"Nem mellesleg a Countdownon volt mindmáig kedvenc Megadeth számom, az Ashes in your Mouth (Az a refrén őrjítően jó)."
Itt az emberem! :)) Az Ashes in your Mouth annyira megfogott anno, hogy kb. egy hétig oda-vissza tekergettem a walkmant, és mikor pár hónapja elővettem megint a Countdownt, azt a számot is tanultam meg újra gitározni az albumról. Tényleg óriási nóta. Jó, hogy eszembe juttattad, mindjárt felhangolom a gitárt Eb-ről E-re, oszt' hadd szóljon.
"Where do we go from here, and should we really care?" :Đ
Persze, persze, voltak ott is jó számok, a She-Wolf, Vortex, Use The Man, The Disintegrators, FFF nekem is nagyon bejöttek, csak ott túlsúlyban voltak a dallamos témák, és ez egy ultratotáldallamos Youthanasia album után enyhe csalódást váltott ki belőlem. Valahogy ha az album egészét néztem, úgy nem ütött annyira nagyot. Számomra eddig a Countdown album volt az utolsó olyan Megadeth album, amin az összes szám király lett. Ott bár mindenki dallamosságról beszélt, de igazából 1 lírai szám volt, a címadó, a többi dal pedig kicsit lassabb lett ugyan a Rusthoz képest, de tele volt jó thrash riffekkel. Az album hangulata olyan sötét pszichohangulatot árasztott (már a borítót látva is ez volt az ember érzése), és ehhez egy szerintem rohadt jó gitársound járult. Földbedöngöl még most is. A Youthanasia meg sem közelítette színvonalban...Nem mellesleg a Countdownon volt mindmáig kedvenc Megadeth számom, az Ashes in your Mouth (Az a refrén őrjítően jó).
Szóval, 92 után 12 éven át sok jó számot csináltak, de egyik album sem ütött akkorát szerintem, mint ez az új vagy a Countdown.
A Risket meg mikor megvettem és meghallgattam, majdnem sírtam. A World Needs-en már volt pár döngölős téma, de az elég lightosra sikerült, az sem győzött meg.
Úgy vettem észre, a Crypticet sokan nem szeretik, én viszont nagyon. Annak idején eléggé felfokozott várakozásaim voltak a Youthanasia után, de nem kellett csalódnom. Trust, She-Wolf, Vortex, I'll Get Even, Almost Honest, Use The Man, The Disintegrators, FFF, ezek szerintem mind-mind nagyon állat nóták. Ja, és talán a legjobb hangzású lemezük is ez!
I Know Jack ügyben abszolút egyetértek. És biztos hülye vagyok, de azt sem nagyon értem, mire akart utalni benne Mustaine azzal a pár soros szöveggel.
Ez is igaz. Csakhogy ez végig egy nagyon jól megírt album, a dallamosabb számok irtó jók lettek, dúdolja őket az ember, míg A Crypticen a dallamosabbak közül szinte csak a Use The Man tetszett (de az is bedurvult a végére), és azon a lemezen sok üresjárást éreztem. Egyszerűen nem tudtam úgy végighallgatni, hogy ne tekerjem át valamelyik számot, itt viszont tökéletesen meg lett oldva a durvább és lágyabb témák váltogatása, nem ül le az album. Az I Know Jacket meg miért nem dolgozták ki? Iszonyú jól kezdődik, de csak 40 másodperces... El tudtam volna képzelni ezt a számot egy 8 perces instrumentális döngölős dalnak.
Emiatt, meg 1 (számomra) töltelékszám szám miatt nem lett tökéletes. De azért a 9-est továbbra is tartom.:-)
Szerintem meg valahol metszésponton van a Rust és a Cryptic között. Értem ezalatt, hogy vannak igazán kemény, komplex témák, amik akár a Rustra is felférhettek volna -Blackmail The Universe, Kick The Chair meg még egy halomnyi betét, riff-, de akadnak olyan nóták is -pl. Die Dead Enough, Of Mice And Men-, amik inkább a későbbi dallamosabb vonalat erősítik.
A hangzás tényleg baromi jó, habár a gitársound lehetne egy kicsit harapósabb, masszívabb. De ez nem komoly észrevétel, inkább csak kukacoskodás.
Egyetértek, bár nekem inkább a So Far és a Rust lemez jut eszembe erről a lemezről, mint a Countdown. Minél többet hallgatom, annál jobban tetszik. Dicséret érdemli Mustaine-t, hogy végre visszatért a gyökereihez. És a hangzás meg tökéletes. A gitár a földbe döngöl. Remélem, maradnak ezen az úton, és még pár ilyen jó albumot készítenek.
