Ennyi az idióta. Vagy fogalmazzunk úgy: érdekes ember. Nekem is rengeteg ilyen utazós élményem van. De még csak utazni sem kell, csak a Blahára leugrani pár percre. A nyáron egy este úgy 10 körül egy sok szatyros bácsi az istenért sem akarta megérteni, hogy miért nem akarok én vele kávézni. A McDonald's-ban. A kedvencem viszont, amikor Pistával álltunk kicsípve a Bakáts téren Lévayék esküvôjére várva, mikor odajött egy szintén sok szatyros alak, érdeklôdött, hogy milyen ruhában van ott az elôzô vôlegény, Pista szépen elmagyarázott mindent, ettôl olyan hálás és meghatott volt az alak, hogy kedvesen végignézett rajtunk és sok boldogságot kívánt. :))
Az erdélyi beszámolók előtt elmesélem mai úti élményeimet. Ülök a villamoson, szemben a bácsi feláll, és egy akkora dzsuvát lövellt a padlóra, hogy ihaj. Bár már alapból látszott, hogy a bácsival vmi nem stimmel, mert a fekete szövetkabátját egy vastag, piros, szegecselt női övvel fogta össze, gondolom, hogy karcsúbbnak látszódjon. A mellettem ülő bácsihoz valószínűleg eljutott a "ne fürgyé' le!" jelmondat, mindenesetre már jó ideje tarthatja magát hozzá. De aki mindenkit überelt: a 105-ös buszra felszállt egy pasi, épphogy elérte. Aztán amikor elindult a busz, ő kicsit nekilendült az ajtónak. Ezek után feltartotta a bal mutatóujját, gondolom beüthette, és elkezdte fújkálni. Először csak finoman, aztán mintha szél süvítene. Szeánszt tartott. Időnként hirtelen mozdulatokat tett: a fejével meg a kezével. Aztán hirtelen egy hatalmasat dobbantott a lábával, hogy beremegett a busz alja. Hát, mit mondja, ott ültem előtte, kicsit féltem. Megállt a busz, leszállt, feltartotta a magasba a karját (amelyiken a bibis ujj volt), aztán amikor úgy gondolta, hogy eleget tartogatta, egy hitelen mozdulattal visszaugrott a buszra, épp az ajtócsukás előtt. További részleteket nem tudok, mert én leszálltam. Lehet, hogy bosszút állt a sofőrön az ujjas balesetért. Szóval az esti hírekben lehet, hogy az alsógatyás, Vigadó-gyútogatós hírek mellett ez is felbukkan
Ja, és tegnap meg a velem szemben ülő néni a villamoson folyamatosan mormogott. Például sérelmezte, hogy mért mondják be az állomások nevét többször. Aztán meg egy szegény nénit kritizált, hogy ilyen idős korban minek kell táskával buszra szállni, miért nem marad otthon "Hogy esne el" -ezt mondta. Ennyi az idióta, vagy csak vonzom őket?
Szia Zozó! 5588+5591-es hozzászólás:) Ha adsz e-mail cíímet, adok telefonszámokat, csak ide nem merem, nehogy személyiségi jogokat sértsek:) De egyébként Ferencz Évától, Fraditól, vagy Huniéktól is kaphatsz infókat! puszi
ja és én is danke Fräulein Gabika, ich hasse Interviews - und solchen Situationen, wenn jemand mich mit einer Mikrophone attakkiert, vom ganzen Seelen, ich habe jede Menge Quatsch aus Verlegenheit erzählt, weil ich die Mist hinter mir haben wollte:)
Pedig igyekeztem nagyon titkolni, szemérmes ember vagyok. De Kocsis Pistának is én voltam a jóebédhez szól a nóta:) Fel is hívott, el is akarja olvasni a könyvet, ami egyébként tényleg jó, én csak rontottam rajta a fordítással.
Egyébként én nem is tudtam, hogy pontosan melyik nap és mikor megy le, csak hogy melyik műsorban.
