Vajon van-e a TWNAH-nak japán változata? Az lenne a legjobb, ha olyan lenne, amin a Kill The King rajta van, mert a Capitol Punismentet csak azért megvenni...!!! Egyébként a remasterekről még annyit, hogy ha a cd-ket egymás mellé tesszük, az oldalak Vic fejét adják!!!
Ezeket magamtól hallom. Idestova 15 éve hallgatom a RIP-et szinte állandóan (főleg kocsiban), helyenként a szöveg is más az eredetitől (pl a Take No Prisoners-ben több helyen is), de a hangsúly is (na meg persze Dave hangja is, de azt egyébként lehetne változtani csak studió technikával is).
Egyébként ezeket magadtól hallod, vagy olvastál róla? Mert én még annyira nem hasonlítottam össze a kettőt, pedig otthon vannak egymás mellett! Na jó, a borítót összehasonlítottam: az egyik kép kicsit nagyobb!
A Cryptic tényleg a legjobb hangzású lemezük. A She-Wolfot hallottam remaszterizáltban, nagyjából ugyanúgy szól, de került bele egy-két extra gitárszólam.
Mivel három hozzászólással ezelőtt még a tavalyi évben találjuk magunkat, ezért gondoltam, hogy hozzászólok az újrakeverés ügyhöz! Mivel nekem csak a Cryptic Writings volt meg cd-n, el is határoztam, hogy jól beszerzem a többit a Rust-tól kezdve, a Risket kihagyva! Hát erre pont akkor látom, hogy újra kiadták őket! Gondoltam, milyen jó, mert így még bónuszokat is kapok! A hangzásról, hogy megváltozik, nem is álmodtam! Ezek szerint nem ismerem a remixedeket! Megvettem egyszerre a Rust-ot és a Countdown-t! Mivel utóbbit sok évvel azelőtt hallottam utóljára, azt raktam be először! Picit a hangzásnál mintha nem erre emlékeztem volna, de semmi, hisz 97-ben hallottam utoljára! De aztán betettem a Rust-ot, amit minden héten egyszer (minimum) meghallgatok, oszt olyan élményem volt, mintha hallucinálnék, de nem tudtam, mi a hézag! Oszt a Take No Prisonersnél már egyértelmű volt, hogy olyan ének(?) rész is van, amit eddig nem hallottam, sőt a basszuskiállás is gyanús volt! A pergődob hangja pedig kezdettől fogva!
És ezekből nem azt vontam le, hogy jaj, most mi lesz, csak azt, hogy meg kell vennem az eredetiket is! Ez egy érdekesség! Egyébként az tény, hogy sem a Rust-on, sem a Countdown-on nem lehetett rendesen kivenni a pergődobot, ezért aztán Mustain odadigitalizált valami hangot!
Egy hete megvettem a Risk-et is, de úgy, hogy csak az iszonyatos Crus-t ismertem, meg a magyar honlapról letölthető Breadline bonuszt, ami viszont nagyon tetszik! Mivel Mustain úgy nyilatkozott, hogy az albumot ugyan nem Megadeth néven kellett volna megjelentetni, de az újrakeverés után már elégedett vel, megvettem! Arról az a véleményem, hogy jól szól a zenéhez képest, viszont a számok egyre gyengülnek, pedig az eleje nagyon jó az albumnak! Főleg a Prince Of Darkness!
Hozzáteszem, hogy nekem a Rust után a Cryptic jön zsenialitási sorrendben, csak aztán a Count, majd a Youth! Ja tényleg, a Youth is megvan eredetiben a Hidden Treasures-szel! Kíváncsi vagyok, azzal mit csináltak, és arra is, hogy a Cryptic űber hangzásához mit tudott hozzátenni még Mustain! Na ennyi!
Azért valahol az elszomorító, hogy még ennyi év után -amit Junior és Dave együtt lehúztak egymás mellett- is a pénz miatt balhézzanak össze. Pedig biztosan Juniornak is van mit a tejbe aprítani...
Apropó! Már alig várom, ugyanis holnaphoz 3 hétre megyek ki Londonba (végülis a müncheni bulit elpasszoltam) febr. 9-én MEGADETH koncertre! Majd megírom az élményeimet, ha visszajöttem, de sajnos fényképet nem hiszem, hogy fogok tudni csinálni, mert a jegy hátoldalán ki van kötve, hogy tilos fényképezni, meg elkobozhatják a bejáratnál a gépet! :-(((((((
The MEGADETH lawsuit that one founder of the thrash band lodged against the other is "megadead," according to the New York Daily News.
