4 ÓRÁS, GIGANTIKUS KONCERT A BERLINI TEMPODROMBAN.
250 perc a sötétség árnyékában
20h16 - 0h32
Az ami megtörtént, valószínűleg soha nem fog. A legtöbb Cure hallgató ilyenre vágyik. Nincsen akkor se múlt, se jövő, csak a pillanat van, amelyet Mr. Smith próbálja 4 órán keresztül húzni-halasztani.
A Cure gigantikus hosszúságú koncertjét volt szerencsém élőben megtekinteni. Köszönet mindenekelőtt Figurehead-nek, aki a jegyeket szerezte. Bár akadtak problémák, végül azonban siker koronázta a jegyvételt.
Ragyogó napsütésre ébredtünk november 10-én kora reggel. A szél azonban kontrázta a napsugarak meleg símogatását.
Valamikor fél tíz tájt indultunk Győrből, és valamkikor hat órakor értük el a fiatal diákoknak kitalált hotelt. Este még belefért egy kisebb sörözés a programba.
Másnap, azaz a koncert napjának reggelétől egészen délután hatig Berlint tekintettük meg. Amennyit csak lehetett. A fal maradványát, a brandenburger tor-t, a Potzdamer Platz-cot, a Reichstag épületét Berlin hatalmas, fejlődő, vonzó világváros, a fele olyan, mint a pesti Váci utca a négyzeten. Építkezés, renoválás mindenütt, óriási összegeket fektetnek be ide.
Node, akkor nüzzük, a szomorkás, esős városnnézés után mit is tartogatott az est hátralévő része
A Tempodrom egy elég érdekes,középen csúcsos emelkedésú épület, alapja és elrendezése mint egy cirkusz Valamikor negyed nyolckor jutottunk be, a terem nyüzsgött a dark, a gothic szépséges fiatal, és korosodó követőitől, egyaránt. Gyönyörű, életdús, kreatív pompázatos lányok, nők, és férfiak ..
A terembe bejutva egy füstölgő, egyre forrósodó, gomolygó katlan tárult az ember szeme elé. Egyre sűrűsödő emertömeg, a színpadon már előkészített hangszerek, és egy mély, montotn, és sötét érzésű morajlás, emely 8 óra elmúltával kissé hangosabbá vált.
Negyed kilenc. Lassan sötétülés, fütty, emberzúgás, és pár pillanat múlva kijön a Cure.
Robert egy sima sötét ingben, Simon egy sötétbarna atlétában, Perry a szokásos hosszuújju, testhez simuló sötét egyszerű pólóban.
A Pornography lemezt kezdik játszani, gyönyörű, kristálytiszta, vérbeli professzionális, tökély hangzással, és technikával. A vetítőn háború képei rajzolódnak ki. Emberek, akik a háborúban elesnek, hideg tájak, ablakból táskával a kezében egy férfi a zene velőig hatoló, a vörös, és a színek földöntúli, mesterséges keverékei, füst, és agresszivítás a színpadon. Simon elemében, nyüstöli a basszust, Robert elvetemültebb mint valaha. A közönség ezért jött, kéjben fürdik.
A short term effect következik, nyikorgás, érces hangzás, keveredő fények a vetítőn. Rendkívül különös benyomást indukál bennem. Nem emberi gondolatok, nem a mindennapok felületes vizsgálódásai.
The hanging garden: agresszív, elszánt, vörös színek.
The figurehead: jönnek sorban a Pornography lemez kincsei. A figurehead olyan esendő, sérülékeny, és fájdalmas, mint a paris lemezen.
A strange day: a dalban kevesebb a szintetizátor szerepe, a megszokott dream turnés előadáshoz képest.
Cold: nagyon vártam már, hogy egyszer élőben is hallhassam, és ott volt nagyon a dal minden szempontból. Kék alapon jégcsapok rajzolódnak a kivetítőn. Igazi gorhic hatás, hatalmas egy dal.
Pornography: hát, amit ki lehet hozni a dalból J
Az első lemez tehát lemegy. Robert megjegyzi, hogy nemsokára folytatás. Közvill bekapcs. Kissé eszmélve, irány egy sörért.
Kb. 15 perc, és jönnek vissza.
Plainsong: csodálatosan kristályosan szól. Robert kimegy a közönséghez, kezek a magasban, integetés, ováció.
Pictures of you: a kislemez borítója, azaz: Mary arcát egy tükörben nézi vissza, ez jelenik meg a kivetítőn. Nagyon erős basszus hatás. You were always so lost in the dark-kot követően egy fénycsóva marad csak a teremben.
