Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Egy After Crying koncerttel szemben egy ilyen Jon Lord Concertonak meg van az az előnye, hogy 40 éve létezik ugyanolyan formában, rengeteg kiadásban rengeteg példány talált gazdára. Még a rajongók is hangról-hangra kívülről ismerik, nemhogy a zenészek. Ilyen szinten ez olyan, mint ha Kocsis Zoltán lépne fel a New Yorki Filharmonikusokkal egy Rahmaninov zongoraverseny előadásával. De majd Altosék a közvetlen élményt is beszámítva majd kiegészítenek/cáfolnak. :o)
Jon Lord koncerttel kapcsolatban merült fel bennem az a kérdés, hogy a két kisérőzenekar, ha jól értelmezem (mindkettő lévén hazai), hogyan oldották meg a próbákat, a közös koncertnek milyen előzményei kellett, hogy legyen, hogyan tudtak együtt dolgozni, érezni egymást, ha nem voltak összeszokva? Egyáltalán hogyan működött ez az egész?
Főként, hogy Altos írta, hogy Pozsonyban ismét helyi erőkkel játszik majd együtt....
Úgy döntöttem megpróbálok kivonulni a pikolaj-topikból. És mivel nem tudom - egész egyszerűen, mert képtelen vagyok - megállni, hogy ne szóljak hozzá adott eset(ek)ben, ezért nem is tervezem még olvasni sem a topikot. Majd próbálom más formában követni az eseményeket. Így is túl sok időmet és energiámat vette el, remélem sikerrel járok a visszavonulást illetően. Nem volt könnyű döntés, de meghoztam.
Indoklás és levezetés nélkül - alapvetően magamban lezárásként - leírom gondolatmenetem utolsó állomását, nevezetesen hogy BSM-szemléletét kifogásolom a témában, és azért, mert alapvetően olajkitermelés-centrikus a szemlélete. Márpedig az utóbbi időben egyre több a bizonyíték, hogy a hálózatos gondolkodás keretében nemcsak a kritikus csomópontokra kell fókuszálni, hanem a 'kötőerőkre' is (amin keresztül az olaj felhasználódik), amik az egész marha komplikált rendszerben van. Tanulni kéne az olyan hibákból, mint volt a USA subprime-válság, ahol a bankok a kockázati alapokkal, meg pláne Basel2-vel körbebástyázottan le voltak védve ('csúcsok'), csak éppen az egész rendszer omlott össze a pénzügyi válság során. Analógia a rák gyógyítása is: nem vagyok orvos, de már szemléletileg is helytelennek tartom, hogy jó és rossz (rákos) sejteket übtre pusztítsanak kezelés címén.
Két nagy pikolaj-forgatókönyvet érzékelek az eddig általam leszűrtekből, * azért kell magas olajár, hogy induljon be a verkli és legyen erőforrás például az alternatív energiára átálláshoz * valamint a számomra perpillanat ugyanúgy alá nem támasztható, de szubjektíve rokonszenvesebb "böjt", hogy szokjunk hozzá lassan, lehetőleg minél kisebb megrázkodtatással az olcsó fosszilis energia hiányához, annak érdekében, hogy a pikolaj utáni lecsengési görbe minél laposabb legyen.
Adatbányászatban van egy nevezetes metódus, úgy hívják adatgazdagítás (data enrichment). És az a fura ismérve, hogy nem törvényszerű, hogy javítja az elemzési eredményeket (noha ugye plusz energiákat igényel az implementálása). Van amikor igen, van amikor nem segít, és ezt esete válogatja.
Az első pikolaj forgatókönyvben nekem szemléletileg az a nem-szimpatikus, hogy a verkli újraindulásával (1)újra úgy fog tünni, hogy "minden rendben van", (2)semmi garancia nincs, hogy általa most már tényleg értékes célra fordítódik a maradék olcsó fosszilis energia, sőt. Én azt gondolom most már itt van az ideje a böjtnek végérvényesen. Pláne, hogy szorít az élet adta határidő, és jó lenne valahogy plusz időhöz jutni, ha már eddig folyamatosan csak herdálta a világ. Sajnos - én is látom -, ez is tele van problémákkal. De a két rossz közül nekem akkor is szimpatikusabb.
Éreztem kezdettől fogvba, hogy az egész pikolaj-dologban valami nagyon zavar. Azzal hogy végiggondolva ezt a hozzászólást megírtam, már azt hiszem jobban értem, hogy mi.
