Persze, az igazi zsarnokoknál valóban, a végén csakis lefelé.
Nem akartam ilyen messzire menni ezzel a zsarnok szóval, és tulajdonképpen igaza van Fő Bundynak, ha pontos fogalmazásra okítja az itt megnyilvánulókat. Nem azt kellett volna írnom, hogy vérszomjas zsarnok - ebből a vérszomjas már eleve fölösleges indulatból jött -, hanem azt, hogy a zsarnoki hajlamain uralkodni képtelen egyén. Viszont a pontatlanságomra adott válaszában megint felszínre tört ez a hajlam: kiderült, hogy kihívtam magam ellen a sorsot. Gondolom, most rettegnem kéne nagyon. (Szigorúan csak macskaetetés és egyéb nekem való tevékenységek elvégzése után.)
A te esetedben viszont roppant előzékeny, hiszen azt is megmondja, hogy mit NEM kellene tenned. Ráadásul még tanácsokat is nyújt neked alternatívákra: macskaetetés, aranyhalverés, és ezekben is meglepően toleráns, mivel reád bízza, hogy ezek közül melyiket választod. Ez örvendetes.
Mindemellett, az a megállapítás, hogy "az ő ( mármint a Zsarnok) menekülési útvonala 'felfelé' vezet" - ócska sületlenség.
A zsarnokok útja kizárólag LEFELÉ vezet, ahogy Goethe mondja: a nagy sötét semmibe, ami lehet a rút (erőszakos) halál, a megalázó nyomorúság vagy a számkivetettség, Appius Claudiustól Caesaron és Napoleonon át Hitlerig, Ceauşescuig, Szaddámig, sokuknak a halál talán még jobb is, mint páriaként tengődni tovább egykori elnyomottaik megvetésétől kísérve, hogy még a közértbe se tudnak nyugodtan lemenni.
Kivétel ez alól csak az, ha "menet közben" megdöglenek, mint Sztálin, de azt sem tekinthetjük "felfelé vezető menekülési útvonalnak", hanem csak bekrepálásnak.
A zsarnok fő taktikája a megfélemlítés, a fenyegetőzés. Másik jellemzője, hogy mindig igaza van, vagyis nem lehet másképp, csak ahogy ő mondja. Ez utóbbit úgy akarja elérni, hogy megmondja neked - mintha jobban tudná nálad - hogy 1. mit érzel és gondolsz 2. mit kell érezned és gondolnod 3. mit kellene érezned és gondolnod. * A harmadik: a zsarnoknak semmi nem szent - nehogy naív légy -, hiszen ő van legfelül, senkit-semmit nem tűr el maga felett, hiszen az ő menekülési útvonala "felfelé" vezet, és a menekülési útvonalon nem tűrhet "akadályt".
(* Te ezt továbbfejleszted, annyiban, hogy azt is megmondod, kinek mit kell/kellene tennie.)
A továbbiakban azt olvasol ki és magyarázol bele az általad olvasott szövegekbe, amit akarsz.
Mint megtanulhattuk e topikban, az alárendelt bétahím bokszeralsósokból 12 egy tucat. Pékek esetében lehet 13 is. Nekik mondja monoton kedvességgel, megjátszott együttérzéssel az elmeorvos, hogy: "Menjen szépen haza nyugodtan, özvegy Savanyúné, nincsen magának semmi baja, majd felírok valamit, és ha csak lehet, ne nagyon menjen emberek közé, sőt, egyáltalán ne menjen, és otthon is inkább a spájz valamelyik polcát takarítsa le és azon feküdjön, amennyit csak bír. Gázhoz, villanyhoz ne nyúljon, tévét-rádiót kapcsolja le, a fürdőkádat messzire kerülje el, az éles tárgyakat szedje össze és dobja ki, a telefont se vegye fel, inkább húzza ki a falból, és akkor nem lesz semmi baj, elélhet akár száz évig."
