Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Előszöris megjegyezném, hogy írtam egy kivételesen jól összeszedett élménybeszámolót, ami elveszet :(((((
nem tudom, mégegyszer sikerül-e olyan jól, mint az volt...
Következő megjegyzésem: Helyettem felvette a tv (Rózsa Péter is ott volt /lehet, hogy Kultúrházban is ledadják/)
Utolsó kitétel: amit nagyon bánok, nem vettem jegyet, így nem is láttam a IX. szimfóniát :(
DVORAK-MARATON
1. koncert
B.B. Nemzeti Hangversenyterem (továbbiakban nem írom ki, minden koncert, amin részt vettem itt volt)
Budapesti Filharmóniai Társaság koncertje:
- Déli boszorkány szimfónikus költemény. A darab a kései korszakból való, Karel Erben népi balladai költeménye alapján. Nem ismertem. Elradadó mű, egyszerre játékos, és drámai. Kedves kellemses dallamvilág. Csodálatos a MűPa akkuszitkája, minden alkalommal újra-és újra felemelő élmény, ahogy a hangzás körülveszi az ember lelkét a teremben...Minden hangszer önálló életet él, mégis érezni a teljes összhangot a legkisebb rezdülésben is. Csoda, ahogy a triamb/gulum ( b-g szabadon választott) kellemesen csengő hangja átitat, vagy a cintányér összecsapásakor keletkező rezonancia átáramlik az ember hallójáratain, és érzékelhetővé válik; de mikor csak épphogy megrezdül, az csodásan kihallatszik a többi hangszer hangáradatából, és külön él minden hang az érzékeimben...elmondhatatlanul megborzongató, símogató, felemelő, valódi élmény...
-G-moll rondó. Ezt a rondót eredetileg gordonkára, és zongorára írta, én is ebben a formában ismertem meg. az elkészülte után 3 évvel készült a zenekari átirat.
Érdekes volt hallani, játékosabb, kicsit cifrább a dallam, a zenekari háttér növelte a játékidőt is, hosszabbá vált a darab, kicsit másabb az általam megszokottnál, de kedves, talán nem annyira egyszerű, holott talán az épp előnye volt, így is élvezetes,és szívhez szólóan kedves.
- Hősi ének. Szintén ismeretlen számomra. Ezt is Erben népi-történelmi költeménye alapján írta. Drámai, fennkölt mű, szép hangzású, de kevésbé jutott el a lelkem mélyéig, mint a Déli boszorkány.
Megjegyezném a rondót előadó szólista nevét is : Pólus László
2. koncert
Budapesti Vonósok előadásában
Keringők, és Vonósszerenád. A keringők kellemes a kor hangulatához méltó szalon-tánczene. Mindig szivesen hallgatom, jóleső érzés. Viszont a Szerenádtól többet vártam talán, nem tudtam vele eggyé válni...nem volt rossz, cask épp nem nyújtott akkora élményt, mint amennyire vártam...Maga a koncert kamaraszerű előadás, 20 fős vonósegyüttessel.
Talán mások is ezt élvezték legkevésbé, ugyanis tapsilag is a leggyengébb volt az est folyamán.
3. koncert
H-moll gordonkaverseny
A Pécsi Filharmónikusok előadásában. Szólót Fenyő László játszotta.
Fergeteges előadás. Kimondhatatlanul csodálatos, teljesen beleszédültem [és nem csak, mert a 2. emeleten tériszonyom voltęrről majd még külön szót ejtek/ :)], annyira élveztem minden hangot...Érdekes volt a felállás. 60 fős zenészcsapat játszott teljes összhangban. A nagybőgősök leghátul (dobogón) helyezkedtek el a fúvósok mögött. Balra volt az üstdob, melyet jelen esetben hölgy szólaltatott meg :)
Itt is élt minden egyes hang, borzongatóan gyönyörű szólamokkal, minden egyes hangszer élt az előadásban, és körülölelt a zene...Fergeteges élmény, de nem csak számomra, mert óriási tapsviharral köszönte meg a közönség a kapott élményt.
