Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
En nem a barataimrol beszeltem, hanem azokrol a szemelyekrol, akikkel valamilyen tarsasagi esemeny, munka, oktatas, stb. soran kapcsolatba kerulok.
Montag!
:-)))
Koszi, mar ezt is kiprobaltam!:-) Olyan eszmeletlen torzitasokkal hallottam vissza a kijelenteseimet, hogy inkabb leszoktam a viccelodesrol, a cinikus beszolasokrol!:-) Nem magyarazkodom semmilyen modon, eddig ezt talaltam a legjobb modnak, hogy elhallgattassam az arrogans kivancsiakat.
:o)))) Hát nem is tudom... Szerintem az ötödik...! :o)))
Egyébként szerintem régen is voltak olyan nők (azért beszélek csak róluk, mert akkor fel sem merült, hogy a verésen kívül a férfinak más dolga is van a gyerekekkel), akik egyszerűen nem voltak alkalmasak anyának. Mivel azonban muszáj volt férjhez menni, akkor meg már ugye jött a gyerek is, hiszen hol voltunk még a tudatos családtervezéstől (és hol vagyunk most...!).
De mivel nagy családban éltünk együtt, mindig akadt egy-két nagynéni vagy ilyesmi, aki felnevelte azt a gyereket.
Szerintem szóval miután erre most nem sok lehetőség van és szerencsére nem muszáj 16 évesen férjül fogadni valakit, elkezdett látszani, hogy vannak, vagyunk, akik nem akarnak gyereket. És gondolkodni kell azon, hogy legyen vagy ne legyen.
Nem tudom elképzelni, hogy az apja akarata ellenére legyen gyerekem. Elsősorban a páromat szeretem a gyerek meg közös akarat. Ha nem, minek? Azt azért ne mondja nekem senki, hogy úgy választ párt, hogy na ettől a pasitól milyen csúcs gyerekeim lesznek és milyen jó apjuk lesz majd...
Régebbi hozzászólásban láttam (reja, 1665), hogy nem lehet harmonikus az a párkapcsolat, ahol ilyen alapvető kérdésben különböznek a vélemények, hogy akarunk vagy nem.
Innen üzenem: DE LEHET!!! Reja, te az első randin már megkérdezed, hogy a pasi akar-e gyereket? És ha a válasz hökkent mittudomén, akkor szép udvariasan kezet fogsz vele, hogy hát állati jó, hogy találkoztunk, de ne haragudjon, ha ilyen alapvető kérdésben nem egyeznek meg a véleményeink, akkor nem lehet harmonikus a párkapcsolatunk úgyhogy köszönöm???
Előbb van a pasi, azután a gyerek.
A kapcsolat pedig igenis harmonikus, mert a gyereknevelés pont ugyanolyan kérdés, mint például az, hogy nem megyünk ötvenkilométeres gyalogtúrára (bár szeretnénk), mert nem terhelhetem a térdemet szalagszakadás miatt.
Az,hogy apukat is idegesiti neha a gyerek bogese,az is termeszetes,rola is ugyanugy le lehet venni ezt a nyugort idonkent.De ha ezert hagyja el a csaladjat,akkor egy fereg.
Gondolta volna meg o is elobb.
Lehet, hogy kénytelen volt belemenni, mert különben a nő elhagyja,vagy mint ahogy az lenni szokott, a nő véletlenül (hahaha!) lett terhes.
Én ezért / ilyesmiért gondolok az emberre csak úgy mint állatra,... a kultúra csak lágy mázt adott ránk, az mögött meg fogsorok villognak élesen, ..... faszok készülnek az elsõ elérhetõ hüvelyekbe hatolni akár a legggorombább eszközökkel, és elég lenne 40 évre kikapcsolni a törvényeket és ssétoszlatni az eröszakszervezeteket, és felfüggeszteni az államot: kitörne az Õserdõ a Földön megint.
Ezt nagyon jól megfogalmaztad. Pontosan így gondolom én is.
mondat elso fele szerintem minden normalis szuloben felvetodik idonkent..(...) Ez tenyleg akkora bun egy gyerekkel szemben,ha ilyenkor 1 napra lepasszoljak pl a nagymamahoz??