Closedown: hatalmasan kezdődik, annyira szokatlan volt hallani élőben, igen ritka alkalom ez.
Lovesong: a tömeg minden szót együtt énekel Robert-tel.
Last dance: egy szintén olyan dal ez, amit még nem hallottam élő előadásban. Szenzációs. Kavargás, zöldes fények.
Lullaby: hatalmas ováció. Pókháló a kivetítőn.
Fascination street: erre mindenki tombolni kezd. Annyira keményen, újszerűen, frissen nyomják, hogy a sokat játszott dal szinte új köntöst kap. Adult XXX jel a vetítőn.
Prayers for: a szokásostól eltérő új elemekkel az elején, valamint bizonyos ritmusvégeken új cin. ( elég ködös megfogalmazás-akinek megvan a 2002-es Paleo az tudja mire gondolok.)
The same deep water as you: eső hangjai, és látvány a kivetítőn. Lassan terjedő szomorúság, meghittség üli meg a tempodrom katedrálist. And i dont feel .-Robert monumentális az érzelmek kiéneklésében.
Disintegration: kétségkívül az általam hallott legjobb élő előadás ez a mai. Annyira hűen visszaadják a széttörés, az elhagyatottság érzését, ami eddig nem sokszor sikerült. A Disintegration dal alapvetően egy elszigetelt, izolált érzéscsokor, amelyet stúdióban szép mesterkélten meg lehet keverni, de élőben azon kevés cure dalok egyike, amelyet nem lehet egykönnyen átültetni. Most viszont
Homesick: egy csodálatos dal, új gitármotívummal burjánzott, nem az az alap sima gitár volt Robert által.
Következő, a trilógia sorlemezek harmadikja a Bloodflowers jön.
Out of this world: kirobbanó formában kezdtek bele, nem olyan enervált a hangzása, mint a stúdiólemezen lévő. Semmi jele a fáradtságnak, tökéletes szöveg, Robert nem hibázott csak egyszer Hatalmas, méltóságteljes basszus, Perry is egyre inkább kezd normálisan gitározni.
Watching me fall: a szinti után a dob és basszus belépése szenzációs megremegéssel jár élőnek holtnak egyaránt. Nagyon erőteljes, nagyon agresszív, nagyon kemény, szuperlatívuszokban lehetne csak beszélni.
Where the birds always sing: furcsa volt hallani élőben, külön csemege Roger szintije.
Maybe someday: az erkélyen lévők is táncolnak, tökéletes kilátás, tökéletes hangzás, mi kell még, ha előttük játszik a világ legjobb együttese, és a legjobb és leghosszabb koncertjükön?
The last day of summer: gyönyörűen, pontosan előadott dal.
Theres no if: nagyobb szünetet hagy Robert ott ahol hagyni szoktak. Mestermű.
The loudest sound: még mindig-mint ahogy a dream turnén is- Simon basszusa kicsit többet van felkeverve.
39: az utolsó negyedóra ebből az albumpartícióból átmegy őrjöngéssé. A vetítőn a tűz, a láng vibrál, és emészti a Cure-t. Simon eszméletlen extázisban, rohangál, és a szokásos gallup-pos basszus beállás több fontos elemét mutatja be. Rendkívül pazarul előadva, szuperlatívuszokat érdemelne csak.
Bloodflowers: egy vérvirág jelenik meg a kivetítőn, minden, az előző dallal jövő feszültséget egy rezignált megnyugvás váltja fel. A nép együtt énekli a sorokat.
Végül abbamarad minden, Robert egy thank you keretében leballag társaival a színpadról.
Várható a ráadás, a kameraman és kamerawoman is készül rá.
Kb. 3 perc múlva jönnek vissza, Robert mond valamit, és belekezdenek az If only tonight we could sleep egy a lemeznél 100xta elvontabb, élesebb, és felülmúló-élő előadásmódjába, Robert pedig gitárjával mint egy romboló, csak még inkább besüllyeszt minket a gondolataikba. A vörös színek aztán maradnak ..
Mert jön a The kiss. Nos, ha lehet valamire azt mondani hogy az est fénypontja erre nyugodtan. Olyan erőteljes, szédületes, mindent kitöltő hang, fény, és gondolatáradatot kapunk, amelyben még nem volt előadótól részem. Soha nem látott vibráció, a közönség forrong, extázis, felejthetetlen, leszorythatatlan, örök.
A The kiss maga volt a csoda. A gerjedések, az erős húrpendülések lassan a teljes kiégést hozzák meg a Cure-nak, de megint csak várni kell és .
