Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Én is már régen írtam, és azért, mert én is érzem, hogy nem vagyok idevaló (érdekes, a gyerekesek "idevalónak" érzik magukat...), és attól félek, én is oka vagyok, hogy Andi eltűnt innen.
Én azért nem akarok gyereket, mert nem szeretem a gyerekeket. Akarja valaki, hogy részletezzem?
A ketto osszessege!:) Elsorban em erzek kifejezett vagyat, masodsorban pedig mert....-a kipontozott resz helyere kepzelj egy zsaknyi indokot, ami valoszinuleg csak nekem indok Nektek nem.
szerintem az, hogy nem vágysz rá, éppen elég indok :) De arról van szó, hogy nem érzel kifejezett vágyat eziránt, vagy arról hogy kifejezetten nem vágysz, mert...mert akármiért?
szia, igen örülnék ha hallanám a gyerek elleni érveket, és főleg az érzéseket :)
Ezért mondtam, hogy nem elég, hogy "önző vagyok, de vállalom"...Mert csak egy példa az általad felsoroltakból:
"az anyagikat akartuk megteremteni (főleg magunknak)." Már ezt is csomóféleképpen lehetne folytatni...
Pl:
Szerintem gyerek mellett kevesebb pénzt lehet keresni, és
Szerintem gyerek mellett is ugyanennyit fogok keresni, de meg kell vele is osztani, és
- nem szívesen mondanék le az anyagiakkal elérhető kényelemről
- nem szívesen mondanék le semmiről, amire most telik
- félek, akkor sosem fog összejönni annyi, hogy pl élhető lakásunk legyen
- félek, akkor majd nem jut külföldi utazásra
- félek, nem lesz elegendő pénz arra, hogy a nekem elégedettséget okozó színvonalon neveljem a gyerekem
Na. Ez pl tízféle változata ugyanannak a témának, meg nyilván elképzelhető még akárhányszor ennyi, csak folytatni kéne...de eddig még senki sem folytatta :))
csatlakozva a többiekhez, szerintem is beszélj vele, mondd el neki, hogy neked ez mennyire fontos, és kérdezd meg, hogy el tudja-e ezt fogadni? És ha igen, akkor szeretne-e részt venni benne? ha az elsőre határozott nem a válasz, azt hiszem, nem ő az, akinek gyereket kéne szülnöd... ha a másodikra határozott nem a válasz, akkor meg neked kell átgondolnod, hogy a napi operatív teendőket fogod-e bírni egyedül (mert nem lehetetlen ugyan, hogy meggondolja magát, de erre nem érdemes számítani; ha nem, akkor örökös keserűsséget okoz majd mindkettőtöknek)?
De akárhogy is: te is csak akkor tudsz továbbgondolkodni, ha beszélsz vele, és ismered a válaszait.
1.)Nem, mert nem irtam le.
2.)Semmi romantikus, semmi drammatikus, csupan elethelyzetek az atlagtol etero lanc-reakcioi. De az is lehet hogy csak kifogast kerestem amiert neha spongyolan, figyelmetlenul fogalmazok!;-)
3.) Remelem nem bantottam meg senkit az offolasommal.
Na koszi!:-)) Most offolok egy oriasit! Tisztaban vagyok vele, hogy nem mindig sikerul pontosan megragadnom a mondandom lenyeget, de ha ismerned a tortenetemet, lehet hogy meg gratulalnal is hogy milyen szepen tudok fogalmazni!:-))
Amig Te dontesz a sajat eletedrol, hogy hogyan kivanod elni, milyen ertekekkel toldod fel, stb. nekem teljesen elfogadhato. De ha Te, -peldaul-ugy tunteted fel a nezopontodat, eletvezetesedet, mint egyetlen univerzalis ertek, mint etalon, es barki, aki elter ettol, az _nem normalis_ az en szemelyes szabadsagomat serti. Erted, vagy fokozzam?
