1963-ban kapott fizikai Nobel-díjat az „atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért.”
1902-ben született Budapesten, családja 1919-ben tért át az evangélikus hitre. A híres, több Nobel-díjas tudóst útjára indító Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult, ahol a matematikát és fizikát a kor legkiválóbb magyar pedagógusai oktatták. Osztálytársa és életre szóló barátja a XX. század egyik legnagyobb matematikusaként jegyzett Neumann János volt. Wigner 1920-ban iratkozott be Budapesten a Műegyetem vegyészmérnöki szakára, de egy év múlva átjelentkezett a Berlini Műszaki Főiskolára. Itt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot az ugyancsak magyar származású Szilárd Leóval (fizikus, akit az atombomba atyjaként ismernek, ő ismerte fel a nukleáris láncreakciót).
Diplomaszerzése után visszatért Magyarországra, és apja mellett dolgozott egy budapesti bőrgyárban, de hamarosan a berlini Vilmos Császár Kutatóintézetbe távozott. Itt annak a problémának a vizsgálatát bízták rá, hogy az atomok miért tartózkodnak szívesebben a kristályok szimmetriasíkjaiban és szimmetriapontjaiban. A kérdéskörrel foglalkozva Wigner értette meg elsőként, hogy a négydimenziós téridő szimmetriái a kvantummechanikában központi szerepet játszanak. Ez a felismerés vezette el a a csoportelmélet, vagyis a “csoport”-nak nevezett, bizonyos műveleti szabályoknak eleget tevő matematikai struktúrák elméletének megalkotásához, amely azóta is nélkülözhetetlen eszköze az elméleti fizikának, és amelyért 1963-ban Nobel-díjat kapott.
A csoportelmélet lényegében a geometriai szimmetriákon túlmutató, a fizikai történéseket (pl. elemi részecskék közötti átalakulásokat) leíró törvényszerűségek általános alapjait feltáró matematikai módszer. Nem véletlen, hogy az elvi alapok tisztázásában Neumann János is közreműködött. Eredményeit Wigner 1931-ben jelentette meg „Csoportelméleti módszer a kvantummechanikában” címmel. Tudományos körökben a könyv igen nagy visszhangot váltott ki és szinte bestsellerré vált.
Wigner az atomkorszak egyik úttörője volt. A negyvenes évek elején ő tervezte meg az első, kísérleti atomreaktort. A nagynyomású vízzel szabályozott, úgynevezett nyomottvizes reaktorok tervezésében is meghatározó szerepe volt.
1905-ben kapott fizikai Nobel-díjat a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért.
Német eredetű családban született, de magyar oktatást és nevelést kapott. Kiskorától érdekelte a természettudomány, megszállottan kísérletezett. Apja kívánságára borkémiát hallgatott a Bécsi Egyetemen, majd átiratkozott Budapestre. Itt fél évig Eötvös Lorándnál kutatott, majd Heidelbergbe ment. Élete hátralevő részét Németországban élte le. Idős korában vállalhatatlan ideológiák szolgálatába szegődött.
Lénárdnak 1892-ben sikerült a vákuumcsövön lévő apró lyukra helyezett alumíniumfólián át (Lénárd-ablak) kivezetnie a levegőre a katódsugarakat, lehetővé téve azok tanulmányozását. Kísérletei során arra a következtetésre jutott, hogy a sugarak áthatolóképessége sebességüktől függ, és hogy a sugár negatív töltést visz magával. Az ő vizsgálatai vezettek el az elektron felfedezéséhez, de ez a dicsőség nem neki jutott osztályrészül. Lénárd saját tervezésű, készítésű csöveiből Wilhelm Conrad Röntgen is vásárolt, innen eredt elsőbbségi vitájuk a röntgensugarak felfedezésével kapcsolatban. Számos kitüntetést megosztva kaptak, a Nobel-díjat azonban 1901-ben Röntgennek egyedül ítélték oda. Lénárd - akit 1901-től minden évben jelöltek - végül 1905-ben vehette át a fizikai Nobel-díjat katódsugaras kutatásaiért és atommodelljéért.
Ehhez szabiku doktornak QED kellett, pedig már a specrel alapján is sejthető, hogy fényszerű vonatkoztatási rendszerben elektrodinamikát sem lehet művelni.
"A fény is kölcsönhat fénnyel az elektron-pozitron propagátoron (virtuális elektronon) keresztül, de egy nagyon gyenge folyamat, hogy szóródnak egymáson. Meg az is van, hogy a fény nagyon kicsit lemarad a felső határsebességről, mert kölcsönhat a vákuum elektron-pozitron terével. Hogy ezt megnézzük (mint Einstein gondolta), nem tudunk felgyorsulni hozzá, és ráadásul ez még akkor is ugyanúgy csak újra ott lenne fent a határ alatt picivel. Szóval paradoxon azt gondolni mellé gyorsulunk, meg picit le is előzzük. Arra még a fény se képes."
"A kvantumtérelmélet szerint a fény terjedése valóban lemarad picit az elméleti felső határsebességtől. Ez a vákuumpolarizációhoz kapcsolódó dolgok miatt van. A Feynman-gráfok bonyodalma és a pontos propagátor vizsgálata vezetett ennek elméleti kinyilatkoztatásához. Valószínűleg kísérletileg sosem fogjuk tudni kimutatni."
Mint írtam már többször az itteni totojázós publikációnk névtelen és arctalan kommentjei már tulhaladottak és sokan mások is írták és előrébb is járnak.
