"amit muzeumnak neveznek es az emberek muzeumkent latogatjak az muzeum." Nem. A múzeum attól múzeum, hogy (mű)tárgyakat, emlékeket gyűjt, rendszerez, tudományosan feldolgoz és kiállít. Ha csak kiállít, akkor az csak egy állandó kiállítás, és nem múzeum. Rosszul gyanítod: a lexikonok (és ez a relevánsabb: a muzeológiai szakkönyvek) bizony implicite úgy definiálják a múzeumokat, hogy olyan intézmények, amelyek költségvetésük nagyobb részét rendszerezésre, tudományos feldolgozásra költik. Ugyanis egy múzeumnak ez a fő tevékenységi köre.
Igen ám, de holnap jelenik meg a következő ÉS.
Menjetek és vegyétek!
:))
Feltételezem, hogy lesz benne ez-az.
Talán.
Reggel elolvassák a kormány tagjai, majd felelős döntést hoznak.
Vagy nem így szokott ez lenni?
Nem is tudom, olyan bizonytalan vagyok. Na majd holnap megmondom az ülésen nekik.
:)))
(Csak viccelek, még mielőtt valaki erőszakosan rámtámad.)
El?ször is a Terror Háza a szó hagyományos értelmében nem tekinthet? múzeumnak
a gyujtemeny gondozasanak koltsegei :-) ez leginkabb egy velemeny. amit muzeumnak neveznek es az emberek muzeumkent latogatjak az muzeum. gyanitom a lexikon sem azzal definialja a muzeumot, hogy "koltsegvetesenek nagy reszet a gyujtemeny gondozasa teszi ki."
az egesz szoszatyar cikket meg foloslegesen masoltad be ugyanis megvan papiroson (jobb szeretek ugy olvasni). azert kertem, hogy a bombasztikus cimhez illo konkret SM-hazugsagokat ragadd ki, mert valamit csak cafolnia kellene SM-nek ha mar egyszer kiall. szoval mit cafoljon?
a cim alapjan en olyasmit vartam, VM-tol, hogy "SM azt mondta X, ezzel szemben a helyzet Y", ilyen volt peldaul az, hogy a ktgvetesbe nem szamitja bele a jegyarbevetelt (a masodik hasab tetejen irja). pedig abban a ktgvetesben, amibol pl a berkoltsegeket szamolta, benne van a jegyarbevetel...
Látom nem sikerült elolvasnod a cikket, mert abban bizony konkrétumok vannak és csak azok, önmagában még elemes jogforrás állítását sem áll módomban elfogadni, hogy mindez VM tévedése, na nézzük kizárólag a kedvedért:
Az igazgató asszony az els? sajtótájékoztatón drámai hangon ecsetelte, hogy az intézmény költségvetésének 330 millió forintról 180 millióra történ? csökkentése gyakorlatilag ellehetetleníti a további m?ködést. Ha eltekintünk is attól, hogy 180 millió forintos támogatásával a Terror Háza támogatottsága még mindig magasan kiemelkedik a hasonló intézmények közül, a kijelentés akkor sem állja meg a helyét. El?ször is a Terror Háza a szó hagyományos értelmében nem tekinthet? múzeumnak, mivel nincs saját gy?jteménye, márpedig a múzeumok költségvetésében az egyik legjelent?sebb tétel a gy?jtemény gondozása. Ráadásul az Országgy?lés által megszavazott 180 millió forint még olyan körülmények között is fedezi a m?ködési költségeket, hogy a Terror Háza esetében az egy f?re jutó átlagos bér nagysága csaknem kétszerese annak, mint amennyit az ország legjelent?sebb múzeumai fizetnek dolgozóiknak. Míg a Terror Háza egy dolgozójára 2,6 millió Ft bérköltséget irányzott el? 2002-re, addig ugyanez az összeg például a Nemzeti Galéria esetében 1,35 millió forint, az Iparm?vészeti Múzeum esetében pedig 1,27 millió.
