szia PerfectCure.
basszus, és 13 éves vagy?:) állati, hogy érzel és tök jó verset irtál!! de komolyan. egyébként igazad van, túl sok az előitélet, főleg az utcán. miért kell állandóan az embert bámulni és azt nézni, hogy nem úgy öltözik, hanem máshogy mint ők? én sem vallom magam gótnak, de az vagyok. feketében járok, feketén gondolkodom, nem látom optimistán a jövőt. na és? nem azért, mert cure-t hallgatok, hanem azért hallgatok cure-t. és joy division-t. és ha várom a halált? megvan rá az okom bár testileg nem látszik, de lelkileg nyomor vagyok. te biztosan érted.:)
ne utáld magad!! régen én is utáltam, de már elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok. a többi ember véleményére meg teszek, nem érdekel. gondoljanak, amit akarnak, ha szerintük baromság az egész gótság, akkor sem érdekel. ez vagyok, kész.
szövet:
Szerintem a fasisztoid kissé túlzás, (eleve a nácik azok az emberek, akiket ismeretlenül is nagyon utálok), bár ezt mindenkire rá lehet mondani, aki nem egy Teréz anya típus és nem egyenlő mértékben szereti mind a 6 milliárd embert. Bocs, ha rosszul számoltam!
Ilyen alapon a te véleményed is vehető annak, hisz elítéled, ha valaki szabályozni kívánja, hogy ki látogathatja a magántulajdonát képző helyet. (Nem az enyém egyébként.) Nem egy népszerű döntés, az biztos, de ha az embernek van egy elképzelése, amit minél maradéktalanabbul akar megvalósítani, azt sokszor nem lehet úgy véghezvinni, hogy tök demokratikus is maradjon közben.
Ismeretlenek véleménye egyébként nem szempont nálam, bár meghallgatom, egyetértek vele vagy máshogy gondolom, és úgy tűnik néha még reagálok is rá, de csakis a kiegyensúlyozott tájékoztatás kedvéért.:-)
Most olvastam a COF-on, hogy az új Cure album producere Ross Robinson lesz, aki korábban az alábbiak lemezein dolgozott: Korn, Limp Bizkit, Slipknot, Machine Head, Vanilla Ice, Soul Fly, Cold, Glassjaw, Amen, At The Drive-In, Vex Red.
Nagyrészét nem ismerem, amelyiket meg igen, azt sem szeretem, de a döntést, hogy új embert vonjanak be a munkába, mindenképp jónak tartom, és érdeklődve várom, hogy milyen lesz az új hangzás. Nem számítok csalódásra.
Mellesleg a fickónak a Cure-ral való munka volt minden álma!
ma az m2-n egy szigetes m?sorban 1 egész percet leadtak a koncertr?l. Watching Me Fall volt. Azért jó volt újra látni Robertet. már majd 1 hónapja volt....
ma az m2-n egy szigetes m?sorban 1 egész percet leadtak a koncertr?l. Watching Me Fall volt. Azért jó volt újra látni Robertet. már majd 1 hónapja volt....
Tivald: sok versem van. amúgy köszi. imádok írni... utóbbi időben elborultabbakat, elgondokodtatóbbakat írtam. köszönhető a zenének (is) :))
Meg köszi mindenkinek akinek tetszenek a verseim!
hell
A Gyulolet
Dátum: ismeretlen
Mindenhol csak a gyűlölet számít,
Mindig ez van, csinálhatsz bármit,
Akkor sem lesz szeretet, vagy öröm,
Mindig csak utálat lesz ezen a Földön.
Soha sem tudtak szeretni e világ
Lakói, szívükből sosem fakad virág,
Mert ostobák és nincsenek érzéseik,
Nem lehet elmondani semmit nekik…
Csak gyűlölnek és gyűlölnek tovább,
Meghazudtolják a maguk korát,
A felnőtt gyerekesen viselkedik s utál,
A nagy gyermek lenéz mindent, ugyan már!
Mikor vetnek véget ennek az undorító harcnak,
Amik csak gyanús előjósai a kínzó bajnak?
De hiába; értelmetlenül utálnak ezután örökké,
De miért? Nem tudom, talán engem…
Egy Orult Kalvariaja
2002.05.24.
