"Ne rohanj ennyire előre! Arról van szó, hogy nincs a világon semmi ahhoz, hogy egy darab véges fényhullámot viszonyíts hozzá."
Ismerjük a látható fény hullámhosszát. 380 nanométer és 780 nanométer között van.
Ehhez remekül lehet viszonyítani.
"Ez egy „kígyó” a semmiben."
Nem a semmiben, hanem a fényközegben. És nem kígyó, hanem egy táguló gömbhéj. A gömbhéj vastagsága, az a kígyó hossza.
"Mer ugye nincs tér, csak a test."
Van fényközeg, amely az anyagnak a másik formája. A tér az csak fogalom, de a Riemann féle 3D-s térgeometriával jól leírható a fényközeg szerkezete.
"Ez esetben a kígyózó fényhullám."
A fényhullám nem test. Csak egy hullámszerű mozgás a fényközegben.
Ha percenként apró kavicsokat ejtesz egy sima tóba, akkor minden beejtett kavics körhullámot indít el a víz felszínén. Az egymás után induló hullámkörök több elemi hullámot (rezgést) tartalmaznak. Ha ennek sugárirányban egy keskeny részét veszed, akkor kapod a kígyót.
Ne rohanj ennyire előre! Arról van szó, hogy nincs a világon semmi ahhoz, hogy egy darab véges fényhullámot viszonyíts hozzá. Ez egy „kígyó” a semmiben. Mer ugye nincs tér, csak a test. Ez esetben a kígyózó fényhullám. Erre varrjál gombot! ;-(
"Mivel te tagadod az egyetlen foton létét, viszont van egy darab méteres hosszúságú fényhullámod. Azt hogyan állapítod meg, hogy milyen hosszú és mekkora a frekvenciája??? ;-)"
Én az összes foton létezését tagadom.
A méteres hosszúságú fényhullám-darabok létezését fogadom el.
A frekvenciát könnyen meg lehet mérni a hullámok esetében. Például ha két résen átengedsz egy hullámot kapsz egy interferenciaképet. Az interferencia képen a maximumok és a minimumok távolságából egyszerűen kiszámítható a hullám frekvenciája.
A hullámdarab hossza pedig a fénykibocsátás időtartama (radiációs idő) és a fénysebesség szorzatából számítható ki. Ha pl. 10 nanoszekundum a radiációs idő, akkor 3 méter a hullámdarab hossza.
A fényhullám táguló gömbhéj alakjában hagyja el az atomot. Ha ebből kivágsz egy keskeny sugarat, akkor kapsz egy 3 méter hosszúságú hullámdarabot. Pl. a zöld fény esetében a hullámdarab kb. 8 millió rezgés tartalmaz.
"Hogy az új éter milyen szerepet fog játszani a jövő fizikájában, még nem tudjuk pontosan."
Nagyon-nagyon jó helyen kotorászol.
Ebből a mondatból világosan kiderül, hogy Einstein még szerepet szánt az "új éternek", vagyis a fényközegnek. De ezt csak idősebb korában, 1920-ban gondolta így.
Amikor 1905-ben megalkotta a relativitáselméletet még úgy gondolta hogy: az éternek már semmi szerepe nem lesz, ezért nem is építette bele az elméletébe.
Vagyis Einstein gondolkodása 15 év alatt 180 fokos fordulatot vett.
Rájött, hogy a fényközeget nem lehet mellőzni, de arra nem jött rá, hogy milyen szerepe lesz a jövő fizikájában, sőt még arra sem jött rá, hogy valójában mi is a fényközeg.
Ezután újabb fordulat következett. 1922-ben megkapta a Nobelt, és többé nem beszélt az "új éteréről".
"Kezdjük az Eukleidészi tér fogalmával. Három egymásra merőleges tengely mentén, a végtelenig kiterjedő, anyagmentes üres hely. (semmi)"
Jól gondolod, a geometriai tér egy elképzelt anyagmentes üres hely, vagyis fizikailag semmi.
"Elektromágneses mező: fizikai, vagyis véges energiatartalommal, anyagi jelleggel felruházott közeg.
Gravitációs mező: minden létező helyet kitöltő erőtér, amely kölcsönhatásban van az anyag minden megjelenési formájával."
Ezt is jól gondolod. Azon még azonban érdemes elgondolkodni, hogy milyen kapcsolat lehet az elektromos, a mágneses, és a gravitációs mező között. Erről is volt véleménye Einsteinnek, ami szerintem helyes is.
"Éter: olyan közeg, amely magába foglal mindent, amit anyaginak és nem agyaginak tekintünk. Ebbe beletarozik az idő is, ezért a dinamikus téridő kifejezés is helytállónak tekinthető."
Mivel te tagadod az egyetlen foton létét, viszont van egy darab méteres hosszúságú fényhullámod. Azt hogyan állapítod meg, hogy milyen hosszú és mekkora a frekvenciája??? ;-)
"Ha csak egy test van jelen, akkor már van értelme térről beszélni."
Nem hinném.
