Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Feltételeztem, hogy képes lennél rá.. Nekem is van hozzá mindenem.. ez természetes, mégsem kell kérkednem vele. Te miért tájékoztattál ezen képességedről?
Sőt! Tetszelegni sem tetszelgek. Ha nem akarsz segítséget, ok akkor nem
azért jöttél.. Akkor miért is? Nem értemm az indokaidat pontosan..?
Eleon Nora!
Irtad: Nem segítséget vár, önigazolni akar.
Onigazolni? Kinek? Minek? Es minek alapjan szurted ezt a velenyt?.-) Teleirtam volna a topicot az indokaimmal, hogy igazoljam magam? Nem azt jelenti _veletlenul_ az onigazolas, hogy pontrol-pontra leirom az indokaimat, es azt mindenaron, szubjektiv-objektiv modon megvedem? Ha ezt tettem volna, akkor is enyhen szolva szemetsegnek tartottam volna, ha az oszinte indokaimat hott ecceru modon _leonigazolosdinak_ titualod, de az is lehet, hogy csak egyszeruen butasagnak. Mert attol, hogy Neked az en okaimat nem erzed valosnak, nekem meg nagyon is valosak lehetnek, es ha Te csak nyajszellemben tudsz gondolkodni, igazan nem az en hibam, ebbol eroden az en indokaim nem onigazolasok lennenek- csupan Te vagy lennel- keptelen megerteni Tehat ha jobban megnezzuk, Te vagy az, aki onigazolja egy buta odavetett mondattal a szereny szellemi kepessegeit, mert azon tul amit Te ismersz, amiben elsz, nem latsz. Ez persze nem baj csak ne akarnal mindenttudo szerepben tetszelegni, mert attol az odavetett mondattol aztan nem leszel okosabb, mindenttudobb inkabb ellenkezoleg.
Tracy! Tudom hogy _Te mar nem allsz velem szoba_ :-))) de csak most van idom valaszolni a hozzaszolni a nekem irtakra, tehat megteszem, meg akkor is ha remenyeim szerint- nem fogsz valaszolni!:))
az a baj, hogy az ilyen kis, nem is minősítem, hogy mi, minket próbál megalázni, szavaival a porba tiporni.megcsúfolásaként degradál bárkit is stb. (nem akarom idezni az egesz hsz-t)
En sehol, soha, egyetlen szoval sem degradaltam, bantottam, minositettelek Titeket, csupan felemeltem a szavam a buta lenezos mondataitok ellen, es az altalad irott gyongyszemekbol kiragadtam egyet-kettot, es gorbe tukrot tettem ele. Tettem ezt anelkul, hogy szemelyeskedtem volna, megsertettem volna barkit is, sarbatiportam volna barmelyikotoket is, tartozkodtam a degradalo jelzoktol is, mig Te kifrocsogted magad, lealjasultal, csupan azert, mert emlekeztettelek ra, hogy nahat, micsoda csoda- mi is tudunk gondolkozni, es egyaltalan nincs szuksegunk ra, hogy megmondd nekunk a _frankot_. Engem invitaltal gondolkozasra, de lehet hogy neked inkabb szukseged lenne ra
Gezoo! Nem segitseget kerni jottem ide, tehat sajnos nem tetszeleghetsz a neked tetszo szerepkorben!:-) Ha segitsegre lenne szuksegem, nem Toled kernem, az biztos!:-)) Es van ferjem!:-)) Sot, kapaszkodj! Gyerek-eloallito szervem is van!:-)
én nem tudom, hogy a család miért egyenlő a saját gyerekkel? vagy a gyerekkel? a családszerető az miért egyben gyerekszerető is?
főleg azért érzem ezt így igazságtalannak, mert vannak olyanok is, akik nem választották, hogy ne legyen gyerekük, hanem nem lehetett. és akkor Ők most nem egy család részei? ez valami bünti nekik?
Hát én is csak ritkán szólok hozzá. Gyomnövény hol így, hol úgy ír, most éppen intelllektuális kedvében van, úgyhogy hozzászólok. (néha alpári kedvében van, és azt nem szeretem, főleg, hogy egyáltalán nem éri el vele a célját, legalábbis nálam nem).
