Hogyan tehetjük jobbá a világot? Fenntartható technikai fejlődés, egyensúlyra törekvés, környezetvédelem, egészség, jobb és tartalmasabb, hasznosabb élet
Utódaink nevelése, és idegenek nevelése között az a fő eltérés, hogy az előbbi kötelességünk, az utóbbiért meg joggal jár seggberúgás.
Ezt mond meg a rendőrnek is, amikor ittas vezetésért kirángat az autóból. Nehogy már ő nevelje a felnőtt állampolgárt, hiszen szüleink minden jóra ráneveltek. Akkor már hadd válaszoljak erre is. Ha pedig ezt a szemem láttára teszi, nem megmondom, még fel is jelentem. A rendőrnek nem az a feladata, hogy leckéztesse az állampolgárokat, hanem hogy a törvényeket betartassa.
Nyilván rosszul fogalmaztam, mert egész másra reagáltál, nem arra, amiért megírtam ezt a mondatot. Gondolom azért nem rúgnád seggbe a rendőrt, amiért feljelentene ittas vezetésért. A törvények ilyetén való betartatása is a nevelés része, viszonylag megalázó módon, hiszen ez még akkor szégyen, ha egyébként a rendőr barátságosan elbűvölő. Mert hát az emberek többsége tudja, hogy ha iszik, akkor nem vezet. Bár mondjuk egy a Rezesova, vagy a Stohl Buci balesete után helyszínelő rendőr lelkiállapota, és modora esetleg hagyna kívánnivalót maga után, és emberileg megérthető lenne, ha mégsem lenne elbűvölő.
Esetleg felelősségre vagy intelligenciára érvényes cenzus alapján lehetne különválasztani, hogy drog szempontjából ki számít nagykorúnak. Másképp hogyan?
Szerintem aki drogos, az gyakorlatilag elveszíti a nagykorúságát. Attól még maradhat csodagyerek, de felelős döntéseket nem lehet rábízni. Végül is ez egyfajta szabad választási lehetőség. Vagy a drog, vagy a felelősségvállalás.
Egyébként én az általános választói jogot is súlyoznám, például az érettségi eredményével, és amit korábban említettem, a kívánatos közvetlen állampolgári törvényszavazások esetére külön szakmai bónuszszavazati jogokat biztosítanék az arra érdemeseknek. Ez teljesen összhangban van azzal, hogy az ember egy gondolkodó szellemi lény, akit éppen a gondolkodási képessége tesz emberré, és ennek a képességnek a birtokában tud felelős döntéseket hozni. És minél inkább képes gondolkodni, annál inkább megilleti, hogy a társadalom életébe beleszóljon. Ez egyben annak is elejét venné, hogy a képzetlen embereket szavazataik megvásárlásával, vagy megtévesztésükkel kihasználják. Az érettségi így elnyerné nevének igaz értelmét is.
"Pontosan tudni lehet, hogy előre megjósolhatatlan az, hogy valaki függő lesz, vagy nem lesz függő. Olyan mint az orosz rulett. Van aki nem lesz függő, mások pedig elveszett emberek lesznek, és előtte mindenki azt gondolja magáról, hogy nem lesz semmi probléma, ha csak kipróbálom. Ez nem én találtam ki, és nem én akarom megmondani, hol a határ. Ugyanis pont az a helyzet, hogy ilyen határ nem létezik, és jelenlegi tudásunk szerint nem is határozható meg ilyen határ. Ez egy teljesen objektív tény, és teljesen független attól, hogy én mit akarok."
Ezek a megállípítások annyira nem általánosíthatók, hogy még egyetlen anyagcsoporton belül is különböznek. Kokainszármazékok közül a prokaintól nem leszel függő, a herointól meg függő leszel.
Az nem baj, hogy nagyrészt off topic a téma, mert a topic címéről nem is lehet másképp beszélgetni, de azért tartsuk szem előtt, hogy a tudomány rovatban nyílt.
Azért ők igenis áldozatai voltak. Sőt, függők is voltak közöttük. Viszont nem alacsonyítom le, én biztos nem, hiszen az volt a felvetésed, hogy mindenkit preventíven meg kellene védeni a saját döntésétől. Nem láttam a döntés valamint a végzetes túladagolás között azt a tartományt, amikor az emberek jelentős része felelőssége és racionalitása birtokában van. Talán az itt még csak marginális kérdés is, hogy a világirodalom fele(?)-negyede(?)-háromnegyede(?) nem született volna meg.
sokkal többen vannak, akik drogosként nem szellemóriások
sokkal többen vannak, akik drogosként nem szellemóriások
Ezen múlik inkább. A társadalomnak azonban részei a szellemóriások is, és az átlagosnál kicsivel értelmesebb, tehetségesebb, felelősebb emberek is. Esetleg felelősségre vagy intelligenciára érvényes cenzus alapján lehetne különválasztani, hogy drog szempontjából ki számít nagykorúnak. Másképp hogyan?