Veronignak részben igaza volt, részben nem, de elnézést kért mindenkitől, amit ebben a topicban nem sokan tettek meg idáig, semelyik oldalról. Megérdemel annyit, hogy ne piszkáljuk annyit 1-2 db szerencsétlenül megfogalmazott hsz. miatt. Így is kapott hideget-meleget, különben is megint eltértünk a topic tárgyától:))
Abban teljesen biztos vagyok, hogy szeretem, és tudom, hogy ő is nagyon szeret. Ez már talán egy jó alap lehet... Viszont biztos vagyok benne, hogy ő akar még pár év "haladékot". Majd kötünk vmi kompromisszumot.
Nem szemelyeskedtem, nem allitottam, hogy itt barki is azzal a cellal irogatott volna, hogy ravegyen minket a gyerekvallasra. Mint mar irtam, a lenezo stilusban irottakat tartom nem idevalonak.
Miert nem akarok gyereket?.-) Nem kivanom megmagyarazni, mert _magyarazkodasnak_ tunne, pedig tudnek egy rakas okot felhozni, _mentsegkent_,-miket Ti egyenkent megcafolnatok, onmagatokbol kiindulva.:-) A leglenyegesebb megis _csupan_ az, hogy nem vagyom ra. Eleg meggyozo mint indok?:)
Ha tényleg szeret, és sokat jelentessz számára, akkor nem hiszem, hogy érzéseidre és kételyeidre közösen megoldást ne találnátok. Akkor se lombozódj le, ha első nekifutásra "nem"-et mond. Ismered a mondást: kitesznek az ajtón, mássz vissza az ablakon. Amúgy pedig, ha igazán van helyed az életében, akkor nem várhatja el tőled, hogy akaratod ellenére gyerek nélkül éld le az egész életedet. Előbb-utóbb ő is belátja ezt. Sok sikert!
Nem mondom, hogy ettől most könnyebb, de gyakorlatilag azt erősítettétek meg, amit én is gondolok, nem szabad ezen egyedül rágódni, hanem bele kell vonni a töprengésbe a másik felet is. Bár azt sem tudom, az hova vezet, ha ő határozottan nemet mond...
"tehat en nem erzem magam felkenve, hogy az egoista szot barkire raakasszam, amig az en szemelyes szabadsagomat nem serti."
ezt hogy is érted???? Nem tartom magam butának, de ezt nem értem. Másra ráaggatni addig, amíg az téged nem sért???? Hogy is van ez? És te beszélsz itt szövegértésről?
Én nem rábeszélni akartam senkit a gyerekvállalásra. Ha jól emlékszem, a legelső mondatomat pont ezzel indítottam. Csupán az élettapasztalatomat írtam le. Mégis úgy nekem támadtak, mintha azt kiáltottam volna: "mindenki szüljön gyereket!" Ez eszembe se jutott! Leírtam, mert úgy éreztem, sokan vannak, akik csak azért nem vállalnak gyereket, mert a párjuk nem akar, és ezzel túlságosan nem is állok távol az igazsághoz. Ja és veroniq! Írd le te is, miért nem akarsz gyereket? Aztán meg gondolkozz el rajta...
Én is azt javaslom,hogy beszélj vele.A párkapcsolatok nagy része idővel azért fut zátonyra,mert nem beszélnek eleget a gondjaikról,problémáikról,érzéseikről!Elfojtják őket,csak azért,hogy ne legyen vita,konfliktus stb.Tudom ez elég közhelyesnek hangzik,de így van!
Nem kell ajtóstól rontani a házba,hogy most és azonnal,de mindenképp mond el neki,hogy mit érzel!
Eleon Nora!
Mar latom a Te, es masok reagalasabol, hogy nem fogalmaztam vilagosan, ezert elnezest kerek!:)
Szoval szerintem nem az kattintotta ki a _gyereket nem akarokat_ hogy a _masik oldal_ is hozzaszolt a temahoz, hanem az a nagyon sokszor hasznalt lenezo, megveto, cinikus _hangnem_, amivel ertesunkre adtatok, hogy ertektelen senkihazik vagyunk. Halljuk ezt surun, meg is szoktuk, de orultunk volna ha egyszer a _gyerekvallalas melletti ervek nelkul_ bekeben kibeszelhetjuk magunkat, anelkul, hogy bizonygatni kelljen hogy biza’ mi is _normalis_ emberek vagyunk.
