G > Ezt az elsô bekezdést fogalmam sincs, kinek címezted - nem rólam szól, az biztos -, de idiótázni talán nem kéne (még burkoltan sem)...
lovecat > Szerintem a Watching Me Fallt merész túlzás együtt emlegetni olyan klasszikus számokkal, mint a The Kiss, az All Cats Are Grey vagy akár a Deep Green Sea. A WMF-ból elég lett volna nem 3, de mondjuk 6 perc.
A Bloodflowersrôl még annyit, hogy a marketingdumában szerepelt az is, hogy "10 éve nem készítettünk olyan albumot, ami igazán úgy szólt volna, mint a Cure". Háááát... Az album hangzása egyáltalán nem egységes - ez volna a nagybetűs "Sound"? (Ha igen, akkor az egyenlô Robert gitárjával és énekével, de az minden albumon megvan.)
PS: Azt hiszem, nagyon jó szám lehet a The Walk, ha már 6 CD-n szerepel. :-)))
Love Cat: Az, hogy a Bloodflowers a Pornography és a Disintegration folytatása, azt nem más, mint Robert hangoztatta folyton. Talán ez volt az album marketingszövege, hiszen talán eladás szempontjából nem is ez volt a két legsikeresebb album, de a rajongók szempontjából mindenképpen (azaz szinte mindegyik rajongó kedvenc albuma a Pornography és a Disintegration. Jók is!) Gondolj bele, azok a számok, amiket felsoroltál, minden "igazi" Cure rajongónak kedvencei. (én ezért is nem vagyok "igazi" Cure rajongó, én a Wild Mood Swingset sokkal jobban szeretem a Faith-nél például, bár a Faith sem rossz, különösen a Holy Hour és az All Cats Are Grey).
Motyo: oké, a Cure-t nem hasonlítom a U2-hoz, de akkor a U2-t se hasonlítsuk már Bon Jovihoz, Bryan Adamshez, köszi! :-)
A Cure-ral szerintem az a helyzet, hogy kb. a Disintegration-ig kiépítettek egy életművet, amely többé-kevésbé beleköthetetlen volt (még a Japanese Whispers ellenére is). Aztán 1990 és 2001 között volt 3 stúdióalbum, 1 mixalbum, 3 live album és 2 Greatest Hits. Ráadásul nem igazán vettem észre művészi fejlődést a csapatnál. Ezzel együtt nagyon szeretem a kilencvenes évekbeli munkáikat is (bár igazából szerintem a nyolcvanas évek életművébe csak a From The Edge To The Deep Green Sea illeszthető be), de sajnos nem nagyon tudok komolyan venni egy olyan együttest, akinek az utolsó három albumából kettő Greatest Hits.
(ezzel együtt ma egész nap a Cut Here van a fülemben).
Én is a teljes anyagokat szeretem, és gondolhatod, hogy nem én vágtam ki belőle azt a 2 dalt, hogy az csak nekem legyen meg pl., hanem már így kaptam. :-)
Ez igaz, lányos zavaromban összekevertem a kettőt.Miért, nem ugyanaz a kettő? Csak vicc volt.
U2, ugyanaz mint a Motyo véleménye(remélem jól írtam a neved, ha meg elrontottam bocsi, már megint).
Ja, G****,a listádon láttam, az Ola Barcelona-t, erről hiányzik az End(100 years és a 39 között van, ill.jelen esetben nincs)és a Plainsong (Trust és a Disintegration közül).Mindig is utáltam az olyan kiadványokat, amelyek nem tartalmazzák a teljes anyagot, de sajnos ennek is kell örülni. Ezt nem sértésből irtam G****.
saját hozzászólásom javításai:
"azoknak, aki mindig panaszkodnak, hogy már megint így meg úgy átbaszta őt..."
=
"azoknak, akik mindig panaszkodnak, hogy már megint így meg úgy átbaszta őket..."
lovecat meg összekeverte a 'Japanese Whispers'-t az 'A Japanese Dream'-mel.
Szerintem azoknak, aki mindig panaszkodnak, hogy már megint így meg úgy átbaszta őt a Cure, stb., stb., fel kéne tenniük maguknak a kérdést, hogy ahelyett, hogy csalódottan távoznának Cure-körökből és ne törődnének velük többé, miért hagyják, hogy ezek az átbaszások megismétlődjenek? Hát nem egy idióta az, aki nem tanul a leckéből, és bár érzése szerint mondjuk már tízszer átverték, de ő tizenegyedszerre is bekapja ugyanazt a horgot?
