Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
„Pál azt tanította, hogy a megigazulást kizárólag Krisztusba vetett hit által és nem a törvény cselekedetei által nyerhetik meg Isten előtt:”
Nem egészen! Hit által és a törvény által. E kettőt meglehetősen következetlenül felváltva használja:
Rm2:13 „Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.”
Rm3:31 „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.”
Rm7:12 „Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.”
Gal3:12 „A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.”
Zsid10:28 „A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
Rm 3:28 „Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.”
Gal 2:16 „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.”
Egy ember nem lehet ennyire következetlen, nem tehet egyszerre egymásnak ellentmondó állításokat kivéve, ha kétféle tanítást – és kétféle történetet, kétféle személyt - gyurtak össze eggyé: Sault és Jézust, aki Pál néven lett ismertté.
Az lehet, hogy Saul tényleg a pogányok közt hirdette saját evangéliumát, sőt, még az is előfordulhat, hogy ehhez Jézus volt a mézesmadzag, de azt gondolom, hogy ő zsidókat (prozelitákat) toborzott, s nem Jézus-híveket. Erre utal, hogy:
ApCsel 14: 23. „Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket,”
S az is, hogy Az ApCsel 15-ben arról tájékozódhatunk, hogy Pál (Saul) a jeruzsálemi vének tanácsának (Szanhedrin) az „alkalmazottja”, hiszen nekik tesz jelentést a pogányok között végzett munkájáról. (Itt és most tekintsünk el attól, hogy a vének mellett az apostolok és Péter, Jakab is szerepelnek.)
Az ApCsel 21:18-ban szintén a jeruzsálemi véneknek számol be a pogányok között végzett munkájáról.
A 28. versben szemére vetik, hogy görögöket vitt a templomba. Miért vitte oda őket, ha nem azért, hogy prozelitává tegye őket, mert az biztos, hogy ott Jézus tanítását nem hallhatták. (Az evangéliumból tudjuk, hogy a Jézus híveket azonnal kizárták a gyülekezetből, tehát Jézus igéjét nem hirdethették a templomban, még Pál sem!)
Vének nem szerepelnek Jézus környezetében, (az evangéliumokban) legföljebb üldözői között…
„Az evangéliumok a Péter és Jakab vezette gyülekezet hagyományainak a terméke, jól látható benne az a ferdülésük, hogy Jézust mindenképpen a próféták által megígért Messiásnak állítsák be.”
Ebben nincs semmi különös, hiszen Máté is egy próféciával magyarázza Jézus küldetését: csak az nem mindegy, kiknek a Messiása Jézus! Az evangélium nem zsidó Messiásról, hanem „pogány” Messiásról szól:
Mt 4:14-17, „Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:
Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.
Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.”
Mert ugyebár a zsidóké nem lehetett, hisz’ „Galileából nem támad próféta”, - mondták ők - viszont a nem-zsidó szamáriai asszony éppen egy ilyen Messiást várt, mint Jézus:
Jn 4:25. „Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.”
Ha hinni lehet az írásoknak, akkor a pogányok fel is kenték Jézust királlyá. Nem zsidó királlyá, nem is zsidó szokás szerint, hiszen Magdaléna volt az, aki felkente ősi szokás szerint.
„Ezért van például az, hogy miközben a Hegyi Beszéd a mózesi parancsolatok elavultságát hangoztatja, mégis beszúrnak olyan el nem hangzott kijelentéseket, hogy…” (Máté 5, 17-18.)
Ez is lehetséges, de az sem zárható ki, hogy Jézus a valódi isteni törvényekre értette, azok betartására célzott, hiszen Mózes törvényeit emberi csinálmánynak titulálta, és olvashatjuk, hogy Ő a „kezdettől fogva való” – tehát az eredeti – törvényeket hirdette:
I. Ján.2:7 Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.
II.Ján1: 5. „És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!”
6. „És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.”
Erre az ősi törvényre utal később:
Mt 19:8 [Jézus] Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.
Azért valószínűsítem ezt a verziót, mert elég nagy marhaság éppen ide, a Hegyi beszédbe illeszteni egy ilyen kijelentést, amikor oldalakon kesresztül mást sem tesz Jézus, mint sorba írja át az ellenkezőjére, vagy másítja meg Mózes törvényeit.
„Pál pedig a körülmetéletlenség evangéliumával hirdette a Mózestől való elszakadást.”
Ehhez képest úton-útfélen a törvényt dícsérte, s mindig hivatkozott is rá:
Rm7:22 „Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;”
Gal4:5 „Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.”
1Kor9:9 „Mert a Mózes törvényében meg van írva:”
1Kor14:21,34 „A törvényben meg van írva:”, „a mint a törvény is mondja.”
Zsid10:28 „A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
Csel 24:14 Erről pedig vallást teszek néked, hogy én [Pál] a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva. – Ezt az állítólagos megtérése után mondta…
A körülmetéletlenséget Jézus hirdette, meg a Mózestől (egyben a zsidóktól) való elszakadást is, amire lenézett pogány galileaiakként mindannyiuknak alapos oka is volt. Pálnak viszont semmi oka nem volt, ellenkezőleg, neki és a zsidóknak éppen a Mózes-hit, a kiválasztottság elterjesztése volt a legfőbb célja.
„Azt állítom tehát, hogy az evangéliumokban Jézust törvénytisztelőnek és megjövendöltnek való beállítása ennek a Péter és Jakab vezette gyülekezet szóbeli hagyományának átörökítéséből származnak.”
