"A szülőnek viszont kötelessége nevelni a gyereket."
Nem kedves. Senki nem tart pisztolyt a fejedhez, hogy gyereket nevelj! Saját elhatározásból teszed. A gyerek viszont nem saját elhatározásából születik meg, neki nincs választása. Aki veri a gyerekét, az ezzel él vissza, de kegyetlenül.
Leírtam a saját érveimet már, azért citáltam ezt ide, mert igazolta az érveimet. Csak el kellett volna olvasnod a párbeszédet.
Nos, szerinted tényleg a veréstől "nevelődött" meg az a gyerek, és tényleg a nevelés volt a cél?
Ha valaki megüt valaki, az 2 okból lehetséges. Nem tud mit kezdeni a helyzettel, nem találja a megoldást, a módszert, gyenge, nem tudja kezelni az indulatait megfelelően, vagy hatalmat demonstrál. Ez így van szülő-gyerek kapcsolat esetén is és párkapcsolat esetén is.
Előbbi esetben a verés alkalomszerű, utóbbiban rendszeres. Általában.
Szerinted itt volt értelme a verésnek, a nevelés volt a cél? Aki megveri a gyerekét, az egy gyenge alak, aki nevelésnek címkézi azt, hogy nem képes felnőni a gyereknevelés feladatához.
Bizony, senki sem üthet senkit. ;) És akkor talán nem kéne csípőből mentegetni a nők lapja botrányos cikkben szereplő apukát sem. Vagy az Orosz Bernadett fasziját. Meg a többit.
Na, de akkor meg azért egy mocsok dög. Így van ez. A gyereket is természetesen csak az anyja verheti, ha az apja vesszőzi el, akkor őt lámpavasra kell húzni.
A feleség az első pofon után leléphet, nem kötelező tűrni. A gyerek ezt nem tudja megtenni, ki van szolgáltatva annak a helyzetnek, hogy a szülő bármikor megverheti. Elég szomorú, ha nem érted/érzed a különbséget.
Én csak azt mondom, hogy se a szülő ne verje a gyerekét, se a házastárs a párját (ebbe beletartozik az is, hogy a feleség se vágja a férj fejéhez a papucsot).
Nem értem, miért kellene elfogadnunk azt, hogy egy anya dühből, bosszúból vesszővel elveri a gyerekét?
Nem vagyunk tökéletesek. Csak nem értem, hogy miért probléma a féltékeny hisztiző asszonynak lekeverni egyet és miért nem probléma a gyerekkel tenni ugyanezt. Nekem csak az a nem szimpatikus, hogy megpróbálod megmagyarázni a helytelen viselkedésednek jogosságát. Mindenki követhet el hibákat, csak vannak, akik ezeket belátják, hibának értékelik, és nem ostoroznak másokat ugyanazért a hibáért, és vannak, akik magyarázzák a bizonyítványukat lelkiismeretüket enyhítendő. Pedig jobban éreznék magukat, ha valóban belátnák, esetleg bocsánatot is kérnének érte.
A férj is csak egyszer-kétszer és éppenhogy billenti fejen a féltékenységi rohammal küszködő (racionális belátóképessége teljes birtokában lévő?) feleségét, miután már egy csomó energiát belefektetett, hogy egészséges vágányra terelje a kapcsolatukat. Nem tűrhette hát, hogy rossz emlék nélkül megússza. És akkor még nem kerestem/találtam a vesszővel elverésre példát egy párkapcsolatban.