Ezt mond meg a rendőrnek is, amikor ittas vezetésért kirángat az autóból. Nehogy már ő nevelje a felnőtt állampolgárt, hiszen szüleink minden jóra ráneveltek.
Akkor már hadd válaszoljak erre is. Ha pedig ezt a szemem láttára teszi, nem megmondom, még fel is jelentem. A rendőrnek nem az a feladata, hogy leckéztesse az állampolgárokat, hanem hogy a törvényeket betartassa.
A drogossal kapcsolatban az a gond, hogy az alkalmi fogyasztás semmilyen komoly kárt nem okoz, a függőség határát pedig csak önkényesen lehet meghúzni. A másik gond a különféle káros anyagok durván eltérő megítélése.
Egyáltalában nem igaz, hogy a függőség határát csak önkényesen lehet meghúzni. Pontosan tudni lehet, hogy előre megjósolhatatlan az, hogy valaki függő lesz, vagy nem lesz függő. Olyan mint az orosz rulett. Van aki nem lesz függő, mások pedig elveszett emberek lesznek, és előtte mindenki azt gondolja magáról, hogy nem lesz semmi probléma, ha csak kipróbálom. Ez nem én találtam ki, és nem én akarom megmondani, hol a határ. Ugyanis pont az a helyzet, hogy ilyen határ nem létezik, és jelenlegi tudásunk szerint nem is határozható meg ilyen határ. Ez egy teljesen objektív tény, és teljesen független attól, hogy én mit akarok.
Vagyis te megmondod, hogy milyen emberek legyenek, az önmaguk feletti rendelkezés jogát ezzel explicite elvonod, ami még maximális jószándék mellett is gáz.
Gáz, vagy nem gáz, tele van ilyen tiltásokkal a társadalmi létünk. Olyanokkal is, amit törvény nem is tilt, csak éppen bevett (helyi) szokássá vált. A jelen helyzet azért annyiban kedvező, hogy pontosan tudni lehet a tiltás okát, vagyis azt hogy a társadalom nem tolerálja a szándékos önpusztítást, illetve ezzel közvetetten segítve a társadalom pusztítását.
Hogy ma a lejtőn nincs megállás, az nem elsősorban a drog miatt van, hanem annak kriminalizálása miatt, ami a rászorulót elvágja a segítségtől.
Ennek azért olvass utána, vajon Kínában, ahol a britek kötelezővé tették a szabad drogterjesztést, vajon mennyire tudtak segíteni a rászorulókon. Attól tartok, az ilyen segítség annyi, mint halottnak a csók. Bár most eszembe jutott, hogy a szcientológusok a lábai nyomát is megcsókolják azoknak, akik legalizálják a drogot. Ugyanis ők a volt drogosokból toborozzák híveiket. De ezek a hívek sem arról váltak híressé, hogy túlságosan szabad az akaratuk, sőt sokkal inkább arról, hogy nincs nekik ilyen.
Az alkoholt és a dohányt sem tiltják (ma már) be sehol azért, hogy senkiből ne legyen alkoholista vagy nikotinfüggő.
Azért a 18 éven aluliak vásárlásának tiltása hordoz valami efféle jelentést is. Az ellen reklámokról nem is beszélve, amit kötelező feltüntetni minden cigarettásdobozon.
A káros szenvedélyek eredendően a társadalmi rendszer betegségének kivetülései
Ja, csakhogy a betegségek esetén a gyógyítás alapja az orvos és beteg együttműködése, kényszergyógykezelés egy kivételes eljárás, te pedig ebből csinálsz alapértelmezettet. Ráadásul deklaráltan a tünet kezelésére fókuszálsz az okok helyett. Kudarc beépítve.
Ne keverjük össze a beteg társadalmat, és a káros szenvedélyekre fogékony megtévesztett embereket. Sajnos társadalomgyógyító doktorokról még nem hallottam. Bár úgy sejtem, az emberek saját önértékelése szerint az emberek 80 %-a megadná magának ezt a címet. De erre az esetre az a közmondás illik, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
A drogban az a legnagyobb veszély, hogy átterjed. A fiatalok eredendően nyitottak, így sokan kipróbálják. Brutális dolgok történnek a drogtól sokszor.