Megmondom őszintén, én ezt a nézetet egyáltalán nem osztom, mert ellentmond minden logikának, és még a Bibliában leírtakból is csak nyögvenyelősen olvasható ki. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a zsidók így akarták Péteréket lejáratni azért, hogy a Jézus nevében, Jézus nevét (Isten Fia) bitorló Pál – és ezzel együtt a jól kiolvasható szándék – szabad utat kapjon.
Nem Péter, hanem Pál csinált Jézusból - a mózesi törvények szerinti - áldozati bárányt
Rm 3:25 „Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,”
De nem ám a világ bűneiről van szó:
Zsid 9:15 „És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.”
Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Pál meghazudtolva héber mivoltát szembe fordul saját vallott hitével, miközben Péter az ő, körülmetéletlen, törvényt nem-tartó pogány gyökereivel, Jézus tanításával és parancsaival ellentétesen fog cselekedni. Ez egyenesen abszurdum.
Az apostolok Jézus halála után szerteszéledtek, senki nem maradt Jeruzsálemben egyrészt mert joggal féltek a zsidóktól (már Jézus is), másrészt mert Jézus parancsát kívánták teljesíteni.
„apostolok oszlása (lat. divisio apostolorum): annak a pünkösd utáni napnak egykori liturgikus emlékezete, melyen az apostolok Jeruzsálemből elindultak a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek.” http://lexikon.katolikus.hu/A/apostolok%20oszl%C3%A1sa.html
Így elég nehéz elképzelni, hogy Jeruzsálemben bármiféle Jézus-követő keresztény központ létezhessen.
Miért engedsz meg a Bibliában "nem fontosnak" ítélt ellentmondást? Attól, hogy a sorrendet nem tartod fontosnak, attól még a Bibliában egy szerinted "nem fontos" ellentmondást találni.
"miért van az ApCsel-ben, hogy szokása szerint zsinagógákban vitatkozik a zsidókkal?" - mert gyakran vette a fáradtságot, hogy megpróbálja meggyőzni a zsidókat. De a zsidók ellenségeskedése miatt inkább lemondott róluk:
Csel 13,46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.
"Miért vallja magáról, hogy a körülmetélést hirdeti? (Gal 5:11-ben)" - A szövegkörnyezetet is vedd figyelembe. A szövegben arról van szó, hogy ha a körülmetélést hirdetné, nem üldöznék. Tehát mivel üldözik, nem a körülmetélést hirdeti.
"Miért mondja Péter, hogy ő a pogányok apostola?" - Azt nem mondja. Azt Pál mondja:
Rm 11,13 Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem.
Péter csak ezt mondja:
Csel 15,7 És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
De éppen ezen a megbeszélésen egyeznek meg abban, hogy Pál fog a pogányok között prédikálni, míg Péter a zsidóknak.
Gal 2,7 Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangyélioma, mint Péterre a körülmetélésé
Ez után a megbeszélés után nem is hallunk többet Péterről az Apostolok Cselekedeteiben csak Pálról.
"Miért a zsidóknak írta a Római levelet?" - Pogányoknak írta:
A római levél - ismét mondom - rómabeliekhez lett írva, ami többnyire pogány közösség volt, zsidó megtért tagokkal is köztük. A zsidókra hivatkozást a törvény elleni hivatkozásához használja fel Pál a levélben, hiszen a levél éppen a mózesi törvény és a zsidó szokások érvénytelenítéséről beszél szemben azzal, akik Krisztusban keresztelkednek meg. Az a fajta zsidóknak szóló monológ azoknak szól, akik nem Krisztus kegyelmében bíznak, hanem a törvény cselekedetei által akarnak megigazulni.
Rm 6,14 Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
Rm 11,6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
Ecseteli a törvény alatti élet hiábavalóságát a rómabeliek levelében, és ezt a Rómabeli közösségben élő zsidókhoz címzi úgy, hogy tanuljanak belőle a pogányok is.
Próbáld megérteni, hogy a levél nem a törvény betartásáról, hanem a hit jelentőségéről szól a törvény alatt való élettel szemben.
Rm 3,28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.
Rm 3,30 Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.
Rm 4,14 Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit
Rm 9,30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot;
Azt mondja Pál, jó a törvény ha betartod de nem igazulsz meg általa, és nem lesz örökséged a megcselekvéséből. A Krisztusban való élet pedig megszabadít mindenkit a törvény szerint való élettől. Ez Pál tanításának esszenciája, ezt nem lehet megérteni csak az egész levél egységes szemléletén keresztül.
Máté 4,2. És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék. 3. És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. 4. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik. 5. Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. 6. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. 7. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet. 8. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9. És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
és
Lukács 4,3. És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré. 4. Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével. 5. Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban, 6. És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom; 7. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. 8. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. 9. Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét; 10. Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged; 11. És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe. 12. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
Szerinted a sorrend ugyanaz, vagy ellentmond Lukács a Máté sorrendjének a kísértéseknél?
„Abból gondolom hogy nem a "jószokása" volt a zsidókkal való küzdés, mert Pál főterülete a pogány világ számára hirdetni a saját evangéliumát, a krisztológiát:”
Akkor miért van az ApCsel-ben, hogy szokása szerint zsinagógákben vitatkozik a zsidókkal ?
Miért vallja magáról, hogy a körülmetélést hirdeti? (Gal 5:11-ben)
Miért mondja Péter, hogy ő a pogányok apostola?