Szóval. Kétféle embertípus. Nézzük azt, amibe én állítólag beleesem:
Amik "ennek a fajtának" fontosak:
- iskolázottság: igen, ez SZÁMOMRA fontos, de magamon kívül nem ismerek SE gyerekeseket, SE gyerekteleneket, aki ennyi diplomát és nyelvvizsgát gyártana zsinórban, mint én, úgyhogy ez az ÉN sajátosságom,
- a magas társadalmi presztízzsel járó munkakör - ezt már egyszer megbeszéltük: 40e Ft-ot keresek, a párom most veszítette el az állását, úgyhogy ketten fogunk ebből élni, amíg nem talál másik munkát, megtakarított pénzünk nincs, és lakáshitelt fizetünk,
- életszínvonal és szociális miliő - ez egyben az előbbire is válasz,
- "Egy ilyen felfogású ember számára a család nem fontos, inkább a kétszemélyes párkapcsolatot preferálják (gyerek nélkül, de legtöbbször a szülőket-testvéreket segítve); esetleg a gyerek = hátráltató tényező" - igen, nekem a családom valóban nem fontos, mivel én sem vagyok fontos nekik, anyám és apám születésemtől fogva utáltak és utálnak.
Ezerszer elmondtam már: nagyon könnyű úgy család- és gyerekimádónak lenni, hogy az ember normális családban nőtt fel!
(Most mindjárt jön ezer ellenpélda: X, aki szar családban nőtt fel, most imádja a gyerekét - legalábbis ezt mutatja, az ilyen példákat sosem lehet leellenőrizni. Akit utált az anyja, pl. engem, következésképpen a világ legtermészetesebb dolga, amit sikeresen belém nevelt, hogy én is utálom a gyerekeket.) Úgyhogy kétségbe vonom az ilyen csodálatos és képtelen történeteket, amikről itt írni szoktatok.
Nekem is van olyan barátnőm, akit utált az anyja, és meg is lehet nézni, milyen szarul neveli a két gyerekét. (ő az, aki nem adja vissza a tartozását nekem amúgy)
félreérted. nem nézem le. csak leírtam a tényeket. hogy vannak ezek a dolgok, amikért akár le is nézhetném, de nem teszem. viszont Ő tud rólam egy dolgot, amiért egyből lenéz, pedig soha nem bántottam. sőt, amikor a szoc.irodán dolgoztam és éppen az ő ügyével volt valami gáz, akkor én voltam, aki meggyőzte a kollegákat, hogy ő egy rendes ember.
nem hiszem, hogy egy másik ember lenézhető. más, mint én, mások az álmai, a vágyai, de nem hiszem, hogy én több lennék akármitől is.
viszont nagy nayv:)ságomban nem tudom elképzelni emberekről, hogy egy mondat alapján lenézzék a másikat. és ilyenkor mindig csalódni kell.
gondolom, szerinted én vagyok az az "embertípus az önmegvalósítást tanulással, karrierépítéssel, anyagi gyarapodással, világjárással, stb. képzeli el. A legfontosabb érték-kategóriák: az iskolázottság, a magas társadalmi presztízzsel járó munkakör, életszínvonal és szociális miliő. " de ezzel nagyon sarkítasz. de nem hiszem, nem bírom elhinni, hogy az fair, hogy az ember lánya megszüli a gyereket olyan körülmények közé, amik nem embernek valók. nem velem szemben. nem. hanem a saját gyerekével szemben. az ember nem csak úgy lehet családszerető, családcentrikus és asszony, hogy ha szül egy rakás gyereket. és fordítva, hogy ha már szült egy rakás gyereket, akkor sem biztos, hogy családszerető.
Itt az értékmérő a tradicionális családmodell követése, a hagyományos női és férfi szerep. Ezen a szemüvegen keresztül nézve nem az számít "érett" és a helyét megállni képes felnőtt nőnek aki tanult, jól keres, lakása-kocsija van, stb. hanem az, aki asszony.
Miért volna a kettő között "kizáró vagy"? Olyan emberről még nem hallottál, akinek egy bizonyos életszakaszban az egyik, majd később a másik válik fontossá? És olyanról, aki a lehetőségekhez mérten az anyaságban és a munkájában egyaránt ki akar teljesedni?