Fájdalom, ami beléd mar, szúr és hasít,
Megorülsz tole, de nem találsz senkit
Aki segíthetne rajtad, elgyengülsz már,
Rád most csak fájó szenvedés vár.
Tested, akár a csontváz, vézna és gyenge,
Lelked üres, csak kérdéseket találsz benne.
Agyad tompa, fáradt, minden gondolat kiesett
Belole; barátom, neked elmebaj lesz hitvesed.
Elhagyod magad, éljen más helyettem,
Mondod te, s most már minden érdektelen.
Csak egy számít: szunjön a kínzó orület,
S helyébe jöjjön üres, végtelen bodület...
Így emésztodsz, mígnem egy ismert alak
Rádtalál, s addigra késo már szidni magad,
Hisz itt a Halál...
Napfogyatkozás 2002. 07. 05.
Elsötétül minden, homály uralkodik,
Eltűnt a Nap, s végre eljött a feketeség,
Lelkemben titokzatos öröm ordítozik,
Hiszen lőn lázadás, káosz, rendetlenség…
Nem a fény hiányától, hanem az őrültektől
Félnek; Kik sötétségtől kapnak vérszemet,
Minden átlagember retteg s bújik ezek elől,
Tudják, hogy képesek kioltani tucatnyi életet.
Mert nekik csakis a Sötétség parancsol,
Ha gazdájuk uralomra tör, cselekedni kell,
Elméjük elborul a nagy király szavától,
S mindenáron szembeszállnak a fénnyel.
Világosság - borzalmas, undorító nekik,
Szemeik nem tűrik, semmiképpen sem,
De a Nap megöli mindannyiuk lelkeit…
Ezért, ha elhal a homály, Őrült sincsen…
Ennyi elég mára, bezárt PerfectCure móka tára:)
na hell
PerfectCure: Tiszta szívből gratulálok a fordításokhoz. Meg a vershez is ottan korábban. Szóval k*rva jók, na. Mert mindenbe bele lehet kötni egyébként meg... 14 évesen (se!) nagy dolog egy ilyet összehozni.
Visszatérve a zuhanyzásra, én kádpárti vagyok. Ez valószínűleg azért van, mert sohasem voltam kollégista...
!
igazad van a fordítás tényleg pontatlan helyenként. például itt: "Csak hogy darabokra essek" , ez helyesen így lenne: "Csak hogy darabokra pottyanjak".
Sziasztok megint:)
yloz, köszi a zuhis tanácsot!
ersekdora: szerintem is egész jó lett a fordítás, jobban mondva kjúrvajó... :))))
Na itt egy másik, de ez picit sánta lett, lehet, hogy nem is pontos.
éljen a cure!
Szeteses (Disintegration - KEDVENCEEEM!)
Hiányzik a hűtlenség csókja
A hiúságnak arcátlan bókja
A puha, a fekete, a bársonyos
Az oldalamon felkötve most
A száj, a szem, a szív mind vérez
Bonyolultan rohan, a mohóság folyamán evez
Lassanként eljön a szükség
Csak hogy darabokra essek
Hiányzik a hűtlenség csókja
Általam élesztett csókja, fájdalmas volta
Fiatalabb hús utáni vágy bűze
És a hang amit ad
Mikor mélyre vág tűje
A tartás a megfeszült térdekben
A kétszínűség káros szenvedélyem
Lassanként eljön a szükség
Csak hogy darabokra essek
Soha nem mondtam, hogy végig maradok
Itthagylak babákkal, várva a gyakoriságot
Ezt sikoltva, várva, hogy megmaradjon a titok
De túlhallatják a sikolyt, túl és túl
Itthagylak fotókkal, képek a csalásról
Foltokkal a szőnyegen és foltokkal a tájról
Dalokkal a boldogságról, mit álomban mormoltak
Mikor mindkettőnk tudta, hogy a vég hogyan
Lesz...