Egyetlen test esetében hogyan mondod meg, hogy milyen nagy a test? És hogyan definiálod a távolságot? Egy test esetén mi értelme van egyáltalán a távolságnak? Szerintem semmi.
Mondok egy hasonlatot, hogy érthetőbb legyen.
A tér fogalma hasonló, mint az emberi közösség fogalma.
A közösséget az emberek alkotják, emberek nélkül nincs közösség. Ugyanúgy, ahogyan a tér fogalma sem létezhet testek nélkül.
A közösség fogalmába beletartoznak az emberek közötti viszonyok. A családi viszonyok, a baráti viszonyok, a nemzeti összetartozás, az alá-fölé rendeltségi viszonyok a munkahelyen, stb.
A tér fogalmába is beletartoznak a testek közötti viszonyok. A nagysági viszonyok, a távolsági viszonyok, az elhelyezkedés rendje, stb.
Felmerül a kérdés, hány fő alkothat egy közösséget?
Egyetlen ember már közösség? Nyilván nem, mert egyetlen ember nem alkot családot, nincsenek baráti kapcsolatok, nincs nemzet, nincs alá-fölé rendeltség. De két ember esetében már létezhet családi kapcsolat (férj-feleség), vagy lehet közöttük barátság, lehet az egyik felettese a másiknak, stb.
A tér az élettelen tárgyak számára olyan, mint az emberi közösség az emberek számára.
Ha csak egyetlen test lenne jelen az univerzumban, akkor senki sem tudná megmondani, hogy ez a test nagy vagy kicsi, mert nem lenne mihez viszonyítani. Nem lenne értelme távolságról sem beszélni.
Vagyis, ahogyan nincs értelme emberi közösségről beszélni egyetlen ember esetében, ugyanúgy nincs értelme térről beszélni, ha csak egyetlen test léteznek a világon.
„Hogy az új éter milyen szerepet fog játszani a jövő fizikájában, még nem tudjuk pontosan. Tudjuk, hogy meghatározza a tér-idő kontinuumban a metrikus viszonyokat, pl. a szilárd testek konfigurációs lehetőségeit, valamint a gravitációs tereket; de azt nem tudjuk, hogy az anyagot alkotó elektromos elemi részecskék szerkezetében van-e lényeges része. Azt sem tudjuk, hogy csak a súlyos tömegek közelében tér-e el lényegesen a struktúrája a lorentzi éterétől; hogy a kozmikus kiterjedésű terek geometriája megközelítőleg euklideszi-e? De a relativisztikus gravitációs egyenletek alapján állíthatjuk, hogy a kozmikus nagyságrendű terek esetében el kell térni az euklideszi viszonyoktól, ha a világegyetemben lévő anyag átlagos sűrűsége pozitív, bármilyen kicsi is legyen az.Ebben az esetben a világegyetemnek szükségszerűen térben határtalannak és véges nagyságúnak kell lennie, és a nagyságát ennek az átlagos sűrűségnek az értéke határozza meg.”
Azt mondják a jól képzett emberek, hogy a nevezéktan és a matematika két teljesen más világ. Aki nem ért a matematika nyelvén, az a szómágia bűvöletébe esve „magyarázkodik” a számára nem érthető nyelv helyett. Magyar ember lévén, a matek nyelvét nem beszélve, mégis magyarázatra, érthető definíciókra vagyok szorulva.
Kezdjük az Eukleidészi tér fogalmával. Három egymásra merőleges tengely mentén, a végtelenig kiterjedő, anyagmentes üres hely. (semmi)
Elektromágneses mező: fizikai, vagyis véges energiatartalommal, anyagi jelleggel felruházott közeg.
Gravitációs mező: minden létező helyet kitöltő erőtér, amely kölcsönhatásban van az anyag minden megjelenési formájával.
Éter: olyan közeg, amely magába foglal mindent, amit anyaginak és nem agyaginak tekintünk. Ebbe beletarozik az idő is, ezért a dinamikus téridő kifejezés is helytállónak tekinthető.
Ha csak egy test van jelen, akkor már van értelme térről beszélni. Ha két test egymástól távol esik ,minden bizonnyal van közöttük tér is.De létezhet közöttük olyan hely amit nem nevezhetünk térnek.Ennek semmi köze a testek, vagy tárgyak méretéhez.
A közeli testek között is van távolság, csak kisebb.
"Ha nagyon távol vannak egymástól a testek, akkor elképzelhető, hogy ha nincs közöttük másik test ,akkor tér sincs közöttük..."
Ha már van két tested, akkor van értelme arról beszélni, hogy melyik a nagyobb, és arról is, hogy mekkora a két test közötti távolság. Van értelme annak a kérdésnek, hogy a két test között hányszor férne el az egyik test, vagy hányszor férne el a másik test. Itt már a tér fogalma értelmezhető, de ehhez minimum két test kell. Tehát két test között már mindig van tér.
"...ahol csak egy test is jelen van ,ott jelen van a TÉR."