4. koncert
A végkifejlet:
VIII. szimfónia
Budapesti Fesztiválzenekar, Fischer Iván vezényletével
Elmondhatom, hogy ezaz a mű, ahol valóban lehetek kritikus, hiszen már ismerem annyira; több előadó által hallottam. Mégis, azt kell, hogy mondjam, elképesztően jó előadást láttam/hallottam tegnap este. Nyilván, ha nagyon akarnék kekeckedni, tudnék mondani nüansznyi kis hibákat, de annyira jelentéktelen, hogy az ottlét élménye elnyom minden apró kellemetlenséget, hiszen összességében kimondhatatlanul fenomenális előadásélmény volt.
78 fős zenekar járt a hallgatóság kedvében azon a koncerten, és mindent beleadtak az elkápráztatásunkra. Imádtam. Fischer ráérezhetett, hogy nem szeretem, ha elkapkodják a tételeket, mert nagyon szépen kijátszottak minden egyes hangot, csodásan szólt a 3. tétel is. Az első fuvolaszólói, a második hegedűjátéka, mind-mind gyönyörűen szóltak, örömmel telítettek.
Szerencsétlen tubást sajnáltam csak, aki végig ott várta, hogy végre rá is sor kerüljön ebben a zenei kavalkádban, míg végre megszólalhatott az utolsó tételben :)
De a karmester a kedvében járt, mert a ráadászenéből ő is kivehette részét.
És bár óriási tapsáradat zúdult a zenekar 'fejére', sajnos annyira nem hatotta meg őket, hogy a VII. szimfóniát adják ráadásként :(
Így Fischer szerint "felüdülésként" az egésznapi Dvorak után egy Bach korallt adtak elő (borzasztóan rövidet)
Egyébként az szerintem egy érdekes téma, hogy mi az a sajátossága egy filmnek vagy zenének, hogy egyáltalán többször, de horribile dictu sokszor is meg lehessen nézni. Egy Liszt h-moll szonáta úgy zseniális, hogy azért azt nem hallgatja mindennap az ember. A slágeresebb Egy kis éji zenét sem. Vannak olyan albumok, amikhez hangulat kell, de ha megvan,akkor mindig beteheti az ember és élvezi. Van amit annyiszor hallgatott már az ember, hogy égési sebet okozott (potenciálisan akár Vivaldi ismertebb művei, vagy ilyen az Abba is)
Nálam Alizée a rekorder, per a mai napig akámikor beteszem hallgatni/nézni, mindig szívesen hallgatom, lassan tán hatodik éve, és képtelen elfáradni bennem az első két albuma, miközben a harmadik legfrissebb jazzes, pszichedelikus albumát már mondhatni nem szeretem, még ha intellektuálisan logikus útkeresésnek is tartom.
A történet lényeges mozzanatát le sem írtam, most jut eszembe. :o)
Jön meg Franciahonból az Alizée-DVD, valamelyik munkanap hajnal 7 óra tájában. Természetesen munkábaindulás elött azonnal beteszem a DVD-t, de miközben sehogysem jutok túl pár tracken, mégis kb.: 10-re érek csak be. :o) Szerencse, hogy rugalmas munkaidőben kellett akkoriban már dolgoznom.
Viszem be kiskolléganőmnek a DVD-t a munkahelyemre, én gentlemani indíttatásból felajánlom, hogy ő nézhesse végig elsőként, tehát odaadom neki [természetesen másnapig: mégis mindennek van határa :o))]. Igenám, de nincs neki DVD-lejátszója, semmilyen (amit én nem tudtam előzetesen). Sebaj, valamelyik éjszaka is nyitvatartó áruházban beszerez egyet 10 rúgóért. Jól le is szidtam másnap, hogy lehet így DVD-lejátszót venni, de azzal védekezett, hogy nem bírta volna nekem visszaadni a DVD-t, hogy nem látta az egészet, így viszont hajnal 3:30-ig többmenetben is meg tudta nézni.
Az extrák is jópofák, amúgy a DVD-n...
Gondolkodtam, hogy ha idejönne Magyarországra hányan mennének ki a koncertjére, akár úgy is, hogy értelmes áron árulnák a jegyeket. Egyszerűen képtelen voltam megítélni.
