Én a Wantnál jöttem hangulatba és a Plainsongnál elöntött a boldogság. Ez egy csoda. További csúcspont a Kiss, nagyon vártam, óriási volt. A legnagyobb durranás részemről a 100 years. Végig ugráltam, üvöltöttem, eszemenet eksztázisban. A szám előtt már kiabáltam többször, hogy hundred years, majd amikor elkezdték egy német arc oldalba bökött és mondta: itt van, ez a kedvenced.
A deep green sea szintén nagy volt, siamese twins kellemes meglepetés.
Hiányzott a pornography, de a 100 years és a the kiss kárpótolt.
Honnan az infó, hogy este interjú a tv2-n?
Más:
Mit gondoltok a szigetesek nem rögzítik a kamerák felvételelit? A szerződésben nagy valószínűséggel ki van kötve ez+az. (hátha van valami felvételük)
Megvolt életem első Cure-koncertje! Ahol természetesen sz*rrá áztam De nem bántam meg, tetszett a koncert bár nem minden! Elgondolkodtam, hogy vajon utoljára láttam a fiúkat? Remélem nem!
Valami hihetetlen véletlen szerencsének köszönhetően részese lehettem a Mission és a Cure sajtótájékoztatójának. A Mission énekese nagyon nagy arc, végig poénkodott annak a pár embernek, aki ott volt. Robert viszont 50 percet késett!!! Sokan nem várták meg, pedig dugig volt a sátor Végül megérkezett: felkészítettem magam egy szétcsúszott alkoholista látványára, ehhez képest kifejezetten jól nézett ki, kipihentnek tűnt, kedvesen és részletesen (igaz sablonosan) válaszolt a sokszor bugyuta kérdésekre. Volt egy nagyon kedves grimasza, amit kétszer is bevetett, nevetésre késztetve ezzel a sajtó munkatársait Szóval kellemes csalódás volt!
Aztán a koncert Simán, minden trükk nélkül felsétáltak a színpadra, Robert köszöntött minket: Hello, majd belecsaptak az első dalba
Out Of This World: Mindjárt az egyik kedvencem a nyitószám! Nem egy nagyon lendületes nyitány, de nagyon szeretem a dal hangulatát Pontos, szép ütemek, az együttes is kitett magáért!
Watching Me Fall:Várható volt, hogy ez a 11 perces alkotás lesz a folytatás, aminek nem örültem túlzottan. Úgy érzem, hogy ez a dal nem tartozik a koncertszámok közé Itt vettem észre először, hogy a dalok összeválogatásában mintha fő koncepció lenne, hogy minél hosszabbak legyenek és minél több gitárszóló legyen bennük Én, akit nem lehet feltétlenül a hosszú gitárszólók legfőbb barátjának nevezni, ez nem nagyon tetszett Jellemző, hogy a szám végénél azok, akikkel bent voltam a sűrűben, és csak érdeklődés szintjén nézték meg a Cure-t, ennél a számnál kimentek és nem is jöttek vissza többé
Want: Nagy-nagy kedvencem!!! Nagyon bejött most is, bár szerintem nem igazán sikerült visszaadni az albumhangulatot. Egy picit szétcsúszottnak tűnt nekem ez a dal
Plainsong: Az első nagy sikítozás a közönség soraiban!!! Ezt a gyönyörű dalt kár lett volna kihagyni, bár amikor az Out Of This World volt a nyitány, akkor aggódtam, hogy kimarad ez a dal Szerencsére nem! Ragyogó alkotás, Robert pedig megszeppent kisfiút játszott alatta, amikor éppen nem volt szövege (tehát szinte az egész dal alatt). Vicces volt a dal pedig gyönyörű!
Open: Az első igazán pörgős szám! Az eső is itt kezdett rá igazán Jót ugráltam a dalra, örültem, hogy eljátszák. Magam körül viszont nagyobb tombolásra számítottam!