Dehogy bűn! De nézz csak körül néhány "női fórumon" (nlc, babanet stb.), írj be egy hasonló hozzászólást, és várd a reakciókat. Meg fogsz lepődni, mennyi ítélkező és gyalázkodó választ kapsz. Hogy az ilyen nem is anya, mert ő, Kiss Mariska, a hősanya, minden másodpercért, melyet a kis gyönyörűségekkel együtt tölt, hálát ad az istennek, őneki a világért se jutna eszébe, hogy lepasszolja a gyerekeket, mint valami ölebet, csak mert neked fontosabb egy kis hetyegés a férjeddel, mint a gyermekmosoly üdvözítő látványa, etc. És ez még a finomabb változat volt.
"Az ilyen jellegű kérdezősködést nem rosszindulatnak, nem tapintatlanságnak értékelem (főleg rokonok, vagy engem kiskorom óta ismerők részéről - bár ez attól is függ, hogy konkrétan ki mondja) hanem szimpla, hétköznapi érdeklődésnek, "hogy ityeg a fityeg"-nek."
Kulonbozoek vagyunk!:) En hatarozottan tapintatlansagnak tartom ha az intim maganugyemrol faggatnak, mar csak azert is, mert nem az a cel, hogy valamilyen modon kitoltsuk idot, hanem annak a kipuhatolozasa, hogy vajon ugyanabba a falkaba tartozunk-e vagy sem. Ez onmagaban nem zavarna, HA csupan az eletszemleletunkrol cserelnenk velemenyt, es kolcsonoson elfogadnank egymas velemenyet, terveit, gondolatait, de cel az, hogy letapogassak, hogy en vajon ugyanazt az eletvezetest tartom-e aldasosnak amit ok, ezzel is erositve a taborukat, hogy ok aztan az etalonok! Meg mindig megdobbenek, hogy mennyire keves kell ahhoz hogy lehulyezzek az embert csak azert, mert nehany dologban maskeppen gondolkodik, es ez meg a gyerekkerdesnel sokkal kisebb hordereju dolgokra is ervenyes.
Ugye itt vagyok en, aki nem akar gyereket. Szamomra a vilag legtermeszetesebb dolga, hogy masok igen. En nem itelem el a homoszexualisokat, masok igen. Nem itelem el a karrierre hajto embereket, mig masok ugy neznek ezekre az emberekre, mint egy kosar kukacra, es sorolhatnam… Amit elitelek az a bunozes, a masik ember kihasznalasa, a lopas, stb. tehat a torvenytelenseg. Ezeken kivul nekem minden belefer, ami arrol szol, hogy az ember megvalositsa az almait. A legtobb esetben megdobbentoen egyedul vagyok ezzel a gondolatommal…Az emberek nem azt akarjak hogy legy onmagad, hanem azt, hogy legyel olyan mint ok!:-) Ebben az esetben meg rendes ember is lehetsz… ha nem, evidens, hogy buta, es sikhulye vagy, ertekekkel nem rendelkezo egoista allat!:-)
Na, ezzel van nekem bajom. Ezert szoktam egyszeruen kijententeni a kivancsiaknak, hogy nem akarok gyereket es kesz, mert nem tudok nekik olyan indokot felhozni, amit ok elfogadhatonak tartanak, hiszen en ettol a kijelentestol MAS leszek, es ezt keptelenek beilleszteni az eletkepunkbe. Noha mindig kedves es udvarias vagyok, a hangomban, a kijelentesemben, az arcomon erzekelheto a fek, hogy ne menj tovabb a kerdezoskodessel, mert a dominium pubblicum hatarara erkeztel. A legtobb esetben mukodik, de ha megsem, akkor finoman szoktam kozolni, hogy tapintatlansagnak tartom a firtatast. Erdekes, ha fel kell hivnom az emberek figyelmet, hogy a kerdezoskodes tulment az udvariassag hataran –szerintuk- en vagyok a bunko!:-))
Koszonom a tippeket, (arra nezve, hogyan hallgattassam el a kivancsiakat)de mar vegigjatszottam az osszeset egeszen addig, amig meg nem elegeltem hogy szerepet jatsszak, hazugsaggal erositsem az emberek altal elkepzelt ETALON-t. Mar nem vagyok erre hajlando…vagy elfogadnak igy, vagy sehogy…pont.