És jönnek hogy meglegyen a 3 óra 40 perc tiszta játék
M: Mary monogramja festődik a kivetítőre, egy szomorkás elégikus dal a kiss fergetege után.
Play for today: a közönség követeli, a közönség megkapja. Megy minden egészen a beájulásig. Pogó, zászlólebegtetés, éljenezés, jókedv. Ma minden csak rólunk, erről a 3500 emberről, és a Cure 25 évéről szól.
A forest: amit már mindenki tudott, hogy lesz vége is. A forest első taktusai nyilvánvalóvá tették, visszatérünk oda, ahonnan a Cure, 1980 elején, elindult, hogy zenéjével, érzelemvilágával kineveljen, szert tegyen, magáénak tudjon, és kisajátítson, és vérré tegyen egy nemzedéket, annak legalábbis egy részét. Valaki képes elutazni Mexikóból is elutazni erre a megismételhetetlen 2 este egyikére itt, amely örök emlékké, és az érzelmek megsemmisíthetetlen maradványává kövíti azt a valamivel több mint 4 órát, amelyet kaptunk.
Simon pecsételi meg a show-belihez hasonló-gerjedéssel az estét, és Robert végül kétszer mondja a thank you-t, amely a koncert végét, a kifulladást hozza.
Au revoire Cure, au revoire múlandó percek az emlék örök. Elvehetetlen.
"I arrived from Hungary with 3 other huge Cure followers to see the Cure live on the first night of the trilogy
shows in berlin.
inside of the Tempodrom took a very interesting and outlook, and perfect for the mammut long Cure gigs.
I tried to find a german male and austrian female collector, in vain......
At 7 pm there were hundreds of young people, dark and goth male and female persons on the stairs, waiting for
the death blow, until the first sentences of the 100 years song, begin of the 4 hours mysterious and holy
celebration. Obviously, the Cure will play all of the 3, most important lps, including some very rare played songs
like short term effect,closedown, last dance.
Before the beginning there were huge smoke, a real exciting deep noise, slowly, similar to eyemou, but very
dark, deep noise. i dont know if it clould be a cure performed theme ....
At c. 8.16 pm the Cure came in the they begun the Pornography album, very hard, very agressive, and very
powerful mode, inculding Robert sharp and good condition voice, and the mad bass god Simon, who was wearing
-as usual since years- an athlet dress.
The structure of the stage is similar to the Dream tour. Also the light effects were during the whole night perfect
and passed to the ideas of the songs texts.
The short term effect was so unusual, so irresistable, and strange to listen it , which was for me the first chance to
hear it live.
The hanging garden and the siamese twins had a perfect drum thanks to Jason, who was -as all member of the
band- in a very good condition.
The figurehead was so sensefull and sad as it could be. My first memories came back these moments when 10
years ago i begun listening to The Cure....
A strange day: had a little bit low keyboards, and more based on bass and guitar.
Cold: was extremly a huge great moment because this is one of my most favorit track from pornography. On the
screen the picture of the ices, and the bass, with Robert's heavy voice made my mind full with devotion......
Pornography: real intense, hard to create words to write these minutes, listening all the porno songs in a row,
pornography was the deepest emotion, also Robert took the maximum out of his mouth.
After the climax of the last song, Robert said that there is a short break.
15 minutes, and they came back to begin the 2nd part, with the wonderful melody of plainsong. They played it so
nice as it can be... Robert came closer to the crowd, who were more noiser...
Pictures of you was leaded like basis, by Simon's bass. At the sentence 'you were always so lost in the dark' the
ligthing went out, and with the crowds ovation came back.
Closedown: so rare and it is a fortune that had the chance to listen it live... wonderful, full with sense.
Lovesong: thousands of mouth moved with Robert's bloodred lips...
Last dance: the another song from Disintegration which was not played since long long years.../ since 1996 or so!!!)
Lullaby: on the screen the vision of the spider's web the song was huge success. Very accurate, attractive
performance.
Fascination street and prayers for rain: i cannot be objective because i am a die hard obsessed mad of these songs,
and Cure performed it so highly quality and with interesting technical innovation in the sound...
The same deep water as you: nearly 10 minutes back and down to the basic of the sadness....and hoplessness.
Disintegration: i think it is a very hard thing to play this song because the sound is real fragile to transplant into
live... but this happened with success. great song with great live version.
Homesick and untitled: my memories came back to the best Cure tour The prayer..
The bloodflowers-songs:
Out of this world: more louder, full with life and emotion. Very porfesional sound.
Watching me fall: as the bomb explodes, that feeling came into my mind as Jason and Simon joined into this track.