U2: Ennyire nem érdekel ez a téma, tehát a továbbiakban nem akarok ehhez hozzászólni, csak még annyit, hogy én nem utálom a U2-t, egy-két albumnyi jó dalt össze lehetne hozni az életművükből, csak annak a véleményemnek adtam hangot, hogy a 2 zenekar nem egy kategória.
Bloodflowers: Szerintem ezen a lemezen a 9-ből nem csak 2 jó dal van, hanem 8. Bár a The Last Day Of Summer mellett a legkiemelkedőbb a nyitó és a záró dal, de számomra csak a '39' az, amit bőven elég lett volna B-oldalként kiadni.
Mondjuk a Cure B-oldalai szinte sosem voltak rosszabbak az albumdaloknál.
Na jól van, kezdjük az elején.
Szóval, azt nem nagyon értem, hogy miért van az, hogy mindenki a BF - et a Disintegrationhoz,estleg a Pornographyhoz hasonlítja.Miért kategorizáljátok be? Szerintem(hangsúlyozom, lehet hogy csak szerintem) minden album külön önálló lemez,és egyik sem a másik folytatása.Annak idején amikor elkezdtem a Cure-t szeretni, hallgatni, mindenhonnan az folyt, hogy a Disintegration a Faith folytatása.Ebből annyi igaz, hogy mind a két album eléggé depressziós(nem mintha a többi "haj de boldog vagyok" stílus lenne), de több sem. Most meg az jön, hogy a Bloodflowers..., de tudjátok.
Az sem igaz, hogy a Roberték teljesen leadták volna a mércét, hiszen az embert mindíg érik új élmények, érzések amiket ki kell adnia magából.
Szerintetek pl. nem gyönyörű dal a Last day of summer?A Watching Me fall hosszú??? Nehezen tudnám három percben elképzelni slágerként az ilyen dalokat.Same deep water nem hosszú?És a Carnage Visors?? Mégis alapdalok és klasszikusok. A Bloodflowers-t nem első hallásra érti meg az ember, miként a többi lemezt sem, (kivétel talán a Japanese Dream,bár ez direkt arra készült hogy kiidegeljék az embert vele, főleg a Pornography után.Mókás kis lemez)hanem lassan alakítja ki benned a gondolatokat, érzéseket.
Egyébként szerintem mindenki imád szerepelni, miért lenne Rob kivétel.Az hogy hazudik az egy dolog,és sokszor nem tartja be a szavát, ez is igaz. Ezért is kell minden kis dolognak örülni ami velük kapcsolatos.Pl.egy "reklámnak is a tévében a Greatest hits-ről".
Egyébként Ti azért szerettétek eddig, mert olyan nagy slágereket írtak???? Hát akkor miért nem követitek a mindíg aktuális 2-3 lemezes előadókat?Ha meghallgatjátok a koncertjeiket, a slágerek vagy csak a ráadásban, vagy külön kis blokkokban kerül előadásra.Az igazi ALKOTÁSOK a nem slágerek,hanem pl: Shiver and shake, Deep green sea,Kiss, All cats, Faith, 17 seconds, Funeral,...stb.
Az az igazság, hogy a régi nagy zenekarok - enyhén vagy erősebben, de a régi alkotásaikat meg sem vagy alig megközelítő, - kiégett dalokkal jelentkeznek, de még mindig messze jobbakat alkotnak így is, mint a feltörekvő fiatal bandák (legalábbis a média által nyomatottak) túlnyomó többsége, tisztelet persze az igen csekély kivételnek! Az lenne a normális, hogy jönnének új Cure-ok, DM-ek és ha olyat produkálnának mai színvonalon, mint annak idején tették ezt a "nagy öregek", akkor félresöpörjék őket - teljes joggal!! De mivel a mai zenék szinte nagy része nagyon irritáló és alultervezett, így örülhetünk annak is, hogy régi kedvenceink egy-egy újdonsággal lepnek meg minket.
U.I.: bocs a halvány fogalmazásért, remélem, értettétek, mit akartam mondani! :-)
- Ja, ennek látszólag semmi köze a Cure-hoz, de ha belegondoltok, mégis van...