Nos, elölről kezdődik a kör, hogy széttörjön, megint
Széttörjön, mintha üvegből lennék, megint
Az egészet a hátam mögött csinálják, megint
Lélegzek tovább, félek az alvástól, megint
Fenntartják, a fejem mögött, megint
Mélyre vág, a csont szívébe megint
Körbe, körbe és körbe
És szétszakad megint
Tovább, tovább és tovább
Most már tudom, hogy darabokra török
Kitépem a szívem
Mindenkinek adok belőle
Sírok, hogy kedveljenek
Sírnak a krokodilok a tömeg szeretetéért
És három bókért mindenkitől előre
Elejteni az égen keresztül
Keresztül a tető üvegén
Keresztül ajkaid tetején
Keresztül szemed ajkain
Keresztül a tű szemein
A mennyhez közelebb kerülni könnyebb
Minthogy újra teljes legyek
Soha nem mondtam, hogy végig maradok
Tudom, azt mondtam, hogy mindent itthagyok
Szinte ezt kitáltom az őszinteség gödrében
De túlkiáltanak, túl és túl
Itthagylak fotókkal, képekkel a csalásról
Foltokkal a szőnyegen és foltokkal a memóriából
Dalokkal a boldogságról, mit álomban mormolt
Mikor mindkettőnk tudta, hogy a vég mindig hogyan volt
annyira jól írtad le ezt a tusolós dolgot mintha kipróbáltad volna.
tudod, nosztalgiÁZTÁL egyet.
:-)
ne menj el yloz koma mert én akkor nagyon foglak hiányolni.
vigyázz magadra és másra is.
tsok (pp)
ersekdora: De igen, jól láttad elsőre, az Undergroundon vannak az én képeimből is, kiegészítve egy rakással egy másik géppel készült képekkel és úgy tudom, Ni a videofelvételből is kiszedett képeket. A képek meg azért nem egyeznek meg teljesen, mert a saját oldalamon fogtam magam és néhány képből csak kivágott részt raktam fel, néha kicsit állítva a kontrasztot/világosságot.
Tényleg, ígértem korábban azt hiszem egy olyat, hogy a sajtótájékoztatót megpróbálom szöveges formában (magyarra fordítva) rekonstruálni a video alapján (esetleg feliratossá tenni a videót), nos, ezt biztos, hogy egyhamar nem tudom megcsinálni, elég sok dolgom jött össze mostanában. De amint kész vagyok, szólok majd (az Underground magazinba kerül majd fel az is).
Ja, végül még egy info azoknak, akik szoktak online rendelni külföldről: az amazon.de-n egy pár Cure CD 9,99 Euróra van leértékelve (pl. Disintegration, Boys Don't Cry, Paris), ami szerintem igazán korrekt ár (2500 Ft).
:)
A tömeget kifelejtetted!De sebaj,majd megyünk együtt zuhanyozni.
Esetleg azt felajálhatom,hogy megkapod tölünk a koncertet cd-n,hogy vmi visszajöjjön Neked is belőle PerfectCure.
izé. őő. aa.
a koncertet sajnálhatod (igaz dög unalom volt), de van egy ötletem, hogyan tudnád valamelyest átélni az ott történteket. a kellékek: egy fürdőszoba tusolóval, az összes fellelhető fotó a koncertről (tudtommal videó még nincs közkézen forgatva), és hangzóanyag, néhány gyertya vagy verőfény, színes fóliák.
meggyújtod a gyertyát vagy bekapcsolod a verőfényt, lekapcsolod a fürdő világítását. megnyitod a tusolót (amit néha elzársz majd pár másodpercre), elindítod a hangzóanyagot és egyik kezedben a fotókat tartva-nézve a másik kezeddel a színes fóliákat a fényforrás előttttt rángatva megpróbálod élvezni a zenét.
kb ilyen volt a koncert.
Köszi a dícséretet!
Amúgy összeszedem, de néha van benne egyéni dolog.
Tök jó, hogy vki legalább reagált erre a jó hosszú véleményemre.. Asszem fogok ide járni! Elvégre cure-osok vannak itt. Valószínűleg jól fogom érezni magam!
Éljen a cure :)
ersekdora: hány éves vagy? elárulnál nekem magadról dolgokat? Ha már "curésok" közt vagyok, tudjak is róluk vmit :)
üdv megint.
Ja, ezt én fordítottam:
Altato
(Látok valamit pici szemeimmel, ami úgy kezdődik: P...)
