Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
>Míg te elmondásod szerint nem változtál az elmúlt X év alatt
Na azért ilyet csak nem jelentettem ki explicite... :o) Az igaz, hogy őrzöm az identitásomat, igyekszem magammal is összehangban lenni, aminek lehetséges ilyesmi olvasatfélesége is. Egyébként van olyan szempont, amiben ég és föld a különbség például akárcsak a három évvel ezelötti önmagamhoz képest is. Lehet, hogy nem hülyeség az sem, hogy mivel hét év alatt cserélődik minden sejt az emberben, ennek vannak magasabbrendű következményei is.
>Míg te vissza tudsz mindenre emlékezni Tudod hogy van ez: az öregek a gyerekkori emlékeikre jobban emlékeznek, mint hogy hová tették le az imént a szemüvegüket. :o)))
>Nekem tudna újat adni biztosan egy régi flim... :))) Na ez egy érdekes felvetés. Valami újat talán nekem is tudna adni, de nem biztos, hogy én evvel az újjal élni akarok.
Sajnos nem tudtam végigkóstolni a menüt, félúton betellettem. De azért fújtunk, pengettünk, énekeltünk. Legközelebb azokat kóstolom meg, amelyeket most kihagytam.
Míg te elmondásod szerint nem változtál az elmúlt X év alatt, én folyamatosan változom... :))) Míg te vissza tudsz mindenre emlékezni, én mindent elfelejtek gyorsan...csak érzések maradnak bennem emlékként. Nekem tudna újat adni biztosan egy régi flim... :))) egyetlen dolog ami visszariaszt, hogy az ember már elszokott ezektől a lélekhez szóló, gondolatébresztő filmektől.
Igen és nem! Sicát én is kedveltem. Színészként is, rendezőként is. A Nők városa nézhetetlen volt, szerintem is. Emlékszem a mamám nagyon odavolt Mastroianniért... :o) Én már nem kívánnék ismét és más fejjel elmerülni a régi avantgarde elitfilmekben. Az már számomra egy letünt világ. /Írtam egy nagyon durva bekezdést magyarázatként, de az önkontroll kitöröltette velem. :o)/
Fellinitől talán utoljára a "Nők városá"t láttam moziban...nekem már az is bizarr volt... Viszont erre mondtam régebben, hoy jó lenne megnézni ezeket a filmeket mai értelemmel. Most böngésztem a port.hu-n ennek kapcsán, és volna mit vetíteni a tv-kben :( Én anno De Sicát is kedveltem. Bunuelt különben nem igazán, főként nem az "Andalúziai kutyát", amit Dalíval közösen készítettek. Viszont a csehek is szuperjók voltak...
Hát igen az elitfilmek. Az külön ügy. Én például kifejezetten nem szeretem itt sem a vad dolgokat, noha volt egy időszak az életemben, amikor próbálkoztam megérteni és élvezni őket.
>Rendező kontra producer. Érdekes gondolat. De inkább csak szükséges mint elégséges magyarázat. Az amerikai rendezők nem 'nyögnek' a kinti producer alatt, hanem így jó nekik is. Szerintem ők is kifutják magukat kint(perdöntően). Egyszerűen az az amerikai az egy teljesen más világ: ebben az ügyben is (számomra). És ez a két világ ütközik a kétféle filmtermésben.
>És vajon miben különbözik a nyugat-európai film a kelet-(közép)-európaitól? Van erre valakinek egy frappáns válasza?
Például költségvetésben. ;)
Én úgy érzem van átfedés. András Ferenc filmjei elmennek nyugat-európai mozinak is. Alain Renais, meg még akár keleti művészfilmnek is. Forman is európai volt, szerintem, azon felül, hogy cseh.
PS: Egy ilyen dallam-komponálásos sztorim nekem is volt, meg is írtam valahol. Álmodtam (szó szerint) egy dallamot, de az mind semmi, de ébredéskor a füllemben volt és nagyon tetszett. Az volt a sejtésem, hogy eredeti. Délig bírt benn maradni az agyamban, aztán a munkahely kilökte.
