> Az egyéb topic-okban kifejtett véleményeket - már más javaslatára is - be lehetne másolni ide, hogy együtt legyenek az "építő" gondolatok.
Szerintem meg semmiképpen sem, inkább linkeljük be őket, nem pazaroljuk a helyet.
> kerülnek.) Saját településüket védik, kihasználva helyismeretüket, logisztikai, felderítési, objektumvédelmi feladatokat hajtanak végre,
Szerintem jobb lenne ezt egy rendes hadseregre bizni, mondjuk a tartalékosokra. Szerinted a területvédelem beválna az alföldön?
> a CFE szerződés hatálya alá nem tartozó
Mit jelent a CFE?
> évente nagyjából hatvanezer leszerelő kiskatona hirdeti, hogy milyen feleslegesen volt ő katona.
Azon gondolkodom, hogy most hány ember vonul évente. És ami ennél is fontosabb: mekkora a Honvédség valódi (bevethető) ereje: két ezred? Egy dandár? És ez hány ember? És mennyi ember jut rájuk a HM-ben?
> "02.: Specifikáció: Mi a feladata a Magyar
> Honvédségnek? "
> 1.Megvédeni az országot. Legalább addig, amíg meg nem érkezik a NATO segítség.
> 2.Katasztrófa idején segítségnyújtás. Itthon és külföldön.
> 3.A NATO csapatok erősítése.
A 3. pont nyilván elsősorban békefenntartó akciókat takar. Felvetődik bennem a kérdés, hogy ha lenne egy normális haderő, akkor annak a feladatai közé lehetne-e sorolni a magyarság védelmét a Kárpát-medencében. Ha pl. Milo a magyarokat kezdte volna el üldözni és irtani, lett volna egy eszköz a visszatartásara. (Ez csak egy elméleti felvetés, ez NEM egy irredenta topic.)
Más. Vajon mit szólnának a környező országok egy jelentős hadseregfejlesztéshez?
Viszont egyik délszláv ország sem volt NATO tag, mi pedig igen. szvsz elég valószerűtlen, hogy románia, vagy a szlovákok megtámadjanak egy NATO országot.
"Ma már nyilvánvaló a légierő fejlesztésének szükségesége - de figyelembe kell venni, hogy ez nagyon-nagyon drága dolog."
Elég sokat olvasgatom a Harckocsi topicot meg ezt is végigfutottam.
Nos az én meggyőződésem, hogy Magyarország számára alapvetően hiba az az elgondolás, melyszerint merevszárnyú légierőre van szükség!
Szerintem inkább a helikopterekre érdemes a hangsúlyt fektetni.
A merevszárnyú repülők nagy hátránya a kifutó igény. Magyarország viszont adottságai miatt nem rendelkezik megfelelő reptérrel. Bármely repterünk elérhető mielőtt rámozdulnánk bármire is. Hiába lennének korszerű gépek , már a kifutón végük lenne.
Emellett gyakorlatilag a háborúsdin kívül semmire sem használhatók.
A helikopterek előnye: nincs kifutó igény, szétszórhatók így kisebb az esély egy azonnali megsemmísítésnek, emellett békeidőben is használhatók (pl katasztrófa elhárítás)
Emellett a helikopterek legalább olyan jók földi célok ellen mint a vadászgépek(főleg ha kevés van belőlük mint nekünk)
Korlátzott levegő-levegő harcképességgel is rendelkeznek, mely elég ellenséges vadászok leküzdésére.
Szerintem a helyes koncepció az lenne, ha modern mobil levegő-föld rakéta indítóállásokkal rendelkeznénk, helikopterekkel és a gyalogsági kézi légelhárító rakétákkal + a Shilkák :)
Ez a hozzászólás nem pont az eredeti specifikációhoz írodott, inkább a légierő felépítéséhez tartozik.
Először is elnézést szeretnék kérni MoDS-től, amiért nem az Általa felvetett pontokat veszem sorra. Jobban szeretem, ha a mások véleménye katalizál bennem gondolatokat. Komolyan elnézést! Ja, és én is igyekszem az ilyen jellegű gondolataimmal itt zavarni a társaságot és nem a csörömpösöknél! Másodsorban elnézést mindenkitől, hogy megint hosszú leszek!
Üdv Bbtermi!
A munkádban leírtakat nagyon megfontolandónak tartom. No és mi volt rá a reakció? Néhány kérdés azért felvetődött bennem a témával kapcsolatban. Mivel a Nemzetőrség kérdését szorosan összefüggőnek tartom a Honvédséggel, ezért talán nem baj, ha itt adok hangot a kérdéseimnek:
- A leírt elképzelés, szerintem feltételez egy igen pozitív "civil" hozzáállást a honvédelem területén. Beszélhetünk ilyenről? A képet véleményem szerint csakis a Honvédség hatásos átalakításán keresztül lehet megváltoztatni. A honvédelmi törvény már évek óta előírja, hogy a katonáknak joguk van a megfelelő kiképzésre (elvégre az élete függhet tőle!) Ha valóban korszerű és hatásos kiképzés folyna (az ahhoz passzoló szolgálati és életfeltételekkel és járandóságokkal együtt!) a seregben, akkor nem lenne gond egyik szervezet utánpótlásával sem!