Ez így már nem igaz. Ha csak egyetlen test van jelen, akkor a nagyságát nem tudod összehasonlítani egy másikkal. Nem tudod megmondani, hogy a test kicsi vagy nagy, mert nincs egy másik, amelyhez mérhetnéd.
És a távolság sem értelmezhető egyetlen test esetében, hiszen nincs mihez mérni a távolságát. Tehát a tér fogalmát csak akkor tudod értelmezni, ha legalább két test van jelen.
Ha már van két tested, akkor elhelyezhetsz közéjük egy harmadikat. Akkor már lehet arról beszélni, hogy a harmadik test vagy az egyik, vagy a másik testhez lesz közelebb. Lehet beszélni a testek térbeli elhelyezkedéséről, is például a három test lehet egyvonalban, de elhelyezkedhetnek máshogyan is.
A távoli tárgyak közöt távolság van, Ha nagyon távol vannak egymástól a testek,akkor elképzelhető, hogy ha nincs közöttük másik test ,akkor tér sincs közöttük,ehhez hozzá kett tenni azt,hogy ahhol csak egy test is jelen van ,ott jelen van a TÉR.
Egy több százezres tagságú fb csoportban publikálta:
Einstein was proven wrong in his theory of general relativityTen years later, Einstein published a paper “On the electrodynamics of Moving Bodies,” (English translation) which resolved the paradox of the 16 year old Einstein by producing the Special Theory of Relativity. According to Special Relativity, Maxwell’s equations hold, unaltered, in every inertial reference frame (as do all laws of nature) and therefore, since Maxwell’s equations predict that the vacuum speed of light is always c in such a frame, Einstein’s speedy observer can’t exist.In total, 121 authors are identified as opponents to the special relativity theory. Hundred Authors against Einstein contains contributions from twenty-eight authors that greatly vary in length and are the main focus of this article. A further ninety-three authors are listed as also having rejected the special relativity theory—with some also having publications. The geographical distribution of the authors’ affiliations shows that eighteen contributions originated from Germany and two from Austria. There were eight contributions from other countries—Czechoslovakia, Finland, France, Italy, the Netherlands, Sweden, Switzerland, and the United States. Almost all contributions were written in German except two, which were written in English and French, respectively, and those have subsequently been translated. The contributions vastly differ in length, ranging from just one paragraph to several pages.But in 1964, more than 30 years after the rules of quantum mechanics were first worked out, the Northern Irish physicist John Bell, working at CERN, the particles physics laboratory in Geneva, devised a test that could, in principle, distinguish the influence of the underlying clockwork at work – if it were really there. After a further two decades, in the 1980s, experimenters in Paris, headed by Alain Aspect, were able to carry out an experiment along the lines proposed by Bell. The experiments showed that common sense and Einstein were wrong. There is no underlying clockwork, and the strangeness of the quantum world really does have to be taken at face value.
Einstein tévedett az általános relativitáselméletébenTíz évvel később Einstein publikált egy „A mozgó testek elektrodinamikájáról” (angol fordítás), amely a 16 éves Einstein paradoxonát oldotta meg a relativitás speciális elméletének elkészítésével. A Special Relativity szerint a Maxwell egyenletei változatlanul, minden inerciális referenciakeretben (ahogy a természet minden törvénye), és ezért, mivel Maxwell egyenletei azt jósolják, hogy a fény vákuumsebessége mindig c egy ilyen keretben, Einstein gyors megfigyelője nem létezhet.Összesen 121 szerzőt azonosítanak a speciális relativitáselmélet ellenzőjeként. Száz szerző az Einstein ellen huszonnyolc szerző közreműködését tartalmazza, amelyek hosszában nagyban eltérőek, és a cikk fő középpontjában állnak. További kilencvenhárom szerző is elutasította a speciális relativitáselméletet, és néhánynak publikációja is van. A szerzői hovatartozások földrajzi eloszlása azt mutatja, hogy tizennyolc Németországból, kettő Ausztriából származik. Nyolc közreműködés érkezett más országokból: Csehszlovákiából, Finnországból, Franciaországból, Olaszországból, Hollandiából, Svédországból, Svájcból és az Egyesült Államokból. Szinte minden közreműködés németül készült, kivéve kettőt, amelyeket angolul és franciául írtak, és azokat később lefordították. A hozzájárulások hosszában jelentősen eltérnek, mindössze egy bekezdéstől több oldalig terjednek.1964-ben azonban több mint 30 évvel a kvantummechanika szabályainak kidolgozása után a genfi CERN-nél dolgozó északír fizikus John Bell egy olyan tesztet dolgozott ki, amely elvben megkülönböztetheti a mögöttes óramű hatását a munkában – ha tényleg ott volt. További két évtized után, az 1980-as években az Alain Aspect vezette párizsi kísérletezők a Bell által javasolt vonalak mentén hajthattak végre kísérletet. A kísérletek kimutatták, hogy a józan ész és Einstein tévedett. Nincs mögöttes óramű, és a kvantumvilág furcsaságát tényleg névértéken kell venni.
