Létezik-e pokol, vagy csak a vallási elöljáróság eszelte ki ezt is, hogy fizessük nekik a tizedet?
(Jézus, aki soha nem szedett dézsmát, többször is beszélt róla...)
"Elevenen(!) a pokolra? Mondd el, mester, miként...?"
Hogy lehet ilyet kérdezni? Az összes képi ábrázolás testestül-lelkestül mutatja a pokolbélieket (és persze a mennybélieket is). És már jönnek is a paradoxonok. Pl. az élet mely részében levő test legyen? Halál pillanatáé? Akkor pl. az arénába küldött őskeresztény szentek végig orosztántépte testtel lebegnek ott? 10googolplex évnél is hosszabb ideig? Na, megnézném azt, aki annyi idő elteltével életének akár egyetlen pillanatára is képes volna visszaemlékezni.
Sok mindent elárul egy személyről, hogy miként reagál élethelyzetekre. Tehát te 1 önimádó koca vagy, mindenről assziszed miattad történik. Végzettséged inkább nincs, mint van. Magasabb a nejed tesztoszteronszintje, mint neked estébé
Az Ószövetségben a Seól azt a helyet jelöli, ahova az ember - legyen bár caddíq (vagyis igaz), vagy gonosz - szelleme(???) halála után költözik
A seolba a test megyen, ld. Mojzes negyedik könyvit: a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá a seolba.
Még a ruháikat, használati tárgyaikat, állataikat is elnyelte a seol. Miféle "szellemök" van a tárgyaknak...?
A Pokol a Szentírás szerint egy olyan hely, ahova a halott emberek szellemei kerül(het)nek földi életük befejezését követően. Helyét a Föld gyomrába lokalizálja. Héberül שְׁאוֹל [seól], görögül ᾍδης [hádész].
A Szentírás szerint a Pokol a bűn egyenes következménye. A Pokol elkerülésére egyedül Jézus Krisztus engesztelőáldozatának elfogadása révén van lehetőség.
A Szentírás nyilvánvalóvá teszi, minden ember bűnben fogan (Zsolt. 51,5), a bűn zsoldja pedig a halál (Róm. 6,23), vagyis a pokol. Jézus Krisztus megváltói-engesztelőáldozatára azért helyes a helyettesítő-jelző, mert az Evangélium és az apostoli levelek tanúsága szerint Jézus kereszthalálát követően ténylegesen leszállt a Pokolba (1Pét. 3,18-20.), mintegy az emberiség helyett — hogy aki elfogadja őt megváltójának, megmeneküljön.
A Biblia egyfajta monumentális börtönrendszernek írja le, melynek foglyai folytonos gyötrésnek vannak alávetve, mely tevékenységet szellemi lények végzik; habár fizikai maradványaik a földön maradnak, szellemi testet kapnak, melynek ,,fiziológiája” hasonló a földi testéhez, vagyis éreznek fájdalmat (pl. a gazdagembert szomjúság gyötri - Luk.16,19-31.).
Az Ószövetségben a Seól azt a helyet jelöli, ahova az ember - legyen bár caddíq (vagyis igaz), vagy gonosz - szelleme halála után költözik. A judaizusban egy ,,váró”, ahol az emberek a testben történő feltámadásra várakoznak — ki életre, ki pedig az ítéletre (Ján.5,29). Valószínűnek tűnik, hogy a Seólban van egy elkülönített rész (tehát a börtönrészen belül), melyet az Ige ,,Ábrahám kebeleként” említ, s ahova az igazak kerültek; egy olyan zug, ahol paradicsomi állapotok uralkodnak (Luk.16,19-31.). Jézus Krisztus megváltása előtt ugyanis elképzelhetetlen volt - általános esetben legalábbis -, hogy ember a mennybe, Isten királyságába jusson halála után. Egyes teológusok szerint Jézus feltámadását követően maga ,,Ábrahám kebele” is felszállt a mennybe, Isten jelenlétébe (Máté 27,52-54.).
Az ún. Tisztítótűz (purgatórium) létezése a Szentírásból nem levezethető és nem igazolható. A Pokol elhagyására nincs mód, egyedül az utolsó ítélet során ürül ki egészen, ekkor azonban véglegesen.
Úgy hogy nem kell várnod a Krisztus második eljöveteléig - nem leszel testhalotti állapotban,a lelked nem várakozik a sírban Ítéletig,feltámasztásig -, hanem rögvest pokolra mész az örök szenvedésbe
Úgy hogy nem kell várnod a Krisztus második eljöveteléig - nem leszel testhalotti állapotban,a lelked nem várakozik a sírban Ítéletig,feltámasztásig -, hanem rögvest pokolra mész az örök szenvedésbe.
Hasonlatos ez ahhoz, hogy Ezékiel se várt a mennyre, hanem rögvest