Egyáltalán nem állnak meg a sztereotípiáid, miszerint vannak a karrierista, anyagias, önző, mindenkin átgázoló fapinák, és az érzékeny, erkölcsös, hagyományos asszonyi szerepben tündöklő, önzetlen Szent Magyar Anyák. (Egyébként mi az, hogy hagyományos szerep? Apuka gürizik három állásban, anyuka otthon van és gyereket nevel? Gondolod, hogy az anyaság csak efféle életstílusban megvalósítható?) A kép ennél sokkal-sokkal árnyaltabb.
Nem tudod palástolni az elsőként definiált embertípus iránt érzett megvetésedet, bármennyire is próbálod (ha egyáltalán). És még csak igazad sincs, mert nem csupán kétféle embertípus létezik, ennyire keményen és meredeken levágott határokkal, hanem sokféle, és talán az is elkerülte a figyelmedet, hogy az ember változik. Néha még jó irányba is tud...
A két értékvilág között soha nem lesz közös nevező (talán ezért érzi úgy mindkét fél, hogy a másik lenézi őt és vice versa), ennyire különböző felfogású emberek pl. tisztelhetik egy gyermekkori barátság emlékét, de a jelenben nincs alapja a barátságuknak.
Ez sem igaz, saját tapasztalataim szerint is megfér egymással e két világ, abban az esetben, ha egyik sem a másik életébe mindenáron belebeszélni akaró, térítőhajlamú, ítélkező egyénekből áll. Az emberek nem mindent a gyerekszülés és -nevelés szempontjából ítélnek meg. Tudod, elég sok minden összeköthet embereket a porontyok közös nevelgetésén és az anyaság összetartó erején kívül...
Huh, te aztán nem mondhatod, hogy nem fekete-fehérben látod a világot. Két alapvető embertípus? Hm. És mi van Gipsz Jolánkával, aki megszülte ugyan a nyolcadikat is, de fele intézetben, a másik fele kallódik valahol, mert anyu leginkább a pályinkásüveghez ragaszkodik? Ő is családszerető? Vagy Nyúl Béláné is egy rohadt önző, karrierista dög, mert elvált tőle a férje, és azóta se hajlandó párkapcsolat nélkül bevállalni egy báránykát, akinek majd ad a jóisten legelőt meg apukát is? Vagy hova tartozom én, aki ugyan szült, de nem akarom feláldozni magam a Szent Anyaság oltárán, és van pofám nem megvetni azokat, akik nem akarnak? (Sőt, elborzaszt, ha ilyen szemellenzős szövegeket látok/hallok.)
Légy szíves, ne határozd meg, hogy van-e alapja a barátságaimnak. A _barátaim_ akkor is szerettek, mikor nem volt gyerekem, és akkor sem utáltak meg, mikor lett. Talán azért, mert "nem lehet ezt a kérdéskört pusztán a gyermekvállalásra vagy annak mellőzésére leszűkíteni", ugyanis számomra/számunkra nem ez az egyetlen értékmérője valakinek. Attól, hogy te nem tudsz ezen a kérdéskörön túllépni, az a te kapcsolataidat jellemzi, másokét nem feltétlenül, ők esetleg el tudnak beszélgetni kismillió más, érdekes dologról.
Mi jogon követelsz toleranciát, ha egy csepp se szorult beléd? Ez ugyanis abból áll, ha a másik azt mondja, hogy neki ez a véleménye, akkor (feltételezve, hogy értelmes, gondolkodó ember az illető) elfogadom. A témát körbe lehet járni, elmondhatom a véleményemet pro és kontra, cserébe _meghallgatom_ az övét, de nem akarom mindenáron megcáfolni, legyőzni, meggyőzni, megtéríteni, megenni reggelire.