Real impressive, extremly loud, full with energy, and i didn't noticed anything about the consequence and the fact
that The Cure is on the stage more than 2 whole hours.
Where the birds always sing and maybe someday were very popular, on the balcony too, the people begun to dance.
The gig went into a little bit slowler condition, before the 2 ending songs of BF lp gave back the maniac Simon and
hopeless Robert. During 39 the screen became red and "bursted into flames"...
Bloodflowers was crystal-clear sounded, and this is the essence of this wonderful night.
After 3 minutes they played the first encore: if only tonight, and the kiss.
If only tonight we could sleep: as the slowly coming death, they played it accurate...one of my top favorit.
The kiss: the other highlight was on this show the kiss. Never seen the band before so energetic, so fighting,
maniac playing as this. The sound, the colours, and the atmosphere were in a perfect mix. It was like an out of
body experience, as they played this song, i felt something that whispered this is the most excellent music live
experience of my life. Incredible dark, heavy, i must to say: fucking excellent.
And this time Robert said only one 'thank you'-which means that they will come back to play a second encore.
We were more than 4 hours long that time since the beginning, and they are not getting exhausted.
M: Mary's monogram on the sreen, and the band assist with pleasure to Robert's performance which is
dedicated of course only a girl called..........
Play for today: this is the plus ultra of the crowd, everybody singing with Robert, and thousand are dancing....this
day, this evening is about only the Cure, and their eternal music....
A forest: great occasion, and choose to end the show, to come back into 1980, to the first 'real Cure sound' , and
Simon was the lucky person who finished the gig with a wild bass resonance.
Thank you for the wonderful night, hoping in a new tour and probably a new album next year........"
B+ én meg azt hittem, hogy arra mondod, hogy én vagyok apatikus (amit akkor ráadásul nem tudok pontosan, hogy mit is jelent)... Hát így már mindjárt más! Így már szeretlek! ;-)
[A Wurtzel könyvet meg már ideje volna elolvasnod, hogy képbe legyél, és megírhasd a véleményed, mert az jó, már amikor egyetértünk... ;-)]
akkor tedd zsebre... én a hangulat oldaláról közelítettem meg a dolgot, nem a betegség felől... én is voltam már ilyen állapotban (azóta szerencsére rászoktam az italra... hehe)
a depresszió, mint betegség nem csak ilyen apatikus állapotból áll, bár én sem vagyok szakértő
na elég az offból:
hallgassatok sok Cure-t mer az jó :-))
Sylvia Plath teljesen korrekt, azzal semmi bajom nem volt. Jelenleg Virginia Woolf (egyik nagy kedvencem, modernista írónő) önéletrajzi írásait olvasom, ő is öngyilkos lett, negyedjére sikerült neki, őt is meg tudom érteni. Hemingwayt is (kedvenc íróm, mindent olvastam tőle, ami magyarul megjelent). Wurtzel nem győzött meg, ennyi. Ez nem butaság, hanem egy vélemény. Pont.
[Azt, hogy Dorka, nagy betűvel szokták kezdeni.]
Szent ég mi megy itt?
Holnap ha magamhoz térek majd írok, de most a Nyersékkel kell dolgoznom, még fürödni sem tudtam, büdös vagyok mint egy borz, a friccek meg szétszedtek a cseh borderen... majholnap
Mese-mese-mátka,pillangós madárka.....
Az élménybeszámolók még nem érkeztek meg,de némi szegényes előleg az olvasóknak jön tőlem.Természetesen az élménybeszámolók a delegáció tagjaira várnak!!!
Látvány és fény tökéletes volt.
Hangzás nagyon profi volt.
Az aréna elég kicsi,ezért jól belátható volt a színpad.
Párszor rontottak a tagok,ilyenkor lézer tekintetek villantak egymásra :-)
Aztán a legjobb a végére maradt:
Állítólag S.Gallup a Forest végén a földre "helyezte" gitárját és úgy tépte a húrokat!!!! :-) Ha jól értettem :-)
Bár ott lettem volna.......
A többit majd Vilmos Borisz,Figurehead és Gallup fogja elmesélni nekünk.... Már alig várom :-)
A depresszió hangulat is....
17 seconds - melankólia
Faith - depi
Pornography - depresszió
Japanese Whispers - hawai, dizsi, napszemüveg (kivéve amikor nem)
Nekem a Cure kúra volt (Faith és Pornography főleg) a depimre. Amit Pötyike felvázolt, azt apátiának hívják kb...