Egy picit eltünök és ennyi hozzászólás? De nemcsak itt..;)
Szerintem a filmgyártások között ott van a különbség, hogy az amerikaiak az ipar részét domborítják ki, az európaiak a művészi részét. Ez azóta van az elmémben, hogy Görgényi Tomival beszélgettünk egyszer, annak kapcsán, hogy ő is gondolkodott filmben az élete során, és azért tett le róla, mert úgy érezte az ipari rész túl nagy súllyal nyom a latba.
Meg elég megnézni a mennyiségeket is. Hány amerikai film van.. Illetve megnézni, hogy milyen filmek, hogyan nyernek: milyen "irányok" vannak.... Végül más a célközönség is.
Az igazán izgalmas az, amikor egy amerikai film megbukik kint, és bejöve Európába, siker lesz. Stallones Oscar,Hivatali patkányok, stb.
Lehet, hogy így kissé zagyvára sikeredett, bocsi , de mélyreható elemzésekbe most nem mentem bele, de olasz film kapcsán gondolhatok pl. Az Úton, vagy az Egy asszony meg a lánya c. filmekre akár.
Szerintem nincs akkora különbség... Főként művészfilmek tekintetében. Akár, ha az 50-es évek olasz filmgyártását vesszük (jó, abban az időszakban ott is másabb volt a rendszer/erős szocialista hatás), szerintem nagyon hasonlóak az akkori magyar filmekkel. Vagy a 60-as évekbeli cseh filmek (mostanában - épp mikor nálunk megszűnt a Filmmúzeum csatorna - sok akkori filmet vetítenek ott), szerintem óriási poénokkal teli :) Nyilván minden jó filmben érzékelhető az ország sajátossága, a rendező gondolata, elképzelése a világról. Amerika a producereké, Európa a rendezőké (szerintem), legalábbis anno.... 50-60-as években a francia filmek között is volt sok hasonló témájú, akkoriban valahogy hangsúlyt kaptak az ún. "művészfilmek" is nem feltétlen számított a közönség(?), vagy akkoriban érdekelte mindez az embereket...
Épp most dobták be a kerületi lapot, aholis Luis Bunuel filmjeit hirdeti az egyik művelődési házunk, bemutatásra (vetítéssorozat) Andalúziai kutya; Elhagyottak; Oszlopos Siméon; A burzsoázia diszkrét bája....
1. Néha eszembe jutnak dallamok. Van köztük olyan, amit én találok ki. Ezek közt van olyan, amit jónak ítélek. Ilyenkor nagyon büszke vagyok magamra. Később rájövök, hogy a dallam honnan való. :)
2. Juhász Zoli szerint a közösségi zenei kreativitást a copyright öli meg.
3. Volt olyan idő, amikor úgy éreztem, hogy minden dallamot megírtak, már nem lehet újat mondani. Most úgy érzem, hogy ez egyáltalán nincs így.
Azt hiszem a port.hu-n Aprfi kapcsán vitáztak a végén, valki szeritn nem kellett volna meghalnia a végén... míg mondták neki, hogy épp ettől jó a film (mindamellett szerintem is), és hogy ez nem 'amerikai'... :)
Különben egyszer nyilatkozott Szabó István is, hogy miben különbözik az amerikai film az európaitól. Mitől tud más lenni.... Azt mondta, hogy ők alapból mindent a pozitív oldalról néznek, illetve a 'győztes' oldaláról, míg Európa jobban átérzi a szenvedést... (valami ilyesmi volt a lényege) És érdekes, mert valóban még egy vígjáték is teljesen más felfogású tud lenni...
Erről jut eszembe: Magas szőke férfi felemás cipőben
Megcsinálták az amcsik is. Tök ugyanaz, mégis teljesen más. És soha nem tudom mitől...?...
Egyetértek Jack Nicholson ügyben. És a film még engem is "megoszt". :o)) Vannak része, ami telitalálat, és van amit égbekiáltó marhaságnak vélek. Nem is tudom, tudnék-e hirtelen ennyire ellentmondásos filmet felhozni még egyet.