Özvegy Savanyúné nem szed áldozatokat, nem is tudhat, mert a tápláléklánc legalján tekereg. Amit összekapar az erősebbek után megmaradt hulladékból, azt hányja vissza és falja fel újra. Közben arról vizionál, hogy mindenki (tizenkettő egy tucatban +1) őt akarja megölni, sőt! Megöletni! Így nyer magának némi tartást, mert hiszen ezek a képzetek fontosságérzetet kölcsönöznek. Akit meg akarnak öletni, az nem lehet akárki, az egy Evo Morales vagy egy Anwar Szadat, legalább.
Ezzel, ilyesmikkel álmodja fel magát a komoly ragadozók szintjére, ahol nagysörényű esterházyk, rettegett nádasok és élethabzsoló verebesek lustálkodnak a forró déli melegben, szemüket a szerte legelésző babarczykon pihentetve jólesőn és lomhán pislantva, és de jó lenne köztük fetrengeni a baobabfa árnyékában (Hej, ha egyszer én is köztetek lehetnék, szép magyar vitézek, aranyos leventék ....) - de nem lehet! Bújni kell, mert amott egy veszedelmes cinke közeleg, aki egy csippentéssel felfalhatja, emerről pedig egy házityúk jön kapirgálva, aki bármikor kifordíthatja hősünket a poros talajból...
Aki a másikat „vérszomjas zsarnoknak” nevezi, az lehet áldozat, ám vétlen, ártatlan áldozatnak semmiképpen sem tekinthető. Hanem olyan áldozatnak, aki maga hívja maga ellen a sorsot.
Magyarán: érted te egyáltalán, miről beszélsz, ismered az általad használt szavak, fogalmak jelentését?
Még egyszer kérdezem: nem volna jobb, mégis inkább kevésbé fennkölt, de sokkal hasznosabb és persze nem ily önveszélyes hobbitevékenységgel töltened a drága idődet?!
Ez a pasas egy vérszomjas zsarnok, tevékenységét az áldozatai megsemmisítésére koncentrálja. Áldozata lehet válogatás nélkül mindenki, aki az útjába kerül. Teljesen mindegy neki, hogy szólnak-e hozzá vagy sem, emberszámba veszik-e vagy sem. Áldozatait ettől függetlenül szedi. Azt hiszem, skizofrén is. (Szakszerűen: disszociatív személyiségzavarban szenvedő, "többes személyiségű", ebben az értelemben használtam. Még mielőtt valaki kitalálná, hogy a skizofrénia nem az, amire gondolok.)
Bár a fene tudja, lehet, hogy mégis túlértékelem a pácienst.
Értem én! Amikor Esztert szadizod, akkor nem par exellence Bababarcy Eszter a célpontod, csak hát éppen ö van kéznél, így minden világhiányodat az ö nyakába lőcsölsz. Megértem Esztert, tudod szar dolog állandó céltábla lenni.
Előzmény:Fő Bundy (15387)
Elhiszem, hogy úgy tűnik, mintha értenéd, te pedig cserébe hidd el, hogy valójában egyáltalán nem érted. Ha ugyanis „Esztert szadizom”, akkor „par excellence Babarczy a célpontom”. Nem? Merthogy miként lehetne szadizni másként? Míg, ha nem ő a célpontom, akkor nem őt szadizom értelemszerűen.
Továbbá: akinek szar dolog céltáblának lenni, annak ne tessen céltáblának lenni! Nem kötelező. Lehet például novellát írni a fű növéséről, horribile dictu lehet tanulni is. Könyvtár, olvasóterem. Szépen, csöndesen. Lehet szerénynek maradni, alázattal viseltetni a tudás iránt, s akkor nem válik céltáblává a tévedés. Lehet persze nyüzsögni is, lehet fontoskodni, sőt lehet óberkodni is politikailag, ám úgy nincs mit csodálkozni azon, ha időnként visszaóberkodnak némely szadista nickek az interneten.
Egyszerűen föl nem foghatom: miért gondolja valaki, hogy durván, ízléstelenül támadhatja például a miniszterelnököt, emlegetheti pici női szájával egy számára idegen férfiember herezacskóját stb., míg ő mentes lehet a kritikától? Hogyan gondolja ezt? Amikor bírál, közszereplő? Amikor állni kéne az ellenkritikát, magánember? Hogyan van ez?