Ha már Robert dumái...
Kábé egy év nyilatkozta, hogy tervez egy greatest hits kiadványt, de azt ő vállogatja össze és az általa legjelentősebbnek tartott cure számok lesznek rajta... Hát nem tudom, szerintem ezek a slágerek. Bár ha erre gondolt, akkor rendben van.
Úgy vélem a Bloodflowers turnén játszották a legjelentősebb cure dalokat, remek setlisták voltak. Főképp a két párizsi estére gondolok, minden megszólalt, amely a valódi Cure volt!
Én nem hasonlítgatok, csak G**** mondataihoz volt megjegyzésem :). Már csak azért sme állja meg a helyét a hasonlítgatás, mert a U2 még nem fáradt meg annyira zeneileg, mint a Cure...
flare: a TOTP is csak a publicitásról szól, mi vele a baj? Azért ez annyira szvsz nem nagy szembeköpés, mint ahogy azt sokan hiszik.
Szerintem a Cure-t már csak egy hajszál választja el attól, hogy végképp leírják.
A Greatest Hitsbôl talán még annyit sem fognak eladni, mint a Galore-ból, vagy a Bloodflowersbôl. Hatalmas melléfogás!!!
Rossz látni, hogy a hivatalos weboldalra már olyasmi is felkerülhet, hogy milyen idôpontokban látható a GH reklámja a tévében.
Az a demagóg idézet pedig nagyon nem kellett volna.
És hogy művészileg magukat sokra tartó, meglett korú zenészek fellépjenek a Top Of The Pops c. műsorban (és máshol is), ahol Robert énekén kívül minden playbackrôl megy... Szerintem ez már a vég.
A Cure-nál - Robertnél - mindig benne volt a pakliban, hogy nem kell minden szavukat/ígéretüket komolyan venni. De már ott tartunk, hogy hülyeség hinni nekik, akármit is mondanak.
A Greatest Hitshez szvsz nem azért járultak hozzá, mert most még beleszólhattak stb-stb. Persze, most ezt próbálják elhitetni a közvéleménnyel. Nagy lóf***t! Ha késôbb jelenik meg, akkor is nagyjából ugyanezek a számok kerülnek rá, mínusz a két "új" gréteszt. Az Acoustic Hits is csak alibianyag, ezeket mind gond nélkül felpakolhatták volna a site-jukra!
Egyszerűen arról van szó, hogy szükségük van arra, hogy adhassanak még néhány tucat interjút + pár koncertet, hogy szerepeljenek a médiában. Kell nekik a publicitás (mint a falat kenyér :-).
Ahogy már többen is írták, a Cure vagy 10 éve nem képes továbblépni. Ez van. Nagyjából elmondható, hogy a Wish és a WMS a Kiss Me..., a Bloodflowers pedig a Disintegration újrázása akart lenni. 10 éve recept alapján készítik az albumaikat, hülyeségeket nyilatkoznak (Robert korábban csak a magánéletérôl hazudozott, egy ideje már a zenérôl is), ezért jogosan nem veszik ôket komolyan.
A Chain Of Flowers híroldalán van egy cikk a Greatest Hitsekrôl általában - no comment.
Ugyanitt arra buzdítják az embereket, hogy már az elsô héten vegyék meg a GH-t, hogy minél jobban startoljon a lemezeladási listákon. Szánalmas.
Curéjék nem akarnak igazán megöregedni, ezért megint nyomnak egy kis vidámkodást a - sokak szerint depresszív - Bloodflowers után. Úgy, ahogy ezt annak idején a Pornography után elkezdték. Én a Cure-tól nem is várom el, hogy a 21. század zenei alapkövét letegyék. Ha egymásután kiadnák a Forestet 20-szor, akkor 20-szor megvenném.
Hopplá az U2-vel ne hasonlítgassa már senki a Curét. Végigfut a ször a hátamon.... A U2 evvel a pszeudopolitikus imidzsel nálam nem érnek el semmit. Örülök, hogy kiállnak a 3. világ szegény emberei mellett.... én is kiállnék, ha evvel annyi lóvét tudnék csinálni, amiböl egy feketeafrikai ország teljes adósságát fedezni lehetne. A zene? Na jó, egy kis táncos dallamos rock a Bon Jovi, Bryan Adams, INXS, Midnight Oil, Aerosmiths szinten nem több. De a Curéval hasonlítgatni? Kérem!
