Ján. 2,1-10. “És harmadnapon menynyegző vala Kánában, Galileának városában, és ott vala Jézusnak anyja. Elhívattaték pedig Jézus is az ő tanítványaival egybe abba a menynyegzőbe. És mikor elfogyott volna a bor, Jézusnak anyja monda néki: Nincs borok! Monda néki Jézus : Micsoda dolgom vagyon nekem veled asszony? Nem jött el még az én órám.
Mondá az ő anyja a szolgáknak: Valamit parancsoland néktek, azt cselekedjétek. Valának pedig ott hat kővedrek, melyek helyeztettek vala ott a zsidóknak tisztulásukra, melyek közzül mindenikbe két-két vagy három métréta fér vala. Monda nékik Jézus : Töltsétek meg e vedreket vízzel. Megtölték azért azokat szintén teli. És monda nékik: Meritsetek immár és vigyétek a násznagynak. Elvivék azért neki. És mikor megkóstolta vala a násznagy a vizet,190. oldal mely borrá változott vala, (nem tudja pedig honnét volna az, de a szolgák tudják vala, kik a vizet merítették vala) szólítá a vőlegényt a násznagy, és monda néki: minden emberek először jó bort szoktak a vendégeknek adni, és minekutánna ittasodtak, akkor adnak alábbvalót, te pedig a jó bort ekkorra tartottad. E csudát tevé Jézus először Kánában, Galilea városában, és megmutatá az Ő dicsősségét, és hivének Ő benne az Ő tanitványai.” Szóról szóra adtam ezt a sokszor félremagyarázott, nem egyszer még a hittudósok által is sajnálatosan félreértett szentírati helyet, mert fel kívánom hívni erre e könyv olvasóinak és minden gondolkodó ker. egyénnek a figyelmét.
Miről van itt szó? Arról, hogy Jézus egy lakodalmi vendégségben, melyre tanítványaival együtt hivatalos volt, a vendégsereg élvezetére mintegy 600 liter bort állított volna elő tiszta vízből. Hagyjuk figyelmen kívül magát a csodát, mint ilyet és vizsgáljuk meg a kérdés érdemi oldalát az ital anyagát illetőleg.
Mindenekelőtt kijelentjük, hogy lakodalmaknál a zsidók sohasem használtak, és ma sem használnak szesztartalmú bort. A zsidók a házasságot szent szövetségnek, isteni intézménynek tartják, és ezen vallási cselekmény végzésénél is szigorúan 191. oldal alkalmazkodnak a III. Móz. 10,8-10-ben megadott isteni parancshoz, mely szent alkalmaknál, hálaadó és más ünnepélyeknél, lakomáknál stb. a bor és részegítő ital használatát a legszigorubban megtiltotta. Maguk a zsidók egyébként nem igen cultiválták a részegítő italok előállítását. A rómaiak, kiknek uralma alatt voltak a zsidók a jézusi időben, itták ugyan orgiáiknál a szeszes italt, de családi körükben, vagy lakodalmi ünnepélyek alkalmával ők sem használták. Jézus nem jött, hogy a törvényt eltörölje, Ő mint “igaz Izraelita” és mint Istennek Szentje is, megtartani jött azt, a mi a rörvényben megírattatott. Már pedig a törveny tíltja a szeszes ital használatát szent cselekménnyel kapcsolatban.
Keresztyén érzésünk fellázad az ellen a feltevés ellen, hogy Jézus egy lakománál, melyet, az Ő megjelenésével Ő megszentelt, – közreműködött volna abban, hogy ott a vendégsereg lerészegedhessen. Egyetlen okos és nemesen gondolkodó ember se tenne olyat, hogy 600 liter bort szolgáltasson egy olyan lakomához, a mely szeszes ital nélkül tisztességes és szép lakoma, szeszes itallal pedig dorbézolás alacsony színvonalára sülyesztetik le. De ha bárki tenne is ilyet, Jézus nem tett semmiesetre sem. Ő a könyörülő Főpap, ki a mi lelkünket megtisztítani 192. oldal és megmenteni jött alá a földre, nem fog az Ő embertestvéreinek mérget adni, hogy azzal a lelkeket meggyílkolja. Ki hiszi el, hogy Jézus annyira következetlen lehetne önmagához, annyira engedetlen az Örökkévaló Szent Isten parancsához, hogy a mikor Isten a próféták által szigorúan hírdetteti, miszerint: Jaj a bornál mulatóknak, és hogy a bor őrültté, fajtalanná, csufolóvá és háborgóvá teszi az embert, és hogy végül mint a kígyó megmar: – ki hiszi el, mondom, hogy mindezzel szemben Jézus egyszerre csak 600 liter alcoholos tartalmú bort adjon az Ő leendő hívei asztalára? Jézus csakis egészséges és tiszta bort adhatott e családi ünnepség alkalmával azoknak, kik előtt Istenfiúságának ezen első csudáját mutatta be. Olyan bort, a melyet az összes jelenvoltak jó bornak minősíthettek. Az nem marta meg, mint a kígyó a vendégeket. Nem mérgezte meg a testet és lelket. Attól a bortól senki nem lett beteg, sem útálatos. Az a bor, mit Jézus a kánai mennyegzőn előállított, ízletes, tápláló, ártalmatlan bor volt, mert Jézus isteni jellemével részegítő bor előállításának gondolata össze nem férhet. Ő a hol megjelent, mindenütt áldást vitt magával. Ő jelenlétével megszentelte, megnemesítette az örömet és bánatot.