Szorosan idetartozik (korábbról):
orlandaválasz | 2009.03.26 23:31:12 (14525)
Figyuszka, én sok publicisztikai fordulatot ismerek vagy hallottam. Ezek közül van olyan, ami más számára megalázó és van amelyik nem.
Fontos fölismerés: van olyan fordulat, amelyik megalázó és van olyan fordulat, amelyik nem. Világos. Van olyan teve, amelyik kétpupu és van olyan, amelyik nem.
Ráadásul mindez épp a megalázásra nem igaz, mert vegyünk csak engem példának! Mi lehet az, ami itt „számomra megalázó”? Megmondom: semmi. Publicisztikailag csak akkor alázható meg valaki, ha az illető nagyhangon előad valami jókora marhaságot, mire a glosszista közli vele, hogy ez bizony egy jókora marhaság volt. Ennyi.
Ki tehet róla?
Ki tehet arról, hogy Publi néni például ennen padlizsánkrém-kevergető imázsát építgeti szorgosan a virtuális térben? Publi néni tehet erről nyilván, méghozzá egyedül, merthogy senki nem kergetné őt az asztal körül, ha nem igyekeznék rádöcögni minden olvasó agyvelejére, mint valami Heti Világúthenger.
De térjünk a lényegre: Illyés Gyula szerint én „jó orvos” vagyok. Aki nem andalít. De nem is megaláz! Hanem mindig odatapint, ahol a baj, s ami – ismétlem – nem megalázás.
A következő a helyzet. Babarczy Eszter ugye több ízben panaszolta, hogy egy „elmebeteg” céltáblára „maszturbál” az Index fórumán, amely „maszturbáló elmebeteg” becses személyem volna. Időközben persze Babarczy Eszternek módosult a véleménye (valamelyest), szerinte ma már nem is annyira maszturbálok fiziológiailag, hanem kompenzálok pszichológiailag, merthogy szerinte én „nagyon komoly tehetség” vagyok, csak ezt még nem tudom, és ezért van, hogy iszonyúan kompenzálok az ő lenyűgöző nevére. Persze a maszturbáció is kompenzáció tulajdonképpen, míg ifjabb Pilnius, Weöres, Esterházy (és többek) szerint nem az, sőt Woody Allan szerint a koitusz és a maszturbáció között csupán annyi a különbség, hogy az utóbbihoz nem muszáj kiöltözni, s ami nem túlzottan nőpárti őrület, belátom, de van benne rendszer.
babarczyeszterválasz | 2009.03.26 23:41:18 (14527)
… te itt kompenzálsz. Nem rosszindulatú, gyermeteg, nőgyűlölő szószátyár vagy -- mint a szövegeidből hihetnénk --, hanem egy tehetséges ember, akit a saját tehetségével kapcsolatos szorongás gyötör.
Előzmény:cigányok ideje (14523)
Én pedig nem sokáig merengtem gyötrő szorongásaimon, rögtön a szerző médiászának középső rés(z)ébe vágtam (virtuálisan persze), vagyis megpróbáltam lekövetni az ország legokosabb nőjének gondolatmenetét. Ügyesen megkérdeztem: honnan tudja, hogy én tehetséges embernek tartom magam?
babarczyeszterválasz | 2009.03.27 12:05:12 (14554)
Onnan tudom, hogy minden hozzászólásodban kulcsot adsz ahhoz, mi foglalkoztat. Az foglalkoztat, hogy téged miért nem közölnek, és ez miért bizonyítja, hogy te nagytehetségű, jeles publicista volnál, ha egyébként közölnének, de mindenesetre szerzője vagy komolyan vehető publicisztikáknak. Különösen jelentős számodra a tehetség fogalma. Azt képzeled, szent küldetést teljesítesz, amikor is a világot ráébreszted, hogy aki ma a baloldali liberális médiában megjelenik, az nem tehetség, hanem hülye, és ezt te, ÉPPEN te tudod bebizonyítani. Nem olyan bonyolult egyenlet ez. Előzmény:cigányok ideje (14549)
Nem bonyolult egyenlet (különösen jó helyesírással nem az), ám amely egyenletet föl lehet állítani még ennél is egyszerűbben. Én például jóval szikárabban fogalmaztam: Babarczy Eszter dilettáns publicista. Ennyi.