- Mi lenne más olyan ösztönző erő, ami olyan mértékben feltöltené a Nemzetőrség sorait, hogy valóban értelme legyen azt fenntartani? Sajnos a "hazaszeretet", mint olyan, elég kevesekben lakozik ott (Tisztelet a kivételnek!). Azért ne feledjük, hogy még a nemzetőri kiképzés is bizonyos "áldozatokkal" jár a vállalkozók részéről! Mivel a rendszerváltás óta a "nevelés" mint fogalom kikerült a Honvédség feladatai közül, ne is várjunk mást, mint hogy a katona bácsik nem akarnak harcolni! Nem ártana egy olyan program, ami górcső alá veszi a katonák szellemi - pszichikai felkészítésének mikéntjét is. De ne higgyétek, hogy ezzel nem foglalkoznak egyes személyek, csak bizony az átfogó koncepcióban ez még nem kapott elég hangsúlyt! Mindenhez idő kell! Pedig a téma sürgető!
- A honvédelmi hozzájárulás már az "átkosban" is törvényi előírás volt, még sem vált be. Pedig ott emlékezetem szerint nagyon százalékos arányról volt szó! Egyrészt gond volt a befizetésekkel, másrészt nem állt arányban azon fiatal férfiak keresetkiesésével, amit a szolgálati idő jelentett. A felvázolt megoldásban szintén nem látok megoldást erre a problémára.
- Először is el kéne dönteni, hogy kell-e hadkötelezettség, vagy sem. Amennyiben a szerződéses és hivatásos katonákból álló hadsereg mellett dönt a Parlament, azt akkor sem szabad úgy felfogni, hogy "zsoldos hadsereg"-ünk lesz. )Itt ugyanis nem más államokból jött férfiak és nők alkotnák a hadsereget, hanem a saját állampolgáraink! Ez lényegi különbség! A szerződéses katonák kb. olyan okokból mennek a seregbe, mint a potenciális "nemzetőrök". Nem látok nagy különbséget. Ráadásul a szerződéses állomány is esküt tesz, amiben szó van a hazaszeretetről valamilyen formában! Az már más kérdés, hogy valóban előírás szerint folyik-e mindenhol a kiképzés!) Sorállománnyal ez a jelenlegi szolgálati idő és kiképzési hatékonyság (külső körlet, stb) mellett nem megvalósítható. A szerződéses állományt is jobban ösztönözni kell a "szakma" elsajátítására. A motivációs tényezők körét ki kell szélesíteni és természetesen fejleszteni (pld.: anyagiak) Sajnos még mindig az a tendencia, hogy az megy el szerződéses (nem hivatásos!) katonának, aki már végképp nem talál más lehetőséget. A MH szerződéses beosztásai még mindig nagyon foghíjasok. Nem annyira vonzó ez a munka, hogy tolongnának érte az önkéntesek, így nincs is miből válogatni, így meg kell elégedni azzal, ami van. Ilyen viszonyok között nem lehet minőségi kiképzést produkálni!
- Ezzel kapcsolatban még egy mondás, ami pár éve terjedt el a hivatásos katonák között: "Ma már csak két féle hivatásos van a hadseregben: aki tök hülye, vagy totál megszállott!" A motiváció tehát adott!???
- És egy utolsó kérdés: Melyik tálca fedezné a nemzetőrséget? A belügyi, vagy a honvédelmi? Ha az utóbbi, akkor mi értelme van a dolognak? Létszámot lehet ezáltal a CFE-szerződések hatálya alól "rejteni?". Nem hiszem. Vagy ez lenne egy teljesen új hadsereg magva, hogy a régit fel lehessen oszlatni, mert annak megmentésére már nincs lehetőség?
Az én privát véleményem, hogy a MH-t kell úgy átalakítani, hogy megfeleljen az elé állított feladatoknak. Újabb fegyveres szervezet létrehozása, ami úgymond feladatokat venne le a HM válláról csak újabb hatalmas pénzeket emésztene fel. Egy új szervezet infrastruktúrájának kialakítása nem filléres dolog!
A svájci mondás nagyon jó, de ennek ellenére folyamatosan fontolgatják a hadsereg létjogosultságának népszavazással történő eldöntését! Elnézést a sok kekeckedésért, de ez is csak azt bizonyítja, hogy nagyon jó gondolatébresztővel állunk szemben az írásod esetében.
Ez a svájci hozzáállás (pedig ott aztán működik a milic-jellegű hadsereg!) talán magyarázatot adhat arra is, amit Gábor (Mr. Spock!) felvetett. Nem azért, hogy őt támogassam, de bizony más sok katona szájából is hallottam, hogy ha az ország nem becsüli meg a hadseregét, akkor miért tart fent egyáltalán hadsereget? Ezek persze az elkeseredés hangjai, de van benne némi igazság. Hagy szúrjam be ezzel kapcsolatban a csörömpös-topicon már leírt és talán ide is passzoló gondolataimat:
A gondok forrása szerintem a pénztelenség. Ez elindít egy láncfolyamatot. Ördögi kör ez, de a központban mindig a pénz áll. Bizonyos határokig lehet kompenzálni a pénz hiányát kreativitással, ötletekkel, stb., de ezeket a határokat a MH már réges-régen túllépte. Ha tehát az ország (Parlament) már elhatározta, hogy milyen hadsereget akar, akkor arra nem szabad sajnálnia a szükséges anyagiakat sem, mert különben csak egy tákolmány lesz az egész. A nem kellő időben és átgondoltsággal végrehajtott befektetések azzal járhatnak, hogy a már végrehajtott modernizációk terén is gyorsabban fog fellépni az amortizáció, mint kellene. Itt aztán a másik probléma, hogy a nemzetgazdaságunk ilyen irányú terhelhetősége korlátokat szab az álmoknak! Fontos tehát a gazdasági teherviselő-képességnek megfelelő reform-terv, de legalább olyan fontos, (ha nem fontosabb!) annak következetes végrehajtása is, különben a csúszások fokozottan fognak halmozódni és fuccs a tervben kitűzött célnak! Lehet kezdeni mindent az elejéről, vagy még mélyebbről!