Pókember jön vékonyka lábain
Keresztül az esti nap sugarain
Belopja magát az üdvös halál ablakain át
Csendben nézi verejtékben úszó áldozatát
Félelmet keresve az undorító homályban
Hirtelen...Megmozdult valami a szobában!
Tehetetlen vagyok már, várhatok a csodára
Mert a szörnyű Pókember megesz vacsorára!
Halkan s undokul kacag, fejét gúnnyal rázza
Az ágyhoz mintha egyre közelebb mászna
Puhább mint az árnyék, gyorsabb, mint a légy
Kezeivel megfojt, s bőrömön érzem a nyelvét
"Ne mozogj s pánikolj már drága kis emberem
Ne harcolj most! Bár a küzdőket jobban szeretem
Késő van már elfutni, vagy meggyújtani a lámpát
Mert te játszod el ma este a Pókember vacsoráját"
Úgy tűnik, már megemésztett
Milliárdnyi boholy, mind oly rideg
De tudom, hogy reggel felébredek
És ráz majd a hideg
De a Pókember mindig éhes...
("Gyere szépen a szalonba, - súgta a Pók a légynek - van itt valami érdekes...")
nem akarom bunkon.., de csak ugy összeszedted az ilyen szavakat, hangulatot, vagy saját tapasztalás?
és persze megértünk itt biztos sokan..
a curet ugyanis szeretjük :)
a külsőségeket csak akkor vedd fel, ha belülről fakad az igény
kár, hogy nem jöhettél, habár végig esett
és ne legyél depis.. a cure-os darkos stb embereket mindig szomorunak képzelik el, és a zene is annak tünik, de nem az, csak mélyebbre merül a világban, és fel is hozza onnét az óceán kis gyöngyét, ami nem is törik össze
Sziasztok kedves Cure-osok!
Sosem fórumoztam még, de most fogtam magam, és elszántam magam arra, hogy "beszóljak" ide. Imádom a Cure-t, de az irántuk érzett imádatomról és csodálatomról később. Magamról annyit, hogy 13, lassan 14 éves kamaszlány vagyok. Mozgássérültnek születtem, már emiatt is más vagyok mint a többiek. Nem beszélve az ízlésvilágomról és az öltözködési stílusomról. Az egész, életstílus váltásom jó egy éve kezdődött, amikor a Depeche Mode megjelentette új albumát. Ugráltam, hogy juj, DM! Aztán kedvenc chatemen elkezdtem bejárni a csapat (még a DMről van szó, bocsi :)) nevével fémjelzett szobába. Ekkor még - viszanézve - a maihoz képest igen gyerekes voltam. A szoba tagjainak és a zene hatására fogtam magam, és elkezdtem feketében járni. Itt még csak külsőleg változtattam irányt.
Már egy ideje jártam a szobába, és egyik jó barátnőmmel valahogy előjött a téma valami Cure nevű zenekarról... Letöltöttem a Burnt, barátnőm tanácsára. Már akkor is furcsa érzéssel töltött el a zene. Aztán jött még egy pár szám, igaz, akkoriban csak csekély 10et ismertem, de nagyon megszerettem őket. Ezután az érdeklődésem homályba veszett, de továbbra is kedveltem a számokat.
Nemrég, idén tavasszal végre megismerhettem három teljes albumot: a Disintegrationt, a Wish-t és a Head On The Doort. Mondanom sem kell, nagyon tetszettek az eddig ismeretlen számok. Ezután megismertem még egy-két albumot (Kiss Me Kiss Me Kiss Me , Staring at the Sea [ja, ez "csak" válogatás] Boys Don't Cry) , és Roberték a szeretett zenekaraim egyikévé képtek elő.
