Ha csak egy test van jelen, akkor már van értelme térről beszélni. Ha két test egymástól távol esik ,minden bizonnyal van közöttük tér is.De létezhet közöttük olyan hely amit nem nevezhetünk térnek.Ennek semmi köze a testek, vagy tárgyak méretéhez.
A közeli testek között is van távolság, csak kisebb.
"Ha nagyon távol vannak egymástól a testek, akkor elképzelhető, hogy ha nincs közöttük másik test ,akkor tér sincs közöttük..."
Ha már van két tested, akkor van értelme arról beszélni, hogy melyik a nagyobb, és arról is, hogy mekkora a két test közötti távolság. Van értelme annak a kérdésnek, hogy a két test között hányszor férne el az egyik test, vagy hányszor férne el a másik test. Itt már a tér fogalma értelmezhető, de ehhez minimum két test kell. Tehát két test között már mindig van tér.
"...ahol csak egy test is jelen van ,ott jelen van a TÉR."
Ez így már nem igaz. Ha csak egyetlen test van jelen, akkor a nagyságát nem tudod összehasonlítani egy másikkal. Nem tudod megmondani, hogy a test kicsi vagy nagy, mert nincs egy másik, amelyhez mérhetnéd.
És a távolság sem értelmezhető egyetlen test esetében, hiszen nincs mihez mérni a távolságát. Tehát a tér fogalmát csak akkor tudod értelmezni, ha legalább két test van jelen.
Ha már van két tested, akkor elhelyezhetsz közéjük egy harmadikat. Akkor már lehet arról beszélni, hogy a harmadik test vagy az egyik, vagy a másik testhez lesz közelebb. Lehet beszélni a testek térbeli elhelyezkedéséről, is például a három test lehet egyvonalban, de elhelyezkedhetnek máshogyan is.
A távoli tárgyak közöt távolság van, Ha nagyon távol vannak egymástól a testek,akkor elképzelhető, hogy ha nincs közöttük másik test ,akkor tér sincs közöttük,ehhez hozzá kett tenni azt,hogy ahhol csak egy test is jelen van ,ott jelen van a TÉR.
Egy több százezres tagságú fb csoportban publikálta:
Einstein was proven wrong in his theory of general relativityTen years later, Einstein published a paper “On the electrodynamics of Moving Bodies,” (English translation) which resolved the paradox of the 16 year old Einstein by producing the Special Theory of Relativity. According to Special Relativity, Maxwell’s equations hold, unaltered, in every inertial reference frame (as do all laws of nature) and therefore, since Maxwell’s equations predict that the vacuum speed of light is always c in such a frame, Einstein’s speedy observer can’t exist.In total, 121 authors are identified as opponents to the special relativity theory. Hundred Authors against Einstein contains contributions from twenty-eight authors that greatly vary in length and are the main focus of this article. A further ninety-three authors are listed as also having rejected the special relativity theory—with some also having publications. The geographical distribution of the authors’ affiliations shows that eighteen contributions originated from Germany and two from Austria. There were eight contributions from other countries—Czechoslovakia, Finland, France, Italy, the Netherlands, Sweden, Switzerland, and the United States. Almost all contributions were written in German except two, which were written in English and French, respectively, and those have subsequently been translated. The contributions vastly differ in length, ranging from just one paragraph to several pages.But in 1964, more than 30 years after the rules of quantum mechanics were first worked out, the Northern Irish physicist John Bell, working at CERN, the particles physics laboratory in Geneva, devised a test that could, in principle, distinguish the influence of the underlying clockwork at work – if it were really there. After a further two decades, in the 1980s, experimenters in Paris, headed by Alain Aspect, were able to carry out an experiment along the lines proposed by Bell. The experiments showed that common sense and Einstein were wrong. There is no underlying clockwork, and the strangeness of the quantum world really does have to be taken at face value.