Mr. Spock hozzászólásához még egy gondolat: Mi megéltük a délszláv válságot Magyarországon. Ki többet, ki kevesebbet érzett a dolgok súlyosságából. (Talán pár év múlva egy hadtörténész előveszi a témát, hogy mik is történtek akkoriban nálunk!) Akkor nagy volt a politikusok döbbenete, hogy a hadsereg mennyire szét van zilálva. Azt kell mondanom, hogy így is volt. Példát lehetetett volna vennünk az osztrákokról. Ők teljesen nyíltan tettek védelmi lépéseket, amelyről a nemzetközi sajtót is tisztességesen tájékoztatták. A katonák nem hallgattak a problémákról sem, amit meg is szellőztettek a média útján. Ennek köszönhetően náluk a hadsereg sokat "profitált" az akkori helyzetből. Ők is meglepődtek, hogy mennyire nincsenek felkészülve az ilyen jellegű problémákra! A média híradásai után egyetlen politikus sem merte felvállalni, hogy ezek után még egyszer hasonló helyzetbe hozza a hadsereget és azon keresztül az országát. Mi ezt "egy kicsit" más módon csináltuk. Nálunk nem történt meg a következtetések levonása, legalábbis nem tettünk túl sokat a gondok felszámolására. Pedig az eset jól példázta, hogy rövid időn belül, milyen gyorsan tud megváltozni a közvetlen környezetünkben is a helyzet, ami bizony egy gyors védelmi (!) reagálást tesz szükségessé! A világ még nem érett meg arra, hogy lemondjunk a honvédelemről! Sajnos!
Dec.1-nek: Azt nem tartottam volna jó megoldásnak, ha hajdanán bármilyen módon be akartunk volna avatkozni a délszláv válságba. Így is elég sokat rombolt az "image"-nkön a horvát - fegyverszállítás. A térségben magunknak szánt kiegyensúlyozó szerep nem egy "kishatalmi" politikában kell, hogy megnyilvánuljon! Az még visszafelé is elsülhet - lásd Kisantant! Ne feledd el, hogy háborús bűnösök minden harcoló fél oldalán voltak a délszláv háborúban. A "nagyszerb" törekvések biztosan nagy szerepet játszottak a háború kirobbanásában, de legalább akkora jelentőséget tulajdonítanék a horvát és bosnyák nemzeti törekvéseknek is. Megelőző atrocitások minden oldalról történtek. Én nem tartom magamat alkalmasnak arra, hogy igazságot tegyek. Ami ott történt, azt mi egy "szűrőn" keresztül láttuk, amiben nem kis szerepe volt a nagyhatalmak médiájának (Ebben igazat adok Mr. Spock-nak!). Az események végkimenetele nemzetközi (nagyhatalmi?) szinten dőlt el. Az viszont igaz, hogy meglehetősen megkésve és óriási áldozatok árán, amit a háborúban közvetlenül érintett nemzeteknek kellett megfizetniük! Közvetve nekünk is! (Sokkal-sokkal kisebb mértékben!)
Szeretném egy kicsit élét venni a dec.1 által leírtaknak: Nekünk nem egy konkrét ellenség ellen kell felkészülnünk. Nem népszerűsítenék senkit a szomszédaink közül ilyen vonatkozásban, mert hiba lenne. Ők legalább annyira félnek tőlünk, mint mi tőlük! A megoldás nem lehet egy kis "fegyverkezési verseny", mert az jóra nem vezet. A jelenlegi felállásban a mi Hadseregünknek arra kell felkészülnie, hogy képes legyen gyors reagálással feltartóztatni egy potenciális támadást (ami azért manapság nem történik egyik napról a másikra!), amíg a saját és szövetséges fő erők felsorakoznak a további védelemre illetve felkészülnek az eredeti helyzet visszaállítására. Az már újabb agyalgás kérdése lehet, hogy milyen gyorsan tudjuk (no és kikből?) felállítani a fő védőerőinket, és hogy milyen gyorsan reagálnak a szövetségeseink. Ennek megítélése már szakemberek dolga, akik valóban otthon vannak a katonai-stratégiában.
Noha a NATO sem garancia a tagállamok közti konfliktusmentes viszonynak (török-görög viszony pld. Cipruson), de ennek ellenére valahol én is abban látom a megoldást, hogy egyre szorosabbá tesszük az együttműködést a szomszédaikkal minden téren. A hajdani "Visegrádi-kezdeményezés"-t nagyon jó ötletnek találtam és sok nyugati szakember még mindig bízik ennek fokozatos felélesztésén túl annak kibővítésében is. Én ezt, vagy egy ehhez hasonló megoldást tartom az egyetlen olyan útnak, ami távlatokban megoldaná a biztonságpolitikai helyzetünket!
