Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Megnéztem a mókusos videót. Szerintem élvezhetetlen, ahogy kapkodják a képeket.
Mire befókuszálna a szemem a rossz minőségű videóba, addigra elmegy a kép, és felirat lesz helyette. Végigolvasni persze nem egyszerű, mert addigra ismét a fim megy...[a fordításról már nem is beszélve :)))]
És elolvastam az ausztrál írást is. Az viszont valóban megragadott :)
Lehet, hogy akinek nem tökéletes a hallása, az nem is ugyanazt a zenét hallja, mint ami meg van írva?
Különben ezek a "kvintek" még mindig nem akaródznak érthetőek lenni nekem :( Azt hiszem érdekes lenne egy "zongoraanatómia" vizsgálat :) Apropó: most a félghangok azok a fekete billentyűk? Meg, hát ahogy leírtad, abból jóval több kell legyen, mint fekete billentyűből a zongorán... a többit hogyan lehet előhozni? Komolyan annyira belezavarodtam...
> ... de, ha megvan az a spektrum, amit az ember még hall, és az alattra és fölöttre nem érdemes hangszert készíteni; akkor az orgonának mitől tud olyan sok sípja lenni, azaz milyen hangokat ad ki, ami olyan sok...?
Pont azért kell az "alattra" több síp. (most jön a mellébeszélés) Pl. az egri főszékesegyház orgonájában van egy úgynevezett _Resultant_basszus_64'_ regiszter, ami úgy adja ki a 64 lábas sípnak megfelelő pszichológiai hatást, hogy egy 32 és egy 21,1/3 lábas sípsort foglal egy regiszterbe. A megfelelő síppárok mindig együtt szólnak (kvintpárhuzamban) ami olyan hatású, mintha a mélyebbik hang alsó oktávja szólna. A legmélyebb hang eredő frekvenciája 8Hz (nyolc hertz, azaz lassabb, mint ahogy a kezemet tudom mozgatni akaratlagosan). (mellébeszélés vége)
Elképzelhető az is, bár abban az alsó tagban egy szépen kialakított kanyar van. A sajátos hangszín inkább a sajátosan kialakított hangtölcsértől lehet, amiben fellép némi üregrezonancia, ezért a felhangok rendszerében van egy formánstartomány, amire kong. Az angolkürt is ilyesmi, csak kisebben. De mindezek nélkül is eléggé fagottos hangja lenne, ennek igazolására elég meghallgatni egy basszuspommert, amelyen sem kanyar nincs, sem a tölcsére nem olyan buggyos, mégis eléggé hasonlít a hangja a fagotthangra.
Nap közben voltam, gondolom a telihold miatt ....?! :)))) Azért is mérgelődtem a sok buta nézőközönségre is :) Valóban koncert után már elszállt belőlem minden méreg :)))))
> Ha esetleg túl nagy a lyuk, nem fordulhat elő mégis, hogy az ívben visszafordul a levegő úgy össze-vissza (gondolok olyanra, hogy örvényféle keletkezik), és ettől megváltozik a hang?!
De igen. Ha az átmérőhöz képest túl sarkosan kanyarodik, akkor azon a helyen hullámvisszaverődés keletkezik. Például a szelepes rézfúvós hangszerek hangja jól hallhatóan rosszabb mint az egyébként azonos paraméterű szelep nélkülieké.
Ez most borzasztóan buta, és kekckedő kérdés lesz:
>>>Nem kóvályog az, beveszi a kanyart szépen.
Ha esetleg túl nagy a lyuk, nem fordulhat elő mégis, hogy az ívben visszafordul a levegő úgy össze-vissza (gondolok olyanra, hogy örvényféle keletkezik), és ettől megváltozik a hang?!
Illetve másik hülye kérdés:
Bár azóta nem próbálkoztam jobban megérteni az általad írottakat a hangokról, és a félhangokról... de, ha megvan az a spektrum, amit az ember még hall, és az alattra és fölöttre nem érdemes hangszert készíteni; akkor az orgonának mitől tud olyan sok sípja lenni, azaz milyen hangokat ad ki, ami olyan sok...?
Rátapintottál a lényegre Dvorakkal kapcsolatban. Mindkét szimfónia egyébként tényleg másképpen zseniális. Míg a VII-nek valóban a keretbefoglaló koncentráltsága az ami minden határon túl lenyügöz. És elhiszem, hogy nekem nem jött volna be a koncert, még ha jó is élőben hallani Dvorakot, pláne egy MÜPÁ-ban.
Ja, és még néhány más irányú észrevétel a koncerttel (pomtosabban a közönséggel) kapcsolatban:
A koncert nagyobbrészt (vagy teljes egészében?) bérletes előadássorozat része. Én is egy ilyen bérletes visszaadott jegyet kaptam meg.
Nem értem az embereket, ugye vannak akik vágynak megnézni egy ilyen koncertet, és megtesznek érte mindent, míg másoknál ott a lehetőség, mert korán megvették a bérletet, lehet, hogy úgy, hogy a műsort sem tudták, mi lesz.