Tegnap este a Duna tv-n a Fesztiválzenekar 25. éves évfordulós koncertjét adták le, Fischer Iván vezényletével. Oltárian jó volt. Az egész úgy kezdődött, hogy nem volt kész repertoár, hanem a közönség kapott egy listát (ha jól emlékszem nagyjából 200 darab felsorolásával!!!), amiből ki lehetett választani, hogy mit szeretnének meghallgatni. Kicsit bonyolultabban, ugyanis először valaki kihúzta egy tubából, hogy kik kérhetnek (3 fő), majd a háromból a közönség szavazott, hogy mi legyen a végleges. Amíg a zenekar megkapta a kottát, addig a tagok gyerekeiből alkotott kis társaság zenélt, könnyed darabokat (pl. szvinget). A közönség között voltak régebbi tagok is ( híres személyek, de most nem tudnám hirtelen a nevüket). Fischer egézs jól tud a közönséggel kommunkiálni. És a bérletesek kaptak egy hegedűt formáló pendrive-t, amin a zenekar régebbi felvételei voltak rajt.
Most nézem, hogy a Kassai elmarad, helyette két Pozsonyi lesz, és sajnos az eredeti tervekkel ellentétben nem is a Cry Free és a Danubia adja ott a kiséretet, hanem helyi erők...
Persze hogy tudtuk (ráadásul a másik kedvenced, a Sarabande két talán legjobb tétele is volt...), de fel sem merült bennem, hogy Te nem tudod. Csodálkoztam is hogy nem jöttél az első előadásra, de gondoltam biztosan a másodikra jössz. Arra egyébként még volt is jegy, kb 90%-os lehetett a nézőszám...
Pozsonyba vagy Kassán még lehet esélyed a jövő héten, ez az előadás tényleg kihagyhatatlan.
Valahogy nem tudatosult bennem, hogy ez tegnap és ma lesz ilyen hamar, amióta beszéltünk. A plakáton nekem az sem tünt fel, hogy lesz a Danubia zenekar, ha egyáltalán kinn volt, hogy ekkora monstre esemény lesz. (Valahogy végig VdGG feeling volt bennem) Ráadásul a Concerto a kedvenc műveim egyike, mindkét DVD-verzió eredetiben megvan, sőt DVD-Audióban is. Ha tudom, hogy ez is lesz a műsoron én is mindkét előadást megnézem. Nem tudom kaptam volna-e jegyet az utolsó pillanatban, de ha eref valahogy szóbahozta volna a témát kedden, akkor tuti megpróbálom. Én azt sem tudom ti tudtátok-e mi lesz a műsor.
Szóval amit csak lehetett azt mindent megszívtam az ügyben. Van ez így...
Szép dolog, mondhatom, így továbbpasszolni a labdát ;) Ráadásul nem tudom, Altos mennyire sűrűn néz be ide egyáltalán...
Legalább olyan szinten, hogy mekkora csapattal volt jelen, milyen hangszerekkel, milyen zenét játszott: új szerzeményeket csak, vagy a régiek közül is; milyen volt a hangzás, a közönség, a hangulat, visszatapsolták-e....?...
Beethovennel nincs semmi gondom, sőt valóban jó választás, csak keveslem hozzá az egy napot. Még Dvoraknak is kevés, akkor egy olyan életmű bemutatása, mint Beethoven már a lehetetlen kategória...
Valaki azt ítra a napokban: >>"A féltény, már nem is tény?">>
Úgy látszik egész hírekből is csak félig olvasok :)))
Különben a bodza valóban sokkal jobb, ugyanis van értelmi összefüggés az eredet, és a létrejött kifejezés között. (elolvastam a két utolsó kommentet is)
És a 'tocsikolással' való összevetés is helytálló, úgyhogy lehet, hogy tartós kifejezéssé válik a köztudatban ;))))
Beethoven annyiból jó választás, hogy a közkeletű hiedelemmel ("csak jó és ismert műve van, mert mindent mást megsemmisített") szemben, bizony fantasztikus nemnagyon játszott csemegék vannak ott. Lásd kedvenc Esz-dúr zongoranégyesemet például,Op.16. Egy Wellington's Siegről már nem is beszélve, amire lehet még én is elmennék; kiváló darab egy ilyen maratonra, de apparátus igénye miatt szerintem első ránézésre esélytelen.
Ha másra esetleg nem is, az összeállított műsorra ismét nagyon kiváncsi vagyok/lennék.