Amikor egyszer kint ültünk a teraszon és a fiam vigyorogva mondta, hogy kipróbálta, nálunk a következő történt.
A kemping asztalra akkorát csaptam, hogy beszakadt. Bementem egy üveg pálinkáért és fél literes üveggel szaladgáltam és ittam és ordítoztam. Mondtam: akkor most már ilyen életet fogunk élni, jó lesz? Ha te drogozol akkor én inni fogok. Ez a hisztis plussz rájátszott viselkedésem sokkcsapásként érte mindkét gyerekemet.
Soha többé nem drogozott. A haverjától eltiltottam és feljelentettem, hogy deler. Mindenkit feljelentek aki drogozik, hogy deler.
mintha a drogról alkotott ideáid függetlenek lennének a valóságtól, vagy legalábbis a természettudományos háttérismeretektől. De nézzük közelebbről, Edgar Allen Poe, Csáth Géza, Krúdy Gyula, Ady Endre és Kosztolányi Dezső úgy jelenik meg a hozzászólásodban, mint "élőhalott" és nem gondolkodó.
Az a durva csúsztatásod, hogy ezeket a szellemóriásokat lealacsonyítod, mintha bizony drog túladagolásban végezték volna valami menhelyen. Való igaz, hogy nem mindenki lesz a drogozás áldozata azok közül, aki alkalmanként él vele. Csakhogy ez nem általánosítható, ugyanis sokkal többen vannak, akik drogosként nem szellemóriások, viszont az életüket végleg tönkretették a drogok. A statisztikákon nem sokat javít, ha ellenpéldákat szedsz elő, a tudományt pedig a statisztikákkal van összhangban.
Utódaink nevelése, és idegenek nevelése között az a fő eltérés, hogy az előbbi kötelességünk, az utóbbiért meg joggal jár seggberúgás.
Ezt mond meg a rendőrnek is, amikor ittas vezetésért kirángat az autóból. Nehogy már ő nevelje a felnőtt állampolgárt, hiszen szüleink minden jóra ráneveltek.
Nem csak nekem, de mindenkinek felelőssége, hogy milyen lesz a világ,...
Ez valójában nem válasz a kérdésre, ugyanis egy sor újabbat vet fel.
Az utódokat elsőre hagyjuk, csak bonyolítják a képet. A drogossal kapcsolatban az a gond, hogy az alkalmi fogyasztás semmilyen komoly kárt nem okoz, a függőség határát pedig csak önkényesen lehet meghúzni. A másik gond a különféle káros anyagok durván eltérő megítélése.
Tehát ne hivatkozz arra, hogy miért is akarom mások jogát csorbítani.
Erre az adekvát válasz az lenne, hogy "te pedig ne mondd meg nekem, hogy mire hivatkozzak" Ezzel nem a vitát akarom eldurvítani, csak azt mutatom meg, hogy ez mennyire nem jó érv.
Nem mások jogát akarom csorbítani, sőt éppen hogy azt szeretném, hogy ezek az egyébként élőhalottá váló emberek olyan emberek maradhassanak.
Vagyis te megmondod, hogy milyen emberek legyenek, az önmaguk feletti rendelkezés jogát ezzel explicite elvonod, ami még maximális jószándék mellett is gáz. Merthogy ezzel joga van olyannak lenni, amilyennek te akarod.
Drogosként te valamiféle végstádiumos félholtat tételezel fel, holott a többség nem ilyen, és az egész drogellenes küzdelem reális célja az lehet, hogy senki ne is jusson el erre a szintre, és bárki segítséget kaphasson ehhez. Hogy ma a lejtőn nincs megállás, az nem elsősorban a drog miatt van, hanem annak kriminalizálása miatt, ami a rászorulót elvágja a segítségtől. Az alkoholt és a dohányt sem tiltják (ma már) be sehol azért, hogy senkiből ne legyen alkoholista vagy nikotinfüggő.
Ha elkezdesz megtiltani mindent, ami árt, az emberek egyre hosszabb ideig fognak egyre sivárabb életet élni. Nagy perspektíva.