Az egy "érdekes adat", mondaná Galla Miklós a Holló Színházban, hogy Mexikóban mind az After Cryingnak, mind Alizée-nek a csodájára jártak, pedig nekik mindkettő más nyelvterület. Érdemes lehet rájuk figyelni. :o))
PS: Találtam két blogot. Érdemes beleolvasni! :o) http://szleng.blog.hu/ [Javasoltam egy szócikket, de nem fogadta el a blogtulajdonos, sajnos :o(, ettől függetlenül zseniális] http://szkeptikus.blog.hu/ [<- http://szkeptikus.bme.hu/, kapcsán találtam]
De ha ez nem jönne össze véletlenül akkor az is jó, ha frissiben elkészült két-három kameraállásos videót felnyomod a Youtube-ra. :o) És még egy kérésem lenne ebben az esetben, hogy addig-addig tapsoljátok vissza az előadókat, amíg végre el nem játsszák a VII.szimfóniát is ráadásban, ha már kihagyták a műsorból.
Papírt és ceruzát/PDA-t/Gondolatrögzítőt el ne felejts vinni magaddal, hogy aztán itt jó nagy bőséggel be tudj számolni. Elhangzott tételenként kb. öt sor leírását, szeretném itt kérni. :o)
Ezt most azért linkeltem be, mert szerintem jól sikerült válogatás lett. :) Legalábbis nekem tetszett.
Valóban vannak fotók, amik megragadjűák az embert, jó nézni...azon még nem gondolkodtam el, milyen nehéz összeválogatni egy sorozatot... Inkább azon, hogy mitől függ, hoy egy kép eltalálja az embert, vagy nem ...
Ez nem statisztika-probléma, hanem kutatási-tematika összeállítási probléma, amiről az eredeti hozzászólásom is akart szólni. Nagyon fontos, miből, milyen módszerrel, milyen következtetésre akarunk jutni. A statisztika lehetőségei ebben sokszor nagyon korlátosak tudnak lenni, illetve más módszerek sokkal többet tudnak kiaknázni.
Eszembejut a téma kapcsán, hogy készülnek mindenféle iparágakban (autó, bank, távközlés stb.) úgynevezett konzervtanulmányok, ahol sémák és kérdőíves kutatások alapján próbálják meg lefedni az adott iparág mutatóit. Ezek nem olcsó cuccok, még így előre elkészített konzerv-változatban sem, százezrektől milliós nagyságrendig terjed a költségük.
Amit akarok mondani, hogy általános nézet, hogy gyakorlatilag senki nem olvassa el teljes mélységében ezeket a tanulmányokat, idő- és kedv hiányában a nagy rohanás közepette (amúgy tényleg külön megpróbáltatás, pláne a várható haszon függvényében). Nemcsak hogy a számokat, statisztikákat, ad absurdum trendeket, hanem még az ábrákat sem értelmezik teljeskörűen. Mindenki csak eszenciára, a vezetői összefoglalóra kiváncsi, meg adott - őt érdeklő - 1-2 aspektusban fúr le teljesen.
A sok szám között el tud veszni a (lényegi) információ... Ezért lehet érdemes új módszertanokban gondolkodni.
Én is szoktam olykor nézegetni. Ehhez kapcsolódóan lehetséges egy érdekes játék.
Az ember, ha hozzájut egy-egy nagyobb (minőségi, pláne esetleg tematizált) képgyűjteményhez, azt veszi észre, hogy egy-egy kép hihetetlen megfogja, míg másokat meg csak tölteléknek néz, holott esetleg azok is nagy odaadással/munkával készültek. Kézenfelvően merül fel benne, hogy kiválasztja/különgyűjti a legjobbakat. Ez kezdetben még müxik is, de aztán nagyon könnyen el lehet bizonyítalanodni a "mi igen mi nem" kérdésben, és aztán le is lehet fáradni az egésztől. Ezt még az fejeli meg, hogy az 'eszenciális' gyűjtemény egy jóval későbbi időpontban nemfeltétlen ugyanazt a hatást váltja ki, mint szeretnénk a gyűjtés időpontjában. Én legalábbis ezt vettem észre magamon.
