„ Lásd a egely-kerék bizonyításomat, amelyben kizártam,
hogy a kerék forgását "vitalítás, vagy psziho-fizika" okozná.
Bizonyítottam, hogy a mozgás 100%-a eddig is ismert fizikai folyamatok eredménye.”
Valóban..?!
Akkor "erre varrjon gombot, Márton bácsi !"
;-)
(egy 'új infó' - egy másik 'buborékból'... ! )
;-)
" orvosilexikon.hu
EGELY-KERÉK – ELLENTÉTEK FORGÁSÁBAN
Az Egely-kereket csaknem száz emberen próbáltuk ki,
megállapításainkat az általuk közöltekre és
a saját magunk által megtapasztaltakra alapoztuk.
Néhányan több hétig is tesztelhették a készüléket,
a tőlük nyert információk bizonyultak a legértékesebbnek.
az Egely-kerék sikeres megforgatását a mentális állapot befolyásolja
(ez egyben a készülék "kvintesszenciája" is) – az aktuális mentális státusz
általunk objektív módon nem volt mérhető, módosítható és reprodukálható.
(akkor nem "csak a hőáramlás vagy a 'szél'..")
;-)
a forgathatóság függ a kerék térbeli elhelyezésétől (horizontálistól, vertikálistól egyaránt),
nem mindegy, hogy hol mérünk – egy lakás két szobájában
vagy akár egy szobán belül pár méterrel arrébb különböző mérési eredmények születnek.
az elért eredmények jelentősen változnak a napszak, kevésbé a holdfázis függvényében;
a kerék működését a környezeti hőmérséklet nagymértékben befolyásolja;
levegő, mint közvetítő közeg nélkül a készülék "nem működik"
(búra alá helyezve senkinek nem sikerült megforgatnia),
szűk keretsztmetszetű oszlop tetejére helyezve (a kéz alátámasztása nélkül)
jóval nehezebben forgatható, ugyanezt tapasztaltuk kesztyűben végzett kísérleteknél;
a készülék általában különböző értékeket mutat a jobb és a bal kéz,
illetve egyéb testrészek használatakor
A mérések során szigorúan kerültük a huzatos helyeket,
a méréseket nem kezdtük el a kerék stabil megállásáig (1-2 perc teljes mozdulatlanság),
testhelyzetünket tekintve kizártuk a légvételből eredő befolyásolás lehetőségét.
Legfontosabb megállapításunk az, hogy az Egely-kerék működése függ mentális státuszunktól.
Nyugodt, hosszan tartható testhelyzetben (az agonista és antagonista izmok egyensúlyában)
tettük kezünket a kerék mellé.
Egyénenként változó mértékben – kinek azonnal, kinek fél-egy percen belül –
a kerék forogni kezdett.
(pedig ha csak egy 'primitív hőerőgép' lenne,
akkor nem lenne ilyen nagy különbség!)
;-)
A figyelemösszpontosítás, egyszerű (pl. Schultz-féle)
vagy összetettebb relaxációs technikák alkalmazása
szignifikánsan emelték a fordulatszámot.
A kerék ekkor ingadozó értékeket mért.
A leg- impresszívebb eredményt egy nehezen elérhető
és még nehezebben tartható "kiüresedett" tudati sávban lehet produkálni.
Ekkor a kerék egyeseknek valószínűtlenül magas,
esetenként méréshatáron túli fordulatszámra pörgött fel.
Ebben a tudatállapotban befolyásolható a kerék forgása a legerősebben és legdinamikusabban,
de ez a minduntalan kibillenő tudatállapot őrizhető meg a legnehezebben.
Az Egely kerék megforgatható forró vasalóval, melegvizes palackkal,
sőt – a helyi légáramlási viszonyok következményes megváltoztatásával –
egy mellérakott videokazetta tokkal vagy könyvvel is.
A fordulatszám ezekben az általunk kipróbált esetekben
egyszer sem emelkedett 6/perc fölé,
többségében 3-4/perc fordulat alatt maradt.
Felvetődik, hogy az Egely-kerék gyors befolyásolása
(a fordulatszám növelését és csökkenését illetően) magyarázható-e azzal,
hogy a vegetatív idegrendszer tudatos irányítása
vérátáramlás növekedést és csökkenést okoz a kézben,
illetve változtathatja a tenyér és az ujjak véreloszlását.
Kétségeink vannak, mert a kerék – véleményünk szerint – gyorsabban befolyásolható,
mint amilyen gyorsan a relaxációs metódusok által létrejövő
vegetatív idegrendszeri hatás megnyilvánulhat.
Ennek a pszicho-neurohormonális kapcsolómechanizmusnak a sebessége
nem hasonlítható össze az adrenalin
mediált Cannon-féle vészreakció villámgyors tetőzésével.
A kizárólag a hőhatáson, -eloszláson alapuló forgást- a fentebbin kívül az is megkérdőjelezi,
hogy egy akár 20/perc feletti fordulatszám 1-2/perc-re esik vissza (vagy fordítva),
ha a készüléket néhány méterrel arrébb helyezzük,
vagy ugyanazon a helyen, különböző napszakokban próbálkozunk.
A kéz ereinek funkcionális állapota kevéssé változik
(a vérnyomás és kézhőmérséklet ellenőrzésével),
tehát ugyanaz a kéz a várakozással ellentétben nem hozza létre ugyanazt a hatást.
A leg-zavarba-ejtőbb tapasztalásunk a kerék 1.5-2 méterről történő
– azonnal ismételve sem mindig sikeres, bármikor szintén nem reprodukálható –
megmozdítása volt.
Ez a percenkénti 1-2 fordulatot sosem haladta meg.
Hasonlóan meglepő, de könnyebben reprodukálható volt
a méréshatárhoz közeli vagy azon túli eredmény
– volt aki mindkét kezével képes volt erre.
A hosszan, 30-40 percen keresztül kimagasló teljesítményre képes tesztelők
a kísérletek után erősen kimerültnek érezték magukat.
Találkoztunk következményesnek tűnő figyelemzavarral, enyhe dezorientációval, nyugtalansággal.
Napi 30-45 (3x10-15) percnél hosszabb ideig nem javasoljuk az Egely-kerékkel történő gyakorlást.
A kerék fordulatszámának akaratunkkal történő szabályozása, gyorsítása-lassítása, megállítása
(egyes esetekben a forgási irány megváltoztatása) mély benyomást tett elkövetőikre.
Náluk a legszembetűnőbben, de általában is elmondható, hogy
az Egely-kerék forgatása gyakorolható, az elért eredmények időről időre jobbak lehetnek,
a képesség fejleszthető.
Az Egely-kerék forgatásért felelős energia mibenléte, illetve fizikai kapcsolódási pontjai,
de különösen uralhatósága egyelőre ismeretlen számunkra.
Standardizálás hiányában objektíve nem is mérhető.
Láttunk már ilyet, például az évezredes empirikus orvoslás gyakorlatában.
Esetünkben nincs beteg, tehát orvosra sincs szükség.
Nyitottságra és toleranciára azonban annál inkább.
Legalább addig, amíg a végtelen fogalma nem hoz zavarba minket."
(Sakk-matt.)
;-)
