Keresés

A maghasadással, amit Otto Hahn fedezett fel.

Nézz utána!

Akkor mivel magyarázod a sikeres atombomba robbantásokat!!! :-)

Zeusz besegített. :-)   

Térjünk vissza az eredeti témához!

Megállapítottuk, hogy a relativitáselmélet létrejöttét a sikertelen Michelson-Morley kísérlet indikálta. 

Ha a kísérletet helyesen értelmezték volna, akkor a relativitáselmélet meg sem születik.

Mi volt a nagy tévedés?

Az, hogy a fényközeget nemlétezőnek nyilvánították, és ezért kezdett Einstein egy olyan elmélet kidolgozásába, amelyben a fényközeg (éter) már nem szerepel. Ez lett a relativitáselmélet. 

De Einstein 1920-ban rájött, hogy éternek mégiscsak léteznie kell, mert "nélküle nem terjedne a fény". Vagyis burkoltan beismerte, hogy a relativitáselméletnek felesleges volt megszületnie. 

Annál erősebb cáfolat pedig nincs, amikor az elmélet megalkotója cáfolja meg a saját elméletét. 

Hát ezért áltudomány a relativitáselmélet. 

Lezárt témakör. Kamu az egész. Bűvészeti és átverési szerkentyű.

Egely meg eladta szőröstől-bőröstől egy kínai cégnek.

Már ő nem is forgalmazhatja és nem is gyárthatja.  

„ A saját véleménybuborékjuk mesevilágában élő kollégáimnak is kellene valami kezelés,
  mert nem tudnak kilábalni a betegségükből.”

De honnan tudhatod, hogy 'az a sok hülye megy rossz irányba',
vagy Te mész szembe a forgalommal... ?!
;-)

Most te tényleg az Egely kerék irányába akarod elvinni a vitát?

Ennek ugye van saját topikja?

Miért ezt a topikot akarod szétrombolni te is? 

Nagyot csalódtam benned. 

Megnyugtatlak, hogy azt sehogyan sem lehet bizonyítani, hogy valami nem létezik.

Csak azt lehet bizonyítani, hogy 100 esetben nem volt kimutatható.

De még ez sem bizonyítja, hogy 101. esetben sem lesz eredmény. 

„ Lásd a egely-kerék bizonyításomat, amelyben kizártam,
  hogy a kerék forgását "vitalítás, vagy psziho-fizika" okozná.
  Bizonyítottam, hogy a mozgás 100%-a eddig is ismert fizikai folyamatok eredménye.”

Valóban..?!

Akkor "erre varrjon gombot, Márton bácsi !"
;-)

(egy 'új infó' - egy másik 'buborékból'... ! )

;-)

" orvosilexikon.hu

EGELY-KERÉK – ELLENTÉTEK FORGÁSÁBAN

Az Egely-kereket csaknem száz emberen próbáltuk ki,
megállapításainkat az általuk közöltekre és
a saját magunk által megtapasztaltakra alapoztuk.
Néhányan több hétig is tesztelhették a készüléket,

a tőlük nyert információk bizonyultak a legértékesebbnek.

az Egely-kerék sikeres megforgatását a mentális állapot befolyásolja
(ez egyben a készülék "kvintesszenciája" is) – az aktuális mentális státusz
általunk objektív módon nem volt mérhető, módosítható és reprodukálható.

(akkor nem "csak a hőáramlás vagy a 'szél'..")

;-)

a forgathatóság függ a kerék térbeli elhelyezésétől (horizontálistól, vertikálistól egyaránt),
nem mindegy, hogy hol mérünk – egy lakás két szobájában
vagy akár egy szobán belül pár méterrel arrébb különböző mérési eredmények születnek.

az elért eredmények jelentősen változnak a napszak, kevésbé a holdfázis függvényében;

a kerék működését a környezeti hőmérséklet nagymértékben befolyásolja;
levegő, mint közvetítő közeg nélkül a készülék "nem működik"
(búra alá helyezve senkinek nem sikerült megforgatnia),
szűk keretsztmetszetű oszlop tetejére helyezve (a kéz alátámasztása nélkül)

jóval nehezebben forgatható, ugyanezt tapasztaltuk kesztyűben végzett kísérleteknél;

a készülék általában különböző értékeket mutat a jobb és a bal kéz,
illetve egyéb testrészek használatakor

A mérések során szigorúan kerültük a huzatos helyeket,
a méréseket nem kezdtük el a kerék stabil megállásáig (1-2 perc teljes mozdulatlanság),
testhelyzetünket tekintve kizártuk a légvételből eredő befolyásolás lehetőségét.