Lehet, hogy Yvben megmozdult némi büszkeség, mikor az ő értékrendjétől annyira eltérő egyén egyszerűen lesajnálta - hát, nem mondom, hogy nekem nem nyílt volna ki a bicska a zsebemben hasonló helyzetben. Mert ne is haragudj, a felelőtlenül bevállalt gyerek, segélyre alapozott család nem dicséretre méltó, hanem ostobaság. És puszta biológiai funkciónk betöltése alapján (amire rajta kívül az állatok nőstényeinek jelentős hányada képes) lenézni valakit, enyhén szólva mókás.
(Apró kiegészítés az off-hoz: Állam Bácsi nem a kilencvenes években nyúlta le a nyugdíjasok pénzét, hanem rögvest, mikor aktív dolgozóként befizették.)
Lehet, hogy Yv-be is szorult belőle egy adag... csak érdekesnek tartom, hogy a "gyerekes oldal" mindig csak a "nemgyerekesek" lenéző viselkedését sérelmezi, a sajátjáról pedig mintha elfeledkezne. Azt is el tudom képzelni, persze, hogy ez kölcsönös.
Nem biztos, hogy az a "szánalmasabb" alak, boldogtalanabb ember, aki:
- nem végzett főiskolát/egyetemet
- szerény körülmények között lakik
- nincs pénze fodrászra vagy éppen fogászatra
- cigány származású ember a férje/élettársa
- gyereke van.
Az viszont biztos, hogy sok olyan "nagyokossal" (iskolázottságával kérkedővel) találkoztam már, aki objektíve lesajnálja, másodosztályú embereknek tartja az említett példában szereplőhöz hasonló asszonyokat, és gyakran hangzik el az az epés megjegyzés is, hogy "örök életére az én adómból fogják segélyezni"!!!
off
Nem akarok politikát belekeverni, de kénytelen vagyok. Én sem örülök annak, hogy Állam Bácsi a jövedelmem 60%-át elveszi ilyen-olyan címen és sok olyan ember szociális ellátását finanszírozza belőle, akik még egy karéj száraz kenyeret sem érdemelnének!
De: inkább egy kisgyerekes család kapjon belőle, mint az a sok követelőző, indulatoktól elvakult nyugdíjas!!! Miért? Mert egy gyerek esetében, még ha tényleg nagyon rossz családi közegbe és szociális környezetbe születik is, megvan az esélye, hogy az iskola, a sportegyesület, a színjátszókör, stb. olyan embert "faragjon" belőle, aki értékes és aktív dolgozó tagja lesz a társadalomnak és az ő gyerekének már jobb jövőt tud biztosítani.
Ellenben a mai nyugdíjasok olyasmit akarnak rajtunk behajtani, amivel mi nem, pontosabban nem mi tartozunk nekik! Ők évtizedeken keresztül dolgoztak és a cuclizmusban azért volt alacsonyan meghatározva a bérük, mert az állam előre "levette" belőle a sápokat, magyarul ők is adóztak, fizettek járulékokat. Az lenne tisztességes, hogy ha ők ebből a pénzből kapnának nyugdíjasként vissza. No igen ám, de Állam Bácsi az 1990-es évtizedben ellopta ezt a zsozsót.
És hogy ne legyen "parasztfelkelés", tőlünk, a mostani fiatal generációtól akarják elvenni azt a pénzt, ami a nyugdíjasoknak valóban járna, de nem gondolnak arra, hogy a többség szeretne saját családot alapítani és ebből kifolyólag nem azokat kívánjuk eltartani, akik "megették már a kenyerük javát". Most úgy néz ki, hogy a mai nyugdíjasok akarnák felélni az unokáik és a dédunokáik jövőjét!!!
Még mielőtt valaki félreértene, leszögezem, hogy tisztelem az időseket és egy percig nem vonom kétségbe, hogy ők sokkal nehezebb életfeltételek mellett is építették az országot. De akkor már tisztességesebb lenne az, hogy hoznának egy olyan törvényt, hogy akinek a nettó havi jövedelme X forint fölött van és még nincs gyereke (vagy az már felnőtt és van keresete), az köteles lenne nyugdíjkiegészítésként kb. 20-30ezer forint tartásdíjat fizetni a nagyanyjának/nagyapjának, illetve a saját nyugdíjas szüleinek (testvérek között felosztható lenne a kötelezettség), esetleg egyedül maradt és utód nélküli nagynénjének/nagybátyjának. Ekkor a delikvens szívesebben "adózna", hiszen tudná, hogy ebből a pénzből nem valamelyik főmufti vesz magának Mercit, hanem közvetlenül a családtagját segélyezi belőle.