Ennyi az egyenlet. Erről beszéltem. Arról viszont, hogy engem közölnének, vagy nem közölnének, nem beszéltem. (Pontosan tudom: ha akarnám, közölnének, és ez a válasz ide is.)
Továbbá arról, hogy mire óhajtom „ráébreszteni a világot” („ostorozó őrültként”), s mire nem óhajtom, még annyira sem beszéltem, míg a „baloldali liberális médiáról” egyetlen kurva szót nem szóltam. Az persze igaz, Megyesin kívül senkit nem tartok igazi tehetségnek (Váncsát sem, Kovácsot sem, Bujákot sem, Bojtár B.-t sem – őket jó publicistáknak gondolom, ám itt egyszerűen szóba sem került a nevük), és ami a röhej: az egyetlen tehetség éppen a „baloldali liberális médiában” publikál, szóval teljességgel érthetetlen, hogy Babarczy miről süketel megint.
Valószínűleg maga sem tudja. Csak azt tudja, ám azt csalhatatlanul tudja, hogy én mit képzelek itt magamról. Szerinte azt képzelem magamról, hogy „szent küldetést teljesítek” a fórumon (a másik nickjével szólván: őrülten ostorozom Padlizsán nénit, nem hagyom szegényt nyugodni a cseresznyefa hűs lombja alatt).
Mármost valójában nem képzelek én semmit, csupán megpróbálom megfejteni (első lépésben), hogy Babarczy miért billeg a fejetetején, mint egy fordított keljfeljancsi? Miért spekulál az értelemmel, sőt olykor a józanésszel homlokegyenest ellentétesen? Miért hazudozik? És miért gyűlöl pont engem, amikor volna gyűlölnivaló ebben a „paranoid országban” éppen elég?
Azt hiszem, rájöttem.
Azért van ez, mert valószínűleg én vagyok az egyetlen ember Babarczy Eszter életében, aki tisztességesen viselkedik vele. Nem nyálaskodva, hanem tisztességesen; nem ugyanazt jelenti a két fogalom! Én ugyanis világosan, egyértelműen megmondom, mi az, ami jónak tűnik Babarczy tevékenységében, mi az, ami rossz, illetve mi az, ami már gúnyolandó.
Például: ha egy „lenyűgöző entellektüel” döntően frizumivoltában illegeti magát a tévékamerák ellőtt, nos, az már szarkazmusra érett jelenség. Persze nem azt mondom, hogy az „entellektüel” undorítson a tévében, nem azt mondom, hogy legyen csapzott, csorogjon a fejzsír a hajából, mutatkozzék olyanak a képernyőn, mint Tamás Gáspár Miklós, öltözködjék sarki turkálóból, mint Heller Ágnes, viszont Frizu néni már a túlsó véglet.
És én ezt mind elmondom itt szépen, sorjában. Lehetne belőle akár okulni is. És lehet persze gyűlölködni is, lehet engem „mocskos embernek” is nevezni okulás helyett.
Mocskos magammal szemben pedig két olyan férfit tudok névvel megjelölni, akik biztosan részt vállaltak Babarczy Eszter mentális elfuserálásában. Az egyik Verebes István, a másik Esterházy Péter.
Újra meghallgattam Verebes szövegét, újra elolvastam Esterházy írását, számomra egyértelmű: a két viszonyulás lélektanilag egyazon tőről fakad. A különbség annyi, hogy Verebes a maga brutálisan őstulok módján adja elő azt, amit Esterházy esterházysan dagályoz.
Verebes: „… manapság az ön nevét szokták mondani... mert… exteriőrje folytán egy csinos nő… és még ráadásul… [okos is]”.Esterházy: „… Én vevő vagyok az ilyen mondatokra, nem beszélve a sötéten habzó női ősmocsárról”.