Legfontosabb megállapításunk az, hogy az Egely-kerék működése függ mentális státuszunktól.
Nyugodt, hosszan tartható testhelyzetben (az agonista és antagonista izmok egyensúlyában)
tettük kezünket a kerék mellé.
Egyénenként változó mértékben – kinek azonnal, kinek fél-egy percen belül –
a kerék forogni kezdett.

(pedig ha csak egy 'primitív hőerőgép' lenne,
 akkor nem lenne ilyen nagy különbség!)
;-)

A figyelemösszpontosítás, egyszerű (pl. Schultz-féle)
vagy összetettebb relaxációs technikák alkalmazása
szignifikánsan emelték a fordulatszámot.
A kerék ekkor ingadozó értékeket mért.

A leg- impresszívebb eredményt egy nehezen elérhető
és még nehezebben tartható "kiüresedett" tudati sávban lehet produkálni.
Ekkor a kerék egyeseknek valószínűtlenül magas,
esetenként méréshatáron túli fordulatszámra pörgött fel.
Ebben a tudatállapotban befolyásolható a kerék forgása a legerősebben és legdinamikusabban,
de ez a minduntalan kibillenő tudatállapot őrizhető meg a legnehezebben.

Az Egely kerék megforgatható forró vasalóval, melegvizes palackkal,
sőt – a helyi légáramlási viszonyok következményes megváltoztatásával –
egy mellérakott videokazetta tokkal vagy könyvvel is.
A fordulatszám ezekben az általunk kipróbált esetekben
egyszer sem emelkedett 6/perc fölé,
többségében 3-4/perc fordulat alatt maradt.

Felvetődik, hogy az Egely-kerék gyors befolyásolása
(a fordulatszám növelését és csökkenését illetően) magyarázható-e azzal,
hogy a vegetatív idegrendszer tudatos irányítása
vérátáramlás növekedést és csökkenést okoz a kézben,
illetve változtathatja a tenyér és az ujjak véreloszlását.
Kétségeink vannak, mert a kerék – véleményünk szerint – gyorsabban befolyásolható,
mint amilyen gyorsan a relaxációs metódusok által létrejövő
vegetatív idegrendszeri hatás megnyilvánulhat.
Ennek a pszicho-neurohormonális kapcsolómechanizmusnak a sebessége
nem hasonlítható össze az adrenalin
mediált Cannon-féle vészreakció villámgyors tetőzésével.

A kizárólag a hőhatáson, -eloszláson alapuló forgást- a fentebbin kívül az is megkérdőjelezi,
hogy egy akár 20/perc feletti fordulatszám 1-2/perc-re esik vissza (vagy fordítva),
ha a készüléket néhány méterrel arrébb helyezzük,
vagy ugyanazon a helyen, különböző napszakokban próbálkozunk.
A kéz ereinek funkcionális állapota kevéssé változik
(a vérnyomás és kézhőmérséklet ellenőrzésével),
tehát ugyanaz a kéz a várakozással ellentétben nem hozza létre ugyanazt a hatást.

A leg-zavarba-ejtőbb tapasztalásunk a kerék 1.5-2 méterről történő
– azonnal ismételve sem mindig sikeres, bármikor szintén nem reprodukálható –

megmozdítása volt.
Ez a percenkénti 1-2 fordulatot sosem haladta meg.
Hasonlóan meglepő, de könnyebben reprodukálható volt
a méréshatárhoz közeli vagy azon túli eredmény
– volt aki mindkét kezével képes volt erre.

A hosszan, 30-40 percen keresztül kimagasló teljesítményre képes tesztelők
a kísérletek után erősen kimerültnek érezték magukat.
Találkoztunk következményesnek tűnő figyelemzavarral, enyhe dezorientációval, nyugtalansággal.
Napi 30-45 (3x10-15) percnél hosszabb ideig nem javasoljuk az Egely-kerékkel történő gyakorlást.