MI LENNE, HA ANYUKA BEISMERNÉ, HOGY IGEN, KURVÁRA FÁRASZT A KÖLYÖK, VIGYE MÁR EL INNEN VALAKI EGY ÓRÁCSKÁRA ÉS IGEN DRÁGÁM, AZÉRT VÁLOK, MERT A TÖKÖM TELE AZ ÁLLANDÓ GYEREKBŐGÉSSEL ÉS JOBB VOLT GYEREK NÉLKÜL.
a mondat elso fele szerintem minden normalis szuloben felvetodik idonkent..De amig ez csak idonkent vetodik fel,addig teljesen termeszetes.Az a szerencsetlen apuka-anyuka is szeretne idonkent pl ataludni egy ejszakat,mert mar allva elalszik.Ez tenyleg akkora bun egy gyerekkel szemben,ha ilyenkor 1 napra lepasszoljak pl a nagymamahoz??
Ettol a honap masik 29 napjan megy a verkli rendesen.
Az is teny,hogy neha idegesit a gyerek felesleges bogese?? Es akkor mi van???
Aki szep,rozsaszin,illatos,mosolygos kisbabat kepzel el,az maganak is hazudik.
Az,hogy apukat is idegesiti neha a gyerek bogese,az is termeszetes,rola is ugyanugy le lehet venni ezt a nyugort idonkent.De ha ezert hagyja el a csaladjat,akkor egy fereg.
Gondolta volna meg o is elobb.
Egy gyereke idonkent igenis idegesito,bogos,szaros,koszos.
De nem is tiszta ruhat szeretem rajta es nem is a popsikenocse szagat.Magat a gyereket,koszonan,maszatosan,uvoltve.Ettol meg persze idegesit,ha hisztizik,de mar tapasztalatbol megtanultam,hogy nem hagyon,hogy jatszanak az idegeimmel,atmegyek a masik szobaba es teszek fel valami zenet,hogy ne halljam.
Majd abbahagyja
Az meg,hogy pl a buszon valakit idegesit,ha bog,az nem erdekel.Ha nem tetszik,menjen taxival.
Engem meg idegesit az azott emberek azottkutyaszaga,a szajszaga,koszos korme,stb.A homeless-ekrol ne is beszeljunk.
Amikor a buszon szirénázni kezd egy csecsemő, mindig direkt figyelem az arcokat, hogy mi tükröződik rajtuk- hát nem épp a nagy szeretet, sokkal inkább, az utálat, az idegesség.
Na de, ők SZERETIK a gyerekeket.
Amikor az anyuka elunja kisgyereke ugrálását, igyekszik úgy fegyelmezni, hogy az ne tűnjön fel másoknak,mert mit szólnának- pl megszorítja. Utána a harsányan bőgő gyereket tüntetően vigasztalja.
Na de, ő SZERETI a gyerekeket.
Hány és hány pasi hagyja ott a családját nyilvánvalóan a bömbölő ded miatt, de ezt nem beismerve, hanem ilyen-olyan indokokra hivatkozva, nehogy kiderüljön az ellenkezője annak, hogy
Ő SZERETI a gyerekeket.
Az anyuka, aki imádja a kis gyerekecskéjét, nem is tudja, hogy mennyire üvölt az arcáról a megkönnyebbülés, amikor végre lepasszolhatja valakinek.
De hát, ő SZERETI a gyerekeket.
Az egész világ imádja, szereti a gyerekeket, értük él, csak azt nem értem, hogy akkor miért nevelik félre, miért hagynak rájuk mindent, miért nem következetesek, és MIÉRT HAZUDNAK MAGUKNAK ÉS A VILÁGNAK????
MI LENNE, HA ANYUKA BEISMERNÉ, HOGY IGEN, KURVÁRA FÁRASZT A KÖLYÖK, VIGYE MÁR EL INNEN VALAKI EGY ÓRÁCSKÁRA ÉS IGEN DRÁGÁM, AZÉRT VÁLOK, MERT A TÖKÖM TELE AZ ÁLLANDÓ GYEREKBŐGÉSSEL ÉS JOBB VOLT GYEREK NÉLKÜL.
Én nem hazudok. És itt kezdődnek a bajok (az enyémek...).
Ne keresd, és előbújik. :-) Ez így elég közhely, de szvsz igaz. Amit kétségbeesetten akarunk, az valahogy nem akar sikeredni a görcsölés miatt, de amikor nem készülsz rá (netán lemondtál róla), besétál az ajtón.
Hogy irigyellek mindannyiótokat...! Ti legalább tudjátok, mit akartok (vagy mit nem)! Nekem meg, itt a harmincon éppen túl, fogalmam sincs róla...!
