Ez azért egy fél pöttyet csücskösebb, mert van egy orvosi eskü és az azért jó néhány embernél meggátol ezt-azt. Persze, ez is kijátszható hamis papírokkal, meghegesztett vizsgálati eredményekkel, pláne krízishelyzetben, donornak való páciensnél, de ha így nézed, akkor mindenki két lábon járó vérplazma- és donorszerv-halmaz, még szerencse, hogy a mostani berendezkedés élni hagyja a nyomorultabbakat is.
Tehát a kérdés jobbára így hangzik: hol kezdődik a paranoia és honnantól jogos foul play-hez is teret adó rendelkezésre igent vagy nemet mondani. (ördög ügyvédje, csak végigveszem a 'hol qródhat el valami értelmes kezdeményezés' kérdéskör összes oldalát.)
Tudom Kalamajka ... tudom . Amit én írok , az ostobaság .
Pedig ...ha a gazdasági életben lehet olyan , hogy eccercsak' megtudod (mástól) , hogy ki akarsz szállni a cégedből , akkor az eü.-ben sem kizárt hasonló kis trükköcske .
Ez ostobaság! Többtagú bizottság, több lépcsőben dönt. Azt meg nem lehet lefizetni.
Én inkább azt hiányolom, h a lentebb említett szellemi fogyatékkal élő gondnokának miért nincs jogosultsága döntenie gondnokoltja további földi pályafutásáról. Mert szvsz sem az ápoltnak, sem a gondozójának nem emberi a seprűvel, fél éves, mindenkire koedukáltan használt szivaccsal történő higiéniai "gondozás"...
OK! El kell kapni, meg kell büntetni a gondozót, utána kell járni, stb... De ez az égegyadta világon semmit nem változtat. Jön majd egy másik gondozó, aki uúgy nem lesz megfizetve/kiképezve, uúgy nem biztosítják számára a megfelelő eszközöket a gondozáshoz, uúgy frusztrált lesz, és még meglehet, h még rémesebb dolgokat talál ki az ápolt gondozása közben annak alázására...
És pl, ha mondjuk ér egy baleset, és olyan állapotba kerülsz, h így jársz, h egy ilyen gondozóházban vagy kénytelen tengetni az életedet, a kutya nem fogja megállapítani rólad, h érdemes vagy a halálra, mert mondjuk nincsenek fájdalmaid, és a szervezeted kibír még így 10-20 évet... Arra, h valami aberrált állat kiélje rajtad a mocskos hajlamait...
Ahhoz , hogy tiszta tudattal rendelkezz , rendelkezned kell még ma . Mert nem tudhatod , hogy holnap is tiszta lesz-e még az elméd .
Leírod , hogy ha pl.-ul gyógyíthatatlan betegség érne utol , ne gyötörjenek mongyuk' kemóval , ha remény úgy sincs a felépülésre . Vagy ha gerincsérülés ér , és még mászni sem vagy képes , javulásra kilátás sincs , akkor be akarod fejezni . Ilyenek .... Csatolsz egy orvosi igazolást , hogy ép elmével , szabad akaratodból tetted ezt , és ellenjegyezteted egy ügyvéddel .
No de ! Van az a pénz , amiért megállapítják rólad , ha valamiért épp nem vagy magadnál (pl.-ul egy balesetnél) , hogy gyógyíthatatlan a sérülésed .
Ilyenkor (a visszaélési kontroll okán) meddig várjanak , hogy valóban nem fogsz észhez térni ? Hetekig/hónapokig ? Mert akkor ott vagyunk , ahol a part szakad .
Az utolsó mondat számomra nem értelmezhető. Ha én tiszta tudattal megmondom, hogy ezt akarom, akkor hol a visszaélés lehetősége? Nem tudom Hollandiában pontosan hogy működik. Svájcban van néhány szervezet, akik csinálják. Nagyon alaposan indokolni kell, hogy miért akarod. Betegség vagy csak mert már tul üreg és magányos vagy, tehát be akarod fejezni. Eltelik biztos néhány hónap, amig odáig jutsz,hogy ok. Utolsó percben is vissza kérdeznek még, hogy tényleg akarod? Vinni kell magaddal egy kisérőt, aki igazolja, hogy te vagy te. Szerintem a visszaélés kizárt, de miért is akarna valaki és miért visszaélni egy ilyen lehetőséggel.