Miért a zsidóknak írta a Római levelet?
Rm 2:17. Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.
18. És ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni azok között, a melyek különböznek attól, mivelhogy a törvényből megtaníttattál;
19. És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága,
20. A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját.
21. A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?
22. A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é?
23. Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?
24. Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva.
Rm 7: 1. Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
Itt szintén a zsidókhoz szól, hiszen őket emlékezteti arra, hogy Júda nem Jákób (Izrael) leszármazottja, inti őket, nehogy Izrael bűnös útjára térjenek, majd Izrael és Júda egységét jövendöli:
Rm 11:17. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18. Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21. Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
24. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.
25. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26. És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27. És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő [Jákób/Izrael] bűneiket.
28. Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek [a zsidókért]; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
Lásd még alább is:
„A Rm1:5. A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért;”
így folytatódik kicsivel lejjebb:
19. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
23. És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
32. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra,
Tehát a pogányokat bálványimádóként menthetetlennek tartotta, s miután harmadik személyben beszélt róluk, s egyben summás nem éppen hízelgő véleményét is megfogalmazta, így nyilván nem hozzájuk intézte a levelet…
„Rm 11:13. Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,”
Ez a vers teljes mértékben környezetidegen, hiszen az egész fejezet Izraelről és a zsidókról szól a zsidóknak, a pogányok egy árva szót sem értettek volna belőle.
Lásd feljebb az idézeteket.
„Pál saját leveleiben foglalt világos állásfoglalásával szemben sem lehet hangsúlyosabb a Cselekedetek könyvének hírből szerzett információit feldolgozó szerkesztők leírásai, ha azok valamilyen összefüggésében a levelekben állítottal szemben foglalhatnál állást.”
Ebben a vitatott esetben Pál saját leveleiben elhangzottak teljes mértékben összecsengenek az ApCsel-ben leírtakkal.
Lásd Római levél, Gal 5:11
Ha az ApCsel-t hamisítványnak kiáltjuk ki, (ahogyan Te is erősen megkérdőjelezted a hitelességét a 20966-ban) akkor meg mi marad Pálból? Egy nagy semmi. Rajta (önmagán) kívül gyakorlatilag senki nem hivatkozik rá. Sem a jóval később írt evangéliumokban, sem apokrifekben, sem gnosztikusokban, egyszóval sehol nem találkozunk Pállal (amikor még a legjelentéktelenebb apostol is szerepel néhányszor) Vajon miért?
Azt mondod "Bibliával ellenkező állítás". Nem erről van szó hanem arról, hogy sajnos a Biblián belül vannak ellentétes állítások, és ez olyan számtalan sok, hogy mindegyik oldal meglovagolására lehet egy külön gyülekezeti látást alapítani.
Nyilvánvalóbb ellentmondás az is, hogy nem egyezik a kísértések sorrendje Máté és Lukács leírása között, vagy az, hogy a fügefa elátkozása is Máténál aznap történik, amikor elszárad, Márknál meg előző nap. Ez azért sem mindegy, mert ha valaki erre épít tanítást, akkor Máténál kihagyhatja a jeruzsálemi tisztogatást a tanításból, Márknál azonban nem, mert az pont a két esemény közé esik.
Rosszabb persze az a bibliai ellentmondás, ami nem tényleírásból származik, hanem tanításból, így színeződik át egy Jézusi beszéd akkor, ha Pál megváltástanához akarja valaki illeszteni, vagy akkor, ha a Mózes törvényeinek betartásához. Mindkettő torzít rajta, mert eredeti verzióban vagy köze nincs hozzá, vagy ellentéteset mond.
Abból gondolom hogy nem a "jószokása" volt a zsidókkal való küzdés, mert Pál főterülete a pogány világ számára hirdetni a saját evangéliumát, a krisztológiát:
Ezt a főküldetést Cselekedetek szerint felülről kapja Pál:
Csel 22,21És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek apogányokközé
Pál saját szavai szerint is ez a fődolga:
Rm 11,13 Mert néktek mondom apogányoknak, a mennyiben hát énpogányokapostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,
Rm 1,5A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért
A zsidókkal való küzdés persze elkerülhetetlen volt, hiszen mindenütt botlott beléjük, és a rómabeliekhez szóló levélben is külön szól hozzájuk, mivel a rómabeli gyülekezet pogány híveit is zaklathatták törvényeskedéseikkel. Pál összes gyülekezete főként pogányokból állt, nem kivétel ez alól a rómabeli is (római katonák, római civilek és odakerült mindenféle nációk tagjaiból állt), de persze mindenütt voltak megtért zsidók is. Ezek kötelezően fogadták el a mózesi törvény felsőbbrendűségéről való lemondást, a körülmetélés és a szombat nap betartásának szükségtelenségét, mivel Pál azt tanította, hogy a megigazulást kizárólag Krisztusba vetett hit által és nem a törvény cselekedetei által nyerhetik meg Isten előtt:
Róma 3,26. Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való. 27. Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. 28. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. 29. Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
Hogy a Cselekedetek könyve több említést is tesz zsinagógabeli szereplésről, ez pontosan azért fordulhat elő, mert a Cselekedetek könyvének szerkesztői inkább Pál konfliktusos eseteit gyűjtötték össze és az éppen a zsidókkal volt több.