Lényegileg ugyanaz, és amit Verebes még ennél is könyörtelenebbül így szokott kifejezésre juttatni nyilvánosan: „megdugnám”.
Sose felejtem el, évekkel ezelőtt történt, a Heti Hetes egyik ünnepi-nőnapi számába a szerkesztőség a hét Verebes mellé meghívott hét nőszemélyt is szerepelni, nőnap volt, legyen a nőknek is karácsony! Ám ez mind semmi, ugyanis ment szépen a műsor, mindenki szívből kacagott a vicces poénokon, s egyszerre csak azt mondja Verebes Csiszár Jenőnek a Heti Hetes nőnapilag ünnepelt nővendégeire mutatva: „mind a hetet megdugnám”!
Na kérem szépen, a hét derék „értelmiségi” nőszemély ezután nem ütötte le Verebes fejét, sőt ellenkezőleg, boldogan kacagtak maguk is a közönséggel együtt, jaj, de jó, a Verebes megdugna bennünket (talán a Csiszár is!), mind a hetünket megdugna! Merthogy nékünk exteriőrjeink mutatkoznak itt! Megdugatásra alkalmasakká érett nők vagyunk. A Verebes által való megdugatásra vagyunk alkalmasak. Sötéten habzunk, mint megannyi vidám ősmocsár!
Egyszerűen nem értem. Mi készteti arra az „értelmiségi nőt”, hogy hol a Heti Hetesben, hol a Napkeltében, hol az ÉS-ben, hol egyebütt, eltűrje takonyemberek arisztokratikusan lekicsinylő, megalázó viselkedését? Félreértés ne essék, nem haragszom rájuk (nem vagyok feminista), mi több, vissza is vonom a durva jelzőt abban az esetben, ha megmagyarázza valaki, hogy mi a lóbánat köze van a műalkotáshoz, mi köze az intellektushoz a női habzásnak például? Sőt egyáltalán: mi köze mindehhez a „nőségnek”?
A műalkotás ivarilag semleges. És amíg ennek Esterházy nem bizonyítja be az ellenkezőjét, addig számomra ő is csupán egy veretes szarházy marad a Napkeltéből. Amolyan gróf Verebesházy.
Ne legyen félreértés, nem akarok én itt valami királyi antiszexista-feminista dumát nyomatni, hanem viszont azt állítom: a dolog szörnyű következményére érdemes figyelnünk! Mert, ha a Magasságos Férfiak magasságos dugási ingerük okán, bagzó lihegéssel mindegyre megalázzák a másik embert (talán maguk sem veszik észre, oly Férfimagasságból tekintenek Ők alá), annak bizony ez a következménye: a mentálisan jobbágysorba alázott „entellektüel nő” már kifejezetten elvárja, hogy elsősorban nőként kezeljék. Persze örül annak, ha „ráadásként” még okosnak is nevezi Verebes a tévében, ám a döntő a „sötéten habzó női ősmocsár”. Ebből a mocsárból ágaskodik elő például ezen a fórumon az én lankadtan rejszolódó farkincám is (szegénykém) konkrétan Babarczy Eszter (nick-nevén: babarczyeszter) fórumozási stílusa révén.
És én ezt értem is. Húsvérből, hormonokból vagyunk.
Na de, könyörgöm, legyek bármily szarkasztikusan rejszoló kompenzátor az interneten, akkor se én alázom meg Babarczy Esztert, hanem éppen Esterházyék alázzák meg Babarczy Esztert! Észre sem veszik a bunkói, és ami a legszomorúbb a dologban: senki nem veszi észre.
A feministák a legkevésbé. A feministák csak akkor hörögnek, ha valaki egy agresszíven fontoskodó buta nőcit a konyhába terel verbálisan a fakanál mellé. Aminek pedig semmi köze a hímsovinizmushoz. A „buta tyúk” ne kotkodácsoljék! Nem kötelező az. Ha viszont kotkodácsol, megkap(hat)ja a besorolását. Miként a férfi is (egyebütt).