Törölthöz kapcsolódva... Merthogy nemzetgazdasági érdek spórolni a fürdetőszivacson. Tulképpen azért is kell előtakarítani az ellátottat seprűvel, h a szivacs minél kevésbé kopjon. Namost ugye lehetne ezt még fokozni... Ha nincs ellátott, nem kell a szivacs sem... Az az egy sem... Nem erre dolgozik a rendes, tisztességes, becsületes adófizető polgár. Vagymifene...
Lehet, hogy itthon sokan elborzadnak az eutanázia gondolatára is, de én egy cseppet sem borzadok, sőt. Nagyon kívánatosnak tartanám hogy legyen rá mód. Nem kötelező, de aki akarja kaphassa.
Amíg itt barátságos csevej folyik valamiféle gyönyörűséges, csendes, és méltóságteli tovalibbenésről a halálba, addig százezrek sikolyát nem halljuk meg.
A szociális szférát úgy általában minden kormány telibexarja, illetve ellenzéki pártok próbálnak mutogatni a benne létező nyomorra. Majd amikor kormányra kerülnek, fordul a kocka, és éppen úgy leszarják a területet, mint akiknek fennen mutogatták az ott megjelenő foslevet. Tehát el lehet mondani, h a rendszerváltozás óta, azaz 30 éve vannak leszarva az ott dolgozók, és pácienseik.
Mit is ölel fel ez a terület? A hajléktalan-ellátást, az idős-ellátást, egyes pszichiátriai gondozottak ellátását, illetve a gyermekjóléti szolgáltatásokat. Azaz általában olyan emberek gondozását, akik forrás-, vagy képességhiányban szenvednek ahhoz, h a trsdlom normáit követni tudják.
Különösen képmutató az a propagandavideó, ami az állítólagos nemzeti összetartozást kívánja demonstrálni ebben a válságos helyzetben. Amiből jól láthatóan szándékosan vannak kifelejtve a szóbanforgó szféra alakalmazottai, és ellátottjai. Akik sem trsdlmi támogatást, sem anyagi megbecsülést, de még egy szóval való említést sem érdemelnek a nagy nemzeti összefosásban.
Köszönjük szépen!
Nem mellesleg ez az a terület, ami meghatározza egy-egy nép hangulatát, életminőség-érzését, lelkivilágát.
Az a legszomorúbb, amikor maga a szocmunkás/gondozó is betagozódik a Vogonia rendszerébe, és maga löki az Univerzum Vákuumába a saját ellátottját.
Különlegessége a szférának, h nem állami, hanem önkormányzati kötelezettség a fenntartása. Így mind az ellátottaknak, és az ott dolgozóknak is nincs kihez fordulniuk panaszaikkal, érdekérvényesítő képességük csekély, mivel egyik hatalom mutogathat a másikra (így kovácsolva politikai tőkét/profitot) az eredménytelenség miatt.
Nem csak ellátottakról van szó, hanem a benne dolgozókról, fenntartókról, civil szervezetekről, egyházi intézményekről. Némelyik nem csak fennen hirdeti, de el is hiszi magáról a segítő szándékot, azaz azt a felvetést teszi magáévá, h nélküle az ellátottja még rosszabb helyzetben lenne.
A rendszer megszüli, hogy maga a szolgáltató személyzet elembertelenedik, megfosztja magát emberi mivoltától azáltal, ahogy a rábízottakkal bánik, illetve eszközök hiányában bánni kényszerül. És a lázadás, az összefogás, a harc helyett azt választja, hogy maga is dehumanizálódik. A saját megélhetéséhez szórt morzsákért elhiteti a trsdlommal, h van valós segítség a bajba kerülteknek, csak azok képtelenek élni a nagyszerű lehetőségekkel. Majd amikor egy ilyen megetetett trsdlom egyik hívő tagja bajba kerül, és segítségért fordul egy ilyen hitetőhöz, és kiderüle, h szemfényvesztés az egész sztori, és kinyírja az illuzionistát, mindenki háborog. Az illuzionista szekta tagjai éppen úgy, mint a még ellehetetlenülésre váró, de a cirkusz előadóiban bízó tömegek.