on
Szerintem kétféle ember létezik (leegyszerűsítve). Az egyik embertípus az önmegvalósítást tanulással, karrierépítéssel, anyagi gyarapodással, világjárással, stb. képzeli el. A legfontosabb érték-kategóriák: az iskolázottság, a magas társadalmi presztízzsel járó munkakör, életszínvonal és szociális miliő. Egy ilyen felfogású ember számára a család nem fontos, inkább a kétszemélyes párkapcsolatot preferálják (gyerek nélkül, de legtöbbször a szülőket-testvéreket segítve); esetleg a gyerek = hátráltató tényező, a boldogság szempontjából "fabatkát sem ér".
A másik embertípus számára mindenek fölött állnak az emberi kapcsolatok, s így a család is, és hátra sorolódik minden más még akkor is, ha emiatt az értékválasztás miatt az illető nem aknázza ki teljes körűen a képességeit, szegényebb életkörülményei lesznek, rosszabbul fizető állása, alacsonyabb jövedelme, stb. és a világa a közvetlen lakókörnyezetére (és munkahelyére) szűkül be. Itt az értékmérő a tradicionális családmodell követése, a hagyományos női és férfi szerep. Ezen a szemüvegen keresztül nézve nem az számít "érett" és a helyét megállni képes felnőtt nőnek aki tanult, jól keres, lakása-kocsija van, stb. hanem az, aki asszony.
Az első embertípusnak a mit?, hol?, miért? számít, a másodiknak a kivel?.
Szóval ezért mondom azt, hogy nem lehet ezt a kérdéskört pusztán a gyermekvállalásra vagy annak mellőzésére leszűkíteni. Természetesen az a jó, ha 30 éves korára az emberben kialakul annyi önismeret, hogy tudja, melyik csoportba tartozik, merre visz az útja. A két értékvilág között soha nem lesz közös nevező (talán ezért érzi úgy mindkét fél, hogy a másik lenézi őt és vice versa), ennyire különböző felfogású emberek pl. tisztelhetik egy gyermekkori barátság emlékét, de a jelenben nincs alapja a barátságuknak. Jóllehet, az ellenségeskedésre sincs szükség. Persze, itt erről nem is volt szó, félreértés ne essék!
volt általános iskolai osztálytársammal találkoztam, akivel nem találkoztunk kismillió éve, de akiről az előző munkámból kifolyólag sokmindent tudok. (hol dolgozik, mennyit keres, milyen segélyt kap, hol lakik) kedélyesen elbeszélgettünk. megállapította, hogy ki fogok csúszni az időből, mire megállapítottam neki, hogy én nem akarok gyereket. erre azt mondta, hogy az nem élet. mire én, hogy így élet ez igazán. olyan lesajnálóan kérdezte, hogy van-e barátom, mint aki mittoménhány szépségversenyt nyert meg. mosolyogtam és "persze" és közben nem gondoltam a hiányos fogsorára, a kopott ruhájára, a 8 általánosára, a rendezetlen hajára, a féligkisebbségi gyerekére... érdekes, amikor gyerekek voltunk, akkor nem volt köztünk különbség. együtt játszottunk, mondhatni barátnők is voltunk, szociális érzékenységemben már akkor is megtaláltam azokat, akiknek kellett a támasz. soha nem néztem le, mert nem volt olyan jó agya, mint nekem. soha nem néztem le, mert önkormányzati lakásban laktak. és most nem hiszem, hogy Ő attól kevesebb, mert egy lakásnak nem nevezhető valamiben lakik, mert nem tanult tovább és valószínűleg nem is fog, mert örök életére az én adómból fogják segélyezni. hiszen ember, régen kedves volt a szívemnek. és Ő lenéz, mert nincs gyerekem. és ez az, amit tud rólam, semmi mást. nem ismeri az egészségügyi helyzetemet (lehetnék meddő is), nem tudja, hogy fősuliba járok és azt mindenképpen be akarom fejezni, sőt második és talán harmadik is tervben van, nem tud semmit sem rólam. csak egy apró dolgot. és ezért lenéz.
