Poznani emlékek: aki játékosként magyar, edzőként lengyel bajnok lett
A magyar válogatott 2–1-es vereséget szenvedett Poznanban. A lengyel városnak azonban van más, a miénkkel közös futballvonatkozása is: az Újpest egykori 50-szeres válogatott védője, Fogl II Károly a város Warta folyójáról elnevezett együttesét edzőként a bajnoki címig vezette.
Fogl II Károly (balról az első) is tagja volt a párizsi olimpián Egyiptomtól kikapó válogatottnak
Hirdetés
Fogl II Károly (1895. január 18.–1969. január 12.) testvérével, Fogl III Józseffel Európában korának egyik leghíresebb védőpárját alkotta. Kettősüket csak így nevezték: a Fogl-gát. A szélvészgyors futballista a korabeli vélemények szerint kemény volt, de nem durva – más kérdés, hogy a csatárok rettegtek tőle.
„DE SZÉP UNOKÁJA VAN, FOGL TATA!"
Fogl II Károly fia, ifjabb Károly 1960-ban már Magyarországon született. Apjával sokszor jártak ki a Megyeri úti stadionba, még edzésekre is. „Arra valami miatt pontosan emlékszem, 1965-ben történt, hogy apám az egyik tréning alatt összeveszett Balogh Sándor edzővel, aztán ledobta a cipőjét, és mezítláb elkezdett futni a pálya körül, s néhány körön keresztül vezette a csapatot. Hetvenéves volt ekkor – mesélte Fogl Károly, aki hozzátette, a nézők gyakran mondták apjának: „De szép unokája van, Fogl tata!" Ilyenkor az ősz öreg mindig magát kihúzva mondta, bizony a fiú nem az unokája, hanem a fia.
Noha a háromhátvédes WM-rendszert 1925–26 táján találta ki Herbert Chapman, az Arsenal menedzsere, az UTE az első világháború után 1918 novemberében az MTK elleni mérkőzésen hasonló szisztémát alkalmazott. Az elképzelést siker koronázta, a klub történetében először legyőzte a kék-fehéreket! A rendszer kialakulás előtt a felállás alapján Fogl Károly és Fogl József volt a két védő (bekk). Az új elképzelés szerint az Újpest hátsó alakzatában, de még a támadások elindításában is kulcsszerepet kapott a középhátvéd posztját betöltő Fogl Károly.
A húszas években Európa-szerte ismert volt, ma emlékszik rá valaki is?
Pályafutása nagy részét az Újpestben töltötte (1914–1930), 1920-ban az Év játékosa volt, 1930-ban magyar bajnok, bár ekkor már kevésszer jutott szóhoz. A válogatottban is több mint egy évtizedet húzott le (1918–1929), 50-szer játszott címeres mezben. Ez szinte példátlan abban az időszakban, különösen, ha hozzávesszük, akkoriban kevesebb válogatott mérkőzést játszottak. (Zsák Károly és Orth György 30-30 válogatottságot mondhat magáénak, Schlosser Imre 68-szoros válogatott volt.)
A válogatottban 1918 és 1929 között
ötvenszer szerepelt
Első meccsét 1918. június 2-án Bécsben, az osztrákok ellen játszotta (Ausztria–Magyarország 0:2), utoljára Svájc ellen lépett pályára (1929. április 14., Bern: Svájc–Magyarország 4:5), a találkozó érdekessége, hogy a ferencvárosi Toldi Géza ekkor mutatkozott be a nemzeti csapatban, akárcsak a pályafutása nagy részét később a Fradiban töltő Korányi Lajos (előbbi 46-szoros, utóbbi 40-szeres válogatott lett). A meccset bizonyos Stanley Rous vezette, aki akkor még nem volt Sir...
Ott volt az 1924-es párizsi olimpián, részese az Egyiptomtól elszenvedett 3:0-s vereségnek, amely „Egyiptomi csapásként" vonult a magyar futballtörténelembe.
Érdekesség, hogy a magyar–francia találkozón (1927. június 12., Üllői út, 13:1) egyszerre köszöntötték a 25-szörös válogatott Fogl III Józsefet és testvérét, aki azonban ekkor hivatalosan nem 50. válogatottságát ünnepelte, csupán 46. alkalommal volt válogatott (a tévedés abból adódott, hogy az országrészek elleni mérkőzéseket is beszámították a statisztikákba).
A pályán volt Schlosser Imre válogatottbeli búcsúmérkőzésén is, amely szomorú véget ért: 1927. április 10., Bécs: Ausztria–Magyarország 6:0.
Válogatottbeli két gólja közül az egyiket Lengyelország ellen (4:1) szerezte (1926. augusztus 20., Hungária út), 25 méteres szabadrúgásból.
Edzőként többek közt volt a bolgár válogatott szövetségi kapitánya. Magyarország története első vb-selejtezőjét éppen Fogl II tanítványai ellen vívta (1934. március 25., Szófia), a mieink 4:1-re győztek. Edzősködött Bukarestben Győrben, Poznanban, ahol a Warta csapatával 1947-ben bajnoki címet nyert.
BOZSENKA EMLÉKEI
Fogl II Károly második felesége, a lengyel származású Bozsenka még él, Poznanban lakik. Neki Fogl II nem csupán egy fiú a házból... A 80 esztendős hölgy magyarul válaszolt a Nemzeti Sport Online kérdéseire.
Bozsenka néni magyarul válaszolt kérdéseinkre
– Hogyan ismerkedett meg a magyar futballistával? Egyáltalán tudta, hogy ki ő?
– Nem tudtam, csak később, amikor már együtt voltunk, akkor mesélte, hogy ötvenszeres magyar válogatott. A Warta edzője volt a második világháború után, én pedig atletizáltam. Rövidtávfutó voltam, s gyakran a klub pályáján edzettem, így ismerkedtünk meg. Aztán az is kiderült, hogy egy házban lakunk. A magyar-lengyel barátságból nagy szerelem lett.
– Mennyire volt elismert edző?
– Két részletben is dolgozott a Wartánál. A háború előtt, majd a háború befejezése után visszahívták, és bajnokságot is nyert az együttessel.
– Mikor jöttek Magyarországra?
– Ezerkilencszázhatvanban. Még Lengyelországban született egy lányunk, de paralízisben meghalt kilencévesen. Egy év múlva, ezerkilencszázhatvanban már Újpesten voltunk, ebben az évben született a fiam. Már ott tanultam meg magyarul. Azelőtt Poznanban németül beszéltünk.
– Az egykori kiváló futballista hogyan élte meg, hogy itthon nem nagyon számítottak rá?
– Magyarországon az „okos" kommunista vezetők azzal mellőzték, hogy nem a kommunistáknak játszott, tehát ha nem is ellenség, de nincsen velük. Sokat dohányzott, beteg sose volt, végül a szíve vitte el ezerkilencszázhatvankilencben, hetvenhárom évesen. Én 1988-ban költöztem vissza Poznanba, amikor a fiam már megállt a saját lábán.