És akkor felmerül a kérdés, h miért is kell adót fizetni.
Mert az, h van szociális védőháló, az egy illúzió Magyarországon!
Merthogy mégiscsak arról van itt nagybaszó kedves olvasó, ha felmerülne benned a kérdés, h mit tettél volna a zsidók halálgyárba hurcolása idején, nos azt teszed ma!
Képzeljük el azt az ellátórendszert - illetve nem kell elképzelni, mert létező való - , amely azt állítja önmagáról, h nélküle az ellátottja még rosszabb helyzetbe kerülne. Mi lehet attól rosszabb, h a személyi higiénét olyan formában "biztosítja" a személyzet, h annak alanyát először megseprűzik, majd a magatehetetlen, öntudatlan ellátottat lecsutakolják egy olyan fél éves szivaccsal, amelyet MINDENKIRE használnak a 100-nál is több fős intézményben, mindezt koedukáltan...
Az emberben felmerül, h nem lenne-e 100x, 1000x humánusabb egy szép, csendes euthanázia. De ettől ugye elborzadunk, mert mégiscsak emberek lennénk, vagy mi a csuda...
Nálam írásban van, hogy semmilyen kezelést nem fogadok el. Ne élesszenek újra, ne állítsák vissza a keringést, ne adjanak infuziót. Kizárólag paliativ kezelést adjanak, amitől aztán hamar elalszom.
Létezim már letölthető nyomtatvány erre, persze itthon az orvosok nem tudom elfogadják-e. Nagyon gyerekcipőben jár még ez a dolog itthon sajnos.
Percig nem kérdéses , hogy én az eutanáziát választanám hasonló helyzetben .
Csakhogy nincs választási lehetőség .
A beteg úgyis meg fog halni , de addig néhány ember kapacitásából leköt valamennyit , viszi a család pénzét , és szenved , míg lesz egy , az élethez nélkülözhetetlen , működőképes szerve .
Közeli ismerős 92 évesen agyvérzéssel kórházba került, és szépen mindenki beletörődött, lehet hogy itt a vége.
De megmentették, a kórházban renbehozták a keringést, infúziót kapott , és bár olyan gyenge volt hogy lábra állni nem képes, pelenkázni kell , de pár hét (talán 2) után elbocsátották.
Lánya aki maga is 70 éves gyorsan intézett egy magán idősek otthonában helyet neki ahol ellátják havi 250 ezer ftért.
Alig lát, alig hall, néhány szót tud mondani, enni-inni nem akar rendszeresen kap infúziót.
És ez tart több mint 2 éve.
Nem tudjuk ő maga mit akarna inkább , akarja e ezt a kezelést vagy sem, mert ahhoz agyilág már nem tiszta.
Persze a családot érzelmileg is megviseli látni a szenvedését, de be kell vallani hogy anyagilag is.
És itt van ez a vírus. Ami ellen az a lefőbb vád, hogy ha lebetegszik aki megkapta idős elgyengült állapotban, az számíthat a gyors lefolyásra.
Most elméje tiszta tudatában ki melyik helyzetet választaná?
A hollandok nagyon épeszü pragmatikus nép, no meg protestáns. Ez se hanyagolható, ha nem is mindenki vallásos. Itthon ilyesmire nem számíthatunk, mert az első gondolat
biztos az, hogy az öregeket majd kényszerítik az eutanáziára. Eddig ér a magyarok gondolkozási szintje, sajnos.:-(
Részemről minden ellenzőt elküldenék pl. a Péterffy Sándor utcai kórház elfekvő részlegébe kicsit körülnézni. Egyszer akartam ott meglátogatni valakit, azóta rémálmaim vannak.