(nem mutattam ki a csalódást, mosolyogtam rendületlenül, de eszembe jutott, hogy mindig mennyire örültem, amikor megtudtam, hogy kapott valamit. hát...)
De hát mi a baj? Szerintem teljesen igaza volt. Egyrészt végigolvashattad volna a topikot, és akkor láttad volna, hogy mindenre válaszoltak már, amiket te írtál, másrészt meg nyugodtan lehet feltételezni, hogy egy ember, aki más döntésre jutott, mint te, azért azt is végiggondolta, amiket te, csak más típus, és mindaz, ami neked annyira sokat jelent, neki nem.
Amúgy arra nem kell indok, hogy az ember valamit miért nem akar (miért nem akar gyereket, pl.), arra kell indok, hogy miért akar. Én is szoktam ezen gondolkozni és nem jutok semmire. (Különösen azt nem tudom megmondani, hogy miért akarok harmadik gyereket is.) Ez egy nagyon bonyolult kérdés.
Valóban. DE ha egy ilyen gyermekem születne, nem hiszem, hogy kevésbé szeretném. Bár inkább senkivel se történjen ilyen. A fogyatékkal élök a fogyatékosságuktól függetlenül lehetnek kiváló emberek. Még olyan területen is, ahol hátrányban vannak a többiekkel szemben.Csak erre voltak a példáim. Nekem is van fogyatékkal élö rokonom, aki irigylésreméltó példás és tartalmas életet él. Annak ellenére, hogy mozgásában korlátozott, beutazta már a fél világot, és mindent megnézett ami öt érdekelte. A szelleméröl meg csak szuperlativuszokban tudok beszélni.
Természetesen nem, de ez a "nem jelent semmit" egy kívülálló hozzáállása. Fogalmad sincs, milyen testi-lelki gyötrelmeken mehet keresztül egy fogyatékos azért, hogy ugyanúgy, vagy legalábbis megközelítőleg ugyanúgy élhessen, mint egy teljesen ép, egészséges ember.
tapasztalat... sajat... es nem kinkeserves... egyetlen tanacsom van Neked szules elott... lazits... gondolj arra, hogy annak a csopp elolenynek is ugyanannyira faj, mint Neked... en azon izgultam szules kozben, hogy mihamarabb legyek tul az egeszen, es nem a sajat fajdalmaim miatt (ami nem volt annyira veszes, mint azt az a sok 'kedves veszmadar' beharangozta a kornyezetemben), hanem azmiatt, hogy az a vedtelen kis csoppseg nem szenvedjen annyit.
az izmaidon mulik minden... es ha aggodsz, szorongasz, akkor az izmaid sem annyira 'lazak' , mint kene lenniuk... probald meg...
sok sikert, drukkolok Neked... ja, es meg csak annyi, hogy a szules volt a legcsodalatosabb elmeny, ami eddig megesett velem... (es nemsokara jon a kovetkezo is... ;-))
Sziasztok! Előre közlöm: én senkit nem akarok rábeszélni a gyermekvállalásra. Csupán a friss élményemet szeretném megosztani veletekTalán nem árt gondolkodni a jövőn. Ha nem vállaltok gyereket, öregkorotokban ki lesz majd, aki rátok nyitja az ajtót?És ez csak egy a sok ezer közül, ami a gyermekvállalás javára szól.Az a rengeteg élmény, amit a baba okoz (mosolya, gőgicsélése, szempillantása) nem pótolható semmivel. Nincs az a pénz és nincs az a karrier, amiért én már nem őt választanám.De gondolkodjatok el azon, amit leírtam
Na talaljuk ki szepen kinek az elso beirasabol szarmazik ez a "nem-akarok-senkit-sem-meggyozni" szoveg .... A hsz minden mondata mar korabban (ket-harom honapja) elofordult masok irasaiban. Kiveseztuk, erveltunk, elmondtuk sokan, akik meg vagy egyalatalan nem akarnak gyereket, hogy ezek nem ervek. Ez demagogia. (Vigyazat idegen szo!) Tehat erzelmekre, felelmekre es hiedelmekre hato erveles a racionalitas helyett. De meg csak nem is az a baj vele, hogy az. Egy ilyen temaban, hogy akarok-e vagy nem gyereket es azt mikor az ember csak demagog lehet. Egyszeruen megerzes (a szo pozitiv ertelmeben) es nem racionalis dontes eredmenye hogy akarunk-e vagy sem. Tehat ha Te kedves Tracy 71 idejossz es 120x-ra elmondod ugyanazt, akkor csak azt bizonyitod, hogy nem tudsz olvasni vagy hogy nem vetted a faradtsagot, hogy beleolvass a topikba az elejetol fogva. Masreszt hogy valami "pozitivat" (tehat a Te friss elmenyedet a most szuletett gyerekeddel kapcsolatban, amit senki sem vitat es csak orulni tudok veled) allitasz szembe a "tudatlanok" altal kepviselt allasponttal es csak azt akarod hogy belassak a kis hulyek, amit Te mar tudsz .... Ez mar olyan lejart lemez, hogy az hihetetlen. Ne csodalkozz, ha nem kapsz semmilyen ertelmes valaszt (mar persze amit Te annak tartasz ...)
