Eszterünk valszeg most kicsit megkurtította a vitorlákat. Ahogy látom, szíven ütötte, hogy arcból arcba hazaárulózták le a nyílt tekintetű ébredő magyar fiatalok. Pedig annyi jófej fideszes ismerőse van!
Világos. Az én hozzászólásomnak nem a találgatás volt a lényege; akadt benne az is, mert nem tud(hat)tam, hogy a moderálási gyakorlat fölülütötte a szabályzatot.
Adott esetben viszont – és ezt minden pelikáni felhang nélkül mondom – az is közlés, ami nem közlés (hallgatólagos közlésnek nevezzük).
Tehát, hogy ne legyen találgatás: én Tristéhez szóltam, mégpedig babarczyeszter elmaradt tiltakozásával kapcsolatosan.
Az ember alapproblémája az önmagához fűződő viszonyában rejlik. Végső soron nem másokat, hanem önmagunkat akarjuk becsülni, tisztelni, szeretni. József Attila is erről ír, Ady is erről ír.
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.
Ady „közéletibben” fogalmaz, de lényegében ő is erről beszél:
Dőltömre Tökmag Jankók lesnek: Úgy szeretnék gyáván kihúnyni S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen hig fejűek a törpék: Hagynának egy kicsit magamra, Krisztusuccse magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak: űznek
S neki hajtanak önvesztükre Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
Szeretném mármagamatutálni. De, istenem, ők is utálnak: Nem szabad, nem lehet megállni.
Őszintén szólva én sem tudnék úgy élni, mint sokan, mint például Triste. Éreznem kell, nap mint nap meg kell bizonyosodnom róla: a „gyáva, sunyi csatornapatkányok” valóban gyűlölnek, és elsősorban engem átkoznak, gyaláznak, „ignorálnak”, fenyegetnek veréssel, öléssel, minden egyébbel. Sőt Brecht egyenesen követelte, hogy „égessék el”.
Az embernek szüksége van önbecsülésre.
Triste élete nyilván nyugodtabb lefolyású az enyémnél, ugyanakkor döntő kérdés: vajon hogyan tekint – olykor – önmagára?
Úgy néztem magamra mindig, ahogy csodára nézni illik, csodára, az ember fiára, kezeire, nyírott hajára.
Hát, hacsak így nem. Női vers ugyebár. Méghozzá klasszikusan női vers. Na, de könyörgöm, ha ez valóban így van, akkor Triste miben különbözik Frizu nénitől például? Miben, mennyiben különbözik tőle? Triste önbecsülése is nyírott hajának, (akár férfi, akár női) frizujának öncsodálatából származik?
Triste legyávázta Migrain-t vitézül, és én el is ámultam tőle, kalapomat lengettem előtte, ámde: amióta gárdák szerveződnek szép sorjában, mióta nem csak szájjal fenyegetőznek immár, hanem valóban előkotorták a „bicikliláncot” (Bayer dicső harci eszközét) koszlott, görénybűzös pecerájukból, nos, azóta jól látható: Triste már álnéven sem mer megnyikkanni. Egyáltalán nem. Tökre begyávult. Jó, mondjuk, én nem félek ezektől, részint, mert nem félek a haláltól, részint, mert a csabai Szajna-parton szocializálódtam, sok mázsás csávónak láttam megvillanni a rémületet a szemében, mikor ráébredt hirtelen, hogy vagy megöl par excellence, vagy meghal parexcellence, harmadik lehetősége nincs. (Egyébként ez a gyilkos-ösztön mindmáig megmaradt bennem intellektuálisan is.) Szóval én nem félek, miközben teljesen világos: a nyálaska pasaréti, rózsadombi úri fiúcskák és leánykák nemigen tudják, hogy most miről dumálok tulajdonképpen. Rendben van, nem irigylem tőlük ezt a dolce vitát. Ugyanakkor képtelen vagyok fölfogni: Triste vajon mi a lószart vár még az élettől!? Milyen önbecsülést? Hogyan képes valaki néhány Bayer Zsolt, néhány Usztics Mátyás, néhány Babarczy Eszter láttán ennyire összevissza fosnia magát?! És még akkor is, ha – tegyük föl – Triste nőszemély. Még akkor is!