és hülye punk is vagyok:-)
és télleg... gyűjtöttem is bélyeget - de nem mutattam meg senkinek..., meg takarékba is, de abból se lett bicikli... i nélkül se nem...:-(
brühühü:-)
jóvanna, azt elfogadom, hogy aki a lelki bajaival kérkedik, oszt attól nagyfiu, hogy nem tud kimászni a gödörböl, az hülye (és persze beteg), mert ugye olyat se láttam, hogy valaki azzal menőzzön, hogy béna, sokkal inkább azzal, amit annak ellenére képes alkotni..
A Cure se attol jo, hogy Robertnek rossz kedve van, hanem attol, hogy annak ellenére képes szépen szóló muzsikát csinálni és abban elmondani, hogy mit gondol.
off
sorry, pal, again: szvsz öngyilkosnak lenni nem bátorság, hanem csupán kétségbeesés kérdése, és aki idáig jut, annak a saját életével szembenézni, és azt RENDBEHOZNI a bátorság, aki probálta, tudja, milyen szar, és mennyivel KÖNNYEBB elmenekülni akár a halálba is.
a Cure dalok dallama nem pozolás kérdése, hanem tény, pötty, az, hogy majdnem mindnek ereszkedő mollos dallama van, az konkrét garancia a hatásra :) aki a 100 yearsre mosolyogva táncol, az valszeg nem érti (láttam már ilyet), és akinek a If only tonight.. egy vidám punk nóta, az már tul van egy bélyegen és szerencséje van tripileg .. :) Persze vannak kivételek.
(Ha téged a pózolós depisek zavarnak, akkor lehet, hogy neked is van valami bajod, mint ált. azoknak akik vadul tagadva és háritva mondogatják hogy "mindenki álljon fel, oldja meg a problémáit rögest, sok nyafis ember".. de hogy ennek mi állhat a pszicho hátterében, azt ne itt, mert nagyon kikapunk.. off..)
Nem is azt mondtam, csak ez hüjeség, amint te is mondod. Búvalbaszottság, önsajnálat, mindezek erősen pózolva. Én már csak tudom, én is nyomtam egy darabig. Aztán az ember kinövi, vagy nem. Én kinőttem, de a Cure az megmaradt, bár én nem vagyok olyan hatalmas fan, nekem Robi nem idol (csúnya kövér bácsi). Egyébként érdemes ebben a témában meghallgatni/megolvasni Robi Szigetes nyilatkozatát is. Valamit mondott, hogy már nem annyira szomorú a zenéjük, meg ilyesmi, nem emlékszem. Ha valaki tudja hogy fent van-e és hol, az belinkelhetné, és akkor megmondom, hogy jól emlékszem-e és hogy jó példa volt-e, vagy melléfogtam megint... ;-)
pötyike, a pszichiátria nem a te területed asszem..
persze, hogy hülyeség aszondani egy zenére, hogy depresszios, amikor a depresszió nem egy Hangulat, hanem egy Betegség. Nem lehet asse mondani, hogy egy zene "influenzás" vagy olyan "skizofrén", stb.. ehem, de ettől még mindenki érti, miről van szó (ilyen szempontból a "buvalbaszott" találóbb..:)
nade ebből kihozni, hogy a melldöngető cure-osok áldepis nyafik, az kicsit erős volt.. annál sokkal szerteágazóbb a pszichés rendellenességek tömege itt nálunk :) (de nem kell példa!)
A depresszióról ajánlott olvasmány Elizabeth Wurtzel Prozac-ország című ópusza. Ő is olyanfajta depressziós volt, aki a mellét döngeti, hogy ő mekkora depressziós, pedig csak nyafkázik össze-vissza. De hát a pszichológusoknak is meg kell élni valamiből.
Viszont volt "szerencsém" ismerni olyan depressziós embert is, aki tényleg az volt, hát őket aztán teljesen hidegen hagyta nem csak a zene, de minden más is. Tipikus depressziós válasz: "Valóban?" és "Igen.", na meg persze a nagy semmi. Beszélgetés:
- Elmegyünk inni?
- Igen.
- Mit iszol?
[semmi válasz]
- Mit iszol, hallod?
[semmi válasz]
- MIT ISZOL B+!
- Igen.
És ez nem volt akkor vitzes, nekem most sem az.
Nem számdékom generációkra osztani... Spec Doorsból nekem is van, meg Dire Stairsből is:)) Csupán csakl megjegyeztem, hogy szüleink generációjának is megvannak a polcon ezek. Ez van, nekik is bejöttek:))
Zeppelinnel meg majd meglepem magam előbb-utóbb:))