Trust: Kicsit meglepődtem ezen a dalon, bár már lehetett látni a setlistben. Ezzel a dallal egyetlen probléma volt, hogy az eső zuhogott, ami ellen csak intenzív ugrálással lehet védekezni, de ez ennél a dalnál kizárt. Szóval bevallom, vártam már a végét
The Kiss: Talán a legkevésbé ez a dal jött be: amúgy sem szeretem, de most legalább 10 percesre nyújtották. És azok a gitárszólók És az eső esik
Shake Dog Shake: Ez az! Visszatér a régi hangulat wake up in the dark! A közönség vevő rá, jót tombol. Feltűnően sokkal többen tudják a 85 előtti dalok szövegét, mint az azutániakat! Remek dal! Gondolkodtam, hogy vajon végigmennek az összes album nyitószámán?
From The Edge To The Deep Green Sea: Vissza a Wish-hangulatba ami ezúttal talán nem is annyira tér el a Shake Dog Shake hangulatától! Egyik kedvenc Cure-számomat szerintem nem feltétlenül koncertekre találták ki, de nagyon jót ugráltam rá!
End: Egy újabb gitárszólókkal tömött szám Robert vicces refrénjével: Stop loving me loving me I am none of these things
Siamese Twins: Csilingelős kezdés után vissza a Pornography-hangulatba! A közönség jól hallhatóan örül ennek Ráadásul az egyik legjobb szám ez az albumról szerintem!
One Hundred Years: Hú, ez de kellett!!! Megkockáztatom, hogy talán a Shake Dog Shake mellett erre volt a főprogramban a legnagyobb tombolás! Nagyon jó szám, pörög, kemény, igazi Cure! És egy újabb album-nyitószám
39: Sejtettem, hogy enélkül nincs koncert Bár a közönség meglepően örült neki, és nekem is jobban bejött, mint bármikor, amikor hallgatom Természetesen gitárszólók forever
Bloodflowers: A papírforma-zárószám. Robert újfajta szöveggel lepett meg minket, bár abban nem vagyok biztos, hogy a flowers előbb dead, és csak aztán fade Itt mintha Robert egy kicsit szétcsúszott volna, fogta a fejét, a fülét, és nem lepődtem volna meg, ha már nem jönnek vissza ráadásokat adni. Aztán szerencsére tévedtem
3 Imaginary Boys: Végre egy rövid szám!!! És elő is hozza az első album kellemes hangulatát Remek dal, a közönség vevő rá és egy jót tombol
M: A Seventeen Seconds egyik kevésbé borult pillanata ez a dal, ami alatt elgondolkodtam, hogy mióta is vannak már a reflektorfényben az együttes tagjai, és hogy milyen régi is a szám (mivel ilyesmiken volt időm filózni, sejthetitek, hogy ez a szám nem feltétlenül a favoritom )
Play For Today: Újabb Seventeen Seconds dal! Egy picit többet vártam a közönségtől: a jellegzetes Paris-os éneklésre számítottam, ehhez képest semmi nem volt Vagy legalábbis nem olyan hangosan, hogy azt én is halljam!