Hová vezet az efféle pipogyaság?!
Nem mondom meg, hová vezet. Triste pontosan tudja. Ha nem tudja, elolvashatja Kertész regényében.
Érted, Triste? Érted már, miről beszélek? A lényeg Adyban gyökerezik. Az ember vagy muszáj Herkules, vagy a Sorstalanság jut osztályrészéül. Nincs harmadik út!
A muszáj Herkules nem a világgal hadakozik, hanem a saját önbecsülésével. Nota bene nem az önbecsüléséért, hanem az önbecsülésével.
Ez a különbség közöttünk. Ezért tartod te Babarczy Esztert (mindmáig!!!) morális lénynek, és ezért nem tartom én Babarczy Esztert morális lénynek.
Megismétlem korábbi kérdésemet, mert Triste Levente mostanában túl sok Heltai Jenőt olvas (több mint piano).
Tehát: babarczyeszter három ízben indítványozta a topik törlését, jelezvén, hogy kényes a nevére, ám egyszer sem azzal indokolta kérését, hogy a nevével fémjelzett fórumrovat antiszemita gyalázkodással szennyezett. Pedig szennyezett ám, nem idézem a hozzászólást, mert tiltott „találgatással” terhelt. Mármost joga van babarczyeszternek ahhoz, hogy ne az antiszemita attak, hanem az én „maszturbálásom” miatt kérje a topik törlését? Joga van hozzá. Ám ami nem teszi tárgytalanná a kérdést: miben áll Babarczy Eszter morális disztinkciója?
Babarczy azt állította a tévében, hogy ő nem a Magyar Gárdát gyűlöli, hanem a „baloldalt” gyűlöli. Pontosabban azt gyűlöli, hogy a „baloldal” a „saját közönségét hiszterizálja” a „bohóchadsereggel”. Ezt az állítását legutóbb (nem egészen egy hónappal ezelőtt) Babarczy megerősítette. Joga van hozzá? Joga van hozzá. Azt kérdezem csupán, hol a morális disztinkció?
Babarczy Eszter szerint a Magyar Gárda tagjai „kicsit viccesek, egy rakás megroggyant ember, akiket a helyi polgárőrség sörözőklubjából is kinéznek”.
Joga van ezt állítani? Joga van ezt állítani. Akkor is joga van ezt állítani, ha hazudik. Ugyanis nyilvánvaló: a „polgárőrség sörözőklubjából” se nagyon, míg az államelnöki palota előtti térről egyáltalán nem tiltják ki az auschwitzi népirtás nyílt tagadóit.
Joga van Babarczy Eszternek az államelnöki rezidenciát politikai súlyában egy „polgárőrségi sörözőklub” presztízse alá rendelni? Joga van.
Azt kérdem Tristétől, hol a morális disztinkció!? Nem a jogi, hanem a morális.
Költői kérdések ezek, hiszen látható: Heltai híres hőse, Szomorú Levente (Leventína?) némasági fogadalmat tett Babarczy Eszter mellet.
Vajon miért? Hallgatólagosan Triste is átállt Bayerék oldalára?
Lektor kollégám intelmeit idézném a nickek keresztbe azonosítása témakörből.
Ami a nickek azonosítását illeti, két eset van: a moderátorok és a normál nickek.
A moderátorok identitásának tippelgetéséről egyértelmű állásfoglalás olvasható....lényegtelen itt és most.