na még ez is:
Amire a 180 millió forint nem nyújtana fedezetet, az a 38 milliósra tervezett reklám- és propaganda-kiadások, a 17 milliósra becsült reprezentációs költségek, a rendezvényekre és konferenciákra betervezett ugyancsak 38 millió forint (amelyek egyetlen "tudományos hozadéka" a liberálbolsevik baloldali hatalom diktatúrákra emlékeztet? m?ködésének bizonygatása szokott lenni), a kétmilliós "kommunikációs szolgáltatások", az alkalmazottak formaruhájára fordítani szándékozott tízmillió forint, valamint a kiküldetési költségekre szánt ugyancsak tízmilliós összeg. Mindehhez hozzátartozik, hogy az intézmény nagyvonalú költségvetési elképzeléseiben csak a reklámra, reprezentációra, kommunikációra, formaruhára és hasonló, finoman szólva a m?ködéshez nem elengedhetetlenül szükséges költségek többet tesznek ki, mint például az Országos Színháztörténeti Múzeum vagy a M?szaki Múzeum teljes évi költségvetése. A Terror Háza egyébként ebben az igazgatón? által a m?köd?képességet ellehetetlenít? helyzetben is magasabb költségvetési támogatásban részesül, mint például a Néprajzi Múzeum (178 millió), a Kortárs M?vészeti Múzeum (154 millió), az Országos M?szaki Múzeum (118 millió) vagy a Pet?fi Irodalmi Múzeum (158 millió).
na meg ez:
Az igazgató asszony ugyanis - a nyilvános közlemények tanúsága szerint - az intézmény költségvetésének összeállításakor és ismertetésekor elfelejtett szót ejteni arról a 120 millió forintról, amelynek a mérleg bevételi oldalán kellene szerepelnie. Ez pedig nyilvánvalóan és egyértelm?en a közvélemény és a döntéshozók tudatos félrevezetése. Ha ugyanis a most megszavazott 180 milliót kiegészítjük a várható 120 milliós jegybevétellel, akkor ez az összeg nem csupán a nyilvánvalóan képtelenül magas m?ködési költségekre, hanem gyakorlatilag az összes teljesen indokolatlan luxuskiadásra is fedezetet nyújt; az üzemeltetési és a bérköltségeken túl - e nyomorúságos körülmények között - több mint százmillió forintja marad az intézménynek reklámra, propagandára, rendezvényekre, formaruhákra, utazgatásra. A kérdés pedig, hogy vajon milyen sorsot szántak e szolid 120 milliónak abban az esetben, ha az Országgy?lés megszavazza az eredetileg igényelt 330 milliót, mindmáig megválaszolatlan marad
esetleg ez:
ha már a pénzfelhasználásnál tartunk, arról is érdemes szót ejteni, hogy az egyébként valóban a legkorszer?bb technikával felszerelt kiállítás - a hatalmas invesztíció után - képtelen kihasználni a rendelkezésére álló technikai lehet?ségeket. A nyilván százmilliós nagyságrend? összegért beszerzett számítógépes rendszer egyetlen olyan funkciót sem képes ellátni, amely értelmet adna a beruházásnak. Azon túl, hogy a termekben sétálgatva az "egér" segítségével megtudhatjuk, hogy éppen hol vagyunk és merre mehetünk tovább, amely tények felismerésére minden átlagember képes, a rendszer semmilyen más használható információhoz nem segíti a látogatót. A "Mi történeteink" cím? site-ra az elmúlt közel egy év során összesen öt darab "történetet" sikerült rögzíteni, melyek közül az utolsó több mint fél éve, 2002. május 9-én került fel az oldalra. A történetek közül kett? - amelyeket ugyanaz a személy küldött be - egy-egy áldozat adatait közli, a harmadik egy korabeli anekdotát mesél el kilenc sorban.
vagy ez?:
Az igazi cs?ddel azonban azokon az oldalakon szembesülhetünk, amelyek eredeti hivatásuk szerint az áldozatok és tettesek nevének és adatainak regisztrálására és archiválására szolgálnának. Nincs olyan név ugyanis - Mindszentyt?l Nagy Imréig, Szálasi Ferenct?l Rákosi Mátyáson át Kádár Jánosig -, akinek nevét a keres?be beírva találatot jelezne a program. Ebb?l pedig nem következtethetünk másra, mint hogy a legkorszer?bb digitális technikával felszerelt intézményben az adatbázis hiánya miatt a digitális technika egyáltalán nem m?ködik. Addig ugyanis nyilvánvalóan nagyon egyszer?en ment minden, amíg az adófizet?k pénzéb?l tíz- és százmilliókért megvásárolták a legdrágább technikát, ám amikor már saját munkát kellett volna befektetni, a jelek szerint cs?döt mondott az intézmény.