A Honvédségünk feladatai bővültek a NATO-tagsággal összefüggésben. Abban teljesen igaza van Számvébernek, hogy a magunk módján hozzá kell járulnunk a NATO-feladatok megoldásához. Erre tettünk vállalásokat, amiket illik betartani. A Honvédség szervezeti felépítéséből fakadóan mind a mai napig az egyik, ha nem az egyetlen olyan szervezet, amely képes tömeges katasztrófa vagy annak veszélye esetén a gyors reagálásra. Ismereteim szerint a polgárvédelem szervezeti korszerűsítése jelenleg is folyik, de ezen a területen egy teljesen új rendszert és törvényi szabályozást kell kialakítani a piacgazdasági viszonyok miatt.
Más: A szerződése/hivatásos vagy "sorozott" hadsereg témához:
A hivatásos-szerződéses (!) hadsereg teljes kialakítása csak részben pénzkérdés. Egy ország biztonság-politikai helyzete nagyban meghatározza azt, hogy az adott állam lemondhat-e a hadkötelezettségről (Mr. Spock esetében magáról a hadseregről!) Egy ilyen lépésnek vannak közvetett következményei is. Pld: Bizonyos idő elteltével erősen csökkenni fog a tartalékosok száma, ami jelentősen csökkentheti az ország védelmi potenciálját. Ugyanakkor már írtam, hogy jelenleg sajnos nincs elegendő szerződéses, ami egyszerűen még szükségessé teszi a sorozott katonák jelenlétét is! Van még sok más tényező is, de szerintem ez a kettő talán a legfontosabb a megfelelő anyagi bázis mellett.
Más: a honvédelem ügyének propagálása:
Köszönet jár az olyan személyeknek, akik valamilyen közvetett, de szakszerű úton próbálják felkelteni a "laikusok" érdeklődését a honvédelem témája iránt. Én például ezért szeretem a makettezést is, ami már egészen korán "megfertőzheti" a fiatalokat. Természetesen fontos a hagyományos népszerűsítés is, de az "központi" téma kell, hogy legyen. Mi az, amit mi, tehetünk az ügyért? Elmondjuk, megosztjuk másokkal a jobbító szándékú véleményünket és ha kell akkor kritizálunk is. A megérzéseim mellett tudomásom is van róla, hogy több katonatiszt is olvassa az ilyen topicocat és ha nem is mondanak véleményt, azért elolvassák az irományokat és gondolkoznak a dolgokon. Szerintem ez már maga eredmény!
Más - Diszlokáció:
A kisebb, önálló zászlóalj szintű szervezésre és diszlokációra is elég régen léteznek nem hivatalos elképzelések a seregen belül is, de ezek még mindig zátonyra futottak a változások ellenzőinek ellenállásán. A németeknél ezt úgy oldották meg, hogy az egyes dandárok elég jelentős logisztikai erőkkel bíró (1.szd) harcoló zászlóaljai általában más-más helyőrségben diszlokálnak esetenként a dandár egy-egy másik fegyvernemi alakulatával együtt. Logisztikai "megerősítésükre" még szintén oda települ a dd, vagy a ho. logisztikai szervének valamelyik kisebb köteléke is. Tehát a dandár-szervezetet nem bontották fel, de az egyes zászlóaljak sokkal nagyobb önállósággal bírnak, mint a mi szervezetszerű zászlóaljaink. Ezzel is erősítik a parancsnokok önállóságát - amely egyik fontos eleme a feladat-orientált vezetésnek. Az sem mellékes, hogy ezáltal több helyőrségben van jelen a hadsereg, ami részben a sorállomány szolgálatteljesítésével kapcsolatban kedvezőbb feltételeket biztosít az érintetteknek (Pld: nem kell annyit utazni!) és a környékbelieknek is ad némi munkalehetőséget.
Én nem voltam katona, de érdekel a téma, és külső támadás esetén habozás nélkül részt vennék a védekezésben.
Mr. Spock: Lássuk csak a délszláv háborút. Elég sokáig tartott míg a világ vezető hatalma elszánta magát a beavatkozásra, addig a szerbek büntetlenül gyilkolhattak - a háborús bűnösöket ma sem fogták el.
ha akkor lett volna egy ütőképes magyar hadsereg, elég lett volna felvonulni a határra, és megüzenni a szerbeknek, hogy még egy lövés, és felfegyverezzük a horvátokat, meg bevonulunk a vajdaságba. valószínűleg leállították volna magukat.
Szerintem nagyon fontos a feladat és ebben egyetértés látszódik: Elsődleges feladat az ország hatásos védelme bármelyik szomszéd ország támadása ellen. akkor is így van ez, ha vsz. eg yéven belül két szomszédunk is NATO-tag lesz. Ettől még bármikor hatalomra kerülhetnek ott őrült elemek, akik elég merészek egy gyors lerohanó támadáshoz.
Ehhez a feladathoz kell lebontani a fegyverzetet, szervezetet.
Ma már nyilvánvaló a légierő fejlesztésének szükségesége - de figyelembe kell venni, hogy ez nagyon-nagyon drága dolog.
Fel kell készülni tömeges harckocsitámadásra (románoknak, szlovákoknak is an tankgyára) - páncélelhárítás nyilván nagyon fontos kell hogy legyen.