Itt már nem a drogról van szó, hanem arról, hogy a népboldogítók egy-egy cél elérésekor nem állnak le, hanem újabbat keresnek, aztán ész nélkül betiltanak mindent, ami szerintük árt, a drogokkal kapcsolatos "eredményeket" már példaként lobogtatva. A végén már sült kolbászt sem ehetsz kenyérrel, mert az egy szénhidrát- és koleszterinbomba. ("kutatót" is találsz, aki bebizonyítja, hogy függőséget okoz)
A káros szenvedélyek eredendően a társadalmi rendszer betegségének kivetülései
Ja, csakhogy a betegségek esetén a gyógyítás alapja az orvos és beteg együttműködése, kényszergyógykezelés egy kivételes eljárás, te pedig ebből csinálsz alapértelmezettet. Ráadásul deklaráltan a tünet kezelésére fókuszálsz az okok helyett. Kudarc beépítve.
Picit ebben a pillanatban olyan érzésem támadt, mintha a drogról alkotott ideáid függetlenek lennének a valóságtól, vagy legalábbis a természettudományos háttérismeretektől.
De nézzük közelebbről, Edgar Allen Poe, Csáth Géza, Krúdy Gyula, Ady Endre és Kosztolányi Dezső úgy jelenik meg a hozzászólásodban, mint "élőhalott" és nem gondolkodó.
A probléma mégis inkább az, hogy ha jól értem, nemcsak tőlük, hanem a nem függőktől is elvitatnánk a józan ész lehetőségét. Utódaink nevelése, és idegenek nevelése között az a fő eltérés, hogy az előbbi kötelességünk, az utóbbiért meg joggal jár seggberúgás. De én ezen felül nem is bízom a saját gyerekeim egészségre és józanságra nevelését arra, hogy a te cselekvésed felett atyáskodjak. A körfűrészhez sem azért nem nyúlnak, mert elzártam a műhelykulcsot.
Milyen alapon van jogod neked (vagy bárki másnak) megszabni, hogy mások mit hogyan tegyenek/ne tegyenek?
Nem csak nekem, de mindenkinek felelőssége, hogy milyen lesz a világ, amit a topik címe is indirekt állít. Különösen nagy a felelősségünk az utódaink tekintetében, hiszen az ember célok, perspektívák, és válaszok nélkül születik. És nem attól lesz gazdagabb az utódaink élete, hogy bővítjük a kilátástalan, hiábavaló, és megbánandó életút lehetőségeik tárházát, és így bebiztosítjuk magunkat afelől, hogy teljesen fölöslegesen jöttek a világra, és így saját, és elődeink élete is teljesen fölösleges volt.
És ahogyan a gyerek képtelen élni a szabad akaratával, úgy a drogosok is képtelenek. Ugyanis őket már a drog utáni vágyakozás irányítja, egy gondolkodó ember helyet egy zombivá váltak. Tehát ne hivatkozz arra, hogy miért is akarom mások jogát csorbítani. Nem mások jogát akarom csorbítani, sőt éppen hogy azt szeretném, hogy ezek az egyébként élőhalottá váló emberek olyan emberek maradhassanak, akik képesek élni a jogaikkal, és ne a mák, a kokacserje, és a vadkender alkaloidái éljenek emberi jogokkal.
Ha elkezdesz megtiltani mindent, ami árt, az emberek egyre hosszabb ideig fognak egyre sivárabb életet élni. Nagy perspektíva.
Az élet sivárságát a tehetetlenség érzése okozza. Az, hogy az ember képtelen elérni azokat az akár hétköznapii célokat is, amelyeket gyerekként elérendőnek ígértek neki. Ezen nem segít az életből való elmenekülés a drogok, vagy az alkohol mámorába. Sőt sokkal inkább fokozza, és véglegesíti, mivel a külső, társadalmi okokból fakadó tehetetlenség kiegészül a belső, testi tehetetlenséggel. A káros szenvedélyek eredendően a társadalmi rendszer betegségének kivetülései az egyénekre. Ahogyan a stressz, és az ebből fakadó népbetegségek is.
Egyfelől tökéletesen igazad van, másfelől viszont nagy ívben kikerülsz egy kérdést:
Milyen alapon van jogod neked (vagy bárki másnak) megszabni, hogy mások mit hogyan tegyenek/ne tegyenek?
Ha elkezdesz megtiltani mindent, ami árt, az emberek egyre hosszabb ideig fognak egyre sivárabb életet élni. Nagy perspektíva.