Hanem viszont az a szexizmus, amit báró elefánttornyi Esterházy Péter művel az Élet és Irodalomban, amit vitéz dughatnám Dughatnám Verebes István művel a Napkeltében… És azért kóros szexizmus ez, mert Babarczy Eszter észre sem veszi, hogy a sötétlő ősmocsárral valójában a dögletes ősmocsokig lett lealázva. (Orlanda sem veszi észre.)
Tessék elhinni: éppen nem én vagyok Babarczy Eszter ellensége (ismétlem: én „jó orvos” vagyok), hanem az általa imádott bagzó hímek az igazi ellenségei! És pontosan azért, merthogy imádja őket.
Rögzítsünk tehát a hozzászólás végén egy nagybaszom bölcsességet, amely így hangzik: leginkább azokkal szemben vagyunk védtelenek, akiket szeretünk, különösen akkor, ha azért szeretjük őket, mert a vélekedésük hízelgő a mi törekvő szívünknek-lelkünknek.
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek –
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.
Márpedig az életünk egy merő ügyeskedés. Egymás szájához dörgölünk ősmocsarakban érlelt, előnyálazott sültlapockákat hízelkedve, és azt hisszük, ezáltal megfogtuk kint is, megfogtuk bent is az egeret. Pedig csupán arról van szó, hogy a gondolat is bagzásilag determinált: folyvást megdugnánk egymást profánul, megdugódhatnánk női rutinból is, csakhogy még erre sem vagyunk igazán képesek.
Esztertikai polémiát nem is lehet kényelmetlen önseggbe dugott malteros kezekkel eredményesen lefolytatni, úgyh az ilyetén párbajmodifikációtól engedelmeddel eltekintenék. Nem is beszélve arról, hogy ha mégis kihúznád, mennyire lennének a fegyvertartásra alkalmas csúszásmentesek.
Néven, nevén kell nevezni az embereket, ha emberközelben (face-to-face) kívánjuk megítélni őket. Nehogy becementálódjék a szócsöved.
A legbosszantóbb az volt, amikor - a piszok! - fordított a lapon, pedig még nem végeztem a hátoldal elolvasásával.
Egy szövegbe valóban minden további nélkül BELE lehet olvasni (némelyik nem is érdemel többet).
Elkezded, megunod: beleolvastál. Egy téged érdeklő részt tekintettél csak meg: beleolvastál. Valamiért abba kellett hagyni az olvasást: tehát beleolvastál, de félre kell tenned és majd folytatod.
A szöveget (újságot, könyvet, internetes topikot) ÁTolvasni is lehet: eljutsz a végére, de a részeket nem azonos intenzitással vagy figyelemmel fogadod be, némelyiket át is ugrod, kihagyod, mert nem érdekelnek, nem fontosak.
Egy szöveget KIolvasni is lehet: eljutsz az elejétől a végéig, és - tetszéstől függetlenül - az EGÉSZET befogadtad és képes vagy kritikai elemzés alá vonni. Ezzel nem azonos értékű, ha VÉGIGolvasod, eljutsz az elejétől a végéig, de értelmezéséig már nem.
ÚJRAolvasni is lehet, amikor a már megismert szöveget talán még intenzívebben fogadod be, mint elsőre, mert felismered addig nem látott erényeit vagy mert a téma valamiért fontossá, aktuálissá vált.
FELolvasni is lehet, akár úgy, hogy közben értelmezed a tartalmat magadnak is, nem csak közönségednek, de úgy is, hogy csak elibé hányod a sorokat, aztán kezdjen vele, amit akar.
Lehet SZÉTolvasni, mondjuk Rejtőt, mert minden alkalommal élményt okoz, no meg azért is, hogy egészen biztos lehess benne és álmodból fölkeltve is tudd, hogy melyik - immár a közbeszédet is gazdagító - mondat származik Gorcsev Ivántól és melyik Fülig Jimmytől, (esetleg Piszkos Fredtől vagy Potrientől), kivált, ha olyan fórumon akarod az észt osztani, ahol hagyományosan erőteljes Rejtő-kultusz alakult ki, és alig vehető emberszámba, aki ebben súlyosan téved és azt nem javítja ki haladéktalanul.