Forest: Hát a Cure ezt is megcsinálja Az első ráadás utolsó száma az első kislemez a programban!!! Hihetetlen, erre is csak a Cure képes Ez a dal nem nagy kedvencem, de most nagyon bejött!!! Kemény dob, pörgős ritmus, és a végén az again and again and again résznél óriási tombolás! Külön brilliáns a szám lezárása aki ott volt, tudja, mire gondolok, most így nem tudom igazán lefesteni, mire is gondolok
Lovesong: És a második ráadás: innentől slágerparádé És ha megköveztek is érte, ideírom: VÉGRE!!!! Elég volt a depresszióból, a tízperces gitárnyúzásokból, a végére kellenek slágerek, és kell a könnyedebb, barátságosabb Cure-feeling Félre ne értsetek, én is nagyon szeretem mondjuk az Out Of This World-öt, a From The Edge-t, vagy a Plainsongot, de most már jólestek a kis ugrálós, kellemes dalok főleg, hogy én jobban is szeretem a Cure vidámabbik, mint a sötétebbik oldalát
Inbetween Days: Ez az!!! Óriási ugrálás kezdődik. Mintha a közönség is úgy gondolná, ahogy én az előző bekezdésben Vagy én látom rosszul? Robert is végre mosolyog, nem olyan szenvelgő az arca Az együttes többi tagja nagyon morózus végig A közönség pedig boldogan énekel: go on, go on, just walk away És 82-től kezdve a Let´s Go To Bed kivételével felhangzott már minden album nyitószáma! Ez sem akármilyen setlist
Just Like Heaven: Újabb kedves sláger, amire megintcsak nagy a tombolás! Nagyon bejött Robert refrénje: You you you soft and only you you you lost and lonely És ez a dal átfolyik a zárószámba
Boys Don´t Cry: Jól tudom, hogy még nem is játszották ezen a turnén? Hát most nagyon jól esett!!! Óriási tombolás, talán most a legnagyobb! Robert mosolyog kitűnő zárás! Thank You! búcsúzik
Szigetnyitó nap nem is lehetett volna jobb. Talán a Sziámi egy kicsit gyenge volt, de már Wayne bácsi is nagyot alkotott fél hattól (kicsit átrendezte a színpadot), aztán este a Cure szolíd esővel aláfestve nagggggyon ott volt. A hangulat szerintem nem nagyon adható vissza így szavakkal, de az sokat elmond, hogy (a körülöttem állóknak is ez volt a véleménye) kicsit meglepte a zenekart a tömeg lelkesedése. Látszott, hogy a roadok is csak egy visszatapsra voltak felkészülve, mert elkezdték volna lepakolni a színpadot, de a srácok mégis visszajöttek egy második menetre. És szerintem Robert is kicsit meghatottnak tűnt a végén (nem hiszem, hogy marketing púder lett volna - arra nem nagyon volt szükség).
Kicsit olyan volt az egész, mint egy utazás vissza az időben: vagy tíz évet biztos fiatalodtam erre a két órára. :)
Mindenesetre nagyon egyben volt az egész zeneileg és a hangosítás is sokkal jobb volt, mint a Mission alatt (talán addigra sikerült beállítani a technikát).
hmérdekes h nincsis igazi meglepetés ebben a setlistben mégis annyira kellemesen kerek egészet alkot itten a monitoron. télegszép. nemtom pl ha németo-ból v bárhonnan hasonló setlisthír érkezik ki mennyit fanyalgott volna h "jááj nemisjáctták a forevört pedig szeretem" minn1 ez teljesen jóvolt eső pedig csak növelte az élmény "valódiságát".
a kjúrtalákozó a jate padnál érdekes vót majd máskor. téleg ménemvolt maybesomeday??! :ß
personal gedvencek tennap: watching me fall (nemgonnoltamvón), trust, thekiss, shakedog, rájadástsoda, M+PLAYFORTODAY+BOYZ AAAAaahhhhh...
qrva jó koncert volt tegnap!! főleg the kiss, want, bloodflowers és a ráadások, m, three imaginary boys, hát szuper! és az eső végig esett, tök jó hangulatom volt tőle! nagyon-nagyon állat volt, köszi robert!!
Tehát:
BUDAPEST, SZIGET FESZTIVÁL 2002.07.31.
Out Of This World, Watching Me Fall, Want, Plainsong, Open, Trust, The Kiss, Shake Dog Shake, From The Edge Of The Deep Green Sea, End, Siamese Twins, One Hundred Years, 39, Bloodflowers
1. ráadás: Three Imaginary Boys, M, Play For Today, A Forest
2. ráadás: Lovesong, In Between Days, Just Like Heaven, Boys Don't Cry
Igen jó volt!!!
Jobb volt mint amire számítottam. A bécsi családi hangulatú koncertekkel gondoltam nem veszi fel a versenyt, de kellemesen csalódtam.