Sajnos Akkert se láttam. Tévében egy ideje csak az esti mesét nézem, azt is dvd-n:) Miben szerepeltél? Valami drogprevenciós cucc, vagy katrosa-rap?:) Nincs fenn a neten?
Éljen a disaster-csapat az óhazában! Figyeljük a híreket, mikor milyen forradalmat, közbotrányt jelentenek Erdélyből. "Ámokfutó hatvaniak rágyújtották Kézdivásárhelyre a Vigadót", "Nagy Nándor alsónadrágok tucatjait árverezik Kolozsvár főterén", "Üres termek előtt kampányolt Tőkés László és elmaradt minden Rúzsa Magdi koncert, mert aki élt és mozgott, a hatvani betyárok Nándiválogatáscédés buliján tombolt Románia-szerte", "Fehér Ágnes megtalálta a madárinfluenza ellenszérumát", "Ajtócsapástól lilult ujjak művészeti tárlata a kézdivásárhelyi múzeumban"
A színházban sajtós és pr-munkát is végzek, csak szóljatok, ha jó cím kell valahova valakinek valamiért.
És a másik élményem: hallgatom ma a Kossuth Rádiót, és mit hallok ebéd közben? Berlin blues--na itt már nagyon figyeltem-- ... Jónás Péter! Szóval ha valaki nem volt ilyen szerencsés, akkor ez a Gondolat-jel c. műsor volt ebédtájt. Peti, jó lehet az a könyv! Egyébként meg tökjó riportalany vagy:) Anyukámnak is szóltam, úgyhogy ő is hallgatta. A két hozzászólásomat csak azért írtam külön, mert mindketten megérdemeltek egy-egy külön gratulációt!:)
Láttalak!!! Bár hogy őszinte legyek, elszámítottam amgam, és azt hittem, hogy csütörtökön lesz, akkor meg nem voltam tv-közelben, de pénteken, amikor kapcsolgattam az adókat, akkor láttalak, úgyhogy végig is néztem és nagyon büszke voltam rád!!
Madárinfluenza volt,van, lesz! Ezt már a Fehér család is elfogadta. Hú azok voltak a szép idők amikor kitört e balhé... :) A többiek már uton és nemcsak Peti féle disaster nem lesz, de egy épkézláb filozófus kezére se lesz ajtó csukva.. változnak az idők, mégha szépek is.
hát, csak őszinte szerencsétekre kívánom, hogy nem leszek ott. Kő kövön, aszfalt rókátlanul nem maradna széles e nagymagyarországon. Hagy utáljalak már egy kicsit titeket ezért az útért, én meg gürizhetek itt a hidegben. Kedves Fecó, nem akarlak elkeseríteni, de a sofőröknek nem sok szavazati joguk szokott lenni az ilyen utakon, akkor jársz a legjobban, ha csendben maradsz:) Bátyádnak gratula az utódhoz!
Van egy iwiw meghívom még két napig nemtom honnan? Nem kell valakinek? Pl. Kézdivásárhelyre? szóljon gyors!
Ja Zozo, nekem az olvasótábor sokat segített az általad leírt dolgok megértésében.. én is az Antónimiában látom a megoldást! Ezért ahol tudom magán és dolgozó emberként is segítem ezt a törekvést!
Peti! Sajnálom, hogy oly ritkán szembesülök az alkotásaiddal, legközelebb már kész vagyok áldozatot is hozni érte :)
a darab jó lett, tudom ajánlani, a fesztivál rengeteg meló volt nekem, eredmény vegyes - a későn indult és gyenge marketing miatt bizony egyes programokon alig voltak, a könyvbemutató pl 0 néző mellett elmaradt, az irodalmi beszélgetésre lasszóval fogdostuk össze a szerencsétlen arra tévelygőket az utcáról:) De trabant-festés, graffiti volt rendesen, a faldöntést Hoboval látta azért vagy 100 ember, és a koncertek, ha visítva is, de megteltek a kisszinpadon. Tanulság: egyrészt nem lehet ilyesmit marketing nélkül és kapkodva csinálni (ezt a színház baszta el, én csak ötletgazda voltam), másrészt kenyér és cirkusz kell a népnek, nem irodalom és olvasótábor, de ezt eddig is tudtuk sajna... De a premier tényleg siker volt, azon az estén volt is tömeg, és ez volt a lényeg!