talán ez:
Nem felel meg a valóságnak az igazgató asszony azon állítása sem, miszerint "az intézmény iránt példátlan az érdekl?dés", amit szerinte az bizonyít, hogy a Terror Házát megnyitása óta közel kétszázezren látogatták meg. Hogy csupán egyetlen párhuzamos történetet említsünk, az Erzsébet királyn?r?l szóló kiállítást ugyanebben az id?szakban 220 ezer ember nézte meg, holott ennek reklámozására nem költöttek tízmilliókat, és az ide látogató vidékieknek nem térítették meg az utazási költségeiket, mint ahogyan ezt a Terror Háza esetében teszik.
nahát ez is...hogy mik vannak:
Az igazgatón? a múlt héten arról is beszámolt, hogy az elmúlt fél év minden üldöztetése ellenére gy?jteményük hétr?l hétre gyarapszik. Mostanság - mit ad isten - éppen Pet? Iván SZDSZ-es képvisel? édesapjának fényképét találták meg az intézmény postaládájában. S minthogy Pet? édesapja Schmidt Mária szerint ÁVH-s alezredes volt, az újonnan szerzett "trófea" azonmód a helyére is került: Pet? László fényképe immár a Tettesek falán díszeleg. Az igazgató asszony, a t?le megszokott rendkívül finom ízléssel, nem mulasztotta el mindehhez hozzátenni, hogy Pet? Ivánt nyilván e személyes megfontolások motiválják, amikor tönkre akarja tenni a múzeumot. És minthogy az ilyesféle szavak a magyar médiában minden alkalommal termékeny talajra hullanak, Pet? László fényképe azonmód bejárta a magyar sajtó teljes spektrumát; láthattuk tévékben, újságokban és internetes fórumokon, hallhattuk a történetet a rádióban.
Tekintsünk most el attól - az egyébként korántsem mellékes apróságtól -, hogy vajon miféle múzeumvezet? az, aki mindent muzeális tárgynak tekint, amit bedobnak a postaládájába. A baj ugyanis ismét csak sokkal nagyobb; nevezetesen az, hogy ebb?l a történetb?l ilyenformán egyetlen szó sem igaz.
Én magam közel három hónappal ezel?tt jártam utoljára az igazgató asszony által vezetett m?intézetben, és Pet? László fényképe már akkor is a Tettesek falán volt, mégpedig - ha jól láttam - nem egy, hanem két példányban, egymástól jó néhány méternyi távolságra, nyilván abból a megfontolásból, hogyha a békés halandó els? alkalommal nem fedezte volna fel az SZDSZ-es képvisel? édesapját, akkor kapjon erre még egy esélyt. Nem igaz tehát az állítás, hogy a fénykép mostanában pottyant a postaládába. Az bizony - szemtanúk szerint - régóta ott van a falon, ami persze egyáltalán nem meglep?, hiszen minden más állítással szemben nyilvánvaló, hogy a múzeum célja nem a történelmi megismerés és tisztánlátás segítése, hanem a Fidesz körüli politikai jobboldal történelmi hazugságainak instrumentalizálása, az ezzel kapcsolatos indulatok "karbantartása", és egy szimbolikus zarándokhely megteremtése volt.
Mindemellett Pet? Iván édesapja - az igazgató asszony állításával ellentétben - soha nem volt alezredes, ?rnagyként szolgált a Határ?rségnél. Schmidt Mária pontosan tudja, hogy bár 1948-ban egy rövid id?re szervezetileg az ÁVH alá rendelték az alapvet?en határ?rizeti feladatokat ellátó Honvéd Határ?rséget, ám ez a szervezet - bár nyilván számos politikai feladatot is ellátott, és a diktatúra intézménye volt - nem azonosítható az ÁVH által m?ködtetett politikai rend?rséggel. Mint ahogy az igazgatón? azt is pontosan tudja, hogy Pet? Iván édesapjának semmi keresnivalója sincs a falra kihelyezett gyilkosportrék között.