A normál nickek azonosítása nem tilos, csak nem ajánlatosmert vagy már önmagában személyeskedés, vagy a személyeskedés melegágya lehet. Ezt a moderátorok a helyzettől függően bírálják el, de nem sok jóra számíthat például az, aki egy nickről a Szülői munkaközösségben kijelenti, hogy szerinte más nicken az intim testrészeit mutogatja a HUSZon. Ugyanígy kényes dolog valakiről kijelenteni, hogy azonos egy fikanickkel, mert ez többnyire nem bizonyítható, és adott esetben súlyosan lejárató lehet.
Általában célszerű, ha mindenkiről csak olyan adatra hivatkozunk, amelyet saját maga közölt. ------------------------------------------------------------------------------------------------
Szóval itt és most kérem fejezzétek be a találgatást arról, ki kicsoda!
Érdekes lesz sokszor majd észlelni, hogy a "ballib értelmiség" egyes tagjainak lesz-e vajon olyan vastag bőr a képükön, hogy az 1998/2009 közti időt átugorva, úgymond "bejelentkezzenek".
A mostan színes kaszárnyákkal álmo dó Eszter esetében ez a folyamat nagy figyelmet érdemel.
Ha Eszter, függetlenségét demonstratíve és minden külső jel szerint bensőleg is fenntartva az aufklérista, társdalomjobbító optimizmus és közhasznúság jegyében webkettes prezentációt készít majd a közvetlen demokrácia olyan fórumainak, mint a nemzeti petíciós bizottságok vagy a faluparlamentek, hogy a nemzet dolgában fáradozó elmék ott egymásra taláhassanak, s a mindennapok valóságának talajában gyökerező fontos észrevételeiket a nemcsak demokratikus legitimitással, hanem a nemzet lelkében rezonáló küldetéstudat kiválasztottságával is bíró vezető elébe teríthessék, nos én ezt éppen a következetes és megingathatatlan oldalfüggetlenség és pozitíve célorientált operativitás bizonyítékának tekinteném.
Mit mondjak, Galló Béla változása bennem revelatív, mondhatni földrengésszerű hatást váltott ki. Hetek óta szinte aludni is képtelen vagyok emiatt, hogy Galló megváltoztatta a véleményét, sikítva ébredek, és átrohannak a másik szobából lenyugtatni. Már a Galló is... Aki eddig a gondolatiság ércztalapzata volt - megváltoztatta a véleményét.
Végül azzal szoktam álomba ringatni magam, hogy a házelnök fizetett tanácsadójáról van szó, akinél a házelnök perdülései véleményváltozással járnak, ez szinte hivatali kötelessége, tehát a derék jó Béla csak teszi a dolgát.
Babarczyról.
Nos igen, nem volt ez annyira lekódolva, hogy ne lehessen kiolvasni az érdeklődést: vajon merre tart Eszterünk. Jön az a hajó felénk, megtérve tévútjáról, vagy ellenkezőleg, még a csúcsvitorlát is kibontva, árbocát megrecsegtetve robog egy távoli kikötőbe, hogy még jó helyet kapjon?
Nem azért kérdés ez, mert fontos, hanem mert érdekes. Érdekes lesz sokszor majd észlelni, hogy a "ballib értelmiség" egyes tagjainak lesz-e vajon olyan vastag bőr a képükön, hogy az 1998/2009 közti időt átugorva, úgymond "bejelentkezzenek".
A mostan színes kaszárnyákkal álmo dó Eszter esetében ez a folyamat nagy figyelmet érdemel.
A jövőben mindenki köztársasági elnök lehet 15 percre. Aztán vagy lemond, vagy lemondatják. Vagy letelik a 15 perc.. ehehe
Amúgymeg minden nicket az értékel, amit leír, a társadalmiasodottságának foka.
Fő Bundytól valami konstruktívnak kívánt destruktivitást tapasztalunk. Vissza kívánná bontani a konstrukciót az alapokig. Nade milyen alapokig is, és milyen házat építne. Erről kevesb szó es.
egy-két fórumozót ismertem korábbról, ők sem mondták hogy játék, nem is így fogták fel.
valakinek játék, valakinek nem.
mostmár nekem is az, feszültséglevezetés, helyettesítője az IRL kommunikációnak, némi gyakorlás, nem több. De attól még nagyon sajnálom, hogy ezzé vált. nem volt ez törvényszerű.