És bizony nem volt teltház, mint az az eladott jegyek alapján várható lett volna...
Viszonylag sok üres hely maradt.
Voltak, akik azt sem tudták milyen zenék lesznek, ott böngészték a műsorfüzetet előadás közben - nem semmi lámpával felszerelt nagyítólencsével :) - , keresgélték az előadó hölgy nevét...stb., olvasgatták a leírásokat, holott azt a szünetben, vagy utólag otthon is megtehették volna, nem kéri senki vissza a műsorfüzetet. Sőt itt volt belőle bőven, nem úgy mint máskor, amikor pl. kinn hagytam magam előtt, és a szünetben ellopta valaki...(ez a Seherzade előadásán történt anno).
Ráadásul, én nem tudom, hogy a bérletek hogyan szólnak, de egy csomóan azt sem tudták, hol a helyük, és össze-vissza keresgéltek, mászkáltak ki-be.
Sikerült, tegnap voltam a Fesztiválzenekar hangversenyén.
Persze borzalmasan unalmas leszek most, ugyanis, mint mindig, természetesen elbűvölt teljesen a műsor, a zene.
Jó, nyilván azért voltam oda ezért a koncertért, mert kedvenc zenéim et adták.
Ki merem jelenteni, hogy nektek (vagy legalábbis neked) nem tetszett volna...
A Tolvaj szarka nyitányt kissé szétszabdalta.
Sőt mondhatni az egész koncertet hatásvadász módon szervezte, nem csak a zenei válogatással, hanem az előadás módjával is. A szétszabdalás is szerintem ezt a célt szolgálta.
De azért én teljes odaadással tudtam élvezni a mű egészét, imádtam minden részletét. A kedvencem különben - itt jöttem rá - a felelgetős részek; amikoris az egyik hangszer/szóló- vagy csport felelget a másiknak, és hol ez, hol az szólal meg.
Itt a Tolvaj szarkában ez különösen megfigyelhető volt.
Mozart hegedűversenyét nem ismertem (számomra ez csak töltelék a nagykedvenc előtt, bár valójában az egyik fő produkció)
Hilary Hahn kellemes jelenség. Hogy mennyire jó felfogásban hegedül, azt megítélni nem tudom, de nekem tetszett a játéka. A hegedűjének is szép hangja volt.
[Viszont csak így zárójelben megjegyezném, hogy én kitiltanám a nők ruhatárából a "barnát", mint olyat, mert az a legocsmányabb szín a világon, és egyetlen nőnek sem való. Hilary egy nagyon csúnya /minden szempontból/ barna ruhában játszott]
Két ráadást is adott a közönségnek. Most nagyon friss voltam, és a szünetben kérdezősködtem, de sajnos senki megmondani nem tudta... Annyit azért megtudtam, hogy a hölgy hangulatától teszi függővé, éppen mit választ ráadásnak, és, épp ezért előző nap más volt a repertoárján. Hétfőn viszont ,ha felhívom a titkárságot, már meg tudják mondani... Ez azért is érdekes, mert az első ráadásnóta különösen élvezetesnek bizonyult számomra. Modern darab lehetett, és különös érdekessége, hogy pengetett is miközben játszott egy dallamot...
Dvorak VII. szimfóniája:
Nagyon nem tetszett volna...
Erős közepes előadás, én azért imádtam :)))
A legvégét magasan túljátszotta, háromszor fejezte be...
Viszont rájöttem, a különbségre, hogy neked esetleg mitől tud ez a kedvenced lenni, nekem, pedig miért a VIII.
Ez a műve Dvoraknak jóval egységesebb szerintem, a tételek jobban, erősebben kapcsolódnak egymáshoz, a téma, a mondanivaló végig ugyanaz, kissé komor hangulatot áraszt; még a 3. a mondhatni legvidámabb tétel is inkább kevésbé komor, mint kifejezetten vidám.
Valahogy olyan érzésem támad, amikor hallgatom, mint ha keretes mű lenne, bár a téma más az első, és utolsó tételnek, mégis ugyanazt a hangulatot kelt iéltre.
Míg a VIII. sokkal zavarosabb abban az értelemben, hogy a tételek kevésbé egységesek, nem alkotnak egy nagy közös egységet. Minden tételnek más a hangulata, nem érezni összefüggést, kapcsolatot a tételek között. Különösen, amit már többször is említettem más-más formában, a 3. és 4. tételek egymásutánja kifejezetten zavaró számomra. A 3. bennsőségessége, és a 4. harsogó magamutogatása közötti ellentét. Mégis, talán épp ezért számomra sokkal inkább szerethető, mint a VII.
És , bár erre a különbségre most jöttem rá, hogy mindkettőt meghallgattam már "élőben". Szerencsére mindkettőt uaz előadásában, tehát nem annak hibájából alakítottam véleményt.