Pál saját leveleiben foglalt világos állásfoglalásával szemben sem lehet hangsúlyosabb a Cselekedetek könyvének hírből szerzett információit feldolgozó szerkesztők leírásai, ha azok valamilyen összefüggésében a levelekben állítottal szemben foglalhatnál állást.
Pál aki tehát zsidóból való zsidó volt, és Gamálielnél tanulta a törvényt, ráadásul üldözte Jézus híveit (nem keresztényeket!), igen feladta mindezeket a pogány missziója kedvéért. Éppen ez Pál nagy "érdeme", hogy szemben a törvénytisztelésre buzdítás miatt elbukott jeruzsálemi közösséggel, Pál (és követői) felszabadulnak a törvény kötelezvényei alól. Valójában Pálnak és tanítói munkásságának köszönhető, hogy nem metélik ma is körül a pogányokból megtért keresztényeket, és nem tartják a szombatot az Úr napjának.
Rátérve a Péter és Jakab vezette gyülekezetre, éppen az volt velük a baj, hogy azzal szembefordultak Jézus tanításával, és a Mózes törvényeinek betartását a körülmetéléssel egyetemben elfogadták. A körülmetéletlenséget csak a pogányoknak engedték meg, maguknak nem. Az evangéliumok a Péter és Jakab vezette gyülekezet hagyományainak a terméke, jól látható benne az a ferdülésük, hogy Jézust mindenképpen a próféták által megígért Messiásnak állítsák be. Ezt pedig csak úgy állíthatták a zsidók között, ha a Mózes ellenes tanításokat szépen kikozmetikázzák. Ezért van például az, hogy miközben a Hegyi Beszéd a mózesi parancsolatok elavultságát hangoztatja, mégis beszúrnak olyan el nem hangzott kijelentéseket, hogy
Máté 5, 17. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. vagy
Máté 5, 18. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik
Pedig Jézus eredetileg a saját tanításainak el nem múlását hirdette a törvénnyel elmúlásával szemben:
Mt 24,35 Az ég és a földelmúlnak, de az én beszédeim semmiképenelnemmúlnak.
A Péter és Jakab vezette gyülekezet tehát ezzel szembe fordulva vetették magukat újra a törvények betartására:
Cselekedetek 21,18. Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának. 19. És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között (nem a zsidók között!) az ő szolgálata által cselekedett. 20. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett: 21. Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak.
Teljesen nyilvánvaló a két irányvonal a Péter és Jakab vezette jeruzsálemi csoport és a Pál vezette pogány keresztények között: a jeruzsálemiek Mózes és a törvény mellett voltak (Jézus tanításával is szemben!) hirdették a körülmetélés evangéliumát, Pál pedig a körülmetéletlenség evangéliumával hirdette a Mózestől való elszakadást. A jeruzsálemi közösség persze nem hitt Pál "sületlenségeiben", de eredményeinek láttán elfogadták munkásságát azzal a feltétellel, hogy azt csak a pogányok között terjeszti, őket pedig adományokkal látja el.
Erről Pál maga így ír:
Gal 2, 9. És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk: 10. Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.
Nem csak innen vehető a Péter és Jakab vezette gyülekezet eltérése a jézusi tanítástól Mózes irányába, hanem magukból az evangéliumokból is. Az állandó erősítgetése annak, hogy Jézus valamilyen prófétai jövendölést teljesít nem más, mint azzal szándékkal való megfertőzése az eredeti jézusi beszédeknek és cselekedeteknek, hogy Jézus mint a megígért messiás állíthassák be a zsidók között. Ezek a hivatkozások ugyanis senki másra nem hatottak jobban, mint a prófétákat elfogadó zsidókra. Holott jól látható egy kisebb utánanézéssel is, hogy egyetlen prófétai jövendölés sem szólt Jézusról, hanem valami egész másról, de akkor ezt melyik hallgató tudta ellenőrizni saját ószövetségi írás nélkül?
Azt állítom tehát, hogy az evangéliumokban Jézust törvénytisztelőnek és megjövendöltnek való beállítása ennek a Péter és Jakab vezette gyülekezet szóbeli hagyományának átörökítéséből származnak.
Ha ellentétes állítások közül ki akarjuk válogatni a megfelelőeket (helyeseket), akkor az egész történetbe beilleszthető állításokat kell elfogadni, a velük ellentéteseket pedig pedig félre kell tenni.
"Erre miből következtetsz, mikor oldalakon keresztül ennek ellenkezője van leírva?"
Te is a Bibliával ellenkező dolgokat állítasz. Legfeljebb, amik téged cáfolnak, azokra azt mondod, hogy utólagos betoldások. Ő miért ne tehetné ugyanezt?! Csak a tükörbe néztél. Nem tetszik, amit látsz...?!
"Pálnak nem volt "jószokása" a zsinagógákban küzdeni a zsidókkal,"
Erre miből következtetsz, mikor oldalakon keresztül ennek ellenkezője van leírva?
"nem beszélve arról, hogy a zsinagógákban igen kérdéses volt a fellépése hiszen tanítása a törvény ellen és a körülmetélés szükségtelenségéről alapból ellenkezést vagy üldöztetést váltott volna ki."
Ugyan már! Pál a körülmetélést és a Törvényt hirdette. Idézzem újra a saját szavait?
Nem is értem, hogyan képzeled, hogy az, aki zsidóból való zsidó, Gamálielnél tanulta a törvényt, üldözte a keresztényeket, mindvégig törvénytisztelő éppen a törvény és a körülmetélés ellenében fog tanitani?!