Én azt szeretném, ha alanyi jogon járna egy bizonyos koron felül. Az orvos felírhatja az ember meg magában szépen otthon eldöntheti mit is akar. Nem lenne ebből semmi nagy ügy. Ismertem olyan rákbeteget, aki évtizedekig fizette Svájcban a tagságot az eutanáziával foglalkozó egyesületnek és nagyon szenvedett de nem jutott eszébe felhívni őket. Vagy pl. volt egy rokonom, aki már arányleg fiatal korától mondta, hogy neki van megfelelő adag morfinja, mert ő nem akar szenvedni. Mit mondjak évekig szenvedett végbélrákkal, amit nem volt hajlandó se operáltatni se kezeltetni. Szóval lehet, hogy ha megengednék elnyugodnának a kedélyek az orvosok is jobban éreznék magukat és én is nyugodtabban aludnék.
Ezért kellene szabályozottan engedélyezni ! Aki időben/írásban/tanúkkal hitelesítve , még ép elmével kéri , azt lehessen átsegíteni ....Hozzátartozó csak nagyon indokolt esetben kérhetné , amit soron kívüli sürgősséggel , több tagú bizottság hagyna jóvá (többeket kevesebb eséllyel lehet megvesztegetni) . Lehetne ezt körültekintően szabályozni , ha volna rá akarat .
Orvos ügyesen tudhatja, hogy a hozzá tartozó mit akar, ha a beteg egyértelmüen szeretné, hogy ne tartsák feleslegesen életben. Persze értelmes beteg és értelmes, racionális hozzá tartozó kell ehhez. Remélem a gyakorlatban működik másokkal is, nem csak amit én tapasztaltam. Hálás voltam és vagyok is és csak remélni tudom, hogy ha oda kerül a sor találkozom empatikus orvossal.
A szabályozatlanság csak az emberek szenvedését nyújtja el. A kórházak, orvosok így jogosan tartanak a haszonleső rokonoktól, akik anyagi haszon reményében perre mehetnek. Nem feltétlenül a gyász miatt. Így az orvos lelkiismerete szerint hiába szeretné megrövidíteni egy-egy szenvedő kínjait, sakkban van tartva a hozzátartozók által.
Minden tiszteletem azoké, akikben még van empátia és nem akarják, hogy halálos betegek még többet szenvedjenek. Én nem büntetném, hanem megdicsérném őket.
Nos sok mindentől félek, csak ettől az elengedősditől nem. Ugyanis teljesen egyedül vagyok. Viszont most beszéltem valakivel, távoli családtag, aki már nagyon elengedné az apját és az is már igen régen menni akar, de ki segít ebben? Az intézmény még csak nem is gondtalan ahol van. Tehát segítségre remény sincs.:-(
Ebben az országban kényszer szenvedésre vagyunk itélve.
én inkább azt látom, hogy elengedni nem tudják, akit el kéne engedni, ha eljött az ideje
én pl. kifejezetten örülök annak, hogy a mamám úgy ment el, hogy nem volt előtte különösebben beteg, és épp ezért olyannak maradt meg nekem, mint amilyen tényleg volt
meg hogy nem készülnek fel a halálra megfelelő módon, egy bizonyos kor felett már illik végrendelkezni, akár van valami bajod, akár nincs - én pl. azonnal mentem a közjegyzőhöz, amikor kiderült ez a darázsallergiám, amúgy is szándékoztam, de akkor azonnal megtettem
nekem ez a "zöld" temetés nagyon tetszik, hogy valami zöldségek alá berakni, amiket aztán táplálnak a maradványaim, ha nálunk is van már vagy lesz ilyen, én biztos ezt fogom választani
Az emberek (legalábbis én azt tapasztalom) nem szívesen beszélnek a halálról . Pedig az élet része . Elkerülhetetlen . Hiába félünk vagy nem félünk tőle , jönni fog .
....és nem is attól kell félni , mert az már nem tudatosul , hanem az odavezető úttól . Erről szólna a topik , de láthatóan nem sokakat érdekel .