Ha még csak azt sem tudjuk összeegyeztetni Jézus kristálytiszta és szent életfolytatásával, 193. oldal hogy Ő letelepedhessen olyan társaságba, hol az emberek mértékletlenségbe és dorbézolásba vannak elsűlyedve, hogyan feltételezhetnők róla azt, hogy Ő maga adjon alkalmat az embereknek arra, hogy ezek romlásba döntsék testüket, lelküket? Micsoda vallásalapító, vagy erkölcstanító volna az, ki ilyet tenne? Hiszen ha ez igaz lenne, akkor Mohamed, meg Confucius és a többi pogány vallás alapítók magasztosabb tanítást és példát adtak volna követőik elé, mint Jézus, mivel ők megtiltották híveiknek a szeszes ital használatát? Az igazság az, hogy a Jézus vallása tisztább és szentebb életfolytatást kíván meg, mint bármely más vallás ezen a világon. Már pedig ha valaki a mértékletlenségnek és dorbézolásnak adja által magát, az az ember nem vallhatja magát jó lelki-ismerettel az Úr Jézus Krisztus igaz követőjének.
Ha Jézus ezen lakodalmi vendégségnél szeszes bort állított volna elő, azzal ugyan nem mozdította volna elő sem a maga, sem az Isten dicsősségét, mint a hogy azt a szeníiró megjegyzi. A szesz, mint ital, különösen pedig, ha azt valaki mértéktelenül élvezi, csakis a nyomoruságot, átkot terjeszti ezen a világon. Egy hírneves keleti utazó, nagy tudós, ki Európába jött, csodálkozott azon, hogy a műveltnek nevezett világrészben oly rengeteg kórház, tébolyda, 194. oldal szegényház és börtön van. Megfigyelésének eredményeképpen pedig megállapította azt, hogy mindezeknek a felálítását az itallal való visszaélés és mértékletlenkedés teszi szükségessé. – Ázsiában, mondá ő, kórházakra és tébolydákra nincs szükség, mert a pogány vallások hívei nem élnek szeszes itallal. Nem- lesújtó ítélet ez egy pogány tudós ajkáról a ker. hívek némelyikének életfolytatása felől?
Jézus arra tanít bennünket, hogy vigyázzunk, hogy kísértetbe ne essünk. Gyönyörű imádságában, a kedves szép Mi Atyánkban is ajkainkra adja azt a kérést Istenhez, hogy Ő, a mi mennyei Atyánk ne engedjen minket kísértetbe esni. Ha Jézus az ő tanításában következetes önmagához, – hogy lehet azt elgondolni Ő róla, hogy Ő 600 liter erős, szeszes bort adjon, isteni csodaképpen, egy lakodalmi vendégsereg elé, kisértetbe hozván őket ez itallal a részegségre, és abból következő többi bűnre?
Sajnos, sokan vannak az írásmagyarázók között, kik minden vizsgálódás és gondolkodás nélkül mennek a kitaposott nyomokon és az egyes bibliai kifejezéseket, vagy szavakat látszólagos értelmük szerint fogadják el, a nélkül, hogy legalább csak a józan ész és a helyes ítélet világosságába állitanák be azt, a mit igazságnak elfogadnak, vagy elfogadtatni akarnak. – Mihelyt borról van szó a Bibliában, a legtöbb 195. oldal lelkipásztor, vagy írásmagyarázó úgy vélekedik, hogy annak okvetlen olyan bornak kell lennie, vagy annak olyan bort kell jelentenie, mint a minő italt ma ismerünk a bor nevezete alatt. Holott igen nagy különbség van a bibliai bor szavak értelmi jelentősége között. Innen van aztán a sok zavar, értelmetlenség és lehetetlen magyarázat a Biblia egyes verseit illetőleg. Örvendetes jelenség, hogy újabb időben, különösen mióta missionáriusaink keleten utazásokat s tanulmányokat tesznek, a ker. világ más világításban látja az u. n. bor-kérdést és mind-inkább kidomborodik a ker. hitfelekezetek dogmatikájában az a theologiai felfogás, hogy a szesz és részegítő ital nem tekinthető Isten áldásának, és nem adatott a szív vidámítására, – mert hisz a természet nagy háztartásában Isten teremtő szent kezéből egy cseppnyi, egy atomnyi alcohol sehol ki nem kerül. Az alcohol képződik rothadás, erjedés által, vagy az emberek azt mesterségesen állítják elő, tehát egyszerűen megtévesztés azt állítani, hogy azt Isten adja, és helytelen interpretáczió az, mely ilyen szesztartalmú bor előállításának nagyon kétes értékű dicsősségét akarja Idvezítőnk szent egyéniségével összeköttetésbe hozni.