Fentiekről bővebb élménybeszámoló olvasható Karinthy Frigyestől, aki egy könyvvel, olvasókkal és Mariska kisasszonnyal kapcsolatos napját meséli el.
Ha emészthetetlen, akkor ne emészd! Ha ez túl hosszú, akkor írom rövidebben: én a sunyi nickeket még nickszámba se veszem. Ha a helyzet úgy adja, hosszabban, máskor röviden viszolygok tőlük; mindenesetre ez is a sármos szokásaim közé tartozik.
Csermanekjancsizásod óta te nyikhaj (szar ember) vagy a szememben, valóban, egy csöppet sem érdekel a véleményed, semminő esztétikai problémát nem fogok veled megvitatni, és ez így lesz, amíg fórumozás a fórumozás.
Olvasd el ismét azt a Gorkij-szöveget. Benne van a megfejtés, a "kódtörő mondat" az ilyen nonpersonokra vonatkoztatva.
------------------
Kertemben él egy furcsa szerzet, valami madár, aki évek óta meglep minket hangutánzó képességével. Még azt a kis füttyennő-kettyenő zajt is leutánozza, amikor a kocsit lezárjuk, aztán éjszaka, kora hajnalban elszórakoztatja magát vele. Meg minket is, amikor a riasztó hangját rikoltja ki a torkán.
Sokféle hangot utánoz, de ettől még nem az, aminek éppen kiadja magát. Nem fémvödör, nem riasztó, nem elektromos zár, nem nyikorgó lánc, mert csak utánozza. Gálvölgyi sem volt Mensáros vagy Páger.
A magas/mélyértelmiségit is lehet utánozni, például ha egy malteres magas/mélyépítő mindent megmar, ezzel keltve a hamislátszatot, (ami olyan, mint a hamisgulyás), hogy ő a legkiválóbb. Nagyon egyszerű, mondhatni primitív technika, hiszen tévedéseinek és tudatlanságainak sorozatát még csak megmagyaráznia sem kell ebből a pozícióból. Elegendő sokat ismételgetni összevissza, hogy senki ne tudja, de már ne is akarja követni, és ezekhez mindenféle habogásokat kapcsolni.
A hetek és havak összehordása, lehetőleg a legkevesebb konkrétummal és jó sok szóval, hogy az szövegnek tessék - ez a metódus lényege. Először felülsz neki, aztán már csak szánakozol a bokszeralsós bohócok bacchanáliáján.
Túl hosszan, emészhetetlenül és áttekinthetetlenül hosszan írsz, véleményem szerint. De hát az én véleményem nem számít. Úgyhogy szisztematikusan folytathatod úgy, mint eddig. Cincáld tovább a tengerikígyót hosszában, apróbb csíkokra..
Szerintem nem egészen jól mondod. Beleolvasni beleolvashattál a másik újságjába, de abból ki nem olvashattál semmit. Csak elolvashattál benne valamit: azt olvastam az újságban. Olyat szerintem sose mondtál, hogy azt olvastam az újságból. Kiolvasni csak szövegből lehet valamit. Illetve kiolvashattad magát az újságot, már abban az esetben, ha türelmes volt az útitárs, és persze jó messzire utaztatok, volt idő kiolvasni az egész lapot.
Gyerekkoromban az emberek állva olvastak a villamoson újságot, könyvet, papírpénzt. Mindennaposak voltak a méltatlankodó felkiálltások: maga beleolvas a lapomba, vegyen magának újságot, ha olvasni akar!...
Így volt ez magyarúl a magyar utasok között.
Mekkorát kaptam volna a nagykalapostól, ha tudta volna, hogy nemcsak beleolvasok a háta mögött a Népsportjába, hanem kiolvasok belőle valamit!
Akkor nem is voltam tudatában mit csinálok, és mekkora veszélyben vagyok.
Babarczy távozása óta ez gyakorlatilag az említett úriember rovata.