Egyszer a pirosra teszel, máskor a feketére, párosra, páratlanra, de attól még mind te vagy az. Egyszer szicílaival válaszolsz, máskor elfogadod a vezércselt, ismét te magad.
Én tudom, hogy a régi fórumozók szinte kivétel nélkül több nicken fórumoznak, újak pedig nemigen vannak, de szvsz egy fórumcsoporton (pl. polidili, törzsasztal,stb.) belül több nicken fórumozni a vitapartnerek hülyének nézése, többé-kevésbé. Nekem nagyon szomorú volt rájönni, hogy itt ez megy, kb. mint az óvodában.
nagyjából a moderátorosdi is erre jó. X nick zsidózott, y nácizott, z sértegetett, zs csúnyát mondott, moderátor, intézkedj! komédia.
Ez rendben van. De mi értelme volna anonim nickeket kreálni kimondottan arra a célra, hogy azok a saját ident nickünknek látszódjanak? (Nem mondom, hogy hasonlítanak is. A "látszódásra" való igyekezet érződik egyes nickeknél - hogy úgy mondjam, "szaga van".) Van például a szándékos szövegrontás, és van ennek a fokozása: amikor a szándékos szövegrontást is elvéti a szerző, azaz elfeledkezik a saját maga által bevezett helyesírási bakikról, és véletlenüljól ír valamit. Ilyenkor különösen szembetűnő, hogy ez a nick látszódni akar valakinek. Nem fér a fejembe, hogy BE-nek, aki ident nicken is jelen van (volt), mi szüksége lenne erre a fene nagy igyekezetre, hogy látszódjék valakinek, ráadásul pont a saját ident nickjének.
Nekem több nickem is van, de mindegyik olyannak akar látszani, amilyen én vagyok, rá is vernék a kezükre, ha másmilyenek akarnának lenni.
Váltogatom őket, mint az ember teszi a kalappal, kabáttal, nadrággal, amilyen kedve éppen van, vagy az időjárástól, netán a társaságtól függően. De azért még aki bennük van, az ugyanaz.
Mellékesnek tűnik, ám részemről nem az, ezért nyilvánvalóvá teszem: én itt nem „kocsmázok” senkivel. Még közvetve sem, még metaforikusan sem. Az Index politikai fórumát annak tekintem, ami: vitafórumnak. A nyilvánosság orgánumának. Szövegekre szövegekkel reflektálok. Persze sejtek a hozzászólások mögött jellemeket, ám istenments, hogy én például a fent idézetthez hasonló fazonokkal egy asztalhoz üljek, de mondom, nincs is erre szükség, a nickek ilyen értelemben nem léteznek.
A szövegek létezmek. Méghozzá jellemző, olykor szimptomatikus módon. Ezért, ha eszembe jut róluk valami, reagálok rájuk. Ez a vitafórum lényege.
Ez itt egy kocsmaasztal, többen üljük körbe. Olykor felállunk, kimegyünk, visszaülünk, mások is ugyanezt teszik. Az ember tehát makog maga elé, és nem mindig címzetten, mert nem mindig válogathatja meg a társaságot, akad olyan, hogy valakihez nem akar szólni, mert folyton a sörébe köpdös.
I'm talking to you, not at you.
Például a félelmekről.
Félni nem jó. Félni nem kell és nem is szabad. Félni tilos, például a náciktól. Sőt, a náciktól félni kifejezetten snassz. Nem hagyom, hogy fortélyosan igazgassanak, mert akkor már nem leszek magam, akár jó vagyok, akár rossz. Félelemből igazodni pedig már nagyobb vétek, mint kétászos handdel nem mondani "All In!"-t.
