Mintegy 100-150 ember részvételével tüntetést szervezett több civil szervezet a terhességmegszakítások és az abortusztabletta esetleges bevezetése ellen csütörtökön, Budapesten.
Ahová nem kívánják a szülők ... ott igyekezzenek úgy "nemiélni", hogy az elvetetés lehetősége a minimálisra csökkenjen, és ahol ehhez hiányoznak az anyagi feltételek, ott igyekezzenek használni az olcsóbb verziókat. De ne azt igyekezzenek elérni, hogy a komfortérzet megtartását másokkal fizettessék meg és a saját felelőtlenségből adódó attitűdöt normálisnak állításk be.
(Az akaratukon kívül adott esetben azt jelenti a legtöbbször, hogy eszükbe sem jutott védekezni, vagy pedig azt, hogy a fickó erőszakosabb volt, és a lány engedett neki. Régi nóta.)
Teljesen ugy csinialsz mint egy kolhoz elnok, akinek elo van irva az oteves csibekeltetesi terv, es sopankodik a meddo tojasok aranyszaman es az inkubatorok rossz minosegen.
Tessek tudomasul venni, hogy ahova nem kivanjak a szulok, oda ne szulessek gyerek, es ez igy van jol - nincs annal rosszabb, mint ha egy gyerek szeretet nelkul no fel, muszajbol.
A vilag civilizalt nepessege csokken, es ez szinten rendben van, tekintettel az elo kornyezet terhelesenek elviselhetetlen voltara, es a nem megujulo forrasok kimerulesere.
Én azt nem értem még, miért lenne jó "büntetés" annak a két embernek, akinek esetleg akaratukon kívül összejött a gyerek, hogy akkor meg kell szülni, fel kell nevelni, és a gyerek érdeke miatt a továbbiakban együtt kell lenni? Ez kinek lenne jó? A "szülőknek" nem, a gyereknek nem. És azoknak, akik itt hülyének nézik a nőket - és most már a férfiakat is - ez miért lenne elégtétel?
Adok egy forrást, amiben láthatod, hogy az általad vázolt forgatókönyv két "ütős" érvéről, miként vélekedenek az emberek úgy általában (közvélemény): http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a018.pdf
Az volt, hogy a támogatást alátámasztó indokok között olyan - érthető és rendkívül nagy emocionális hatást kiváltó - indokokat szerepeltetett, amelyek elhanyagolható mértékben vannak jelen a többi indokhoz képest.
Remek dolgo rájuk hivatkozni, de a helyzet az, hogy a túlnyomó többség NEM ilyen indokok miatt végzi/végezteti el.
Ha valakinek - legyen bármilyen nemű is az illető - egzisztenciális problémákat okoz a gyermek megtartása és felnevelése, akkor azért tegyen, hogy ne legyen gyermeke, nem pedig azért, hogyha besikerül, akkor azt másokkal fizettesse meg.
Írtam alant, hogy vannak olcsóbb megoldások is, és azt is írtam, hogy ezek propagálását még véletlenül sem látom sehol.
Miért? Mert bizonyos mértékű felelősséggel jár mindkét fél részéről. Ezt a felelősséget pedig manapság ciki vállalni, meg kényelmetlen, meg macerás. Ezért marad az utókezelés, hogy a komfortérzetünkön ne essen csorba: Komfort über Alles.
Tavaly 54 ezer művi abortuszt végeztek Magyarországon. A szám akár kevésnek is tűnhet az 1969-ben hivatalosan elismert 206 ezres „rekord” terhességmegszakításhoz képest, de a nyugat-európai adatokkal összevetve ma is tragikus a helyzet.
Pedig lenne idő, hogy a terhesség megszakítását kérő nők meggondolják magukat; két alkalommal is el kell menniük a Családvédelmi Szolgálathoz felvilágosító és a körülményeket tisztázó beszélgetésre.
Ha a nők nem változtatják meg döntésüket, több mint húszezer forintot kell fizetniük a nem kívánt terhesség megszakításáért. Romániában a hazainál jóval nagyobb arányú a művi abortuszok száma, míg Európa nyugati részén nagyságrendekkel kisebb.
Magyarországon a művi terhességmegszakítás törvényi szabályozása hosszú utat járt meg a lefejezéstől a családvédő beszélgetésekig. Most nagyságrendekkel kevesebb az abortusz, mint 35 évvel ezelőtt, de a nyugat-európai mutatókkal összehasonlítva tragikusan sok.