Természetesen nem Pet? László az egyetlen olyan személy, akinek fényképe nyilvánvalóan nem b?nei, hanem aktuálpolitikai megfontolások vagy egyszer? szakmai felel?tlenség és dilettantizmus miatt került a falra. Így járt például az a hajdan volt fiatalember is, aki a harmincas években egy évtizeden keresztül volt országos síbajnok, 1945 után azonban csak úgy tudta sportpályafutását folytatni, ha leigazolt a Belügyminisztérium sportegyesületéhez, a Bástya SE-hez. Ez elegend? oknak bizonyult ahhoz, hogy hozzátartozói ugyancsak a Tettesek falán találkozzanak fényképével. A kétségbeesett családtagok azóta leveleznek az igazgató asszonynyal, aki azonban mindeddig hajlíthatatlannak mutatkozott. Ám a többség hozzátartozói vagy nem tudnak arról, hogy felmen?jük véres kez? gyilkosok társaságában szerepel a kiállításon, vagy - ismervén az igazgató asszony és környezete stílusát és módszereit - úgy döntöttek, hogy akkor járnak a legjobban, ha nem bolygatják a dolgot.
De minden itt felsorolt tény apróságnak t?nhet ahhoz képest, hogy a tettesek falára kétszer is kihelyezett fényképen Pet? Lászlónak nem sikerült önmagára ismernie, aminek azaz egészen egyszer? oka, hogy a képen nem ? látható. Nem tudom, hogy hívják azt az embert, akinek fényképét az igazgató asszony postaládájába bedobták, az azonban bizonyos, hogy a fénykép nem Pet? Iván édesapjáról készült!
és végül:
Ennyit a történelmi hitelességr?l, a szakmai igényességr?l és az objektív tényfeltárásról. Ez ugyanis önmagában mindent elmond err?l a múzeumnak csúfolt "History-Horror Picture Show"-ról.
Hogy egy történelmi kiállítás mit?l lesz hiteles, annak megválaszolása nyilván rendkívül bonyolult szakmai kérdés. Abban azonban nem hiszek, hogy e hitelességhez hozzájárulhat, ha az intézményt létrehozó és m?ködtet? személyek megnyilvánulásai kísértetiesen rímelnek mindarra, aminek mementójául a múzeumot szánták.
Szóval mért nem elég az annyi és mire kell az amannyi? Mi is ez a valami ott az Andrássy úton?
Szóval miért és mire csapoljuk az adófizetök pénzét?
konkretan mit kellett volna cafolni?
a cikknek bombasztikus volt a cime, de az a nehany konkret allitas, amit erdemes lenne cafolni, VM tevedese volt (pl hogy a koltsegvetesben SM nem tuntette fel a jegyarbevetelt).
A topic-nyitóban szereplö cikk egy hete jelent meg, holnap kormány-döntés születik...
Nem kellett volna Schmidt Máriának cáfolnia a cikkben foglaltakat? Vagy nincs mit cáfolni azokban?
A mai népszabadságban is megjelent a fórum rovatban egy cikk ezzel kapcsoltban:
A méltóságról és a méltatlanságról
NSZ • 2003. január 9.
Úgy gondolom, Pet? Iván képvisel? úrnak igaza volt, amikor egyéni indítványával azt javasolta, hogy a Terror Háza költségvetését szállítsák le 180 millió forintra. Nekem amúgy imponál, hogy Pet? Ivánt nem lehet a szülei múltjának emlegetésével megfélemlíteni. De most nem az ? emberi, hanem a politikusi méltóságáról ejtenék szót. Méltatlan a tisztére az a politikus, aki nem törekszik arra, hogy az egész nemzet érdekét szolgálja, akinek nincsenek erkölcsi megalapozottságú döntései, és aki nem tud hosszabb távlatokban gondolkodni.
A Terror Háza kapcsán egy politikusnak számot kell vetnie azzal az alapkérdéssel, hogy mi a jó a XXI. század magyarságának, felcsepered? gyermekeinknek. Az, ha a XX. századi magyar történelmet választásról választásra, nemzeti ünnepr?l nemzeti ünnepre, kitüntetésr?l kitüntetésre, emléktábla-avatásról emléktábla-avatásra újból és újból a mai politikai pártok hagyománykeresésének, ideológiájának, ellenségkeresésének csomagolópapírjaként használják? Vagy az, ha az aktuális ellentétekt?l, indulatoktól függetlenül, valóságh?en, retusálás nélkül vonják meg a XX. század mérlegét?