Tehat meg egyszer, sokadszorra. Ez a topik nem arrol szol(na), hogy barki aki nem akar gyereket masokat akarna meggyozni, hogy "gyerek nelkul csak jobb lehet", es azt sem szeretnek, hogy "elmagyarazzak" nekik kulonbozo modszerekkel es konnyfakaszto ervekkel, hogy megis csak szuljenek .... De mindegy mert Veronique az utolso, aki meg kuzd itt szegeny.
Hasonlitsd ossze, a Te hozzaszolasodat, es az enyemet. Vajon melyikben tobb indulat?:-) En is tudnalak teged ilyen-olyan jelzokkel illetni, de en teszem, mert ez a Te szinted, es mert nem hiszem hogy ettol hatasosabb lenne a mondandom. Megnyugtatlak, a Tied sem az, csupan...
Elhiszem hogy megprobaltal kulturalt hangnemben valaszolni, helyenkent sikerult is. Gratula, latom, hogy nagyon sok energiat fektettel bele!:-)
Nem meltatsz tobbe valaszra? Koszonom!:-)) Nekunk valoban semmi mondanivalonk egymas szamara, es nem azert mert Te _gyerekes vagy_. Szep napot!
Legyünk tárgyilagosak: Sajnos mindkét oldalon estek minősíthetetlen hozzászólások. És Tracy akármennyire is pártatlannak tartja magát, bizony kiérezhető egyfajta lekezelés a mondataiból, ugyanúgy, ahogy Gézooéból is. (Az ennél későbbi hozzászólásukban megjelenő egyetértés Veronique - ha elírtam, bocs, de most eléggé rohannom kéne - minősítését illetően pedig pont a gyerekesek diszkriminatív hozzáállását illusztrálja. Ezek után meg tudom érteni, hogy Veronique nem akarja megosztani az indítékait, amit pedig sajnálok, mert engem is érdekelne.)
Ne félj ettől! Bár igaz egy kicsit, legbelül én is féltem, de mindent megtettünk, hogy
megelőzzük az esetleges baj. És csodálatos egészséges kisfiam született.
Pedig akkor már a nejem 36 éves elmúlt, elötte évekig gyógyszerzték, dohányzott.
Ezért mondom, hogy nektek is egészséges kisbabátok lesz. Ha biztosra akarsz menni, akkor válasz egy jó szülész-nőgyógyászt, és járj el rendesen hozzá, hogy ha baj lenne, akkor idejében be lehessen avatkozni.. És minden rendben lesz!
Azt mondják, hogy akarni kell és úgy lesz.. Nos, hát akad! És minden rendben lesz!
Hát mi belehúzunk rendesen:)))De most itt a melohelyen egy elég szomorú látványban volt részem.Egy fiatal fiú jott be, és testi fogyatékossága volt.Ha láttatok, bájos, kedves fiút....Olyan xar volt látni..:((( Sajnáltam őt:(( remélem az én kicsim egészséges lesz!
