emberek egyáltalán bekerülhetnek a parlamentbe nem europába való hanem a legvadabb közel keletre.
Mert hát itt Magyarországon is vannak ilyen harcos elmebetegek, de ők csak a parlamenten kívülről handabandáznak szerencsére.
Eltávolítandó szobrok
Lengyel emlékműtörvény - jegelve
2007. május 07. 19:45 | Utolsó módosítás:2007. május 07. 19:51
A kommunista diktatúrát dicsőítő emlékművek eltávolításában a helyi hatóságoknak szabad kezet adó, ugyanakkor a szovjet hősi emlékművek megőrzését lehetővé tévő törvényjavaslatot készítenek elő Lengyelországban.
Kazimierz Michal Ujazdowski kulturális miniszter elmondta, a tervezetet nem az észt fővárosban álló szovjet háborús emlékmű áthelyezése és az emiatt az orosz-észt kapcsolatokat jelenleg jellemző feszültség ihlette, a szabályozás gondolata már hónapokkal korábban felmerült.
A törvénytervezet lényege, hogy a helyi kormányzat kezébe adja a jogot azoknak a tárgyaknak az eltávolítására amelyek "a lengyel nemzeti érzelmet sértő módon emlékeznek meg a kommunista diktatúráról" - mondta a miniszter. Hozzátette azt is: tud azonban olyan városokról is, ahol orosz nyelvű feliratot viselő emlékművek továbbra is a legjelentősebbek közé tartoznak.
A minisztérium helyettes vezetője, Jaroslaw Selin ugyanakkor azt is elmondta, hogy a jogszabálytervezetet egy időre jegelték, részben a tallinni emlékmű áthelyezése miatti erőszakos tiltakozásokra, részben pedig a második világháború európai befejezésének - Oroszországban a Győzelem napjaként ünnepelt - közelgő emléknapjára tekintettel.
Feslett erkölcsök
Betiltatná a miniszoknyát egy lengyel képviselő
2007. május 07. 18:55
Büntetendővé tenné a "szexuális felajánlkozást" egy lengyel konzervatív képviselő, többek között a miniszoknya viselésének betiltásával - írta hétfőn egy lengyel újság.
A Newsweek hetilap lengyel kiadásának cikke szerint Artur Zawisza nemzeti-keresztény képviselő azzal a kezdeményezéssel fordult a varsói igazságügy-minisztériumhoz, hogy törvényben tiltsák be a miniszoknyát, a mélyen kivágott és az átlátszó blúzokat, valamint az erős sminket. Javaslatával mindenekelőtt azt szeretné elérni a politikus, hogy ne lehessen többé prostituáltakat látni Lengyelországban a nemzetközi autóutak mellett.
Mint mondta, nem tartja kizártnak, hogy tévedések is előfordulnának, például "megtörténhetne, hogy egy csinos lányt útban a diszkóból hazafelé őrizetbe vennének", ugyanakkor bízik a rendőrök képességében, hogy meg tudnak különböztetni "egy tisztességes nőt egy feslett erkölcsű nőtől".
A szolgálatok szelleme
NOL • Metazin • 2007. május 7.
Az új lengyel átvilágítási törvény vitájában mindkét fél azzal vádolja a másikat, hogy az egykori kommunista titkosszolgálatok örökségét viszi tovább. A szolgálatok szelleme tovább kísért.
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
on error resume next
ShockMode = (IsObject(CreateObject("ShockwaveFlash.ShockwaveFlash.6")))
Sub banner_147686_FSCommand(ByVal command, ByVal args)
call banner_147686_DoFSCommand(command, args)
end sub
„A lengyel püspöki kar lelkiismeretvizsgálatra szólított fel azzal kapcsolatban, hogy kit milyen indítékok vezetnek az átvilágítás ügyében. Vajon az igazságot kívánják megismerni, éspedig az engesztelés, a megbocsátás, az egyesülés céljával, vagy meg akarják szégyeníteni ellenfeleiket, és politikai számláikat szeretnék kiegyenlíteni?” – olvassuk Alexandra Viatteau francia polonista cikkében a Dipoweb internetes geopolitikai magazin honlapján.