A kerék fordulatszámának akaratunkkal történő szabályozása, gyorsítása-lassítása, megállítása
(egyes esetekben a forgási irány megváltoztatása) mély benyomást tett elkövetőikre.
Náluk a legszembetűnőbben, de általában is elmondható, hogy
az Egely-kerék forgatása gyakorolható, az elért eredmények időről időre jobbak lehetnek,
a képesség fejleszthető.

Az Egely-kerék forgatásért felelős energia mibenléte, illetve fizikai kapcsolódási pontjai,
de különösen uralhatósága egyelőre ismeretlen számunkra.
Standardizálás hiányában objektíve nem is mérhető.

Láttunk már ilyet, például az évezredes empirikus orvoslás gyakorlatában.
Esetünkben nincs beteg, tehát orvosra sincs szükség.
Nyitottságra és toleranciára azonban annál inkább.
Legalább addig, amíg a végtelen fogalma nem hoz zavarba minket."

(Sakk-matt.)
;-)

„ Hogy lehet bizonyítani azt, ha valami nem létezik? ”

A feltételezett tulajdonságainak 'bizonyításával'/cáfolatával...
(bár így, csak saját fantáziánk határait ismerhetjük meg...)
;-)

Nagyon egyszerűen. 

Lásd a egely-kerék bizonyításomat, amelyben kizártam, hogy a kerék forgását "vitalítás, vagy psziho-fizika" okozná.  Bizonyítottam, hogy a mozgás 100%-a eddig is ismert fizikai folyamatok eredménye. 

A saját véleménybuborékjuk mesevilágában élő kollégáimnak is kellene valami kezelés, mert nem tudnak kilábalni a betegségükből.

Hogy lehet bizonyítani azt, ha valami nem létezik?

Gabikám, elhatalmasodott rajtad a pszihovírusod. 

Inkább magadat kellen vizsgálgatnod, találnál bőven problémát. 

Mert kíváncsi vagyok, hogy az itt elültetett imun-mémjeim mikor fejtik ki a hatásukat nálad. 

Tehát kísérleti és tesztelési  helyszín ez a számomra.

Amiben már vannak kecsegtető részeredmények.

1. Új  fizika -> helyett jövő fizikája

2. Relativítás elmélet bukásának a kihagyása a jövő fizikájából. 

3. Hogy roppant mérges vagy a saját és leírt  önellentmondásaid miatt. :-)

Sokaknak meg halvány lila fogalmuk sincs a fizikáról, mégis itt okoskodnak. 

Miért nem mész vissza a saját topikjaidba?

Már nincs senki aki olvasná a topikjaidat a sokmilliós rajongótáborodból?

Nem szoktál te füllenteni?

Sokan meg fizika újítóknak nevezik magukat, közben meg helyes érveléstanból is gyengék.

Pedig az még csak a dogmákat választja el a logikus dolgoktól.

A tudományban még bizonyítás és sokoldalú megerősítés is szükséges.

Tehát a tesztelhetőség.

Sokan tudósnak nevezik magukat, pedig varázslónak is gyengék. 

Semmire.

Most például varázslatra lenne szükség...

És, mire mennél vele?

Át kellene ismételnem a Laplace-transzformációt,

mert már legalább három évtizede nem használtam.

Hasítasz, mint a 3 fázis.

Csak azt nem értem, hogy mit akarsz mondani.

Hivatalos válasz: emlékezni kell rá, hogy hol van.

Még mindig nem értem, hogy mi a problémád.

Tehát: nézd meg, hogy nullából indul. Mint a tirisztoros fúrógép. (Mert a fázishasítás már tilos.)

Ilyen megoldás pedig nincs. Kézzel-lábbal tiltakozik. Berezeg. Berzenkedik.

Elárulnád, hogy mit akarsz kiszámolni?

Alkalmaztam az 1D hullámokra Feynman számolási módszerét.

Kinagyítva is kín:

Továbbra is ott van a kéretlen oszciláció. Most lehetek elég-e-dett?

WIGNER JENŐ PÁL (1902-1995)

1963-ban kapott fizikai Nobel-díjat az „atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért.”