Amúgy meg szerintem már megint jöhet a lerágott gumicsont: társadalom mint morális "fék" és rendező elv el van szépen kopva, mehet nagygenerálba szervizeltetni... :o)
Nagyon örülök, hogy mindenki azt teheti, amit leginkább akar, csak az a kérdés, hogy sokan miért nem tudják, mit akarnak igazán és sokan miért nem azt teszik??? A Végtelen Történet c. könyvben a fő rendező elv: Tedd azt, amit akarsz! Ami nem egyenlő azzal, hogy csinálj bármit, amit akarsz, hanem azt jelenti, hogy tessék szépen végigmenni az önismeret rögös útján, megtalálni az ún. "valódi vágyadat" és aztán ügyesen követni azt...
MARHA NEHÉZ!!!
Előlem úgy elbújt a valódi vágyam, hogy csak na...
Ráadásul a gyerekek képviselik a kezdetet, és így valamiképpen a jövőt is...és ők képviselik a szabályozatlan, még alakítható ember-erőt is, és aki úgy, ahogy vannak, irtózik tőlük, az ezektől (is) irtózik valahol.
Szerintem ez belemagyarázás. Az irtózásnak jóval prózaibb okai vannak.
sokadszor olvasom itt (is), most épp tőled, hogy "hagyományok", meg "panelek", és most gondoltam először arra, hogy ez maga is egy nagy panel... vagy közhely.
Mert tény, hogy sokaknak ellenszenves (furcsa/zavaró/ijesztő/stb) ha valaki nem szereti a gyerekeket. Pontosabban nem is a "szeretés" hiánya, hanem a gyerekiszony megléte kelti ezeket az érzéseket. Az, azt hiszem, fel se tűnik senkinek, ha valaki nem gügyög nekik, meg nem keresi a társaságukat, de az annál inkább, ha undorodik meg viszolyog tőlük, ha elzavarja őket vagy sok lépés távolságot tart tőlük, meg csak és kizárólag idegesíteni tudják.
De nem hiszem, hogy a fejekben lévő panelek, meg a hagyományok miatt nem tetszik ez sokaknak. Hanem talán inkább azért, mert a gyerekkor épp olyan természetes szakasz, mint a fiatalkor, a felnőttkor, az öregkor, és ha valaki bármelyiket elutasítja (illetve mindenkit elutasít, aki éppen abban az életszakaszban van), az valami fontos, az élethez magához tartozót utasít el. Ráadásul a gyerekek képviselik a kezdetet, és így valamiképpen a jövőt is...és ők képviselik a szabályozatlan, még alakítható ember-erőt is, és aki úgy, ahogy vannak, irtózik tőlük, az ezektől (is) irtózik valahol.
És azt hiszem, ezek miatt -és nem azért, mert a hagyományok azt diktálják- van, hogy az emberek többsége nem irtózik a gyerekektől, hanem minimum is elfogadja őket, de gyakrabban kifejezetten örömet okoznak neki, amikor figyeli őket, vagy hozzábújnak, vagy kérdezősködnek.
Szóval az irtózás mintha kicsit életidegen, életellenes dolog lenne...és talán ezért nem tetszik sokaknak.
És ettől még valóban lehet irtózni kakitól-pisitől-böfitől miegyébtől, azt hiszem, ezeket mindenki leginkábbis csak a sajátjaitól viseli...ott valamiért kibírható, talán éppen azért, mert azokat szeretjük (de nem visszük a kakis pelenkát mások orra elé, ahogy a saját dolgunkat se ott végezzük :)) Hasonló a helyzet a neveletlenségekkel - azokat meg a szülő folyamatosan próbálja korrigálni (őt is zavarják), és normális, hogy ez nem az idegenek dolga és nekik sem kell tolerálni.
A kérdés voltaképpen az, hogy miből gondolod, hogy a gyerekszeretés az "panel" meg "hagyomány"?
Mindössze annyi biztos, hogy ha a párodnak egyszer majd tényleg baromi fontos lesz, hogy gyereke legyen, akkor meg is fog érte mindent tenni. Veled vagy mással. És ez éppen annyira nem baj, mint az, hogy te semmiképp sem akarsz. Továbbá egyikről se a gyerek tehet.
Én elég érdekes ember vagyok, a szó rossz vagy akár jó értelmében is, mindegy. Sok mindenhez viszonyulok máshogy, mint a többi ember. Ezért se nagyon tudjuk beleélni magunkat egymás lelkivilágába....