Nemcsak a képkészítés, de még a szimpla képválogatás is nagyon nehéz műfaj.
- A MOL kívülről nehezen átlátható ügy, szerintem, amúgy én nem éreztem torzítónak a cikkbeli mélységbe lemenést. - A bürokrácia és költségvonzata, külön vesszőparipám (nekem is). Nyugaton szerencsésebben alakult, ott alapból mindenki jobban megkapja a bizamat, és ha visszaél vele, akkor viszont drákóibb szigorra is számíthat. Itthon úgy eszement költséges a dolog, hogy hozzá nem is hatékony. Egy vállalkozás még nem is vett egyetlen lélegzetet sem, már iszonyú terhekkel kell szembesülnie, meg APEH-ellenőrzéssel. A hálózat-elemzés itt is csodákra képes amúgy /több fronton is ;) - Ami persze nem biztos, hogy feltétlen jó./ - A "csúsztatásnál", alapvető fontosságú, hogy mi motiválja a kutatást. Ha valós információkra van szükség, akkor nincs csúsztatás, max. emberi hiba. Amúgy egyébként nem véletlen, hogy például a nagy pártok is saját belső használatú közvéleménykutatást is csinálnak. - A szabad válaszokban sokkal több van, mint gondolná az ember, és nem pusztán csak statisztikát érintően. Vannak rá valós lement magyar projektek is. Például az egyik, nem is olyan régen, ráadásul ide az index.hu-ra kötődik -> van a "Totalcar" és azon belül "Népítélet" fórum, ahol (gépjármű)szervízeket veséznek. Nem közvéleménykutatási alapokon müxik a cucc, hanem mindenki a saját véleményét mondja. Elképesztő eredmények jöttek ki. - A statisztika csak belépő az információk csodás világába... :o)
Eszembe jutott egy régi felmérés: Telefonon keresztül kérdeztek rádiózási szokásaimról (még évekkel ezelőtt).
Legelőszöris az volt érdekes, hogy már sokadszor hívtak fel, és meghatároztak egy korcsoportot, de soha nem estem bele... :) Na végre sikerült beletrafálniuk, én meg kiváncsi voltam a kérdéskre (meg nem politikai volt), így válaszoltam. Nem stílust kérdeztek, nem előadótípusokat kérdeztek, hanem recsegve előadtak csoportonként 3 dalt, és rákérdeztek, hogy szeretem-e. Hát minden csoportban volt olyan, amit igen, és amit nem. De még stílusazonosság sem volt csoportokban :))) X műsorvezetőről, nem azt kérdezték, hogy hallgatom-e, kedvelem-e, hanem, hogy humorosnak tartom-e.[ Igen, annak tartottam, de nem kedveltem...ez utóbbi nem érdekelte őket]
csak úgy eszembejutott, a statisztika kérdezésről :))))
Végigrágtam magam a cikken :))) Huh! Előszöris, én konkrétabb dolgokra figyeltem fel, nem arra az általános (nehezen átlátható) következtetésre, amit te itt levontál. Sőt kimondottan zavart, hogy maga a cikk néhol még konkrétabban fogalmazott, mint pl. én azt elvártam volna (gondolok itt pl. MOL hasonlatra)
>>>>Az állami szabályozás túlzott kiterjedése, a meglevő szabályok értelmetlensége és áttekinthetetlensége legalább akkora probléma, mint a közpénzügyi rendetlenség.
Az adózás után a vállalkozások adminisztrációs terheit értékelik a legdrámaibbnak. Igaz, mint már említettem, és a kormányzattól halljuk is: könnyebben lehet vállalatot alapítani.>>>>
Számomra ez és még néhány ehhez hasonló gondolat volt érdekes. Inkább ezekhez a konkrét dolgokhoz tudnék hozzászólni...