Ahhoz viszont, hogy az ember levetkőzze a társadalmi félelmeket (mert hiszen a természetieket nem kell, nem is szabad, "Tűzre, vízre vigyázzatok!") - ahhoz szükséges egy olyan alapélmény, amelynek túlélése után az ember azt mondja: ezek után már nem is érdemes félnem bármitől. Hogy jobban érezzék magukat? Hogy azt hihessék, elérték a célt? Én túlestem ezen az "élményen" és erre a kis időre már nem okozok olyan örömöt, hogy féljek tőlük.Miként azt az örömöt sem, hogy gyűlöljem őket. Hogyisne! Hogy ugyanolyan frusztráltan nyáladzzak a mások által ásott szakadék túlparjáról, bunkómmal hadonászva a légbe hasztalan?
Ami viszont eszembe se jutna, az, hogy órákat töltsek annak vizslatásával, hogy melyik nick milyen és kihez tartozik, hosszasan bogarásszam a postokat, ide-oda kopizgassam és elemezgessem, azonos szavaikat egymás mellé téve diadalmasan rámutassak holmi "összefüggésekre", mert ez nem tartozik a játékhoz, a játék nem erről szól, éppen fentiek miatt. Ez szimpla idétlenség, önépítés, pótcselekvés, szartaposás. Előzmény:efzsuzsa (15543)
Pontosan az. A szarnak megtaposása. És én ezt ingyen végzem. Míg vannak gerébernők (mint az idézett nick is), akik eladják, elárulják a meggyőződésüket, merthogy „köll" nekik „a pénz”. Én viszont – ha szabad ilyet tennem – kitartok a meggyőződésem mellett: az antiszemiták szarok. Akiket meg kell taposni. Ismétlem: ezt ingyen teszem, nem pedig, mint azok, mint a takonyemberek, akiknek „köll a pénz” ugyebár.
Ha tehát a fórumon az „összefüggések” antiszemita, népirtó „összefüggések”, mint például itt is, akkor én azokra rá fogok mutatni. Nem „diadalmasan”, hanem a szart megtaposva. Pontosan így. És nem azért, mert „köll a pénz”, hanem azért, mert ez a meggyőződésem.
Aki ért hozzá, annak nem kell órákat töltenie olyasmivel, ami amúgy másodpercek kérdése, s amit a hígfejű törpék nyilván fölfogni sem képesek. A törpék csak eladni, elárulni képesek a hitüket, meggyőződésüket. Nagyjából egy tál lencséért. Harminc ezüst „köll a pénz”-ért. Miközben azt hiszik, hogy a gyávák, az árulók véleménye akármit is számít.
A nickekkel és gazdáikkal kapcsolatos álvita azt nem veszi figyelembe, hogy ez itt voltaképpen csak egy játék. Precíz a megnevezése is: Polidili. Szórakozás, időtöltés, egy kis őrjöngés, feszültséglevezetés, tanulás, informálódás, kis basztatás, az indulatok kiélése (inkább itt, mint a valóságban) - de nem több. Nem kevés, de nem is több.
Aki akar, teljes IRL személyiségében megjelenhet, az ő dolga. Aki nem akar, az viszont megkövetelheti, hogy ezt a döntését tartsák tiszteletben, tehát ne kutakodjanak IRL-mivolta iránt, és ez nagyon méltányolható igény.
A másod- vagy többednickekkel sincs semmi baj. A színész is egyik este Hamlet, máskor meg Bóni gróf, ahogy jön. Ezer oka lehet, hogy valaki miért vált vagy futtat több nicket, de az csak rá tartozik, senki másra. Ha valaki azonosítható (önkéntesen), az sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint a többi, hanem csak ilyen. Aki húsz nicket váltogat, az meg amolyan. Más és más, mint az életben is mások vagyunk.