A márciusban hatályba lépett lusztrációs törvény értelmében a közszféra, valamint a nyilvánosság 1972 előtt született szereplőinek nyilatkozniuk kell arról, kapcsolatban álltak-e a kommunista rendszer titkosszolgálataival. Ha erre nem hajlandók, vagy letagadják az igazságot, tíz évre eltiltják őket a közszférától, illetve a nyilvánosságtól. Politikusokat, újságírókat, ügyvédeket. Korábban hasonló törvény érintette a parlamenti képviselőket, és sokan vitatták az eredményt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága április 24-én hozta meg első ítéletét lengyelországi lusztrációs ügyben: elmarasztalta a lengyel államot. A törvényben előírt eljárás ugyanis nem adott elég lehetőséget egy volt képviselőnek igaza bizonyítására.
Az egykori antikommunista demokratikus ellenzék legnevesebb képviselői nem vetik alá magukat a törvénynek, és emiatt foglalkozási tilalmat kockáztatnak. A baloldali sajtó hőst lát bennük, a mai jobboldali kormányban pedig az egykori üldözők jogutódját. Viatteau e régi demokrata harcosok ellenfeleinek módjára emlékeztet rá, hogy közülük sokan kommunista elitcsaládok gyermekei. Ők tárgyalták végig a békés átmenetet a kommunista hatalommal, és ők egyeztek meg abban, hogy a múltra fátyolt kell borítani. Eközben olyan kapcsolatokat építettek ki, amelyek a kilencvenes években hozzásegítették a volt kommunistákat a választási győzelemhez.
Ez bizony célzás arra, hogy dossziék ezen a térfélen is lehetnek, de Viatteau ezt nem tekinti önmagában elítélendőnek, mert úgy véli, minden egyes esetben az együttműködés tartalmát kell vizsgálni, mielőtt ítélkezhetnénk.
A szerző hét kategóriába sorolja az együttműködőket. Tudomása szerint Lengyelországban az is megesett, hogy az ellenállás épített be embereket a titkosszolgálatba. Mások megpróbáltak túljárni a hatóság eszén, megint mások nem is tudtak róla, hogy dossziét fektettek fel róluk, például egyes papok afféle eltévelyedett báránynak tekintett rendőrtisztekkel folytattak jó szándékú beszélgetést. Ilyenkor többnyire mindkét fél úgy gondolta, hogy ő irányítja az eseményeket.
Arról nem is szólva, hogy kifejezetten hamis listák is készültek, a valódi anyagokat pedig tömegével semmisítették meg. Viatteau a hajdani szolgálatok módszereire vél ráismerni az irányított leleplezések sorozatában. Úgy látja, hogy egyesek azt szeretnék, ha lehetőleg az egyházi férfiakról készült dossziék maradnának reflektorfényben, a baloldalhoz tartozók szerepét viszont elkerülné a fénycsóva. Ennek természetesen éppen az ellenkezőjét célozza az új törvény, nem kevésbé politikai céllal.
Viatteau szerint nem az átvilágítással van baj, hanem a szándékkal. Ezért a küzdő feleknek mindenek előtt önnön szándékaikat kellene átvilágítaniuk.
Vannak akik komolyan gondolják országuk gázellátásának alternatív megoldását:
Lengyelország Dániából kap majd gázt? május 4. péntek 19:11 [MTI] Dánia gázvezetéket üzemeltető vállalata, az Energinet energiaipari források szerint megállapodást kötött a lengyel PGNiG gázvállalattal, hogy megvizsgálja, miként létesíthetnének gázvezetéket a két ország között, megvalósítva a balti vezeték projektet.
Ez esetben megszűnne Lengyelország erős kiszolgáltatottsága az orosz földgáznak, tovább lehetőség nyílna arra, hogy mindkét ország piacán további gázszolgáltatók jelenjenek meg, ami a gázellátási biztonság növelése mellett elsősorban a piaci versenyt fokozná.