Sajnos nehezen érthetek egyet az Ön álláspontjával. Noha Magyarország valóban kis ország, de NATO-tagállam. Ebből eredően valamit neki is hozzá kell tenni a "kollektív védelem"-hez. Senki sem fog minket megóvni napjaink összetett kihívásaival szemben, ha magunk ezért semmit sem teszünk. Másrészt az egészséges hazaszeretetnek mindig is egyik velejárója a honvédelemért való aggódás. Mi itt néhányan nem azt vizsgáljuk, mit nem kéne csinálni, hanem azt, milyen lehetőségek kínálkoznak egy korszerű, nem túl költséges, sok feladatra felhasználható, s egy tágabb szövetségi rendszerbe is illeszkedő magyar haderő kialakítására. Ráadásul egy haderő, mint az egyik legszervezettebb állami intézmény, számos nem katonai jellegű feladatot is végrehajthat (pl. katasztrófák esetén).
Sok eve nem elek mar Magyarorszagon, tehat IGAZAN nem ismerem a helyzetet, de innen messzirol ugy tunik a vilag folyasa (ugy altalanossagban), hogy egy magyar hadseregnek semmi ertelme. Mondhatnam, hogy annyira nincs ertelme, hogy kar lenne penzt kolteni akarmilyenre. Akar "be is lehetne zarni".
Miert? Mert a vilag folyasat (vagy akar a sajat sorsukat) most mar kevesbe mint valaha, fogjak kis orszag katonai erovel eldonteni. Kitol tudna egy magyar hadsereg megvedeni magat? Kit tudna hatekonyan letamadni? Akarmilyen katonai konfliktus eseten a vilag jelentos haderoi amugyis beleszolnak es ELDONTIK, hogy mi kellene hogy ott legyen. Az egesz 20. szazad soran Magyarorszag sodrodott a nagyobb hatalmak kozott, pedig a szazad vegeig meg volt is valamennyi onallosag koncepcio, ami ma mar nincs. Nezd meg mi tortent Jugoszlaviaval. A vilag eldontotte, hogy NEM UGY kell hogy legyen, es nem ugy lett. Kesz. A Jugoszlavoknak lehetett volna ketszer, haromszor annyi hadi erejuk, akkor sem lett volna mas a kimenetel, csak talan meg tobben haltak volna meg, mielott terdre lettek kenyszeritve. Pedig ott aztan tenyleg csak egy belugyrol volt szo.
Kis orszagoknak ma mar csak szimbolikus operetthadsereget erdemes fenntartani. Talan meg azt sem.
Köszönöm a hozzászólást, este, munka után átfutom és lesznek kérdéseim. Meg lehet tudni, hogy kinek írtad ezt a "memorandumot"? Elég rosszak a tapasztalataim a HM-mel, nem csodálkozom, hogy nem reagáltak rá. Felvetetted, hogy miért nem védi a Honvédség az érdekeit. Erről az jutott az eszembre, hogy az anyagi okokon kívül, lehet, hogy azért nem foglalkozik semelyik polikai csoport a haderőreformal érdemben, mert akkor egy olyan "gyermek" születne, "akinek" önálló akarta van és annak bozony súly is lenne.
Többiek!
Lehet, hogy elkéstem a topicindítással, nem valami népszerű, nincs túl sok bejegyzés. A felvetések egy része a "Harckocsi és tankmániások" születik. Úgy tűnik nem lehet a hozzászólókat "megfegyelmezni", ezért írjon mindenki a témával kapcsolatban, amit és ahogy akar. Azért hálás lennék, ha egy-egy hozzáértő részletesen kifejtené az elképzeléseit lent felsorolt problémákkal kapcoslatban. (ld. pl. Számvéber cikkét a harccsoportkról "Harckocsi és tankmániások" topicban, vagy bbtermiért.
KedvesMoDS! Bocs ez egy kissé hosszú lesz, de még így is a legrövidebb e témában írt müveim közül. Eredendően államtitkárnak készült ezért kevébé elegáns ahoz képest mit már megszokhattattok tőlem. (: Sajna az apróbetüs megjegyzések lemaradtak de a szöved így is érthető, remélem. Felvetett kérdéseidre majd részletesen is igyekszem válaszolni.
Si vis pacem, para bellum.
Ha békét akarsz, készülj a háborúra.
Több mint tíz éve kellett volna a hadseregnek váltania és a gondolkodását, mentalitását a helyes irányba fordítania. Nem tette meg, és most teljes a döbbenet, hogy mind a pénz mind a politikai támogatás finoman szólva csak csordogál. Előző dolgozatomban már érintettem a témát most nem szeretném ismételni az ott leírtakat.
Két vonalon kellene a hadseregnek változtatnia (nézetem szerint). Az első egy drasztikus szervezeti változtatás. A feladat a haza védelme, bármikor. Jelenleg ez nem annyira menne, mert az állomány nagyobb része szolgálatadással, kisebb része kiképzéssel van elfoglalva tehát nem riasztható. A korábban jól-rosszuk kiképzetteket meg már leszereltük.
Ezt kell részekre bontanunk és megoldanunk.
1.) A szolgálatok jelentős része felesleges2, más része jelentősen egyszerűsíthető és különösen az adminisztratív feladatokat a polgári alkalmazottak sokkal hatékonyabban tudnák megoldani, mint a sorállomány. A tisztek és az alegységek “írásbeli feladataik” nagy része is inkább demonstratív mint szükséges. A maradék szolgálatokra pedig csak akkor szabad az állományt vezényelni amikor a feladathoz szükséges ismeretek birtokában van már.