Einstein tévedett az általános relativitáselméletébenTíz évvel később Einstein publikált egy „A mozgó testek elektrodinamikájáról” (angol fordítás), amely a 16 éves Einstein paradoxonát oldotta meg a relativitás speciális elméletének elkészítésével. A Special Relativity szerint a Maxwell egyenletei változatlanul, minden inerciális referenciakeretben (ahogy a természet minden törvénye), és ezért, mivel Maxwell egyenletei azt jósolják, hogy a fény vákuumsebessége mindig c egy ilyen keretben, Einstein gyors megfigyelője nem létezhet.Összesen 121 szerzőt azonosítanak a speciális relativitáselmélet ellenzőjeként. Száz szerző az Einstein ellen huszonnyolc szerző közreműködését tartalmazza, amelyek hosszában nagyban eltérőek, és a cikk fő középpontjában állnak. További kilencvenhárom szerző is elutasította a speciális relativitáselméletet, és néhánynak publikációja is van. A szerzői hovatartozások földrajzi eloszlása azt mutatja, hogy tizennyolc Németországból, kettő Ausztriából származik. Nyolc közreműködés érkezett más országokból: Csehszlovákiából, Finnországból, Franciaországból, Olaszországból, Hollandiából, Svédországból, Svájcból és az Egyesült Államokból. Szinte minden közreműködés németül készült, kivéve kettőt, amelyeket angolul és franciául írtak, és azokat később lefordították. A hozzájárulások hosszában jelentősen eltérnek, mindössze egy bekezdéstől több oldalig terjednek.1964-ben azonban több mint 30 évvel a kvantummechanika szabályainak kidolgozása után a genfi CERN-nél dolgozó északír fizikus John Bell egy olyan tesztet dolgozott ki, amely elvben megkülönböztetheti a mögöttes óramű hatását a munkában – ha tényleg ott volt. További két évtized után, az 1980-as években az Alain Aspect vezette párizsi kísérletezők a Bell által javasolt vonalak mentén hajthattak végre kísérletet. A kísérletek kimutatták, hogy a józan ész és Einstein tévedett. Nincs mögöttes óramű, és a kvantumvilág furcsaságát tényleg névértéken kell venni.
"Mert az áltrel modelljében a tömeg és az energia "görbíti" a téridőt."
Az álterel modelljében lehet, de nem a valóságban.
A téridő nem egy létező anyagi valóság, hanem csak egy hibás fogalom. Mivel fizikailag nem létezik, nem lehet sem egyenessége sem görbesége.
Egy fizikailag létező test, pl. egy bot lehet egyenes és lehet görbe. De, ami csak a fejedben létezik, mint fogalom az nem. Mikor fogod már fel?
Erre Einstein rájött öreg korában, és ezt írta:
"Meg akartam mutatni, hogy a tér-idő nem olyan valami, aminek önálló létet lehet tulajdonítani, függetlenül a tényleges fizikai tárgyaktól. A fizikai tárgyak nem a térben vannak, hanem a tárgyaknak vannak térbeli kiterjedései. Így az ’üres tér’ elveszti értelmét. „
"Nincs olyan, hogy üres tér, azaz mező nélküli tér. A téridő önmagában nem tarthat igényt a létezésre, csak mint a mező strukturális minősége."
Vagyis olyan, mint téridő fizikailag nem létezik. Csak még nem sikerült felfognotok.
"...a semmiben" haladó téridő-görbület maga előtt torzítja a téridőt, majd maga után meg visszaáll a síkgeometria."
Zagyvaság az egész. A téridő-görbület torzítja el a téridőt? Olyan ez, mintha a bot görbesége torzítaná el a botot úgy, hogy görbe legyen. Van ennek értelme? Nyilván nincs.
Mert az áltrel modelljében a tömeg és az energia "görbíti" a téridőt. Amely "görbítés" zsugorításban vagy tágításban is megnyilvánulhat.
A téridő folytonos kell legyen, ezért aztán ami görbületet az adott térfogatbeli tömeg okoz az adott térfogatban, az szükségszerűen kiterjed a térfogaton kívülre is. Az érdekes dolog akkor következik, ha a görbület leszakadt a forrásáról: az elv továbbra is fennmarad, a téridő geometriája szükségszerűen folytonos kell legyen (matematikailag: differenciálható) ami miatt a "semmiben" haladó téridő-görbület maga előtt torzítja a téridőt, majd maga után meg visszaáll a síkgeometria.
Matematikailag levezették, hogy az Einstein-féle téregyenletek hullám-megoldásában olyan görbületek tudnak leszakadni a forrásról, amik hullámszerűen ismétlődően egy útjukba eső gömböt jobbról-balról, majd pedig alulról-felülről nyom egy kicsit össze. Azaz az úton lévő gravitációs hullám azzal mutatható ki, hogy valamennyire megváltoztatja a távolságokat, miközben áthalad az adott téren.
Mellékesen, 2017-ben adták meg a Nobel-díjat az 1916-ban matematikailag előrejelzett gravitációs hullámok (téridő torzulások) kimutatásárét.
Te mikor fogsz Nobelt kapni a szuperfizikáért? Sohanapján?