Érdekes, hogy így megfigyeled az embereket, amikor egyedül vannak (kissé oximoronnak tűnik ez) nekem nem nagyon van alkalmam egyedül lévő embereket vizsgálgatni, hiszen, ha már ott vagyok, akkor nincs egyedül :-) Van egy ilyen novella, azt hiszem, Kosztolányitól, sajnos nem tudom a címét...arról szól, hogy két fiú meg akarja tréfálni a harmadik szobatársukat, ezért az egyik bebújik a szekrénybe, a másik viszont bezárja őt, szintén poénból, és otthagyja. Ő pedig a szekrényből nézi az áldozat harmadik srácot, és meglepődik, hogy mennyire más arca van egy embernek, ha azt hiszi, hogy egyedül van...Nem mer szólni, csak ül ott csomó ideig, aztán végül mégiscsak elkezd kiabálni....
Ezt mind értem, csak akkor nem kéne deviánsnak nevezni a homoszexuális férfiakat, a leszbikus nőket pedig éljenezni. Végülis ugyanannak az állapotnak az "áldozatai". Az szíved joga természetesen, hogy kerülöd a melegeket.
Na ja, könnyű úgy nedves szemekkel ábrándozni egy kisbaba után, ha nem ő, hanem a nő lesz az, aki ötször fölkel hozzá éjszaka, akit lebüfiz etetés közben, aki majd hurcolja az orvoshoz állandóan stb. A férfinak meg marad az egésznek a kellemes része, hétvégente egyórás játszadozás.
Jahh igen, és a páromnak nem lenne úgysem szabad fél napja, jó, ha van szabad 5 perce. az alatt meg mi derül ki ?:-D
Nálunk az egész gyereknevelés- ha lenne-,arról szólna, hogy én foglalkozok egész nap a gyerekkel, ő meg maximum hétvégén. Vagy akkor se. Erre lenne ideje.
És persze a legtöbb nőnek ez meg is felel- ha a pasija elég pénzt ad haza.
Mondjuk ez a "százszor rendesebbek, mint te" szöveg érdekes. Én ugyanezt hallom, csak prostikkal kapcsolatban. Hogy jobbak, mint az átlagnő, mert az átlagnő is pénzért szop, csak megjátssza, hogy szeret, míg a prosti legalább őszinte, meg izémizé. Önigazoló duma.
Ez olyan, mint amikor a szerető azt mondja, hogy nem ő a hibás, hanem a feleség, hogy félrelép a pasi. Kalap szart ér az ilyen szöveg. Persze félreértés ne essék: nem fogok valakit élből elítélni emiatt, csak azt utálom, amikor a saját nyilvánvaló hibáját még nekiáll erényként feltüntetni. Na, az ilyentől aztán fordul a gyomor.
Sokkal inkább ez, minthogy potyogtassák a kölkeket a világba, aztán jól megnyomorítsák a lelküket.
És nem is képzelné az ember, hogy mi mindentől nyomorodik a lélek. Abban például, hogy utálom a gyerekeket, nagy szerepe van annak, hogy engem nagyon szigorúan neveltek a szüleim. Mindig tanulni kellett, amikor más gyerekek játszhattak. Utáltam őket érte, mert megadatott nekik az önfeledt gyerekkor.És ez az utálatom még most, felnőtt koromban is megmaradt. Az már más kérdés, hogy a szüleim nyilván jót akartak nekem, és igazuk is volt teljesen, csak átestek a ló túloldalára. Mégis ennek köszönhetem, hogy ma nem vagyok drogos, nyolc osztályt végzett, alkoholista diszkópatkány, és hát ez is valami. (Mert az a barátnőm, akit annak idején tökre irigyeltem az engedékeny szülei miatt, most az.)
Nekem is égnek áll a hajam, amikor csajok azon siránkoznak, hogy "a pasim rá akar venni az anális szexre/2l1f-re/etc., én nem akarom, de félek, ha nem megyek bele, megcsal vagy elhagy", merthogy ez ma trendi.
Komolyan mondom, én már félnék belemenni egy új kapcsolatba, mert én bizony nem "vállalnám be" ezeket a dolgokat, akár megcsal az ipse, akár nem...
Én is láttam már olyan gyereket, hogy eleinte- valljuk be- tündérien jó természete volt. Pici kora ellenére barátságos, kedves mindenkivel. Aztán, hála az ostoba szülőknek, most már ugyanolyan irritálóan neveletlen, mint a többi gyerek.