Ja, és Péter, aki Jézus tnítványa - aki elvetette a Törvényt, a körülmetélést - és maga sem volt sem zsidó, sem körülmetélt, majd éppen ő fogja mindezeket tanítani?!
"A rómabelieknek írott levél pedig nem zsidóknak hanem rómabelieknek írta,"
Igen, rómabeli zsidóknak:
Rm2:17. „Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.”
Rm 2:24. „Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva.”
Rm 7:1. "Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhözszólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?"
Szerinted ezt is a pogányoknak írta?
Rm9. fejezet: ”A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek...stb.
A 10. fejezetben így folytatódik: „Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.”
Ez mennyire hatotta meg a római pogányokat?
"A Galata 1,24 nem arról szól hogy ő az Isten, hogy tudod így félreérteni? A "dicsőíték bennem az Istent" kifejezés az előző sorban megjegyzett megtéréséről szól,"
Egyedül Jézusra tekintettek istenként, s egyáltalán nem a megtéréssel van kapcsolatban, ahhoz semmi köze.
Különös tekintettel, hogy pár sorral feljebb bitorolja Jézus kizárólagos nevét, sőt, még születési körülményeit, de még küldetését is!
15. "De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által," 16. "Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között:"
Nemde Jézus volt az anyaméhtől kiválasztott? Nem Jézus küldetett a pogányok megvilágosítására?
Mt12:18 „Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.”
"Péterék a körülmetélés evangéliomát hirdetik a zsidóknak, Pál hirdetheti a körülmetéletlenség evangéliumát a pogányoknak továbbra is."
Ne viccelj már! Honnan veszed ezt a zöldséget? Milyen parancsot adott Jézus az apostoloknak? Azt, hogy az Általa is tagadott körülmetélést hirdessék? Meg az Általa elvetett Mózes-Törvényt hirdessék? És, hogy ne a pogányok, hanem a zsidók közt térítsenek?
Te kinek hiszel, Jézusnak és Péternek, vagy nyilvánvalóan hazudós, csaló Pálnak, aki saját bevallása szerint is a körülmetélést s a Törvényt hirdette. És szokása szerint zsidókkal vitatkozott...
"Ez nem az volt, amit a Péter és Jakab közösség kitalált Jézusról és a próféták által megígért Messiásnak próbálták beállítani."
Ezeket meg honnan vetted? Hol vannak ezek leírva?
"A jeruzsálemi közösséget az evangéliumi hagyományok alapján nem nevezném kereszténynek, mivel ők nem hittek a Megváltó engesztelő áldozatának téziseiben, és a vér bűnt lemosó hatalmában, ők Messiáshívő zsidók voltak,"
Miért hittek volna ezekben a páli sületlenségekben? Jézus egészen mást tanított. Hogyan lehettek ezek a korai keresztények messiásváró zsidók? Jézus a pogányok messiása volt, nem a zsidóké. Soha egyetlen zsidó - a mai napig - nem fogadta el Messiásnak.
Igen értem el eredményt: megértettem a fórum viták alapján, hogy akik nem Pált helyezik Jézus tanításai elé, azok Mózest és prófétákat helyezik elé. Jézus náluk szinte csak alátámasztani jött ezeket a teológiai nézeteket.
Nem elég azt látni, hogy Jézussal ellentétes tanítása van Pálnak, vagy Mózesnek, meg is kell érteni, hogy miben áll ez az ellentmondás.
Pálnak nem volt "jószokása" a zsinagógákban küzdeni a zsidókkal, nem beszélve arról, hogy a zsinagógákban igen kérdéses volt a fellépése hiszen tanítása a törvény ellen és a körülmetélés szükségtelenségéről alapból ellenkezést vagy üldöztetést váltott volna ki. Az Apostolok Cselekedeteinek szerkesztői talán Pál tekintélyének emelése kedvéért használták a gyülekezetekben való részvétel helyett a zsinagóga szót, hogy valamennyire harmonizálják Pál pogány misszióját a zsidó esznékkel. Az Apostolok Cselekedeteiben megemlékeznek arról, hogy a Péter és Jakab vezette gyülekezet is kifogást talált Pál tanításaiban, hát még mekkora ellenállásra számíthatott volna a mereven Mózest és prófétákat hirdető zsidók között.
Amikor valóban zsidók közé ment, meg is lett a böjtje, meg akarták kövezni, börtönbe akarták vetni, menekülnie kellett.
Úgyhogy a tényleges fellépését gyülekezetekben tehette meg, térítéseit városi piacokon, köztereken vagy ahol meghallgatták házaknál intézhette.
A rómabelieknek írott levél pedig nem zsidóknak hanem rómabelieknek írta, köztük megtámadva a törvényt sem tisztelő zsidókat és megdícsérve a hit által megigazult pogányokat.
Róma 1,14. Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. 15. Azért a mi rajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni. 16. Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.
Róma 2, 10. Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek: 11. Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.
Róma 3, 29. Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. 30. Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.
Valójában levelében el akarja tüntetni a zsidó tekintélyt, egy szintre emeli a zsidóval, a görögöt, a barbárt, a pogányokat, azért a következtetésért, hogy az Isten mindenkié, személyválogatás nélkül.
Róma 15,9. A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek. 10. És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az ő népével együtt.
11. És ismét: Dícsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok őt minden népek.