Tracy71!
Szamomra a maganelet szent es serthetetlen, tehat en nem erzem magam felkenve, hogy az egoista szot barkire raakasszam, amig az en szemelyes szabadsagomat nem serti. Ha valaki gyereket szul, mert neki ez fontos, kivanok neki sok egeszseget, kitartast, erot, hogy boldog felnottet neveljen belole. Ha pedig valaki nem akar szulni, hasonlo jokat kivanok neki, minusz az elozo mondat utolso resze.
Gezoo!
Majd ha kulonbseget tudsz tenni a _peldanak emlitett hasonlat kozott_ es a _szerintem_ kozott, ujratargyaljuk a kerdest jo?:-)) Hidd el, teljesen mas ertelmet fog kapni az a mondat, ha megtanulsz disztingvalni!.-))
Tothika!
Reszemrol,-orultem a hozzaszolasaidnak..
Reja!
Igazad van!:))
Köszi, tényleg megkaptam, hogy egy pár év múlva az elvált 40-esek klubbját fogom szaporítani (ennek jelét pillanatnyilag abszolút nem látom). No de valaki idegenként, a párkapcsolatomat nem ismerve hogy tud így a jövőbe látóan jóslatokba bocsátkozni? Úgylátszik ez nem igazán piszkálta a gyereket nem akaró hsz.-kat.
"Párom sejti-érzi, de mégsem merek beszélni vele erről a témáról, tudom a véleményét."
Pedig muszály lesz. Egy párkapcsolatban az őszinteség a legfontosabb. Ha te akarsz gyereket, arról beszélj a párodnak is. Én is ezt tettem. Nem mondom, hogy röpdesett az örömtől, azt se mondom, hogy szállt a boldogságtól, mikor megtudta, hogy terhes lettem, de egy kis "égi háború" után kárpótol a sors, amikor a kisbabádat a kezedbe tartod.
Összességében el kell, hogy ismerjem, igazad van. Azért ha megengeded, néhány dolgot hozzáfűznék.
A topicleírások, topicnyitók illetve bármely hsz.-ek nem úgy születnek, hogy az elkövetője minden egyes „a” betűre úgy figyel, mintha szerződést írna, attól tartva, hogy esetleg ennek később jogi következménye lesz. Mint ahogy bikfi-bukfenc-bukferencnek te is azt írtad, hogy „halljuk!”, pedig csak azt tudjuk róla, hogy férfi, 30 múlt, nincs gyereke. (hacsak nem te vagy ő is-más néven). Azt már nem, hogy mit akar írni, lehet, hogy a gyereket akarók táborát erősíti és akkor a logikádat követve nem itt a helye. Neked is úgy kellett volna fogalmaznod, hogy, „halljuk, de csak akkor, ha nem is akarsz gyereket és tapasztalatokat írsz le ezzel kapcsolatban, hogyan fogadja ezt a környezeted”.
Azt, hogy andi88 miért csak az 500. hsz. környékén szólt először ez ügyben, csak ő tudja. Véleményem szerint ennek egészen más okai voltak, mint amit te írtál (és ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jól nevelt és türelmes). Ezek közül az egyik: volt olyan értelmes és észrevette, hogy addig nem sok olyan hsz. született, amely mindenben megfelelt volna a topicleírás kritériumainak és nem akarta, hogy „behaljon” az általa nyitott topic. Mellesleg ebben a hsz.-ben azt is írja, hogy „ez nem jelenti azt, hogy a ””normális”” párok ne szólhatnának hozzá”. Legalább innentől meg van a felmentésünk:) Arról nem beszélve, hogy a „késői gyerekvállalás előnyei, hátrányai”-hoz nem igazán tudnak hozzászólni érdemben azok, akiknek még nincs gyerekük...