1902-ben született Budapesten, családja 1919-ben tért át az evangélikus hitre. A híres, több Nobel-díjas tudóst útjára indító Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult, ahol a matematikát és fizikát a kor legkiválóbb magyar pedagógusai oktatták. Osztálytársa és életre szóló barátja a XX. század egyik legnagyobb matematikusaként jegyzett Neumann János volt. Wigner 1920-ban iratkozott be Budapesten a Műegyetem vegyészmérnöki szakára, de egy év múlva átjelentkezett a Berlini Műszaki Főiskolára. Itt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot az ugyancsak magyar származású Szilárd Leóval (fizikus, akit az atombomba atyjaként ismernek, ő ismerte fel a nukleáris láncreakciót).

Diplomaszerzése után visszatért Magyarországra, és apja mellett dolgozott egy budapesti bőrgyárban, de hamarosan a berlini Vilmos Császár Kutatóintézetbe távozott. Itt annak a problémának a vizsgálatát bízták rá, hogy az atomok miért tartózkodnak szívesebben a kristályok szimmetriasíkjaiban és szimmetriapontjaiban. A kérdéskörrel foglalkozva Wigner értette meg elsőként, hogy a négydimenziós téridő szimmetriái a kvantummechanikában központi szerepet játszanak. Ez a felismerés vezette el a a csoportelmélet, vagyis a “csoport”-nak nevezett, bizonyos műveleti szabályoknak eleget tevő matematikai struktúrák elméletének megalkotásához, amely azóta is nélkülözhetetlen eszköze az elméleti fizikának, és amelyért 1963-ban Nobel-díjat kapott.

A csoportelmélet lényegében a geometriai szimmetriákon túlmutató, a fizikai történéseket (pl. elemi részecskék közötti átalakulásokat) leíró törvényszerűségek általános alapjait feltáró matematikai módszer. Nem véletlen, hogy az elvi alapok tisztázásában Neumann János is közreműködött. Eredményeit Wigner 1931-ben jelentette meg „Csoportelméleti módszer a kvantummechanikában” címmel. Tudományos körökben a könyv igen nagy visszhangot váltott ki és szinte bestsellerré vált.

Wigner az atomkorszak egyik úttörője volt. A negyvenes évek elején ő tervezte meg az első, kísérleti atomreaktort. A nagynyomású vízzel szabályozott, úgynevezett nyomottvizes reaktorok tervezésében is meghatározó szerepe volt.

LÉNÁRD FÜLÖP (POZSONY, 1862- MESSELHAUSEN,1947)

1905-ben kapott fizikai Nobel-díjat a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért.

Német eredetű családban született, de magyar oktatást és nevelést kapott. Kiskorától érdekelte a természettudomány, megszállottan kísérletezett. Apja kívánságára borkémiát hallgatott a Bécsi Egyetemen, majd átiratkozott Budapestre. Itt fél évig Eötvös Lorándnál kutatott, majd Heidelbergbe ment. Élete hátralevő részét Németországban élte le. Idős korában vállalhatatlan ideológiák szolgálatába szegődött.

Lénárdnak 1892-ben sikerült a vákuumcsövön lévő apró lyukra helyezett alumíniumfólián át (Lénárd-ablak) kivezetnie a levegőre a katódsugarakat, lehetővé téve azok tanulmányozását. Kísérletei során arra a következtetésre jutott, hogy a sugarak áthatolóképessége sebességüktől függ, és hogy a sugár negatív töltést visz magával. Az ő vizsgálatai vezettek el az elektron felfedezéséhez, de ez a dicsőség nem neki jutott osztályrészül. Lénárd saját tervezésű, készítésű csöveiből Wilhelm Conrad Röntgen is vásárolt, innen eredt elsőbbségi vitájuk a röntgensugarak felfedezésével kapcsolatban. Számos kitüntetést megosztva kaptak, a Nobel-díjat azonban 1901-ben Röntgennek egyedül ítélték oda. Lénárd - akit 1901-től minden évben jelöltek - végül 1905-ben vehette át a fizikai Nobel-díjat katódsugaras kutatásaiért és atommodelljéért.

Egyértelmű logikailag, hogy van mit kutatni és fejleszteni a témában. 

... de attól még az egész nem fog megdőlni, csak pontosodni fog. 

Baltával való faragástól haladunk a finom csiszolgatás felé.

Ehhez szabiku doktornak QED kellett, pedig már a specrel alapján is sejthető, hogy fényszerű vonatkoztatási rendszerben elektrodinamikát sem lehet művelni.