Ekkoriban kezdett kinyílni a "zenei szemem", elég sok zenekar zenéjét kedveltem, nem úgy mint korábban. Majd jött az idei Sziget. Szüleimnek sokat könyörögtem, hogy ugyan, engedjetek már el legalább a Cure-ra, de ők az állapotomat és a koromat figyelembe véve nem tették ezt meg. Sajnos. :(
Ezután - vagyis egy hónapja kb. valahogyan "elkezdtem" gyakrabban hallgatni a Cure-t. Azt hiszem, mostanában szerettem meg igazán őket. Nem tudom, hogy jöhetett ez elő - talán a Sziget miatt - de érdemes volt. :) Mostanra tehát Robertéket nem a szeretett zenekaraim között emlegetem, hanem a kedvenceim között. Ilyen nem sok van - jobban mondva kettő. Talán azért kedveltem meg ennyire őket, mert most kezdtem átérezni igazán a csapat nyújtotta zenét. Megnyugtat, megihlet... Ugyanis verseket is írok. Hozzá kell tennem, Robert egy külön téma nálam - lányok, ugye milyen jól néz ki... Pfuj, ez de "divat"megjegyzés volt. Utálom a divatembereket, pedig lehet, hogy jómagam is az vagyok, de nem veszem észre. Mondjuk mindig is utáltam magamat.
A másik dolog, amiért írok...
Tegnap olvastam egy oldalon a gruftikról. Én nem vallom se gótnak, darknak - gruftinak meg főleg nem (ne értsétek félre) - magam, ám egyszer eljön az az idő, amikor már gót leszek. (Ez nem úgy fog jönni, hogy na, én akkor most gót vagyok... Kialakul) Most a korom miatt nem tudok változni, nem érzem még elég idősnek, érettnek rá magam. Szóval, olvastam a gruftikról, pár fiatal nyilatkozott, és ami felháborított, az az, hogy mennyien elítélik őket, néha csupán a külső alapján... Tudom, ez a "normális" embereknek furcsa, de mindenkinek megvan a saját egyénisége. Amúgy is utálom az előítéletket; mert mint említettem volt, mozgássérült vagyok, és pusztán ezért megbámulnak. Pedig semmi tolószék, csak egy járókeret... Most meg pláne, hogy feketében járok, holott nem vagyok kifestve, nincs befestve a hajam... Pusztán az öltözék miatt - mert be kell valljam, néha "föl tudok öltözni" - bámulnak. "Hogy néz ki szegény kislány, pedig alig tud menni!" Igazán nem szeretem azt, amikor valaki hosszasan néz, és látni az arcán kirajzolódó frusztráltságot, megvetést. Bosszantó. Hát még amikor olvastam a grufti fiatalok nyilatkozatait! Az egy dolog, hogy fiatalon várják a halált - ő dolguk, és a szüleiké, az idegenek miért szólnak bele? Így végérvényesen megutáltam az előítéleteket.
Azért ide írtam ezt, mert gondoltam, ti képesek vagytok megérteni és meghallgatni, elvégre ti is Cure-osok vagytok, és a legtöbb ilyen ember és fiatal alapból más, mint a szürke, "normális" emberek. Ha ezt édesanyámnak magyaráztam volna, szegény hülyének néz... Pedig így is eléggé elege van abból, hogy állandóan fekete ruhákat kell vennie. :)
Tudom, némelyikőtök kicsit furcsáll egy ilyen véleményt egy 13 és fél éves mozgássérült gyerektől, és talán azt gondoljátok, nem én írtam. De higgyétek el, én.
Köszi, hogy elolvastátok ezt a hosszú és néha unalmas hozzászólást, és amennyiben reagáltok rá, igyekszem látogatni a fórumot.
u.i.: - vagy ps, kinek melyik tetszik - itt egy vers amit picikét a Disintegration (maga a szám - jé, most is ezt hallgatom, a KEDVENCEM, de csak a Last Dance mellett :)) ihletett:
Zavart színek, vérfolt a szőnyegen
Mély szakadék, sok volt ő nekem
Zápor hull keservvel, karc a szíven
A festő alkot, én könnyezek híven
Fájdalmas csók, idétlen kiáltás
A fa kidőlt, kivágták már, árván
Árva lettem én is, itthagyott valaki
Varjúk károgását megint hallani
Suttog a bársony, ordít a selyem
Értelmetlen sorok, sok volt ő nekem
Az agy teli van káosszal, a fa csupa féreggel
Azt kívánom tisztuljak meg és legyen reggel
A reggel nem jön el már, csak kavart éj
Megsérült a büszkeség, a seb még mély
Bolond szavak ezek már, semmi mások
Érjenek véget ezek a szörnyű, őrült álmok
--------------------------------------------------