A Terror Háza átadása a tavaszi választások el?tt a jobb- és a széls?jobboldal közös megmozdulása volt. Nem véletlenül. A Terror Házába belépve díszes tábla ugrik a látogató szeme elé: „A Terror Háza Múzeumot ORBÁN VIKTOR miniszterelnök támogatásával építette SCHMIDT MÁRIA f?igazgató F. KOVÁCS ATTILA tervei alapján SZÁJER JÓZSEF és VÁRHEGYI ATTILA közrem?ködésével...” Annak a politikusnak, aki a XXI. század magyarsága érdekében azt kívánja, hogy a XX. századi történelem és benne a nagyapák sérelme ne ossza meg végletesen a jöv? nemzedékeit, a változtatás szándékával kell közelednie a Terror Házához.
Az egykori nyilasházban elhelyezett kiállításon a náci-nyilas terrornak csak a végér?l esik szó, arról is úgyszólván alibiként. A b?nösök tablójáról sajnálatosan lemaradtak a deportálásban részt vev? csend?rség, közigazgatás vezet?inek és végrehajtóinak névvel ellátott arcképei, de nincs a b?nösök között a nyilas tevékenységéért háborús f?b?nösként halálraítélt Bosnyák Zoltán sem, akit az ÁVO éppen a célból hagyott hét éven keresztül életben, hogy segítse az ÁVO cionisták elleni vádiratának megalkotását. Vajon hány diák hiányolja a Weisshaus Aladár, Demény Pál, Szekeres György, Pálffy László, Sólyom László, Rajk László, Kádár János vagy a szociáldemokraták perére vonatkozó utalásokat?
Vajon hány diák el?tt ismeretlen Schönherz Zoltán, Ságvári Endre, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Szilágyi József és annyi sok más megemlékezésre méltó áldozat neve? Miért hiányoznak ezek a nevek? Mert ha ott lennének, akkor kiderülne, hogy az áldozatok és a b?nösök körének meghatározása sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt a Terror Házában el szeretnék hitetni. A tárlatvezet?k nemcsak szóban, hanem szórólapon is terjesztik a Terror Háza történelmi tévképzeteit. A „kett?s megszállás” cím? szórólap szerint például: „Az 1944-es náci megszállásig Magyarország élén választott, legitim kormány és parlament állt... A háborús megszorítások ellenére érvényesült a sajtószabadság...”
A XX., a XXI. Századi Intézet teljesítményét és a Terror Házát a Magyar Tudományos Akadémia véleményezhetné a kormány felkérésére. A finanszírozást össze lehetne kapcsolni ezzel a szakmai min?sítéssel.
A társadalom történelemszemlélete ma éppen úgy átpolitizált, mint a rendszerváltás el?tt volt. A Kádár-rendszert politikai vezetésének múltja kényszerítette abba a helyzetbe, hogy több mint három évtizeddel 1956 után még mindig a lojalitás próbájának tekintse a forradalomról koholt hazugságok hangoztatását. A rendszerváltást követ?en az elmúlt 80 év értékelése vált a politikai lojalitás próbájává.
A mindenkori magyar kormány történelmi felel?ssége, hogy az Andrássy út 60. az áldozatok emlékhelye legyen. Olyan kiállítás, ahová valamennyi áldozat leszármazottai felemelt fejjel léphetnek be, és ahol az ordas eszmék hívei nem érzik otthon magukat. Ahonnan a látogató erkölcsileg megtisztulva és nem bemocskolva távozik.
Mert eddig azoknak az emlékét hagyta a Ház a legtisztábban, akikr?l nem esik szó benne. Az intézmény mai formájában méltatlan arra, hogy a múlt szenved?inek emléket állítson. Jobb annak, akinek a testi-lelki kínjaiból nem lett vásári portéka a politikai pártok kampányának piacán.
A történelmi igényesség része az állampolgár méltóságának.