Ezek a feladatok egy része nem megtanulható máról holnapra, ezért külön őralakulatok felállítása válik szükségessé, tisztán hivatásos- és szerződéses állománnyal. Olyan munkabeosztásban mint egy őrző-védő kft-nél, de sűrű éberségi ellenőrzésekkel és állandó továbbképzéssel.
Ezzel a hivatásos állomány nagyobb része felszabadítható, hogy azzal foglalkozzon ami a békeidőszak nagyobb részét kell, hogy kitegye, a bevonultak kiképzése.
2.) Tanári tapasztalataim szerint a tanulási folyamat hatékonyságának leglényegesebb pontja a tanuló ohozzáállása az adott feladathoz. Mi is rengeteg energiát megtakarítanánk ha csak azokat képeznénk ki akik valóban katonák akarnak lenni. Ezek szerintem kitennék a bevonulásra szánt létszámot de egy kis noszogatás sohasem árt.
a) Aki nem akar bevonulni az 18 éves korát elérvén a Hadkiegen kitölt egy erre vonatkozó nyilatkozatot, amit egyszer, 25 éves koráig, megváltoztathat. Hadköteles korának végéig, összjövedelmének 2%-át3 hadsereg támogatási illetmény címen befizeti az erre a célra létrehozott számlára. A kötelezettségét ő ezzel letudja.
b) Akibe szorul hazaszeretet, vagy egyszerűen soknak találja a teljes időszak letöltését az nemzetőr kiképzésre kérheti magát. Itt településenként történik a behívás, tekintettel arra, hogy a Nemzetőrség csak a saját területen véd. Ha összejön egy kiképezhető létszám akkor történik meg a behívás, lehetőleg áprilistól októberig terjedő időszakban4. Két elem ami új és következetesen be kell tartani: az állomány kiképződni és nem laktanyát karbantartani vonult be, az oda nem tartozókat, lógósokat, szenvedélybetegeket el kell távolítani, nemcsak innen minden egyéb kategóriából is. Ezzel elérkeztünk a második nagy feladatkörhöz, a legénységi állomány meggyőzése arról, hogy valami nagyon fontosat tesz éppen.
Helyiségharcot, katasztrófa-elhárítást, rendvédelmet tanulnak. Ha három hónap alatt lehet légióst képezni akkor ugyanennyi időnek elégnek kell lennie egy magyar nemzetőrnek is. Ez nem másodrendű hadsereg már csak a rá váró feladatok sokfélesége miatt sem. Aki küzd itt is eljuthat a különleges alakulatok szintjére. (Évek múlva persze.) A kiképzés befejeztével az illető nyilatkozik, akar-e nemzetőr maradni, vagy leszerel. Ha az előbbit választja részt kell vennie a gyakorlatokon és vállalnia kell az állandó továbbképzést, ha az utóbbit akkor összjövedelmének 1%-át fizeti a fent nevezett számlára.
3.) Aki a teljes időszakos szolgálatot vállalja még az is válogathat, végigevickél a kiképzésen, leszerel és pont. A másik lehetőség, hogy az illető küzd a katonai karrierért, vagyis első lépésben a gárdista cím megszerzéséért, ez kemény fizikai tesztből és az egyéni harcos (alapkiképzés!) tudnivalók tökéletes elsajátításából áll. Mivel belátható időn belül nem lesz túl nagy létszámú a honi véderő, nagyon magasra kell tenni a mércét, és szigorúan ragaszkodni a betartásához. (Tengerészgyalogság, különböző légidesszantalakulatok, Szpecnaz, stb. állóképesség-próbái.) Időszaka végeztével, ha akar, jelentkezhet az őralakulatok valamelyikébe. Kondícióját, tudását természetesen fen kell tartania.
Lesz aki még ennél is töbre tör, ő az alapkiképzés utáni szakfeladatával is 90% vagy a felett birkózik meg az egység elitalakulatába a vadászegységbe kerül be. Ez legalább századerejű5, a toborzás módjából következően vegyes felépítésű, többféle feladattal szembenézni képes alegységet jelent. Különböző kedvezmények, és a polgári életben is kamatoztatható tudás megszerzésével csalogathatjuk a jelentkezőket. Természetesen minél több feladatot vállal egy katona, minél feljebb van ezen a listán annál kevesebb szolgálat és annál több kimaradás vár rá. Idejének letöltésekor leszerel vagy tisztes továbbképzésre megy vagy jelentkezhet az azonnali készültségű, teljes feltöltöttségű, vegyesdandárok valamelyikébe. Ezek főirányonként helyezkednek el, állományukat hivatásosok és önkéntesek adják. Készen állnak arra, hogy akár ember- akár természet okozta katasztrófa elejét vegyék. Állományukból kerülnek ki természetesen az ENSZ és a NATO feladatokra vezényeltek. A továbbképzés itt is állandó, aki a korábban megszerzett cím (gárdista, vadász,) kritériumait a későbbiekben saját hibájából, nem teljesíti azt az alakulatból el kell távolítani. Ezeknek az értéke valódi kell, hogy legyen, nem az alakulat dicsősége, hanem a megszerző miatt. A címhez tartozó jelvény a civil és az egyenruhán is viselhető mindaddig amíg az illető a jelvény által jelzett képességek birtokában van.
