Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
Állatpatikában megkérdezed és javasolnak. Nekünk a legkisebb füle katasztrófa volt, kétféle cseppet is adott az orvos, az egyik fülatkára volt, a másik antibiotikum volt, mert azt mondta, ilyenkor már bacitenyészet is van a fülben. De végül ivartalanításkor még jól kipucolta - meg is ijedt, hogy megsérült esetleg a dobhártya -, mert még a hallójárat legmélyén akkor is látott mindenféle piszokdugókat, pedig akkor már 6 hete tisztítottuk úgy, hogy időnként még hozzá is elvittük, mert, hogy ő csak ügyesebb. Szerencsére tökéletes maradt a hallása!
Igazán nagylelkű vagy, hogy mindenkire ráhagyod a döntést egy kis megtévesztő állati szabadságról szóló tiráda után. Le a kalappal! 🤣
Egyébként a mieink a világ legkiegyensúlyozottabb macskái (😛), pedig bent élnek.
A legkisebb nagyon pajkos még, de már leszokott a tapétatépegetésről, úgyhogy a kárelhárítás megtörtént. Az ajtófélfákat meg soha eszükbe se jutott kaparófának használni, lévén, féltucatnyi kaparófájuk van.
A macskák egyébként egy 4-5 éves gyerek szintjén élik le az életüket, és gondolom egy ilyen korú gyereket azért nem hagynál az autók között futkosni, pedig biztos nagyon élvezné.
Jaj, igen, és egy vagyon az orvosi kezelésük!
Szóval, szerintem mi vagyunk a világ legjobb macskatartói! Slussz-passz! 😛☝️🤣
Azért kérdem, mert jár hozzánk egy nagyon öreg, fekete-fehér kandur cica, aki szerintem fülférges. De őt elvinni állatorvoshoz, reménytelen. Olyan kellene, amit én meg tudok csinálni a helyszínen.
A mieink addig nem mehettek ki, amíg ivartalanítva nem voltak és oltva....viszont mivel mi őket azzal a feltétellel fogadtuk örökbe (egy lakásból, ahova nem tervezett szakítás miatt kerültek), hogy lesz nekik kert és szabadság, mert alapvetően úgy nőttek fel, én biztos nem fogom őket bezárni. Sőt, alapvetően kinti cicaként kerültek hozzánk...ez látszott is...ki kellett kezelni pl a fülatkájukat..nem kevés pénzbe fájt a két cica kezdeti orvosi ellátása...amióta nálunk, nincs fülatka sem pl..
És mivel szabadon mozognak, a világ legkiegyensúlyozottabb cicái...egymásnak ott vannak társaságnak is..és amikor csak kedvük tartja, becsatlakoznak hozzánk (mindig ott lebzselnek körülöttünk, ez olyan kedves ragaszkodás a részükről...vagy amikor meghallják, meglátják az autót az utca elején rohannak haza a szomszédból...vagy imádom, hogy hívószóra jönnek:-)
A lányom barátjánál 7 cicát tartanak lakásban a szülők... a lányom szt meglátszik mentálisan a cicákon a bezártság....ölik egymást és full pánikos pár cic ott...neki ugye van összehasonlítási alap... és persze ott a lakás szétszedve, egy ép ajtófélfa sincs..egy növényt nem lehet a lakásban etc..
Én nem vagyok a lakásban tartás híve-mert egyszerűen ez nem élet egy állatnak...de mindenkire ráhagyom a döntést, mindenki cselekedjen belátása szt.
Nagyon igazat beszélsz. Zalai erdei birtokunktól pár száz méterre egyszer találtunk egy szürke kölyökcicát. (Az Országos Kéken vagyunk) Az tűnt fel, hogy napokig nyöszörgést, amolyan sírást hallottunk a bozót mélyéről, de bemenni nem tudtunk, olyan sűrű a dzsindzsa. Aztán mégis beverekedtem magam. Ekkor találtam a később Nyafira keresztelt szürke, lány kiscicát. Hosszú évekig volt a birtok cicája. Rengeteget "beszélt", kezes volt, és mindig láb alatt. :-) Imádtuk. Egyszer, amikor éppen közvetlen szülés után volt (három kiscicája lett), elkapta valami kór és egy csúnya daganat lett a nyakán. amikor megérkeztünk két hét után a birtokra, vettük észre és pár nap után már nehezen lélegzett. Hát be az autóba, állatorvoshoz. Szegény annyira félt az autótól, hogy páromat, aki doboz és hordozó híján az ölében tartotta, teljesen összepisilte. Altatásban megoperálták. Otthon, még alig ébredt fel az altatásból, zihálva, tántorogva, elindult megkeresni a kicsinyeit (mindig hol ebbe a romos pincébe, hol abba ellett) és megszoptatta őket. Párommal mindketten zokogtunk, hogy mennyire lelkiismeretes anya tud lenni egy állat. Még éveken keresztül várt minket minden alkalommal Nyafi a birtokon. Már tudta a belső órája, hogy ha 20-a, akkor megyünk, és két hétig vele vagyunk. Aztán egyszer nem várt ott. Párom azóta is mindig azzal áltatja magát, hogy valaki biztosan befogadta (mert gyönyörű cica volt) és jó élete van. Én tudom, hogy nem így van.
De most is vannak időszakos erdei cicáink. A hitvallásunk az, hogy a mi erdei birtokunkról egyetlen cica sem távozhat éhesen. :-)
Egy nap aztán eltűnt a lakásból. Első emeleten laktam. Mindig nyitva volt az erkélyajtó, soha, évekig nem volt belőle baj. Vagy valami madár, vagy valami után leugrott, vagy álmában leesett. De baja nem lehetett, mert nem volt tetem az erkély alatt. Hónapokig kerestem, mert ő maradt az élettársamból emléknek, akit annak ellenére nagyon szerettem és szerettem volna visszakapni, hogy orrba szájba csalt, mint megtudtam. Nem lett meg a cica. :-(