Látom a Mancs cikket már - legalább részben bekopiztad, azért ez elég érdekes az idézetedben:
Pető Iván azt tartja helyesnek, ha költségvetési tételekről normatív szabályok alapján döntenek, ezért tartózkodik attól, hogy a költségvetés kapcsán a múzeum tartalmi kérdéseiről beszéljen - függetlenül attól, hogy az "apjáról" ott és a tévében is bemutatott fotó a politikus szerint nem is az apját ábrázolja: "Ez minősíti az egész céget és Schmidt Máriát. Nem vagyok hajlandó ennek kedvéért megnézni a Terror Házát. De ha már erről van szó, nem tudom megállni, hogy el ne mondjam, egy sajtótájékoztatón megkérdezték tőle: ha kiteszik a falra az apámat, akkor miért nincs ott a saját apósa képe is, aki az Államvédelmi Hatóságnál valóban érdemi tevékenységet végzett. Erre ő mint magántermészetű kérdésre nem volt hajlandó válaszolni. Apám valóban őrnagy volt az ÁVH-val szervezetileg együtt működtetett határőrségnél, de beosztásáról és tevékenységéről itt semmit nem mondanak. Az pedig történelemhamisítás, ha Farkas Mihály közelébe teszik, mintha neki is olyan szerepe lett volna - ez nyilván nekem szól."
De ez is fölöttébb érdekes:
Belépti díj
Naponta ezernél többen keresik föl a Terror Házát, amely kevesebb mint egy év alatt túljutott 200 000. látogatóján. Magyaroknak és magyarigazolvánnyal rendelkezőknek 1000 Ft a jegy ára (nyugdíjasok, diákok, csoportok kedvezményt kapnak), a külföldiekkel viszont, barátságtalanul megkülönböztető módon, 3000 Ft-ot fizettetnek. A főigazgatónő szerint a pénzügyi szükséghelyzet miatt drága üzem a bonyolult informatikai rendszer működtetése, viszont a 3000 Ft-ért idegen nyelvű audioguide is jár, amiért máshol külön kell fizetni.
Külön pénzbe kerül az időszakos kiállítások megtekintése is. Aki az egész házba vesz belépőt, az 300, aki csak ide jönne, 500 Ft-ot készítsen elő: ezért egyetlen teremnyi élmény jár, most éppen Hálózat - ügynökvilág Magyarországon címmel. Évente öt-hat ilyet terveznek. Az Orwell születésének centenáriumára emlékeztető eseménysorozat keretében, június 25-én nyílik egy hozzá kapcsolódó tárlat. Az Orwell-évről bővebben: www.orwell.hu.
valamint ez is:
Más múzeumok
A Kulturális Örökség Igazgatósága 1998 óta teszi közzé a magyarországi muzeális intézmények működési adatait (a neten: www.koi.hu). E szerint 1999-hez képest 2000-ben az ezekben alkalmazottak teljes bértömege az országos átlagnál lassabban, 10,8 százalékkal nőtt, s így érte el a bruttó 90,4 ezer Ft-ot, amit csak pár hónapja tett elfogadhatóbbá a közalkalmazotti bérek 50 százalékos emelése: a legfrissebb adatsor még nincs kész, de az átlag ma 130 ezer körül járhat - nyilván nem azért marad el több mint 40 ezerrel a Terror Házában dolgozók átlagától, mert máshol rosszabbul végeznék a munkájukat.
A fenntartói támogatást illetően nehéz az összehasonlítás. Alapul vehetjük például az intézmény jellegét: a Terror Háza tematikus történeti múzeumként határozza meg önmagát, gyűjtőköre az 1944-től az 1960-as évekig tartó időszak diktatórikus rendszerének muzeális emlékanyaga. 2003-ra jutó 330 millió költségvetési forintja nemcsak a szintén viszonylag szűk tematikájú Testnevelési és Sportmúzeum 37,5 milliójával, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 89 milliójával vagy a Közlekedési Múzeum 230 milliójával való összehasonlításból jön ki jól, hanem olyan, átfogóbb tematikájú intézmények központi juttatásával is állja a versenyt, mint a Néprajzi Múzeum 2002-es 230 vagy az Iparművészeti Múzeum 350 milliója. Lehet összehasonlítási alap a gondozást, feldolgozást igénylő gyűjtemény mérete is: e tekintetben a vadonatúj Terror Háza gyűjteménye - 1136 db tárgyi emlék (feljegyzések, kitüntetések, öltözékek, használati eszközök, zászlók stb.), 3560 db fotó/kép, 577 db film (103 saját készítésű, 24 adományként kapott, 450 szerzőijogdíj-köteles), 30 CD-nyi hanganyag és 420 db kölcsönzött tárgy (szobrok, címerek, öltözékek, bútorok, használati eszközök stb.) - nyilván nem konkurálhat a Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményének 9,5 millió darab nyilvántartási egységével, amihez képest azonban a Vajdahunyad várának 2000-ben csak 237 millió Ft fenntartói és 80 millió Ft egyéb támogatás járt.