Háború esetén (ne adj’ Isten) a kivonuló hadsereget a magasan képzett és jó hozzáállású gárdistákkal és vadászokkal lehet feltölteni. A maradék állomány a Nemzetőrséggel vállvetve készül (már a gyakorlatokon is) a lakott települések közvetlen védelmére. A Nemzetőrség egységei mindig helyben maradnak (eltekintve természetesen azoktól a speciális egységeiktől melyek a főparancsnokság rendelkezési állományába kerülnek.) Saját településüket védik, kihasználva helyismeretüket, logisztikai, felderítési, objektumvédelmi feladatokat hajtanak végre, a CFE szerződés hatálya alá nem tartozó eszközeikkel tűztámogatást adnak, mélységi csoportjaik diverzáns feladatokat látnak el, mindaddig amíg a tábori hadsereg be nem fejezi a saját előkészületeit és ellentámadással nem állítja helyre a korábbi (minél korábbi) helyzetet.
Összefoglalóan: Az első lépés egy belső szervezeti reform, ésszerűsíteni a hadsereg belső működését, szétválasztani a békeidőszakban a kiképzési, honvédelmi, szolgálatfenntartó szakfeladatokat.
Valódi és kemény kiképzést adni az önkéntesen bevonulóknak, megadva nekik a lehetőséget, hogy saját maguk irányíthassák a katonai karrierjüket. Szigorúan kell venni, hogy ez egy kis sereg tehát csak a legjobbaknak van itt maradásuk. A bevonuló katona akar lenni, nem pedig lógni akar megtanulni.
A fiatal a Nemzetőrségen keresztül fenntarthatja, növelheti katonai képzettségét, a teljes rendszer pedig hiteles és határozott elrettentő erőt képvisel. A zsoldos sereg mint honvédelmi erő önmagának ellentmondó kifejezés. Senkinek sem lehet annyit fizetni, hogy meghaljon érte.
Mint a nemzet egészségmegőrző programjának része, több pályázat is elnyerhető lesz mind a Honvédség, mind a Nemzetőrség számára.
Amikor a dolgozatom első változatát írtam, figyelmeztettek, hogy nem leszek túlságosan népszerű vele. A helyzet az, hogy most nem új barátok megszerzésére pályázom, hanem túlzás nélkül állíthatom, egy nemzeti katasztrófa elhárítására tett kísérlethez szeretnék hozzájárulni. A hadsereg megítélése, nagy szívfájdalmamra a bányászbéka ama sokat emlegetett testrésze alatt helyezkedik el és a helyzet csak egyre romlik. Hiába, hogy végre-valahára emelkedik a hivatásosok illetménye, ha maga a sereg nem nő fel a feladatához. 89’-óta olyan emberek ülnek a döntéshozói pozíciókban akik a sereget alulnézetből, sorkatonaként látták és ez a látvány egyáltalán nem nyűgözte le őket. Meg tudom érteni őket.
Azt viszont nem tudom megérteni, hogy miért nem képviseli a sereg a saját érdekeit. A jelenlegi döntéshozók a jó értelembe vett technokratákhoz tartoznak. Nem nyúlnak szívesen olyan dologhoz amihez nem értenek, de nem is fizetnek szívesen egy olyan szervezetet aminek működőképessége, finoman szólva, megkérdőjelezhető. Ezeket látva a seregnek már bő tíz éve elő kellett volna készítenie a saját rendszerváltását. E helyett azonban enerváltan tűrte, hogy jobb esetben hozzá nem értők, rosszabb esetben bűnösen nemtörődöm személyek farigcsálják a költségvetését, ötletszerű intézkedésekkel herdálják vagyonát. Ugyanakkor a sereg is hozzájárult önmaga lejáratásához, évente nagyjából hatvanezer leszerelő kiskatona hirdeti, hogy milyen feleslegesen volt ő katona. Ez a reklám leghatékonyabb módja az igaz, csak nem jó irányba hat. A feladat egy demokráciában az, hogy meggyőzzük a népet és rajta keresztül a döntéshozókat, hogy amit csinálunk a nemzet életének igen fontos része. Zárásul egy közmondás álljon itt, Svájcból :. ”Minden országnak el kell tartania egy hadsereget, amelyik nem akarja a sajátját, gyorsan kap egyet valamelyik szomszédjától.”
"02.: Specifikáció: Mi a feladata a Magyar Honvédségnek? "
1.Megvédeni az országot. Legalább addig, amíg meg nem érkezik a NATO segítség.
2.Katasztrófa idején segítségnyújtás. Itthon és külföldön.
3.A NATO csapatok erősítése.
A bővebb kifejtések előtt lenne azonban néhány kérdésem:
1.Milyen minőségű és mennyigégű elg.-től kelle tudni védekezni? Milyen módon? Halogató visszavonulással, vagy területtartással? Ezt meddig kellene tudni fenntartani? A NATO érkezéséig, persze. De mikorra érnek ide, milyen erőkkel? Mi az amire biztosan számíthatunk minden helyzetben? Mi az amivel mi együtt tudunk működni?
2.Sátrak,ruhák,takarók,élelem,létfenntartó eszközök,vezényelhető élőerő a mentéshez. Mindezt csak az éppen aktív(szolgálatot teljesítő), vagy a mozgósított erőkből teljesítenénk? Milyen tartlékképzési, mozgósítási módszereket kell alkalmazni ehhez? (háborúhoz is !)