"A Bloodflowers-szel az a bajom, hogy az a koncepció vezérelte Robertet szerintem, hogy "csináljunk egy ugyanolyan depis albumot, mint a régiek"
"A U2 elég más tészta, mondjuk elég vicces, hogy ha jó albumot csinálnak, ha szart, azért minden díjat megkapnak, és szavatolt a többszörös platina."
Tökéletesen egyetértek ezekkek a szavakkal. De Gábor szavai is igazak a U2-ról, sajnos..
Én azt mondom, hogy a WMS egy nagyon jó album lett, érdekes szövegvilággal (extra nagy és különleges szókincs), sokféle hangszerrel (persze már némi ismétléssel). A BF-ről csak az OOTW és a There is no if tetszik (ez utóbbi is csak egy kellemes dalocska).
CrOw: "nemtudom, Te honnan veszed ezt a "poénzenész" dolgot, mert szerintem a Cure (f?leg külföldön) még ma is elismert zenekarnak számít, és szerény véleményem szerint egészen 1992 -ig (Wish) ott volt az "élvonalban" az említett együttesek mellett. Az egy más dolog, hogy azóta pl.: a kiadó miatt nem futott be annyira, mint a U2, de még mindíg jobb, mint az önmagát ismétl? DM. Ezen persze kár vitatkozni, hiszen nekem pl.: a Cut Here is 12 évnyi Cure rajongással a hátam mögött most az egyik kedvenc nótám. :)"
Hááát igen. Ízlések és pofonok :). Egyébként Szigi is pont azt írta, hogy a Cure tényleg ott volt az élvonalban 92-ig, elsősorban azért, mert a zenéjük színvonala alapján ott volt a helyük. Ez a színvonal ugyan ma sem esett, csak közben eltelt 10 év, Robert-ék mégis csupán a bevált sémáról próbáltak újabb és újabb bőrt lehúzni. Amit már csak azért sem értek, mert Cure tagjai igen tehetséges zenészek lettek volna ahhoz, hogy mindig vmi meglepővel jöjjenek ki. Bár meglehet, ez nem is volt cél.
A DM-dal kapcsolatban egyetértek Szigivel és G****-vel.
G****: "A U2-nál már jóideje a zene csak egy része az összképnek, olyanok, mint valami nagyvállalat, akiknek különböz? leányvállalatai vannak, és az egyik dalokat ír. A Cure-nál mindig is a zene volt a lényeg, és ez azóta is így van."
A U2-s mondat nagyon tetszik! :) Milyen igaz. Mégis azt mondom, ez nem ment a zene rovására! Úgy értem, egy "U2 leányvállalat" még így is fejlődőképesebb és jobb zenét bírt kihozni, mint az egész "Cure company"... :)) Legalábbis számomra.
"ráadásul Robert mindig is utálta a U2-t, a '80-as években a DM-et is megvetette, bár amögött szerintem inkább csak az lehetett, hogy túl felületesen ismerte ?ket, és azt hitte csak egy újabb pózoló banda, akik a pénzre mennek."
Bono valóban többet szerepel, ennek ellenére a róla alkotott véleményed kb. azon alapulhat, mint a fenti mondatodban Robert téves képe DM-ról...
:)
(Sokat beszélgettünk egyébként erről Lajossal Angliában - tudvalévő, hogy ő nem túlsaágosan kedveli a U2-t. Bezzeg a Garbage-ot, v. a Linkin Park(!)-ot...)
Crow: Úgy gondolom, hogy pont a DM, akire nem lehet ráfogni azt, hogy "önmagát ismételné". A Cure viszont szvsz 89-92 óta ezt teszi. A Cut Here simán ráférne mondjuk a High vagy a Friday I´m In Love maxi B OLDALÁRA (bár mondjuk a Halo veri ám). Vagy pl. a To The Sky is volt olyan szintű (zeneileg és színvonalban is) mint a Cut Here.