Pál nem adja magát elő sem Jézusként, sem Istenként. A Galata 1,24 nem arról szól hogy ő az Isten, hogy tudod így félreérteni? A "dicsőíték bennem az Istent" kifejezés az előző sorban megjegyzett megtéréséről szól, Isten győzelméről, amit Pál életében megtett. Igen üldözött egy hitet, amit most ő hirdet, és így megalapozza nem a judeo-kereszténységet, hanem a valódi kereszténységet, amely később alapja lesz minden egyháznak és gyülekezetnek.
A Cselekedet 21,20 persze hogy nem arról szól hogy a pogányokat téríti, hanem arról a pillanatról, amikor megpróbálja elfogadtatni a Jeruzsálemi messiáshívő zsidókkal a saját evangéliumát. De nem sikerül neki, és megszilárdul az az elválasztó fal a Péter és Jakab vezette gyülekezet meg Pál pogány gyülekezetei között amely tanításban is külön választja a térítési irányvonalakat. Péterék a körülmetélés evangéliomát hirdetik a zsidóknak, Pál hirdetheti a körülmetéletlenség evangéliumát a pogányoknak továbbra is, vagyis nem sikerült a zsidó közösséggel elfogadtatni, hogy Jézus Krisztus vérével váltotta meg a világot a bűntől. És jóllehet ez az eset éppen a zsidók közötti szerepléséről szól, ezzel szemben egész élete szól a pogányok közötti szerepléséről.
Hogy Jézus mit csinált? Tanította az Isten Országát, és azt az utat próbálta megvilágítani, amelyen járva az egyén kialakíthatja az Istennel való élő közösségét. Ez az út nem Mózes törvényeinek betartása volt, hanem a szeretet, igazság, őszinteség, békesség és megbocsátás gyakorlása az egyén viselkedésében. Ez nem az volt, amit a Péter és Jakab közösség kitalált Jézusról és a próféták által megígért Messiásnak próbálták beállítani. Sajnos az evangéliumok az ő munkásságukat hagyományozták ránk, amelyből nehezen vehető ki az eredeti tanítás már. A jeruzsálemi közösséget az evangéliumi hagyományok alapján nem nevezném kereszténynek, mivel ők nem hittek a Megváltó engesztelő áldozatának téziseiben, és a vér bűnt lemosó hatalmában, ők Messiáshívő zsidók voltak, akik a próféták beteljesülését igyekeztek vetíteni minden jézusi mozdulatba. Az evangéliumi hagyomány és Pál kereszténysége csak jóval Pál halála után kezdett meg összeborulni, és kezdték meg Pál keresztényei harmonizálni teológiájukkal az evangéliumokat. Szent Kelemen korinthusi levele éppen a századfordulón még alig ismeri az evangéliumi Jézust és tanításait, érvelései szinte kizárólag az Ószövetség és Pál idézgetéséből áll össze. Jézus nem volt sem Messiás sem Megváltó, messiásként a Péter és Jakab vezette közösség próbálta eladni, Megváltóként meg Pál keresztényei. Mára már mindkettőt egybemossák a "biblikusok".
Mar lassan 11 eve foglalkozol ezzel. (A topik 2006 aprilisban indult.) Teged mi motival? Ertel mar el valamifele eredmenyt?
Es ki az, aki elfogadja a nezeteidet?
El sem tudom kepzelni, hogy ki az, akit hosszutavon erdekel ez a felfogas, hogy Jezus es Pal ellentetes. Az ateistakat nem erdekli. A hagyomanyos keresztenyeket sem.
Tenyleg kivancsi vagyok, hogy mik a motivacioid, es milyen konkret "eredmenyeket" ertel el. (tudtal e kore kozosseget szervezni, stb.?)
En egy idore bekapcsolodtam ebbe a temaba, de nekem se turelmem, se energiam ezekrol viatkozni. De ugy latom, hogy te es kita nagyon lelkesek vagytok. :-)
„Ezek arról szólnak hogy akarja Pál meggyőzni a zsidókat, és azok sokszor mennyire állnak ellene a tanításainak.”
Úgy van! De arról nem szól az rás, hogy elsődorban pogányokat térített volna, szinte csak arról tudósít, hogy jó szokása szerint mindig zsinagógákban vetekedik…
„Ez természetesen nem cáfolja azt, hogy Pál a pogányok térítését célozta meg,”
Dehogynem! különösen annak tükrében, hogy a Római levelet is a zsidóknak írta, s nem a pogányoknak. (a többit nem vizsgáltam ebből a tekintetből, de valószínű, hogy más leveleket is a zsidókhoz címzett.)
Gal 1,17: Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között
Ez meg egy külön tanulmányt érdemel, így csak egy gondolat erejéig:
Ki volt a Biblia szerint az Isten Fia?! Nem Jézus? Csak és kizárólag Jézust illette ez a név.
S a fejezet végén is egy Jézust idéző mondat:
24. „És dicsőíték bennem az Istent.”
Nehogy már Pál legyen Isten!!! Ez is kifejezetten Jézusra utaló vers, amihez Pálnak semmi köze! Sem ehhez, sem az előbbihez.
Pál egyszerűen Jézusként adja elő magát. – Vagy azok, akik ezt a judeo-kereszténységet kitalálták…Pált úgy állították be, mintha ő lett volna Jézus. Erre sok tucatnyi bizonyíték található a Bibliában, csak össze kell rakosgatni... Az egész Újszöv is ennek jegyében született. Nem annyira Jézussal, hanem sokkal inkább Pállal (Saul-Jézussal) foglalkozik. Egyáltalán mit keres az Újszövben egy Jézus-követő keresztényeket gyilkoló, farizeus Pál?!