R. S. :
A tudósok megtörik a fény sebességétHa a fénysebesség nem állandó, akkor a relativitáselmélet nem érvényes. Ez az első kijelentés senkit sem döbbenthet meg. Ez a következő kijelentés biztosan sokkolni fog! A fény sebessége nem állandó, és ez a tudományos tény most már tudományos kísérletezéssel is könnyen igazolható.A legutóbbi kutatás, amelyet tegnap publikáltak a szakmai értékelésű folyóiratban, a "Fizika essays" című folyóiratban, "egyértelműen kimutatott egy anizotróp különbséget", amit korábban nem észleltek a Michelson-Morley kísérletben vagy más hasonló kísérletekben. Ez az új kísérlet rádióhullámokat használ fény helyett. Az eredmények nyilvánvalóak és váratlanok voltak. Ezek az eredmények bebizonyították, hogy lehetséges „a fénysebesség megtörése. ” A Delta C Laboratórium által elért eredmények megtekinthetők a laboratórium honlapján. Ezen az oldalon is letölthető a saját értékelésű folyóirat cikk.További információért látogasson el a Delta C Laboratórium weboldalára.
Scientists Break the Speed of LightIf the speed of light is not constant, then the theory of relativity is not valid. That first statement should not shock anyone. This next statement will most certainly shock you! The speed of light is not constant, and that scientific fact can now be easily verified though scientific experimentation.Recent research published yesterday in the peer-reviewed journal, “Physics Essays,” has “clearly demonstrated an anisotropic difference” not previously observed in the Michelson-Morley experiment or other similar experiments. This new experiment uses radio waves instead of light. The results were obvious and unexpected. These results have demonstrated it is possible to “break the speed of light.” The results, obtained by Delta C Laboratory, can be viewed on the laboratory website. The peer-reviewed journal article may also be downloaded at this site too.To learn more, visit the Delta C Laboratory website.
"Próbálom kiszámolni a véges hosszúságú hullámdarabok hatását az interferencia képre."
Na látod, ez már egy értelmes feladat.
A megoldás is érdekes.
A fény esetében figyelembe kell venni, hogy minden hullámszakasznak eltérő lehet a frekvenciája, a fázisa, a polarizációs síkja.
Plusz még azt is, hogy két hullámdarab (ha találkoznak térben és időben) mindig interferál egymással, de ahhoz, hogy tartós, jól látható interferenciakép jöjjön létre, speciális feltételeknek kell teljesülni.
Abból a szempontból, hogy rövid hullámszakaszokat lehetne velük szemléltetni.
Mert az egy valid kérdés, hogy a fotonnak mekkora a frekvenciája.
Frekvenciája és hullámhossza - definíció szerint - a végtelen kiterjedésű hullámnak van.
Most az mindegy, hogy energiában kvantáljuk, vagy a kiterjedését vesszük végesnek (wavelet).
Vegyünk két rést. Az interferencia képet hogyan lehet kiszámolni?
Középiskolai közelítés, hogy a két rés közepétől húzunk egyenest és felmérjük rá a hullámhosszat.
Valójában a rés minden pontja egy hulámforrás. (Víz esetén az atomok méreténél rövidebb hullámhossz már nyűös, mert ott már az atom elektronszerkezetét kell megrezgetni. Minőségi átcsapás.)
Először tehát a rés interferenciához egy pontosabb hullám modell szükséges.
Aztán össze lehet hasonlítani az elméleti eredményt egy valóságos interferenciával.
És ha a hullám nem végtelen, az elsődleges interferencia "mögött" meg kellene jelenjen a perturbált hullám képe is.
Valószínűleg magnitudóban sokkal gyengébben. Nagyságrendekkel.
Így lehetne információt szerezni a fény kvantumok finomszerkezetéről.
Pontosan kiszámolni a monokromatikus folytonos hullám interferenciaképét, és ezt levonni a mérési eredményből.
(A tüv meg nagyon elnéző. Félrenéznek. Neki is érdekük,hogy befizessük a tagdíjat, ne buktassanak meg.)
Szabvány szerint az érvényes dokumentumokról naprakész jegyzéket kellene vezetni. Ide értve a műszaki rajzokat, összeszerelési leírásokat. Fellelhetőséggel együtt (katalógus). Nagyjából mint az orvosnál a kartoték. Célszerűen egy helyre összehordva. (Hogy vicces legyek: levél=Blatt, hordó=Fass; de a levélhordó nem Blattfass, hanem Briefträger. És a Zusamenfassung nem összehordás, hanem összefoglalás.)
Régebben volt bürokrácia. Nem lehetett csak úgy lerongyolni a műhelybe egy ad hoc rajzzal a kezünkben. Amióta számítógépek vannak és minden mérnök a saját számítógépén tervez, azóta se rajztár, se katalógus. Utángyártásnál keresgélni kell, hogy melyik számítógépen van és milyen néven. (És akkor még fokozódik az őrület, hogy cserélhető adathordozón átviszi egy másik gépre. De nem másolja oda, hanem átmásolás nélkül átszerkeszti. Aztán az eredeti helyre visszamásolni elfelejti. Tehát a legutolsó változat valamelyik fiókban van, és a számítógépeken csak munkaközi verziókat találni.)
Ez azért nem olyan bonyolult, mint a relativisztikus magneto-hidrodinamika. És még a magas IQ-jó kollégának sem sikerül megértenie, hogy egy pici rendet tartson.