3.Kompatibilipilitásblablabla...:) Nyelvek ismerete,kommunikációs-,vezetési-,hírszerzési-rendszerek,alkatrészek,munkaszerszámok,nyilvántartások,eljárások,szabványok,üzemanyag,lőszer,kiképzés,gyakorlatok,taktika és stratégia. Na, mindezekből mit és mennyire?
És akkor itt most megismételtem néhány másik kérdésedet is :)
Az a baj, hogy tudjuk mi mindent szeretnénk elérni, teljesíteni. Tudjuk azonban azt is, hogy nem fogunk tudni eleget tenni minden elvárásnak. Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy aki nem készül fel eléggé egy háborúra, azt készületlenül fogja érni, és hatalmas veszteségeket szenved ( vagy teljesen elveszik). Így talán helyesebb leszűkíteni az elvárásokat, úgy feltéve a kérdést: Milyen helyzetekben akarunk győzni, milyen helyzetekben elegendő a döntetlen, és mikor fogadjuk el előre a vereséget?
Sracok, nem egeszen erre gondoltam. Leirtam nehany szempontot, amit reszletesebben ki kellene vesezni. Eleg szemepontot irtam, vagy boviteni kell meg? Esetleg szukiteni? Szeretnek alapos munkat vegezni. :)
Feladat:Meg kell határozni,hogy kik a számbajöhet? ellenfelek(milyen haditervvel,eszközökkel...),és milyen lépéseket teszünk ellen(ük).
Szvsz.:Támadás érhet minket a;egy teljes Nato-t ért támadás keretén belül(ez egyenl? lenne a 3.Vh-val)-egyenl?re nincs olyan katonai szövetség,ami erre képes lenne,így ennek esély egyenl?re nagyon kicsi
b; valamelyik szomszéd államban széls?ségesek jutnak hatalomra/gazdasági/társadalmi feszültségek "levezetésére" megtámad minket(ilyen lehet Románia,Szolvákia,Ukrajna,Szerbia,Horvátország)
egyenl?re ez se valószín?,de a hadseregnek képesnek kell lennie :
min.:feltartani/hátrátatni a támadást,míg a Nato segítség megérkezik;
ideális esetben:megállítani a támadást és Nato segítséggel v. a nélkül ellentámadásba átmenni.
Tartalékos egységek kellenek ilyenkor az egyéb határszakaszokra is,a "hátba"támadás megel?zésére.
c; egy Nato tagországot ér támadás:a Nato hadvezetés által meghatározott(és Parlament által elfogadott) egységek külfödre küldése.
Mivel sok minden már elhangzott az elmúlt pár napban a harckocsimániások topicjában, ezért javaslom, hogy aki új a témában, olvassa el az ott megjelent írásokat is. Vagy másoljuk át ide az ottan irományokat? Szerintem nem lenne haszontalan!
3.
A legmodernebb peldak alapjan,figyelembe veve a helyi sajatossagokat.:)
4. A hadsereg csak hivatasos,szerzodese katonakbol allna bekeidoben,haboru eseten be lehetne vezetni a sorozast.
A legiero a legfontosabb,komplexen,elfogo-vadasz gepekkel,vadaszbombazokkal es a legmodernebb hiradas-technikai kiszolgalassal.Korszeru legvedelem,radarako,SAM-ek,stb.
Hatekony es rugalmas,barhol,barmikor bevetheto konnyugyalogsag.
Pancelosok+helikopterek(kombinalt csapatok)
Egyeb ami meg kell.
5.
Full NATO kompatibilitas.A hadrend az passz.
6.
Mind3.Esszeruen,kepessegeinkhez valo megoszlasban.
7.
A lenyeg:legyen erteke annak,ha valaki katona,mind anyagilag,mind maskeppen,megbecsult foglalkozassa kell tenni.
Hazai ill. kulfoldi iskolaban a tiszteket.
Közelednek a választások, a szép igéretek és a régi szép igéretek számonkérésének időszaka. Léteznek programok, bérlünk Grippeneket, csatlakoztunk a NATO-hoz, de sok más hasonlóan fontos probléma mellett régóta késik a Magyar Honvédség érdemi átalakitása. Felmerül bennem a kérdés, hogy ennek vajon az anyagiakon kivül mi oka lehet, illetve, hogy valójában miképpen is festene egy modern Honvédség. Ehhez hasonló témát nem találtam, ezért, úgy gondoltam, nyitok egyet.
Léteznek topicok, ahol a különböző vadászgépek erényeit vitatják, irogat a fórumokba egy csomó fegyvermániás, továbbá nagyon sokan vannak, akik kedvtelésből foglakoznak pl. a Második Világháború történetével. Bizonyára lelkesen irogatnának ebbe ide, de nem csak rájuk számitok, hanem mindenféle más szakma művelőire: közgazdászokra, gépészekre, logisztikusokra stb.
Egy hadsereg felállitása nagy feladat: meg kell fogalmazni, mi legyen a célja (specikáció), milyen szerkezet felne ennek meg, milyen eszközökkel lehet ezt megvalósitani, mivel érdemes ezt megvalósitani, továbbá hogyan lehet ezt úgy megtenni, hogy élinkitse a magyar gazdaságot. Fontos az is, hogy minnél nagyobb mértékben itthon termeljük meg a felszerelést, de ekkor nem csak a csapatokat kell a megfelelő helyre elhelyezni, hanem az üzemeket is.
Javaslom, hogy először bontsuk részekre a feladatot és külön-külön foglalkozzunk vele. Mindjárt irok egy programot, először ahhoz szóljatok hozzá.