Gal 2,8: „Mert a ki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok között”
Ez úgy hazugság, ahogy van…
Ha összevetjük a nyilatkozataival, akkor azonnal kiderül, hogy Pál hazudott. – saját szavait idézem:
Csel 24:14 „Erről pedig vallást teszek néked, hogy én [Pál] a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva.”
fil3:5. „Körülmetéltettem nyolczadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus,”
- Mondta ezeket az állítólagos megtérése után. Egy farizeus meg szóba se állt a pogányokkal, mert mélységesen megvetette őket. Ahogya Péter szemére is vetette, hogy a pogányokkal étkezik.
Csel 21:20. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett:
Ez a vers is csak azt igazolja, hogy Pál NEM a pogányokat térítette.
„Sajnos az evangéliumokban pont ennek a torzított hagyománynak a leiratával találkozunk, ezért ad vitára lehetőséget az a belső ellentmondás, hogy Jézus hol a Mózesi törvények elvetőjének, hol pedig szigorítójának látszik.”
Jézus soha nem tett hitet Mózes törvényei mellett, Ő mindig az Isteni (természeti) törvényeket hirdette. Szigorításról meg szót sem ejtett…
„Lévén a kereszténység ma is és kezdetekben is Pál apostol teológiájának alapjain nyugszik,”
Na, ne viccelj már! Akkor Jézus mi a fenét csinált?!
„tehát a "test és lélek ellenségeskedésén" az "eredendő bűnön", a "hit általi megigazuláson" és "Krisztus megváltásán".”
Ez igaz, csakhogy ebből egy betű sincs Jézus tanításából, szellemiségéből, mert Ő mindennek pontosan az ellenkezőjét hirdette.
„Péter és Jakab zsidó közösségét pedig nem kereszténynek, hanem messiáshívő zsidóknak tekintem, akik éppen Jézusról szeretnék bizonyítani hogy ő a megígért messiás.”
Jézus még véletlenül sem volt a zsidók Messiása, Ő a pogányok Messiása volt, a pogányok felkent királya.
Nem értem, miért akarja mindenki zsidó Messiásként „eladni” Jézust, mikor erről sehol egy betű nincs leírva? Viszont pogány Messisás voltára több tucatnyi bizonyíték található.
„Apróságok:
A Cselekedet 15,10 nem arról szól, hogy körül voltak-e metélve vagy sem, hanem arról hogy a továbbiakban kell-e olyan igát hordani, amit egyikük sem venne a nyakába szívesen:”
Ez egyáltalán nem apróság, és nem is feltételes módban van megírva, hanem ősidőktől fogva nem hordták a körülmetélés igáját, mert pogányok voltak. Jézussal együtt.
„Pál nem hirdette a körülmetélést, sőt az általad idézett Gal 5,11 éppen ellenkezőjét jelenti, hiszen azért üldözik Pált mert hirdeti, ha nem hirdetnék akkor meg miért üldöznék?”
Hát ez az! Én is ezt kérdezem! Pál teljes mellszélességgel a Törvény mellett voksolt, s ezt hirdette. A mai kereszténység is ezt a mózesi törvényt tartja mérvadónak, s nem a Jézus által tanított isteni törvényeket.
Nézd még egyszer végig az idézeteidet az Apostolok Cselekedeteiből. Ezek arról szólnak hogy akarja Pál meggyőzni a zsidókat, és azok sokszor mennyire állnak ellene a tanításainak. Ez természetesen nem cáfolja azt, hogy Pál a pogányok térítését célozta meg, főleg Péterrel és Jakabbal történt megegyezésük után.
Erről az irányvonaláról saját levelét kell inkább mérvadónak tekinteni, mint az Apostolok Cselekedetének hitelességre alig méltatható szerkesztőit.
Gal 1,17:
Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között
Gal 2,8:
Mert a ki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok között
Péter pedig nem azért hirdette a körülmetélés evangéliumát mert azt Jézus ismerte volna, vagy pont azt adta volna. Ellenkezőleg, ez a Péter és Jakab vezette gyülekezet tévútra ment tanításának az eredménye, akik Jézust csak úgy tudták a zsidók között a megígért Messiásnak beállítani, ha torzítanak a Jézusi hagyományon éppen a törvénytisztelet irányába.
Ezért emlékezik meg az Apostolok Cselekedete is arról hogy Pál mikor közéjük ment felróják Pálnak a törvény ellenességét:
ApCsel 21:
17. Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak.
18. Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának.
19. És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett.
20. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett:
21. Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak.
Sajnos az evangéliumokban pont ennek a torzított hagyománynak a leiratával találkozunk, ezért ad vitára lehetőséget az a belső ellentmondás, hogy Jézus hol a Mózesi törvények elvetőjének, hol pedig szigorítójának látszik.
Nos Antiókhiában nevezték Pál gyülekezetét először kereszténynek, erről ugyan a kevés hitelt érdemlő Apostolok Cselekedeteinek könyve beszél, de teljesen jogosnak tartom. Lévén a kereszténység ma is és kezdetekben is Pál apostol teológiájának alapjain nyugszik, tehát a "test és lélek ellenségeskedésén" az "eredendő bűnön", a "hit általi megigazuláson" és "Krisztus megváltásán". Péter és Jakab zsidó közösségét pedig nem kereszténynek, hanem messiáshívő zsidóknak tekintem, akik éppen Jézusról szeretnék bizonyítani hogy ő a megígért messiás.