Mielőtt félreértenél, szólok: nem az anarchiát akarom népszerűsíteni, az alapvető emberi jogokból származtatható jogok/kötelességek szükségszerűek, de felnőtt emberekre életmódtanácsokat kényszeríteni, az már általánosságban nem.
Akik nagyon szabályozáspártiak, azok általában úgy hiszik, hogy mindenki olyan motivációkkal rendelkezik, mint ők vagy a szomszéd néni.
Mert ennek a gyereknek tilthatsz te bármit - csak minek. Börtönbe is zárhatod, attól kinek lesz jobb. Nekem biztos nem, mert mikor kijön, már nemcsak magát szúrja combon, hanem engem is hasba.
A marihuána sem egészséges, csak az nem mindegy, hogy mekkora adag és milyen módon károsít. Mindenben a mértéket kéne tudni. ( mármint tudni betartani)
Valóban a mérték is fontos, de ez a drog esetében csak nulla mérték lehet. Ugyanis ez a legalizálás egyben biztatást is jelent a tudatmódosító szerek kipróbálásával, vagy rendszeres használatával szemben. Az ellenérvelők egyszerűen figyelmen kívül hagyják, hogy a csak hosszabb távon gyilkos dohányzással szemben is milyen nehéz fellépni, milyen nehéz rávenni valakit a leszokásra. A kollégámat szombaton vitte el a tüdő rák, de tavasszal még vígan dohányzott. Én magam is sokáig dohányoztam, mire képes voltam abbahagyni, és bizony nagyon jól látom, hogy az emberek nagyobbik része képtelen ezt megtenni, ha egyszer belekezdett. Pedig a dohányzás sokkal kisebb függőséget okoz, mit a drog, mivel okoz lelki kényszert, tehát teljesen épen hagyja az ítélőképességet.
A drog ezzel szemben lelki kényszerré válik, a rabjai többé nem urai a maguk cselekedeteinek akkor sem, ha éppen nincsenek a drog hatása alatt. A drogos elfordul a való világtól az álmok világa felé, miközben mégis részt vesznek a való világban, csak már nem egész emberként, és ez bizony jelentős konfliktusok forrása.
És világosan látom, hogy a dohányzástól csak akkor lehet megkímélni az embereket, ha nem hagyjuk, hogy rászokjanak, ha nem ébred bennük érdeklődés, hogy ezt ki kellene próbálni. Ehhez pedig nagyon helyesen minden lehetséges helyen tiltani kell a reklámozását, és korlátozni a vásárlási lehetőségeket. Büntetni nyilván lehetetlen, hiszen több évszázados múltra visszatekintő története van az élvezetének (most láttam egy Poirot filmben, hogy néhány éve még a moziban is dohányoztak).
A drogok élvezetét viszont szinte mindig tiltották, mivel ember, és társadalom pusztító hatása szembeötlően nyilvánvaló. Ezért lehetséges az, hogy számos helyen büntetendő cselekedetként könyveljük el a terjesztését, és a fogyasztását is. A legalizálás ennek eredményeképpen gyakorlatilag egyet jelent a drog reklámozásával. Nem véletlen, hogy a legalizálást szorgalmazók nyilatkozatait egyben drog reklámként is értékelhetjük, ami bátorítást ad a terjesztőknek, és kedvet ad a mindenre kíváncsi fiataloknak, gyerekeknek.
Ne azzal gyere, hogy bezzeg a marihuána milyen egészséges, mivel 150 éve az ópiummal szemben sem fogalmazódtak meg azok a vádak, hogy egészség károsító.
Az ópiumról anno nagyon jól tudták, hogy milyen egészségkárosító, és a marihuánával kapcsolatban is megvannak a tapasztalatok elég régen.
Nem kell a vitákban elhangzó érveket szó szerint venni, mert azok mindkét részről túlzóak (vagy simán hamisak)
A marihuána sem egészséges, csak az nem mindegy, hogy mekkora adag és milyen módon károsít. Mindenben a mértéket kéne tudni. ( mármint tudni betartani)
nincs olyan másik bűnözési forma, amelyik ilyen jó risk/reward-ot ad
Ez a bűnözők gondja, és lehet, hogy elrontja a napjukat, de ahhoz nem elég, hogy jó útra térítse őket. Európában mostanság a drogkereskedelem+autólopás+prostitúció kombináció a nyerő, ha ebből a drogkereskedelmet kiütnék, még nem dőlne össze.
Nem akarok tippeket adni, de pl. emberrablás területén még elég fejletlen a piac.
Talán a prostitúció,... meg azt sem kellene kriminalizálni.