Jómagam a jobb oldalon voltam kb. a 7. sorban (ha lehet ilyet mondani - szóval 7 fej volt előttem, ha szembeálltam a színpaddal:-). Később eltolódtam balra a 10. sorba ahol egy nagy darab piros pólós szlovák (?) srác háta és egy magyar csaj melle közé szorult balkarrommal kapaszkodtam a korlátba (semmi hátsó szándékom nem volt, így alakult), hogy el ne sodorjanak (csak 69 kg vagyok, nekem jön egy bajor óriás és azt se tudom hol voltam). Az időjárás egész kellemes volt. Az eső finoman esett, miközben a teljesen normális inkalosok frissítőket szolgáltak fel és kapkodták ki a félholtakat(majd beszartam, ezt a kiszolgálást).
Amin viszont meglepődtem, az azok az emberek akik baromi elöl álltak és össze-vissza tekingettek, de nem a színpadra pl.: háttal állt (szemben velem) a színpadnak az egyik fazon, a másik a bal oldalon lévőket bámulta.
A koncert végén előrementem a korláthoz és a "jófej" biztonságiak odaadták a setlist első felét (köszönet nekik).
Tehát az egészen hivatalos setlist (Perry lába nyomával ellátva), de csak egy A/4-es oldal.
A tartalma a következő:
apest {az elejét elszakították}
OUT OF THIS WORLD
WATCHING ME FALL
WANT
PLAINSONG
OPEN
TRUST
KISS
SHAKE
SEA
END
SIAMESE
100 YEARS
39
BLOODFLOWERS
{+ a lábnyom}
Aki tudja a többit egészítse ki, köszi.
Készült a fotókon kívül hang-, esetleg videófelvétel?
Minden érdekel!!!
a koncert szenzacios volt, az eso esett, a dalok remekek, volt minden, a kozonseg csodalatos, a hangulat kituno. azt hiszem a boys dont cry volt a csucs (hangulatban a végén)
a tarsasag osszejott, meg szet is szeledt
waters, ugye a heten van esely cdt cserelni?!
képeknek majd adok helyt a sajat ftpmon ugy ertettem, de a lenyeg, hogy szkenelj :)
gallup, tod a szamom a smsbol amiket kuldtem, amiko mar biztos illuminalt voltal a sok asvanyviztol .. azert a cure-ra meg el birtal menni? :)
mindenki mas, holnap jelentem, mi jott ki a fenykepezogepembol, remelem par jo kép
setlistet lokje valaki aki tudja
patuha fotoit is kerjuk, barhogy
meg mindent ami van errol az emlekezetes elo fellepesrol ;)
hazaértem kapolcsról legelső busszal egész éjjel sakkoztam összenyertem jókora szigetsör-fogyasztást nagyon fáj a szMM de megtaláltam közbe a lovecat-számot is most fordulok falfelé kint találka kb misn után tudok szólni h mivvan.
"Az első avagy bemelegítő napunk nagyszínpadilag jól indul a Sergent Garcia (16.30) nevű francia táncoslatin zorrólazulással, és a program itten végig tartja magát, hiszen a Mission (18.00) kötelező gyakorlat az indie-gótikus típusú, erősen gitározós, nagyonbrit, Sisters Of Mercy-utód zenék hatalmas magyarországi rajongótáborának, aztán 21.30-kor meg jön a Cure, ami a Cure, ugye. (Ahogy a nóta mondja: "A Dopeman Cure/a Big Daddy Cure/a Zolee is Cure, mindenki Cure...")..."
- TimVerba úrnak köszönjük a helyszíni tudósítást!
- gallupnak a hiányérzetet, de megnyugtatásul közlöm, 1-2-3 naponta elolvasom eme fórum termését, akkor is, amikor nem írok bele.
- waters-nek pedig a korrekt tájékoztatást, hisz valóban nincs most otthon netem, és valóban ott leszek én is a Cure-on (+ a Mission-ön)
Üdv!
G****
U.i.: A Sziámi helyett a Sexepilt bírtam volna a Mish és a Cure közt!
Megjöttek! 0:10-kor gördült be a mikrobusz a hotel elé (Hyatt). Robert a hófehér lábait leszámítva tiszta feketében volt, ugyanis rövidnadrágot viselt egy Buffalo-szerű bakanccsal (elég funny párosítás), pulóver, napszemüveg, enyhe borosta. Kb. 5 percet álltak a hallban, aztán felmentek. Tovább nem vártam...