Én meg nyilatkoztam a Kossuth rádiónak 20 percben a könyvről, de nem árulom el, mikor megy le, nehogy meghallgassátok:)))
Amikor egy székelynek felteszik a kérdést, hogy számára hol van a ha­za, akkor az rendszerint zavarba jön. Ahány embert megkérdezünk, annyi­féle választ kapunk. Legtöbbje Erdélyt, Székelyföldet, Magyar­or­szágot tartja hazájának. Aki nem ismeri a magyar történelmet, Ro­má­niát gondolja annak. Van, akinek szívében él a haza, másnak a lelkében szár­nyal, mert az 1300 éves Kárpát-medencei magyar történelmet, – a 677-es elsõ honfoglalástól számítva – nem lehet könnyen kitörölni az ér­zésvilágból. Egy gerinces magyar ember nem vált nációt csak azért, mert 1920-ban, megkérdezése nélkül idegen országnak ajándékozták azt a területet, amelyet apái, nagyapái és azok elõdei a betörõ hordákkal szem­ben évszázadokon keresztül védelmeztek. Miért fájdalmas a székelynek meghatározni a haza fogalmát? Mert õ Székelyföldön él, egy olyan területen, amely az önrendelkezés elve alap­ján önálló államiságra lenne jogos, de errõl a román alkotmányok és a nemzetközi szerzõdések sora nem hajlandó tudomást venni. A szé­kely­nek gyakran tûrnie kell a bicskanyitó lebozgorozást, a hazátla­no­zást, a csonka-országban élõk részérõl pedig a lerománozást, leolá­ho­zást. Pedig van neki háza, hazája, „élete”, szülõföldje. Sehol a világon még nincs egy olyan népcsoport, amely telkét, udvarát, házát „életnek”, „é­letének” nevezné. A székely, ha vendéget fogad, akkor ma is azt mondja: lépjen be nyugodtan az „életembe”! Ez magyarra lefordítva azt je­lenti, hogy a vendéget szívesen fogadja a telkén, az udvarán, a há­zá­ban. Nos, hol van a székely haza? A székely-magyar hazája a Székelyföld, lel­ke az egész Kárpát-medence történelme és kultúrája, anyanyelve a ma­gyar. Számára minden neheztelés ellenére még mindig idegen nyelv a román, mert erõszakos módon kisebbségként akarják kezelni azon a föl­dön, ahol õ a többség. Egy olyan élettérben éli életét, amelynek tör­té­nelme hozzá kötõdik, ahol otthon érzi magát. Ezért fáj neki, ha sen­ki­házi jövevények akarják megszabni az õ életét! Azért sem érezheti ha­zá­jának Romániát, mert ebben az országban még a Székelyföld megne­ve­zést (is) tûzzel-vassal irtják. Hasonlóképp nem lehet haza az a meg­cson­kolt ország sem, melynek népe Nemmel szavazott az egységes ma­gyar nemzetben való gondolkodásra. A székelynek nem maradt más hazája, csak a szülõföldje, a Szé­kely­föld, melynek megtartásáért napról-napra meg kell küzdenie, mert ez az õ sorsa, másképp nem cselekedhet. Anyagi jóléte, kultúrája, nyel­vé­nek szabad szárnyalása csak a saját „életében”, házában-hazájában le­het, olyanban, ahol õ maga az úr. Belsõ önrendelkezését, autonómiáját Románia keretében is el tudja képzelni, csak hagyják, hogy élje a saját életét!