Mégis, bármelyik és bármilyen nick mögött egy adott ember áll, a maga személyiségével, és ezt nehéz nem tudomásul venni. Vagyis nem igaz, hogy itt csupán szövegek csapnak össze, teljesen függetlenül alkotójuktól. Önálló szöveg nincs, még a legszikárabb törvénytextus is magán viseli alkotója vagy a kor jegyeit. (Máig lehet tudni, hogy melyik decemvirhez köthető az ércbe vésett római alaptörvény egy-egy passzusa.) Sőt, ugyanaz a szöveg mást jelent X vagy Y szájából, tollából, és ez erre a helyre is igaz. A szöveget vissza lehet fésülni írójára, és ezáltal kirajzolódik róla egy mind határozottabb portré, személyiségvázlat, lassan már IRL-azonosítás nélkül is tudjuk, nagyjából milyen emberrel van dolgunk, sőt, alkalmasint ki is találhatjuk, vajon ki ő.
Ezen a ponton viszont meg kell állni, mert a beazonosítás már a játékszabályokba ütközik, és ha egyszer játék, akkor ott a szabály olykor fontosabb, mint az életben a törvény. Elcsalhat valaki egy kis áfát vagy rátaposhat olykor a gázra, de ha lólépést tesz a bástya elvtárssal, akkor haladéktalanul leverik a fejét.
Ugyanez igaz itt is, helyesen.
Namost Babarczyról.
EGY nickje egész biztosan ident, tehát azonosítottan ő. Nem tudom és nem is érdekel, hogy van-e neki másik vagy több, ugyanis ha lehet, akkor miért ne élhetne ő is ezzel a joggal. Miért ne lehetne például egy olyan virtuális "énje", amely olyan dolgokat mond ki, amit az identje nem tehet meg, méltányolható vagy ránk nem tartozó okból? Vagy egy olyan, amely kedveskedik neki, amikor túlzottan ekézik? Ez is teljesen érthető pszichikai jelenség volna. És nyugodtan tarthat harci nicket is, aki egy durva ellenféllel szemben felveszi a kesztyűt olyan hangnemben, amit IRL ő nem engedhet meg magának. Hiszen az ember is egyszer ilyen, egyszer olyan, dr. Jekyll és Mr. Hyde lakik mindannyiunkban.
Ami engem illet, egyetlen módszert nem szeretek, az irányított nickeket, ahol más a valódi szubjektum. Kaptam jómagam is az évek során nem egy emailt, hogy "írd már be ide meg ide ezt meg ezt, vagy segíts már X-nek a Q-topikban." Sosem tettem. Ha valamivel egyetértek, odaírom magam, ha nem, nem írom oda. De persze ez sem szabálytalan, csak kissé alantas, nem tudom, hogy ebben a topikban volt-e rá példa.
Ami viszont eszembe se jutna, az, hogy órákat töltsek annak vizslatásával, hogy melyik nick milyen és kihez tartozik, hosszasan bogarásszam a postokat, ide-oda kopizgassam és elemezgessem, azonos szavaikat egymás mellé téve diadalmasan rámutassak holmi "összefüggésekre", mert ez nem tartozik a játékhoz, a játék nem erről szól, éppen fentiek miatt. Ez szimpla idétlenség, önépítés, pótcselekvés, szartaposás.
Babarczynál - mivel a topik erről a nevesített személyről szól - CSAK azok a textusai érdekesek, amelyeket ident nevén tesz elénk. Ezek érdemelnek itt vitát, elemzést, kritikát vagy elismerést. EZEK vethetők egybe korábbi állításaival, ezek kérhetők rajta számon. Ha Babarczy csak egy nick lenne a töbezer között, akkor nem támaszthatnánk vele szemben ilyen követelményt vagy igényt. vagyis: bármit írt vagy nem írt egyéb létező vagy mások által megtestesített nick alatt vagy azok felhasználásával: számomra teljesen közömbösek.
Szokás, nem szokás, azér' gondolhatott volna az utókorra, és feltüntethette volna, hogy németből fordította. Különösen, ha még ilyen éles különbséget is tesz a külföldi és a "bennszülött" szemlélet között. (Bár ha az akkori kiadásokban feltüntették, akkor úgy is rendben van.)