Nem akartam gézoot védeni, csak legyünk következetesek: ezen az alapon nem csak őt illetve a hsz.-eit kell innen száműzni, hanem azt is, akinek nincs gyereke, de mondjuk nem múlt harminc, vagy azt, akinek nincs, nem is akar, de a hsz.-e mégsem arról szól, amire a leírásban andi88 utalt.
A gyerekes illetve gyereket akaró nők pedig kulturáltan lettek tramplinak, mártírnak, otthonülőnek, dolgozni nem akaróknak, tartson el a férjem gondolkodásúnak, maradinak, a trendet követni nem akaróknak, férj rabszolgává válónak stb. nevezve. Sőt, még az egyik boldog anyuka meg is kapta, hogy 10 év múlva az elváltak klubját fogja erősíteni.
Nem vagyok teljesen ontopic, de mivel én nem nyithatok új nickkel, a régivel meg nem szeretném feszegetni ezt a témát, itt próbálkozom nálatok. Nem múltam még harminc, 28 vagyok. Én akarnék gyereket, a párom (még) nem.
Azt hiszem tanácsot szeretnék kérni...
Huszonpár-éves fejjel azt mondtam, soha nem kell nekem gyerek, a magam életét akarom élni, utazni, élvezni a szabadságot (akár egy társ mellett is), gyerek nélkül. Most valami megfordult :(
Persze annak is a hatása, hogy a közelemben igen sok hasonló korú barátnő/kollega/stb. babázik már. Nálam nem is arról szól a dolog hogy más babája láttán előjönne a "jajjdeédes, de tündibündi"-dolog, hanem inkább egy sajátot szeretnék érezni, gondozni.
Mondhatni nem jönne jókor, új lakásba költözés, épp hogy berendezkedés határán, de hát ez mindig így lesz, mindig lesz valami ami anyagilag fontosabbnak tűnik...
Párom sejti-érzi, de mégsem merek beszélni vele erről a témáról, tudom a véleményét.
Mit csináljon ilyenkor az ember lánya?
Legyen türelmes, mert majd eljön ennek is az ideje is?
"Egyszerűen kiváncsi voltam, más miért nem akar? De erről irtó keveset lehett hallani..."
Érdekes feltevés. Tényleg, miért is ne? Dobjuk fel a témát így: őszintén mindenki írja le, ki miért nem akar gyereket. Akinek már van, írja le miért nem akart gyereket? De ne az legyen a válasz annak aki hozzászól, hogy csak....
Kezdjem én? 1. Az anyagikat akartuk megteremteni (főleg magunknak). Nem egoizmus? 2. Gyerek nélkül az ember fia sokkal mobilabb (mostmár így gyerekesként kezdem ezt is megcáfolni) 3. Kevesebb idő jut magamra (ez így is van!) szintén nem egoizmus? 4. Párom a gyerektelen időszakunkban nem igazán rajongott a csöppségekért. Én ezt egy ideig tiszteletben is tartottam, nem erőltettem a témát. Lehet, hogy nekem is így volt kényelmesebb? (mostmár él-hal a párom a fiáért, mások gyermekeit is jobban észreveszi azóta,hogy nekünk is van) 5. Az egzisztencia építését is előrébb soroltuk a gyermekvállalásnál. (szintén nem egoizmus?)
És hogy mi szól mellette? Száz meg száz érv, de erről Gézoo már ódákat zengett.
Ja és még valami. Sokszor ahogy a topikot olvastam olyan érzésem volt néhány hsz.-ról, hogy nem hogy elmúlt már 30, de még a 20-at is csak alulról ütögeti. Andi pedig éppen a 30 felettiek véleményére lett volna kíváncsi. Nem az a baj, hogy 30 alattiak is hozzászólnak, csupán annyi, hogy egy 20-as éveiben járónak más az életfelfogása, másként mérlegel, mint az, aki egy pár évvel idősebb, aki már figyeli az idő múlását is. Bevallom őszintén: a 20-as éveimben engem se nagyon izgatott, hogy mikor lesz gyermekem. De a 30-at átlépve más szemszögből kezdtem rálátni a dolgozra. Hogy miért? Nem tudom. Talán akkor kezdett "benőni a fejem lágya".