Apróságok:
A Cselekedet 15,10 nem arról szól, hogy körül voltak-e metélve vagy sem, hanem arról hogy a továbbiakban kell-e olyan igát hordani, amit egyikük sem venne a nyakába szívesen: ez pedig Mózes törvényeinek a betartása.
Pál nem hirdette a körülmetélést, sőt az általad idézett Gal 5,11 éppen ellenkezőjét jelenti, hiszen azért üldözik Pált mert hirdeti, ha nem hirdetnék akkor meg miért üldöznék?
Továbbá Pál soha nem a pogányok között hirdette evangéliumát, hanem a zsidó diaszpóra közösségeiben.
Jobban figyelj:
A.cs. 17.
Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.19És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?20Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.21Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.22Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.23Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.24Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.25Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;26És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;27Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
„Pál Antiókhiában nevelt ki missziója elején egy közösséget akit a környezete nevezett keresztyénnek.”
Lehet, de szerintem Pál és Barnabás soha nem nevelt ki semmilyen keresztény közösséget főleg nem a pogányok közül, hacsak nem prozelitákat szervezett.
Barnabás véleményét olvasva a keresztényekről, semmiféle kétségünk nem lehet efelől:
„akik a Sátán befolyása alatt voltak, jámborságban élve, a legistentelenebb tanokat prédikálták, Jézust Isten fiának nevezték, elutasítván, hogy a körülmetélést Isten rendelte el, és megengedvén mindenféle tisztátalan húst…” (Barnabás evangéliuma 2. old.) Ezek bizony egy zsidó szemszögéből igaz szavak.
Később ilyen szavakat ad Jézus szájába:
„Bizony mondom nektek, egy kutya is jobb a körülmetéletleneknél.” (ugyanott, 19. old)
Továbbá Pál soha nem a pogányok között hirdette evangéliumát, hanem a zsidó diaszpóra közösségeiben.
Csel 18,4. „Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában,…”
Csel17:1-2 „Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, a hol volt a zsidóknak zsinagógájok. Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból,”
Leghíresebb levelét (Római) is a zsidóknak címezte.
„Antiókhia valójában pogányok (görög telepesek, ázsiaiak, makedónok, krétaiak, euboiaiak, szírek, és zsidó kereskedők) lakta hellenisztikus város volt, itt Péter igazán nem hirdethette ott a "körülmetélés" evangéliumát (azaz a pogányokat Mózes törvényeinek betartása szerinti életre késztesse és hogy Jézust Messiásnak tekintsék, ne Megváltónak),”
Péter sem ott, sem másutt nem hirdette, nem is hirdethette a körülmetélés evangéliumát, mert már Jézus sem ismerte azt el:
Jn7:22 „Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést…”
„…(nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól):” A többes szám kizárja Istent.
Ahogyan két sorral előtte Mózes törvényeit sem tekintette Istentől valónak:
Jn7:19 „Nem Mózes adta-é néktek a törvényt?
Mt15:9 „Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat [Törvényt] tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.”
Péter körül sem volt metélve, ez akkor derül ki, mikor tiltakozott a páli vádaskodásokkal szemben:
Csel 15: 10. „Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?" - Mondotta Péter igazolva, hogy az apostolok sem voltak körülmetélve.
Pál saját maga mondja, hogy ő hirdette a körülmetélést.
Gal5:11 „Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis?”
„Mikor Pál felmegy Jeruzsálembe (cirka két évtized Jézus halála után) Péter már ott tartózkodik, és itt egyeznek meg a terjesztési terület kettéosztásáról, Péter hirdeti a körülmetélés evangéliumát a zsidóknak, Pál pedig a körülmetéletlenség evangéliumát”
Jeruzsálemben sem Péter, sem a többi apostol nem tartózkodott, miután Jézus kivégzése után a szélrózsa minden irányába futottak. Ez egy kamu szöveg a Bibliából, aminek semmi alapja nincs. Ráadásul nem is egyezhettek így meg, mert Jézus egészen más parancsot adott az apostoloknak, hiszen Ő maga is a pogányok Megváltója, Messiása volt:
Lk 2:32. „Világosságul a pogányok megvilágosítására,...”
Mk 13:10. „De előbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között.”
Lk 24:47. „És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.”
És persze Péter is betartotta ezt az utasítást:
ApCsel15:7. „felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét,”
Tehát Pál (vagy aki írta) egyszerűen hazudott. – Nemcsak itt!
„…tehát semmi köze nincs a Péterék hirdette "evangéliumhoz".”
Ezzel maximálisan egyetértek!
„A kereszténység mint olyan páli, és ahogy a Biblia alátámasztja az első keresztényeket is Saul és Barnabás keze alakította ki Antiókhiában.”
De ezek csupán Jézus fedőneve alatt lehettek „keresztények”…vagy inkább prozeliták, de szerintem ez egyáltalán nem fedi a valóságot a fent leírtak okán.
Az első keresztényeket tűzzel-vassal üldözték, s azok Jézus-hitűek kellett, hogy legyenek. A páli kereszténység jóval későbbi, őket már senki nem üldözte. Pál egy utólag kitalált figura...