Ez egy teljesen oké felállásnak tűnik. Az a King Diamond lemez -asszem, a House Of God- ugyan nincs meg, amin Drover játszott, de hát King csakis elsőosztályú zenészekkel dolgozik. MacDonough pedig nemcsak zeneileg, hanem fazonilag is kitűnő választás, a színpadon is baromi jól mutat majd a seggig érő hajával meg a széttetovált testével.
Nagyon komoly album lett, a temak igen komplexek, jatszani is olyan majdnem, de csak majdnem mint a Rust-os album. De van Countdown... feeling is az albumban. Szerintem tuti lett!
"Joining group founder and frontman DAVE MUSTAINE will be Glen Drover (King Diamond/Eidolon) on guitar, James MacDonough (of Iced Earth) on bass and Nick Menza returns to the group on drums."
Be van b.va a billentyűzetem, gőzöm sincs, hogy ment el... Szóval nálam is 9 pont, de ez nagyon stabil vélemény. Jó érzés ilyen zenét hallgatni majd' 15 évvel a Rust in Peace után.
Ja, az a szám is nagyon ott van! De szinte minden dalban van valami, ami nagyon ütős lett! De ha már legjobb számnál tartunk, ha választanom kéne, akkor első helyre a nyitó számot tenném, olyan jó kis kapkodós, a közepén egy irtó jó gitárriffel.
Na, kijött az album, ma meg is vettem. A 12 szám közül 10 nagyon ott van. 2 szám viszont nem ide illő, túl popos, bár a Riskhez képest csudajó még az a 2 dal is. A legnagyobb meglepetés a Truth Be Told című mestermű volt: Elég semmilyen számnak indul, de aztán rendesen odateszik mind a gitárt, mind a dobot, egyre gyorsabb, nem győztem ujjongani! De tulajdonképpen az egész album alatt el voltam varázsolva. Végre! Sikerült a Megadethnek egy rahedli idő után egy átkozottul jó albumot elkészíteni, pedig már végleg temettem a kedvenc bandámat.
A hangzás meg irtó király, szinte a földbe döngöl. Nekem az összes Megadeth album megvan, de állítom, ez a legjobb hangzású lemezük. Az a Maiden nyúlásos szám, a Back in The Day annyira eltalált, hogy állandóan azt dúdolgatom.:-)
Amit nem értek, hogy Az I Know Jack című szerzemény miért lett csak 34 másodperces? Nagyon jó kis instrumentális speed téma kezdett belőle kialakulni, de hirtelen abbamaradt a szám. Kár érte.
A borító is végre echte oldschool, nagyon jó.
Az egyik számban meg galoppoznak is. Hej, de jólesett hallgatni így 2004-ben!
Összegezve: Ez egy nagyon modern hangzású és felfogású album (úgy tudott Mustaine pár ezeréves gitárreszelést belevinni a zenébe, hogy abszolút nincs olyan érzése az embernek, hogy ezt már hallottuk ezerszer, kösz, nem kell), a dallamok nagyon eltaláltak, egyenesen dúdolja őket az ember, és tele van jó kis thrashes durvulásokkal.
Pár hallgatás után 10/9.
Kár azért a (szerintem) 2 töltelékszámért (Something That I'm not és Of Mice And Men). Bár nincs kizárva, hogy többszöri hallgatás után azok is bejönnek majd.
Although there has been no official confirmation on the matter, MEGADETH are hoping to play several European festivals next summer with IRON MAIDEN, Mustaine revealed during an appearance on the "Friday Night Rocks" show on New York's Q104.3 FM Friday night (Sept. 10). "[IRON MAIDEN singer] Bruce [Dickinson] and I are friends and we talked about it and he said that he wanted me to get on it, so I'm looking forward to the possibility of that happening," Dave said. "I've toured with MAIDEN a bunch of times, and I think it would be good for both bands."
Az a helyzet, hogy nem ismerem tulsagosan a munkassagat, csak ilyen G3 koncertet hallottam. Feltetelezem, hogy vmi szolorol lehet szo, de nem fogom tudni kitalalni :)
Latom elegge behalt a topic, igyhat ugy dontottem felfedem a masik Maiden-kozeli notat.
A cime Shadow Of Deth, 1 percnel kezdodik az ominozus gitartema, ami kozel hangrol hangra megegyezik az Iron Maiden: Childhood's End c. szamanak kezdetevel.
Dave bacsi biztos sok Maident hallgatott a lemez keszitese kornyeken. :)