Nem maga a prostitúció a baj, hanem az, hogy tipikusan erőszak, kitartottság, a szabadság korlátozása kapcsolódik hozzá. A "vegytiszta" prostitúció ma sem tilos, nálunk legalábbis. Csak ebből van a legkevesebb.
Az alkohol ... Itt is felvilágosítás kellene, nem tiltás.
Egyetértünk. Felvilágosítás, terápia... és a lehető legkevesebb tiltás, de azt szigorúan venni: pl. gépjárművezetésnél zéró tolerancia, ahogy alkoholnál, úgy mindenféle drognál; és visszaesőnél a jogosítvány elvétele: szegény beteg, nem tud fű nélkül élni, ezért sajnáljuk, hát akkor ne vezesen autót. A vakot is sajnáljuk, és az sem vezethet. Nem azért, mert gonoszak vagyunk, hanem mert képtelen rá.
Ezek nem, hanem a drogprevenció orvosi és pszichológiai kérdései az ide valók. Már épp említettem is, hogy akinek szociális elvonási tünetei, tevékenységhiánya, mozgáshiánya és fényhiányból adódó magas melatonin-, alacsony szerotoninszintje van, az ezerszer erősebben hajlamos lesz kábítószerhez folyamodni.
Az ópium nem kábítószer? Ne azzal gyere, hogy bezzeg a marihuána milyen egészséges, mivel 150 éve az ópiummal szemben sem fogalmazódtak meg azok a vádak, hogy egészség károsító. A kábítószer olyan függőséget okoz, ami egyre erősödik, és sokan rákényszerülnek később az egyre erősebb szerekre.
A hasonlat további része a valószínűsíthető jövőt vázolja fel. Ahogyan az összes élvezeti cikk állami monopólium, és az állam külön extra adókat vet ki rá, úgy a kábító szerek sem kivételek. És az állami monopóliumokat az állam megvédi, és ragaszkodik hozzájuk. Ez látható az ópiumháború példáján. Vagy tán nem a gyarmatosítók terjesztették az ópiumot az államuk támogatásával? Nem fegyverrel kényszerítették a kínaiakat az ópium fogyasztás szabad gyakorlására?
Értem, ami egy gyerekkel szemben halálos bűn, az már egy nappal is 18-en felülivel szemben már teljesen helyénvaló. Érdekes hozzáállás. Szerintem ezt egy gyerek csak úgy értelmezheti, hogy ez a gyerekekkel szembeni diszkrimináció, az élet jóságaiból való kirekesztés, így aztán alig várja már a nagy szülinapot, amikor is minden jót kipróbálhat.
Szerintem pedig nyilvánvaló, hogy aki önpusztító szerekhez folyamodik, az eleve nincs az ítélőképessége tudatában, már a szer alkalmazása előtt sem. Ez nem nagykorúság kérdése, hanem a beszámíthatóságé. Gyakran éppen ezért is folyamodnak ilyen szerekhez, mivel önértékelésük szerint valamivel javítani akarnak a maguk lelkivilágán. Vagyis még csak nem is én állítom, hogy beszámíthatatlanok, hanem önmaguk. Márpedig aki beszámíthatatlan, tehát nincs az ítélőképessége birtokában, azt teljes joggal lehet korlátozni a szabad választásában, annak igenis meg kell mondani, hogy mit tehet, és mit nem. Vagy úgy gondolod, hogy hozzátartozóid, gyerekeid nem érdemlik meg, hogy megvédd őket az efféle ártalmaktól, még ha már felnőttek is.
Hát, ugye pont arról szól a dolog, hogy az ítélőképesség nem az igazi -> a bűncselekményeken túl nyugodtan meg lehet adni olyan tevékenységi köröket, ahol nulla v. alacsony a tolerancia. Pl. rögtön járműves közlekedés, mindenestül.
De fenntartom, hogy ez a témakör igazából nem ide való.
Egyáltalán nem minden. Például aki gyerekeknek ad drogot, ha nem tartanám a halálbüntetést eleve elhibázottnak, kínhalálra ítélném.
A bűncselekmények elkövetésében a bedrogozott állapotnak súlyosbító körülménynek kell lennie (beleértve az ittasságot, a koffeintúladagolást, de még az elmeműködést befolyásoló hormonális doppingszereket is). Aki nem 100.00%-ig biztos benne, hogy fékezni tudja magát, az zárja magára az ajtót, amíg tacsra teszi magát.
