Az idő a fontos kedves, csakis az idő. Nincs köze a pénzhez.
Tehát ahhoz van köze, hogy otthon mennyi időt tudnak EGYÜTT eltölteni. Ha az egyik fél 12-zik, a másik meg a nyolcasokat tolja, akkor a nyolcasnak kellene elvileg többet fektetni az otthoni teendőkbe. Ha azonban a többletjövedelem azonos munkaidő alatt keletkezik, akkor fifti-fifti... De ezt csak én gondolom így. Kinek ahogy tetszik...
Mér' kell magyarázni? Mindenki válasszon olyan párt magának, aki neki magának megfelel.
Ha valakinek porszívózó férj kell, legyen neki olyan, akinek meg a házicseléd-szakácsné-kurva-édesanya-anyósgondozó-dolgozó feleség kell, annak meg legyen olyan.
"Tehát nem lehetséges az, hogy a házimunkát a megkeresett pénzzel fordított arányban osszák fel"
Hanem, mi lenne az ideális? Hogy a napi 12 órában nehéz, felelősségteljes munkát végző ugyanannyit vagy még többet házimunkázzon, mint a részmunkaidőben körmöt reszelgető? Szerintem elég logikus, hogy valaki többet tesz le az asztalra egyvalamiben, akkor a másik másvalamiben vállaljon többet, így igazságos.
Nem véletlen, hogy a házasságon belüli szex gyakorisága erős korrelációt mutat a hagyományos nemi szerepek szerinti munkamegosztással. Hiába, nem a parancsszóra porszívózó mangina a szexi, hanem a csákányozástól izzadt férfi. Ahogy a nőből sem a frusztrált parancsolgató kelt vágyat, hanem a kedves és odaadó. De hát a femcsiknek magyarázhatjuk napestig... ;-)
Szvsz emberi kapcsolatokban a ráfordított munkát nem pénzben, hanem időben mérik. Tehát nem lehetséges az, hogy a házimunkát a megkeresett pénzzel fordított arányban osszák fel, uis a család kohéziója az együttesen eltöltött idő, megvalósított célok, közös élmények által erősödik. Ezen felül mindenkinek szüksége van saját időre is, és ha 2nél több tagú a család, akkor külün-külön párosok-hármasok is kialakulhatnak, hogy együtt töltsék az idejüket. Ezt nem lehet megvalósítani úgy, h vki azért, mert kevesebbet keres, több időt töltsön a házimunkával a családdal együtt töltött idő rovására. Szvsz...
De aztán persze, mindenki úgy csinálja, ahogy csak akarja. A házimunkával töltött időt feezni, harmadolni lehet, ha felosztják egymás között. Az nem személyes kapcsolat, ha valaki azon oknál fogva húzza ki magát a közös teendők alól, h ő többet keres.
De sztem békén kéne hagyni az embereket, h mindenki csinálja úgy, ahogy neki jó.
Van, aki házicseléd akar lenni... Más pénzen akar állandó, és dugható háztartási alkalmazottat. És vannak, akik párkapcsolatban akarnak élni, megint mások egyedül... Hagyjuk már békibe' egymást!
Te megkérted a férjedet arra, hogy cserélje ki a csapot, cseréljen zárat, másszon fel a padlásra az elmozdult cserepeket helyére tenni, stb? Vagy hót természetese volt, és észre sem vetted, hogy ezek a dolgok mennek maguktól.
Furcsa egy világod van neked hallod-e. Vedd már észre, hogy nagyrészt a ti agyatokban él az a sztereotípia, hogy a nő egyik kezében a porszívócsővel, másikban a fakanállal apának pucsítva éli az életét.
A nőknek is így kell tenni. Majd ha a pasi megkér akkor főzök. Majd ha szépen kér akkor el is mosogatok. Majd ha ezerszer elmondja, akkor törődöm a gyerekkel.
Tudod felénk (Budapest és vidék) a Nő és a Férfi megosztja a munkát. A feleség illedelmesen félreáll ha szerelésről van szó, sőt a fiamat rendszeres "segíts apádnak" felkiáltással ösztönzi munkára. És olyan rendes, hogy a ház körüli férfi tennivalóról listát készít, hogy el ne felejtsem :-)
Persze van ahol én sunnyogok, de pl az főz vacsorát aki hamarabb hazaér
és ez az egész nem Férfi-Nő dimenzióban értelmezendő, hanem Családon belül oldjuk meg.
Lóxart... tessék tájékoztatni. Nem itt kell harcolni.
Én pl este mosogatni fogok... áldozat? nem. csak az asszony tartja a frontot hómofiszban a gyerekkel... úgyhogy a napközben felhalmozódó mosatlan rám vár (nincs mosogató gép), + a mosógépből is én teregetek ki.
bevásárolok, és veszek a NŐ-mnek fehér bort. Megérdemli.
Szóval ha feministáskodni támad kedved, meg családi munkamegosztásról osztani az észt, arra irány Tiszabő.
Nem kell szakértő... elég ha hozod magad és azt előadod mint itt.
Jól mondod! És sokkal bátrabb dolog is lenne olyan nőkét kiállni, akiket nem véd egy egész állami intézményrendszer, és valós veszélye van annak, hogy a dolgukba beleavatkozó is kap egy maflást. Értük kellene harcolnia, nem a saját erejükből alkalmatlan nők kvótával való beerőltetéséért...
Nézd, egy családban vagy meg van engedve a pufogás, vagy nem. Olyan nincs, h az egyiknek lehet, a másiknak nem.
De amúgy meg mi közünk hozzá, szvsz...
Ez is egy ilyen tanulási folyamat, h mennyire van szükségünk a pufogásra. végeredményben nem old meg semmit, mindemellett megértem, akik teszik, mert én is voltam pufogós. Hosszú évtizedekbe került, mire rájöttem, h teljesen értelmetlen elfoglaltság, mert még a segítségnyújtó szándékkal felénk forduló embereket is elriasztja.
Persze, van egy határ, amin belül mondjuk lehet mozogni, és két félnek kell annyira ismerniük egymást, h tudják, h mi az ami a személyük ellen irányul, és mi az, amit adott körülmények váltottak ki, és vigaszra szorul a másik. Az azonban egészen bizonyos, h a kapcsolatban egyik fél sem lehet boxzsák. Még akkor sem, ha ezt az adott fél megengedi, ugyanis nem vezet sehová. Az agresszor nem fog megelégedni az egyszeri levezetéssel. Mindig újabb, és újabb alkalmak kellenek neki a boxoláshoz, mind alacsonyabbra eresztve az ingerküszöböt, és mind nagyobb adagokat követelve a hatalmi mámor nevű drogból. Tehát nem célszerű nőiségből,, stb, elnézni a férfiúnak, ha annak kedve van boxzsákosat játszani, mert rossz vége lesz, és a hapi sem fog megnyugodni...
Igaz, már akkor is epét köptél tőle, mert az ottani számok is ugyanezt mondják, tehát újfent nem felel meg az általad hangoztatott feminista alterverzum durva torzítása a valóság kőkemény számainak, de sebaj.