Előzmény:allegrettissimo (15463)
Ritkán szólsz, de akkor aztán jó nagy marhaságot mondasz. Természetesen vitatást nem, csupán egyetlen megjegyzést érdemel a szöveged: Babarczy Eszter „távozása óta” Babarczy Eszter idióta cikkeit nem én kopírozom ide, illetve nem én csócsálom napok óta, hogy akkor most „kaszárnyát”, vagy „kuplerájt”… Gyakorlatilag. Miközben az a megállapítás, mely szerint úriember vagyok, teljességgel igaz.
Ma reggel az ATV-be is eljutott. A fülszöveg szerint meddig hasadhatunk? című ajvékolás volt számára kiosztva. Sajnos nem láttam, mert rohantam a gyerekkel a bölcsődébe, esti ismétlés meg nincs az ATV-nél, különben is nálunk az este a gyerekeké.
A szövegbe nem beleolvasni szoktunk, kicsi netmókusom, hanem kiolvasni szoktunk belőle valamit. Mint ahogy nem kimagyarázni szoktunk a szövegből értelmet, hanem belemagyarázni. Érted már?
Kiolvasni, belemagyarázni! Ugye, milyen furcsa a magyar nyelv?!
Egyébként erre mondtam, hogy inkább olvass az unokádnak népmesét, vagy etesd a macskát, mindegy, csak ne igyekezz megvalósítani önmagad, mert, látod, még a nagy semmit sem vagy képes viszonylag értelmesen megfogalmazni!
Nem féltelek, már megvan a magad ellenség/barát-képe. Aki nyíltan zsidózik és zabigyerekezik, az tehát nem férges lelkű.. értem.
Ergo aki zsidó és zabigyerek, az a Jani!? :-)
Előzmény:Fő Bundy (15459)
Nos, pontosan az efféle, alattomosan szókavargató, csúsztatgató fazonokat tartom férges lelkű fazonoknak. Sőt az agyuk is férges, legalábbis akiből egy ilyen ócska, unalmas janizáson túl nem jön ki több, az gyakorlatilag nulla, illetve mínusz.
Érdemben: aki nyíltan zsidózik, nem szükségképpen férges lelkű. Jobbára igen, de nem föltétlenül az. Csoórit nem tartom férgesnek. Itt sem. És itt sem.
A sunyi embert tartom szükségképpen férges lelkűnek, tehát függetlenül attól, hogy cigányozik-e, buzizik-e, zabigyerekezik-e vagy éppen fasisztázik-e sunyin.
És természetesen az is férges, aki „szándékos nyelvi rontások”, „szövegrontások” révén „rejtekezik-bujkál”. Mert akkor érzi magát biztonságban a sunyija, ha többféleképpen is lehet értelmezni azt a szarságot, amit leír.
Amúgy nincs velük bajom, csak szerintem férges a lelkük, és miért ne mondanám el ezt, ha egyszer szerintem férges a lelkük?!
Babarczy távozása óta ez gyakorlatilag az említett úriember rovata. Ugyanis Eszterrel ellentétben, aki képes írásait eladni népszerű lapokba, neki csak egy internetes fórum jut.
Annyira rögeszméddé vált eligazítani másokat, hogy mi a teendőjük ebben a világban, hogy már mások szövegébe is csak ezt vagy képes beleolvasni. Természetesen nem azt mondtam, hogy Eszternek publikálás helyett a leszakadókkal kéne küzdenie vállvetve. Azt mondtam, hogy ha BE most forradalmakat kíván vívni, az vélhetően keveseket fog érdekelni. És indkolotam, amit te rögvest úgy olvastál, hogy Eszternek szántam iránymutatásul. Az a te rögeszméd, nem az enyém.
Nem akartalak kivezetni, benne hagyni sem akartalak. Nekem ugyanis édes mindegy, hogy hol leledzel szellemileg. Érdemben pedig: majd, ha lesz némi lövésed arról, hogy mi a különbség az „írta”, illetve „irkál” igék között, jelentkezhetsz (nálam is) vitára! Addig pihenj!
Korábban írtam erről röviden és kedvesen: szerintem néked férges a lelked. Mert sunyin zsidózol, sunyin zabigyerekezel. És sok hozzád hasonló férges fazon kotor a nyilvánosságban. Volna miről/kiről írnom. Ne félts te engem!