A legvégén kaptunk még egy rövidke ráadást, egy Dohnányi darab személyében :)), irtó jó volt :))))
Lényeg, hogy én ezt a koncertet is tudtam teljesen imádni, és minden élő koncert varázsa benne találtatott ebben is...
A 76 éves öregről nagyon sokat tudnék mesélni; majd' húsz éve követem pályafutását, majdnem minden írását olvastam. Rendkívüli módon szeretem témaválasztását, egyedi semmihez nem fogható látásmódját, ugyanakkor az is igaz, hogy a helyenként vitriolba mártott vércinizmusa sokat rongál mondandóján.
Már második kiadású könyvében foglalkozik a jövővel ugyanazon a porondon, ahol Hetesi Zsolt is mozog, de őt már csak koránál is fogva jóval megelőzve őt (Az első kiadású Van-e jövőnk 2003-as évjáratú). És mint kiderült számomra a levelezésből jó nagy feszültséget érzek köztük. Csak ennek részletes elemzése több kilobyte-nyi hozzászólást tudhatna generálni.
Azt kell mondjam, hogy nemcsak korábbi, hanem bizonyos értelemben jobb is az öreg felfogása a témában (nekem). Például a könyvében rögtön a második fejezetben komplett fejtegetést szentel az előrejelzés témájának. Pedig ezt ugye egy tudós PhD-zett embertől várná el az ember elsősorban. Az exponencialitás emberközelbe hozása a másik amiben verhetetlen az öreg. De ez úgy általában is igaz: míg Zsolt - számára megbízható - angol nyelvű forrásokból "dolgozik" elsősorban; keverve az adatokba mártott átláthatatlan részleteket a futurisztikus konzekvenciákkal, addig az öreg úgy tálalja a témát az embernek, hogy kvázi maga az olvasó is utána tudjon járni, ha kicsit gondolkodik, szemlélődik és következtet. Következésképpen nincs akkora hiányérzet az olvasóban, mint Zsoltnál van. Ugyanígy jogosan érezhetünk az öreggel együtt némi kritikát Zsolt médiaszerepléseit illetően is.
Az öreg viszont azt nehezményezi, szerintem helytelenül, hogy Zsolt "erölteti a katolikus papokat". Holott Zsolt csak annyit mond - tudtommal -, hogy a történelmi felekezetek bírnak még mindig a legmélyebb társadalmi beágyazodottsággal (ami társadalmi kataklizma esetén jelentős tényező) és ezt más szavakkal tulajdonképpen az öreg sem vitatja ("egyházak visszaerősödése")
Viszont mindketten perdöntő jelentőségűnek gondolják az Összeomlás című könyvet, amit tényleg a Typotex Kiadó könyvesboltjában érdemes megvenni 25% árengedménnyel, mert egyébként brutálisan drága (4.800 Ft) Jared Diamond: Összeomlás – Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez http://www.typotex.hu/index.php?page=konyvek&book_id=413 http://tudatosvasarlo.hu/konyvajanlo/134
"A jövőnk véget ért!" könyv könyvesboltban 2490 Ft, ami önmagában sem drága könyv mai árak mellett, de a szerzőn keresztül csak 1.200 forint és nem előre kell fizetni. Ráadásul a postaköltséget is állja. Ennél korrektebb hozzállást nehéz felfedezni a magánszektorban. :o)
Tegnap nyomtattam ki a blogját pdf-be konvertálás után 16 oldal- kilövéses könyv alakban, nem volt egyszerű. Sűrítés, kicsinyítés után lett 400 A5-oldal. Abszolút uptodate az öreg, szeretnék így 'együttlélegezni' majd a világgal 76 éves koromban.
Húsz éve ebbe a sztoriba szerettem bele az öreg kapcsán: http://www.antalffy-tibor.hu/2008/08/04/irany-ausztralia-reszlet-a-konyvbol-chevrolet/#respond
Ez a jobbegérgomb valami oknál fogva nem működött... Viszomt rájöttem, hogy a fájl alatt is lehet választani mentést, megpróbáltam, és csak sikerült végül :)
Tudom, hogy leírtad. Az első dolgom az volt, hogy visszakerestem, és újraolvastam. És, ha sikerült volna pont úgy, mint a múltkor, akkor nem is jeleztem volna itt. Mindegy, van még néhány napom hozzá...még próbálkozom.
A múlt héten láttam egy filmet, amelyben mutatták, hogy Pál Pista bácsi (az utolsó dudás) hogy csinál furulyát. Bodzafaágat vág, arasszal kiméri, levágja, kézi furdanccsal kifúrja, papírsablonnal jelöli ki a lyukakat, a síp-részét kivágja, a végleges hangolást és a simításokat már a juhok mellett csinálja. A film után Halmos Béla építészmérnök mesélt hagymás-zsíroskenyerek mellett. Érdekes volt. (Ja, a filmben szerepelt még egy villamosmérnök is.)