A rossz nyelvek által múzeum helyett inkább gyűjtemény nélküli kiállításként definiált Terror Háza természetesen szeretné bővíteni tárgyegyüttesét, ezt azonban egyrészt - bármily hihetetlen, de - az anyagiak nehezítik (nem tudtak például százezreket fizetni a nemrég megvételre felkínált nyilas könyv- és nyomtatvány-ritkaságokért), másrészt az, hogy rég más múzeumokban és levéltárakban van rengeteg minden, ami az ő gyűjtőkörükbe is illik.
"A baj azonban ennel is sokkal nagyobb. Az igazgato asszony -- a nyilvanos kozlemenyek tanusaga szerint -- az intezmeny koltsegvetesenek osszeallitasakor elfelejtett szot ejteni arrol a 120 millio forintrol, amelynek a merleg beveteli oldalan kellene szerepelnie."
(stb stb, a masodik hasab felso harmadan ezt ragozza.)
Pont ezt mondom, hogy inkább az a baj, hogy a többiek keveset keresnek, kevesebbet, mint mondjuk egy benzinkútnál.
De hogy ne én süllyesszem le a saját előző hozzászólásomat:
VM tudatosan hazudott! (Ő modta, megnéztem...)
És ez nem éppen az építő célú kritika jellemzője. Ami pedig az egyetlen szalonképes módja egy Terror-emlékmű kritizálásának...
T. Bödögei Szemény (36)
Csak fröcsögsz feleslegesen, minden alap és megfontolás nélkül. Jobban tennéd, mielőtt bármit is kijelentesz, állítasz, előtte utána néznél.
Interju Schmidt Mária-val, a Terror Háza főigazgatójával
— Ön szerint indokolt a Terror Háza évi 330 millió forintos költségvetési támogatása? — Természetesen. Ha nem lenne indokolt, nem kérnénk. Ráadásul az is köztudott, hogy ez egy nonprofit közalapítvány, amelynek minden kifizetése és minden bevétele az államkincstáron keresztül folyik. Miután már három vizsgálat lezajlott ellenünk, gondolhatja, hogy ha bármilyen szabálytalanságot találtak volna, már tudnának róla. Tehát nagyon is gondosan járunk el a közpénzekkel.
— Az Iparművészeti Múzeum a Terror Házával nagyjából megegyezően, évi 350 millió forintból gazdálkodik, de míg ott száznyolcvannyolc alkalmazott dolgozik, Önöknél mindössze negyven. — Nézze, fölfogás kérdése, hogy mi jó: ha sok az alkalmazott, vagy ha kevés. Azt tudom, hogy mi nagyon kevesen vagyunk, ezért mindenki 10-12 órát dolgozik.
— A kormánypártok szerint a fideszes képviselők hagyták cserben a Terror Házát, hiszen ha nem vonulnak ki a szavazáskor, megakadályozhatták volna a költségvetésük csökkentését. — Történész vagyok, az ilyen mi lett volna ha típusú kérdések nem érdekelnek. Nem azzal szoktam foglalkozni, hogy mi lett volna, ha Hitler meghal 1922-ben. Érti? Ez történt, így történt, kormánypárti előterjesztés volt, kormánypárti szavazás volt.
— Hogyan értékeli, hogy a kormánytagok nemmel szavaztak? — Ha a kormány nem támogat egy javaslatot, a kormánypárti frakciók viszont mégis megszavazzák, ez egy olyan belső ügy, amit nekik kell tisztázniuk. Én ebben nem kívánok állást foglalni, mert nem az én dolgom.
— Akkor úgy kérdezem, hogy korrektnek tartja a kormány kiállását a Terror Háza múzeum mellett? Vagy úgy gondolja, hogy ez a minimum, amit meg kellett tennie? — Úgy gondolom, hogy a kormány a dolgát teszi, és helyesen cselekszik ebben a kérdésben.