Egy-egy felmérés mindig 'hülye' kérdésekből áll, és nem biztos, hogy reális, valós véleményt tükröz, sőt sokszor már maga a feltett kérdés is torzít, "csúsztat". [hát épp most nem találok példát :(]
Úgyhogy ezzel kapcsolatban sokban igazad van, viszont szerintem egyszerűen lehetetlen lenne szabad válaszokból kiszűrni/létrehozni egy statisztikát.
Mindamellett jó statisztika eléréséhez, jó kérdésfeltevésekre is van szükség!!!!!
Brutálisan tanulságos és elgondolkodtató cikk egy adatbányásznak. De érdemes annak is belegondolnia, ki csak szimplán vonzódik az intellektuáli csemegékhez.
A cikk szemlélete szerintem alapvetően kiváló, nekem van egy olyan észrevételem, ami viszont szembemegy a szakmámmal /tudtam vele felhördülést okozni jónéhány embernél :o)/.
Tömören: miközben nagyon fontosnak érzem a vélemények mérését, azonközben én ezt teljesen másképp csinálnám. A klasszikus piackutatási gyakorlattal szemben én azt mondom, hogy _vagy_ sokkal kisebb felbontású dolgokat kell megkérdezni a kérdezett alanyoktól fog-e feljebb/lejjebb menni a MOL-részvény, vagy hagyni kell, hogy a kérdezettek szabad szövegben mondják el mi a véleményük. Fókuszáljanak arra, ami bennük van, ami őket izgatja a téma kapcsán, és a technika (pl.: szövegbányászat) majd kikristályosítja az információt. Nem lehet egy adott így-úgy összeállított sémát ráhúzni minden emberre.
Van egy szubjektív észrevételem. Nagyon zavar az ilyen mutatószámolásokban, hogy Magyarország csak pusztán mint profitot termelő egységre bírnak nézni. És sosasem érző, lélekkel bíró honpolgárok nemzettestére. Itt is alapvető az asszimmetria. KB.: hasonló a különbség/asszimmetria, mint a GDP és GNP számolása között. Vajon melyik az elterjedtebb és nekünk mi a fontosabb? ;)
Áh ez nem ilyen gyors átfutású. Még abban a stádiumban vagyok, hogy próbálok levegőhöz jutni, mint egy valódi ringben, mondjuk egy klicskói pofon után.
- Nagyon korán (értelemszerűen) el kezdett balettozni. Szerintem meglátszik a mozgáskultúráján, hogy komolyan csinálta. - Amúgy elmondása szerint külön edzett, hogy végigbírja a szinpadi sok rohangálást és éneklést. El is hiszem, hogy komoly fizikai meló. - Észrevehető, hogy a Kóristák-koncert és ez az Alizée-koncert ugyanazon a párizsi Olympia-színpadon van, jó nagy fedett épületben (telt ház mellett). - És amire a napokban döbbentem rá: meglehet nemvéletlenül ilyen "akciódús" a képi anyag az Alizée-DVD-n, szerintem egyfajta 'másolásvédési' technika. Ugyanis a youtube-n keresztül a töredék jön át belőle. Sőt itthon a jobbik videókártyás gépemen is nagyságrendekkel jobban élvezhető, mint a másik gépemen. Ahhoz tudnám hasonlítani a dolgot, hogy 3D-s filmet néz valaki 2D-ben. Látja, felfogja, de az igazi azért csak 3D-ben. És az arányosítás/analógia még csak nem is túlzó, azt gondolom.
Nagy fórumozásom már odáig vezetett, hogy én, aki soha nem szerettem a kórusműveket (egy kivétellel:C B), kezdem megszeretni :))) Látod, ez is egy változás nálam :)))))
Kiváncsi voltam, mennyire gyorsan tudom összegyűjteni a koncert DVD számait, mivel hogy múltkor erősen bénáztam. Most már tudom, hogyan kell pikpak /mármint az én gyengécske szintemen :o)/
Szerintem van benne egy-két finomság. A Rameau-kórus is nagyon szépen szól.
01.La Fin DU Reve http://www.youtube.com/watch?v=KnUgvjNMF_E&feature=related
02.Vois Sur Ton Chemin http://www.youtube.com/watch?v=P-Zz_bSCsBE&feature=related