A vezetékterv azonban nem látszik egyszerűnek, mivel norvég gázt kapna Lengyelország, ezt szállítanák a norvég Skanled gázipari létesítménytől előbb Dániába, tenger alatti vezetéken, majd ezen vezetéket hosszabbítanák meg Lengyelországig, azaz két vezeték megvalósításáról van szó.
"...Barbara Bilda egykor a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) tagja volt, majd a szociáldemokrata párt tagja lett." (kb így szocdem Lopcsány, Szekeres, Gál, Horn stb., de Lopcsány valószínüleg jobban lop, mint az önygilkos miniszternő - bár sose lennének önygyilkosok, nem ilyen a nevelésük...)" *** A lengyelek most csinálják azt, amivel a rendszerváltást kezdeni kellett volna. Jobb későn, mint soha. A fenti figurákat ki kell szűrni.
Tök mindegy, mit csinált Gremek - akkor - , a törvények rá is vonatkoznak - most.
Azért ez is már a kelet-európai tragikomédia kategóriájába tartozik. Gremek és ez a két Kaci..akárki.... egy napon nem lehetne említeni őket. Ezek is valami újsűtető ellenállók lehetnek, akik ku...ra bátran kussoltak annak idején.
Daniel Cohn-Benditről meg csak annyit, hogy teljes joggal beszélhet így. Nem ártana kicsit olvasgatni, meg tanulni a történelmet, ha nem volt szerencséd, vagy szerencsétlenséged átélni.
Jo kerdes, kedves melymagyarok, mit uzen a lengyel pelda? Plane igy, ket ev tavlatabol, hogy vegre latni lehet, hova vezet a gatlastalan jobboldali populizmus az EU-ban.
Megvonnák Varsó uniós szavazati jogát" 2007. április 28., szombat 17:48 Index
A törvény a 18 hónapja hatalmon lévõ, a szélsõjobboldallal és a populistákkal együtt kormányzó konzervatív Jaroslaw és Lech Kaczynski - a lengyel miniszterelnök és államfõ - programjának központi eleme: mintegy 700 ezer ember számára teszi kötelezõvé, hogy töltsék ki a kommunista diktatúra alatti múltjukról szóló nyilatkozatot.
17 évvel a kommunizmus bukása után a 35 évnél idõsebb politikai szereplõknek, újságíróknak, egyetemi oktatóknak, ügyvédeknek, iskolaigazgatóknak nyilatkozniuk kell arról, hogy együttmûködtek-e a kommunista titkosrendõrséggel, amely minden állampolgár tetteit és megnyilvánulásait megfigyelés alatt tartotta. Aki nem tesz eleget az érintettek közül ennek a kötelezettségének, azt elbocsátás fenyegeti."
Mádl: alkotmánysértő a Mécs-bizottság 2002. augusztus 16., péntek, 13:01 (MTI)
Jó szándékának elismerése mellett is alkotmánysértőnek tartom az 1990 óta hivatalba lépett kormányok tagjainak állambiztonsági múltjával foglalkozó parlamenti bizottság működését, amit államfőként nem legitimálhatok, ezért sem elutasító, sem beleegyező nyilatkozatot nem teszek azzal kapcsolatban, hogyan kezelje jelentésének rám vonatkozó részét a testület - jelentette ki Mádl Ferenc köztársasági elnök, akit az Antall-kormány kultuszminisztereként világítottak át.
Már több mint hetven miniszter és államtitkár hatalmazta fel a vizsgálóbizottságot múltjukról szóló információk nyilvánosságra hozására. Ketten tiltották meg adataik közzétételelét: Járai Zsigmond, az Orbán-kormány pénzügyminisztere, aki azóta beismerte, hogy a III/II-nek szolgált a rendszerváltás előtt, valamint a volt kulturális államtitkár, Várhegyi Attila, aki jelenleg a Fidesz pártigazgatója. Hasonló tartalmú nyilatkozatot, mint amilyen az államfőé, még senki sem tett.
