a crazy beat engem súlyosan emlékeztet arra, hogy milyen az, amikor indie partyn hajnali kettőkor, tökfáradtan csak azértis ugrom egyet, hogy mindenki lássa a fiatalos lendületem + legutóbb ezt legalább hárman látták is
Egyetértek. Radiohead-et sem kedvelem különösebben, de ők legalább nem akarnak Top5 poplemezeket csinálni. Damon se akarjon művész lenni, mert nem áll jól neki.
Ugyan már, emberek, hagyjuk ezt punk-dumát, hogy öregedés, stb....szerintem mindenki tudna előhozni nem egy kedvencet, aki alkotott zseniálisat ugyanabban a korban, ahol a Blurék vannak most (pontosan nem tudom, de azért a 40 sok, nem? Kb. 34-35 lehetnek max). Lehet sorolni. Mondjuk, hog yrivlist említsünk Noel&Andy Bell is ugyanennyi lehet. New Order. Radiohead. Satöbbi.
A mostani Blur nem ezért szar, hanem egyszerűen üresek. Azt nem tudom, van-e bennük még valami, lehet, hogy 3-4 éve múlva össze tudtak volna hozni egy kurva jó albumot, csak érted, nem kéne erőltetni. Damon most bizonyítani akarja, hogy a Gorillaz mellett ő művész is. Hát kurvára, valóban...
punkszámot ma már mindenki csak divatból csinál. sajnos ők is
semmi köze egyiknek sem a 27 évvel ezelőtt indult eredeti mozgalomhoz
(punkból most kivételesen jó vagyok, mert van egy vizsgatétel róluk, jó szakirodalmakkal:))
crazy beat lesz a következő single pedig. Amerikában már megjelent, állítólag jó klip is készült hozzá, és ugyanúgy kajálják az amcsik, mint annak idején a Song 2-t.
a vidámsággal kapcsolatban igazad van. de nem tehetnek róla szerintem: negyven felé közeledve, tisztes jólétben élő, kopaszodó, pocakosodó apukaként nehéz már ugrabugrálni meg szóviccekről írni
szőrős: a szaxofonszóló szerintem is durva
de engem kimondottan a Crazy Beat-től ráz a hideg
Look: a véget úgy értem, hogy miközben lapozgattam a Blur fotóalbumomat, leesett, hogy amiért különlegesek voltak, az pont az az egészséges életöröm + vidámság és még sorolhatnám, ami most nincs
engem igazából a Visions-ben olvasott interjú szomorított el, ami Dave-vel meg Alex-szel készült
hallgasd meg a legutolsó számot, legalább azt még
(előtte kettővel a Jets télleg picit uncsi, de az előtt, a 9-10. dal is jó még. A 7. Caravan pedig a másik kedvencem.)
minek van vége?
négy éve volt utoljára lemez, na és? ez teljesen normális, ettől még nem kell valakit temetni
ha pedig tényleg vége lesz - szerintem is ez a legutolsó blur-lemez - az nem a "ténnyel való szembenézés", vagyis nem kényszerből történik - hanem egy tudatos döntés, amelynek egészen más okai lesznek
kb. 6szor kezdtem el hallgatni a lemezt, de egyszer sem bírtam a végéig egészében, az album szinvonala meredeken esik a közepétől
az eleje tényleg egész kellemes, de a végén pl. a szaxofonszolót nem bírom elviselni, még a punk egy perc sem elég ahhoz, hogy tovább tudjam hallgatni
a blur egy popzenekar, alternatívnak szar, ezt kéne felfogni damonnak, az öregedéssel nem lenne baj
szerintem elfogult vagy:) nekem pl állatira hiányoznak a vicces szövegek, meg hát szép zenét sokan csinálnak manapság - erőltetett az egész, Damon Albarn már négy éve nem tud szembenézni a ténnyel, hogy vége...
lehet, hogy így van. én csak azt vettem észre az új albumon, hogy damon - hogy most az öregedés miatt-e vagy sem - jobban énekel, mint valaha, sokkal kifejezőbb, őszintébb a hangja, helyenként már-már borzongatóan jó...
az album maga pedig sokkal kevésbé nehéz, mint amire számítottam; lényegesen könnyebben emészthető, mint a 13 (már tíz meghallgatás után kifejezetten lehet élvezni:)) - de lehet, hogy csak azért, mert imádtam a 13-t is és ez az új lemez azért annak a hangzásvilágnak a kiérlelt folytatása nagyrészt
bevallom féltem tőle egy kicsit - vö. Norman Cook, Afrika, hip-hop, nincs Graham, stb.- ez így együtt elég bizarrul hangzott. Még akkor sem voltam teljesen nyugodt, amikor az Out of time-ot először hallottam - pedig az egy gyönyürű dal (you been so busy lately/ you haven't found the time/to open up your mind) - attól tartottam, hogy az egész is ilyen Radiohead irányba megy el, szóval túl melankólikus lesz. Meg aztán ebben a topicban is olvastam olyat, ami nem sok jóval kecsegtetett
Most vagy egészen más az ízlésünk pl. zeuszkával, vagy én vagyok nagyon elfogult, de szerintem a végeredmény egy igazi dögös blur album lett, rockos, punkos, érzéki, pici world music és elektonikus hatás, épp csak a country housok hiányoznak a régi palettáról. de arról én már rég lemondtam. (sőt nem is hiányzik)
Szóval lehet, hogy elfogult vagyok, de akkor nem vagyok egyedül (pl. a nme kritikája is kifejezetten jó az out of time-ról). Mert szerintem egy igazán izgalmas albumot sikerült összehozniuk.
A kedvencem egyébként, esküszöm nem tudatosan, pontosan az az egyetlen dal, amiben graham még közreműködik: a Battery in your leg
szerintem is csak játsza, hogy él még:)
nézegettem a régi Blur albumomat, amiben csak 1995-ig vannak fotók, nem is tudtam letenni, annyira szépek voltak