Ma a természetes termékenység alapján várható minden száz terhesség közül csaknem hetven azért nem valósul meg, mert a pár fogamzásgátlóhoz folyamodik. A fennmaradó harminc valódi megtermékenyítésnek mintegy a feléből azonban nem lesz csecsemő, mert a művi abortusz, s jóval kisebb arányban a spontán vetélés idejekorán véget vet az áldott állapotnak. Európa „abortuszképe” igen változatos. A szovjet utódállamokban és Romániában a magyarországinál lényegesen nagyobb arányú a művi terhesség-megszakítás, míg a kontinens nyugati részén nagyságrendekkel kisebb. Írországban és Lengyelországban csak akkor engedélyezik az abortuszt, ha erőszak révén létrejött terhességről megállapítják az orvosok, hogy a nő életét veszélyezteti.
(A pasi szó olyan szó, amit olyan férfiak alkalmaznak magukra és más férfiakra, akik igyekeznek tükrözni az aktuális korszellem nyújtotta trendi feminin önmeghatározást.)
"Nos azok akiknek volt ebben része és a mellett döntött hogy mégis megszüli, nos az írjon.
Tudjátok amíg nem mi kerülünk hasonló helyzetbe addik baromi könnyű ám űber okosnak lenni meg féltéglával verni a mellünket, aztán amikor a mi farkunk kerül a satuba akkor mindjárt más a leányzó fekvése."
Sokan nem képesek ezt felfogni, ezért is tart ott a "vita" ahol tart. Arról nem is beszélve, hogy az még inkább írjon - a "fiúkon" kívül természetesen, akik vállalnák a nő és a magzat védelme, az abortusz elkerülése érdekében, hogy elköttetik magukat -, aki megszülte, és nagyon jól tette, semmi hátránya nem volt belőle, és a gyerek és ő is boldogok voltak akkor, és azóta is azok.
Még az motoszkál bennem: vajon miért nézte, élen néhány nővérrel, szinte mindenki ferde szemmel azt a tizenhét éves lányt a szülészeten, aki megszülte a gyereket - vőlegénye kitűzött esküvői időponttal, terhesen ott -, és nevelni akarta? A nővér részéről elhangzott, hogy "ebben a korban engem egészen más foglalkoztatott", a kórház meg rájuk küldte a gyámügyet, a gyámügyesek meg a lány háta mögött kérdezgették a nővéreket, hogy a lány hogy viszonyul a gyerekhez. Közben ő csak annyit szeretett volna, hogy hagyják békén, hadd menjen haza - ahol az apja vállalta és várta őket. A lánnyal sokat beszélgettem, azért tudom - mielőtt bárki is beír valami okosat.
Azért csak ezekben tudok gondolkodni pasi létemre, mert szerintem az abortusz nem kellemes.
Nem hinném hogy azért csinálják a nők mert baromira élveznék.
Az én pasi agyammal nagyjából ezekben az élethelyzetekben el bírom képzeni hogy egy nő az abortusz mellett dönt.
Na akkor ezen felül milyen más élethelyzetek és indokok vannak?
Remélem nem azt akarod mondani hogy az abortuszok elenyésző részében van csak jelen az egészségügyi és szociális probléma és a többi részében csupán arról van szó hogy szart az egészre még arra sem vette a fáradságot hogy gyógyszert szedjen vagy rávegye a barátját hogy gumit húzzon?
A vázolt életzhelyzetekből kettő marginális jelenség volt; pontosan azok, amelyek esetében igen-igen kevesen mondanának csak ellent az abortusz elvégzésére. A másik két esetben zajlik az elvégzendő abortuszok többsége, csupán a magyarázat hiányos.
Az erőszak nem tartozik a legyakoribb esetek közé. Az egészségügyi problémák sem, mivel a KSH adatai szerint is csak 2-3%-nyi a közös nagyságuk az elvégzett abortuszok mennyiségében.
Nagyon jófej dolognak tűnik efféle adatokkal manipulálni, de azért a helyedben nem tenném.
Te más topicban amiatt örömködted gennyesre magad, hogy végre kevesebben vagyunk. Remélem, majd elöl jársz a jó példával és kizárod magad a génjeid továbbörökítéséből.