— Elképzelhetőnek tartja, hogy kibővítik a közalapítvány kuratóriumát, és az új, immár kormánypárti többség meneszti Önt? — Szerintem ez nem volna szerencsés, nem az árkok betemetésére irányuló lépés lenne. És igencsak elmérgesítené az amúgy sem túl barátságos légkört.
Szerző: Szlazsánszky Ferenc>/i>
Forrás: Hetek
Schmidt Mária által készítetett költségvetésről pedig tájékozódhat ITT. Aztán összehasonlíthatod Vásárhelyi Mária által közölt adatokkal.
Egyébként szerintetek indokolt a közel félmilliárdos költségvetés? Akkor a többi múzeumoknak mennyi, milyen pénzekből kellene gazdálkodniuk? Ott, azoknál is van belépőkből származó bevételek.
Off.
Apámtól tudom: sokan voltak bennt!
Őt is verték.
lassan kíváncsi (nem Fáni) leszek ott van e Édesapám!
Melyik oldalon?
Valaha aszondá: Nem ezt akartam! Tett!
Poff!
wizes.
ui. Mindent elfogadok mi befogadható!
WG.
"Schmidt Mária szerint Pető Iván bosszúból lehetetlenítené el a Terror Házát, mert apja szerepel a bűnösök közt ávós főtisztként. Az SZDSZ-es politikus ettől függetlenül kitart amellett, hogy a napi gondokkal küszködő közművelődési intézményekkel, a kiállításaik megrendezéséhez szükséges pénzekért is pályázni kényszerülő múzeumokkal szemben méltánytalan a Terror Háza kiemelt támogatása.
A kérdésre, hogy nem lett volna-e praktikusabb, ha más nyújtja be a módosító indítványt - hisz ki lehetett számítani, hogy az ő személyes érintettsége épp a finanszírozás arányairól szóló szakmai vita elkerüléséhez szolgáltat majd apropót -, egyértelmű nem a válasza. Képmutatásnak érezte volna, hogy bárki háta mögé bújjon, rajta kívül nincs is más SZDSZ-es a parlament kulturális bizottságában, ráadásul biztos benne, hogy akkor is rajta csattan az ostor, ha személyesen nem exponálja magát. Ez tehát mellékes volt számára a Terror Háza kiváltságának megszüntetéséhez képest, amit ugyanolyan fontosnak tart, mint másik módosító indítványát, mely arra irányult, hogy egyetlen politikai lapként a Heti Válasz (mármint az azt kiadó Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány) se kaphasson költségvetési támogatást (ez azonban nem kapott szocialista hátszelet, nem is ment át).
Pető Iván azt tartja helyesnek, ha költségvetési tételekről normatív szabályok alapján döntenek, ezért tartózkodik attól, hogy a költségvetés kapcsán a múzeum tartalmi kérdéseiről beszéljen - függetlenül attól, hogy az "apjáról" ott és a tévében is bemutatott fotó a politikus szerint nem is az apját ábrázolja: "Ez minősíti az egész céget és Schmidt Máriát. Nem vagyok hajlandó ennek kedvéért megnézni a Terror Házát. De ha már erről van szó, nem tudom megállni, hogy el ne mondjam, egy sajtótájékoztatón megkérdezték tőle: ha kiteszik a falra az apámat, akkor miért nincs ott a saját apósa képe is, aki az Államvédelmi Hatóságnál valóban érdemi tevékenységet végzett. Erre ő mint magántermészetű kérdésre nem volt hajlandó válaszolni. Apám valóban őrnagy volt az ÁVH-val szervezetileg együtt működtetett határőrségnél, de beosztásáról és tevékenységéről itt semmit nem mondanak. Az pedig történelemhamisítás, ha Farkas Mihály közelébe teszik, mintha neki is olyan szerepe lett volna - ez nyilván nekem szól." (Lapunk 2002. március 7-én A káosz háza címmel közölte Ungváry Krisztián elemzését, a rá következő hetekben az írással és a múzeummal foglalkozó levelek sorát, október 31-én pedig Gergely Márton és Nagy Sebestyén Magyar múltfeltárás: Terror Háza - Tettesek a falon című cikkét, majd ezután Schmidt Mária levelét - a szerk.)"
(A Terror Háza költségvetése, Megéri a pénzét
Magyar Narancs 2003.01.09.)
A teljes cikk: http://www.mancs.hu/legfrissebb.tdp?azon=0301nagyit