A Bloodflowers-szel az a bajom, hogy az a koncepció vezérelte Robertet szerintem, hogy "csináljunk egy ugyanolyan depis albumot, mint a régiek (Pornography-Disintegration mondjuk, ha már ebbe a vonulatba lett sorolva valamiért), de erőtlen lett, és szerintem az első és az utolsó számot leszámítva semmit sem ér (ha berakom, akkor csak Out Of This World - Bloodflowers).
A U2 elég más tészta, mondjuk elég vicces, hogy ha jó albumot csinálnak, ha szart, azért minden díjat megkapnak, és szavatolt a többszörös platina.
Tudom, lerágott csont, de szerintem a Bloodflowers sokkal jobb és sikeresebb lett volna, ha
1. nem szaroznak évekig, és hamarabb megjelentetik,
2. ha a három lemaradt szám (Coming Up, Spilt Milk, You're So Happy) is felkerül, és mondjuk az elôbbi kettôhöz csinálnak egy-egy jó videót,
(3. miért került a 11 perces WMF - amiben mindössze 5-6 percre elegendô fantázia van - a második helyre?!)
A fent említett 3 dal egyike sem tette volna "méltatlanul kommersszé" az albumot - talán még a Coming Up a legkommerszebb, és az rajta is volt mindenféle világvégi kiadáson -, legfeljebb kevésbé volna unalmas...
Az, hogy a sajtó vagy azok az emberek, akiket zeneiparnak hívunk, kiket említ egy lapon, az egy dolog. Bár vannak közös vonások, a U2 szerintem sosem volt benne abban a kalapban, amelyben a DM és a Cure igen, bár köztük is rengeteg a különbség. A U2 teljesen máshogy közelít a dolgokhoz, mint a Cure, ráadásul Robert mindig is utálta a U2-t, a '80-as években a DM-et is megvetette, bár amögött szerintem inkább csak az lehetett, hogy túl felületesen ismerte őket, és azt hitte csak egy újabb pózoló banda, akik a pénzre mennek. Azóta már egész más a véleménye róluk. A U2-hoz való hasonlítgatás már csak azért is nonszensz, mert Bono kétségbeesetten keresi a lehetőségét, hogy mindig a reflektorfényben lehessen, minden alkalmat megragad rá, hogy szerepelhessen, ezzel szemben a Cure mindig is visszahúzódó mentalitású volt, a '85-'92-es időkben is csak azért voltak intenzívebben jelen, mert a médiák elkezdték nyomni őket. Ebben a világban nem az volt a természetes állapot számukra, sokkal inkább ez a mostani. Nem az ő mentalitásuk változott, nem ők keresték a hírnevet, csakis azt csinálták, mint korábban: zenéltek. A U2-nál már jóideje a zene csak egy része az összképnek, olyanok, mint valami nagyvállalat, akiknek különböző leányvállalatai vannak, és az egyik dalokat ír. A Cure-nál mindig is a zene volt a lényeg, és ez azóta is így van.
Nos azzal kezdeném, hogy már régóta olvasom a Fórumot, de az utóbbi időben több hozzászólóval
nem értettem egyet. Nézzük sorjában:
Szigi101: nemtudom, Te honnan veszed ezt a "poénzenész" dolgot, mert szerintem a Cure (főleg külföldön) még ma is elismert zenekarnak számít, és szerény véleményem szerint egészen 1992 -ig (Wish) ott volt az "élvonalban" az említett együttesek mellett. Az egy más dolog, hogy azóta pl.: a kiadó miatt nem futott be annyira, mint a U2, de még mindíg jobb, mint az önmagát ismétlő DM. Ezen persze kár vitatkozni, hiszen nekem pl.: a Cut Here is 12 évnyi Cure rajongással a hátam mögött most az egyik kedvenc nótám. :)
waters: nem mondod komolyan, hogy a BF -en nincs semmi új ! Vannak új dalok, új érzések, szerintem ez egy kompakt THE CURE album, csupa nagybetüvel !
De mondom: ízlések és pofonok...
Így a megjelenés után nemtom mennyivel igazat adok Neked,hogy nem olyan jó az a BF lemez...
Tulajdonképpen tényleg semmi új nincs rajta...
Ha egy jó bandának azt mondták volna,hogy írjon egy olyan "kjúros" albumot,mint pl Disintegration akkor is valami ilyesmi sült volna ki...
Pedig elsőre nagyon tetszett,azóta viszont talán meg se hallgattam:(((
W