Former MEGADETH bassist David Ellefson had sued frontman Dave Mustaine for $18.5 million over the pair's bitter falling out.
Manhattan Federal Court Judge Naomi Buchwald dismissed the lawsuit Thursday (Jan. 13), saying Ellefson had agreed to a deal to resolve their various disputes after the heavy metal act broke up in 2002. Ellefson had maintained he backed out at the last minute.
The suit charged that Mustaine had been in and out of drug rehab at least 17 times and resented Ellefson because the bassist had managed to kick his own habit without a relapse.
Szerintem a remaster albumok egész jók, tényleg mai hangzásuk van. A killinget is baromi jól átmixelték, leszámítva azt a 3 korai demót a végéről (RIP-en szintén). Nem tudom miért jó ilyneket rárakni. Úgy szólnak, mintha egy acélbilivel letakart ezer éves magnón hallgatná őket az ember.
A bónusz számoktól én is kicsit többet vártam, ahogyan sokan mások. Amit viszont egyenesen marhaságnak tartok, hogy a peace sells és a so far végén bónuszként ott van a fél album ismét, minimális eltéréssel (példa: so far, Into the Lungs of hell - az album végén ismét ott van, csak nem köhögnek bele egy trombitával az elejébe...hm.) További negatívum: néhány ütősebb szám egyszerűren elvesztette az erejét, mint pl. az Anarchy vagy az Insonmnia. A RIP viszont nagyon sokat javult, nekem az eredeti hangszereléssel voltak gondjaim (bár a my creation elején hallható Mustaine-féle rappelés - vagy micsoda - eléggé szíven ütött...)
Nehezen hiszem el, hogy a régi félbehagyott ötleteket nem lehetett egy ilyen alkalomra összerakni és kidolgozni rendesen. Mustaine jóval kreatívabb zenész annál, minthogy ne lett volna még legalább 1-2 plusz teljesen új számot összehozni.
Ja, aki még nem hallotta volna, nézzen utána a Dream Theater - Train of Thought albumán található "Thid Dying Soul" c. számnak. Ha megvan, tekerjétek a 8. perchez. Ismerős éneklési stílust hallhattok, - szerintem - szuperül előadva...
A Killing nem teljesen tiszta számomra... Azt tudom, hogy hosszú évekig azért nem játszottak róla semmit élőben, mert valami elszámolási vita volt a kiadóval és emiatt nem akarták reklámozni, de hogy egészen pontosan mi is volt az ábra, azt nem tudom.
Az eredeti, remaszterizálatlan lemeznek mindenesetre legalább háromféle kiadása létezik, az amerikai Combatos első nyomás, az európai Music For Nationsös verzió (nekem ez van meg), meg egy pár éve újrakiadott Century Mediás változat. A sokat emlegetett remasztert a Sony gondozta egy Loud Records nevű cég valamiféle közbeiktatásával. Európában hivatalosan végül a tervekkel ellentétben nem jelent meg.
Na ezt az újrakevert Killinget viszont szerintem mindenképpen érdemes beszerezni, még ha nem is a legolcsóbb, mert ég és föld a különbség az eredetihez képest, ami ugyebár botrányosan szarul szólt. A These Boots sípolós verzióját meg nem kell meghallgatni. ;)))
ez nem azért lett így kitalálva, mert a WNAH albumtól lefelé a jogok a Capitol Records-é, és Mustaine ezzel a "trükkel", hogy kicsit pofoz a hangzáson meg stb. így a Sanctuary-hoz át tudja vinni a jogokat?
Én olvastam az eredeti Blabbermouth hírt, tehát amire Dave hivatkozik, és abban nem hangzott el ilyesmi. Azt mondta Lars, amit írtam az előbb.
Jaja, a Something That I'm Notról nekem is Lars jutott eszembe először, hogy tutira neki szól! :D
Csak részleteket hallottam a remaszterekből, és azok alapján nem vagyok elragadtatva túlságosan. De a legtöbben azt mondják, nem érdemes becserélni rájuk az eredetieket, mert inkább rontottak a lemezek hangzásain, mint javítottak.
And then he says on Blabbermouth he's sexually attracted to me. Excuse me, Lars… Maybe [chuckles]… I don't know where that came from. But you know what? I'm not into guys, maybe you are, but I'm not… and you're really sick. I just don't understand what this whole thing is about, and I'd prefer to keep it that way, 'cause as far as I'm concerned, Lars is out of my life. I had aspirations at one point to play with Lars and James again — maybe do something like an original METALLICA kind of reunion thing — but it's over. It's totally 100 percent over. And I think the most interesting thing about the whole process is the acronym of the movie: 'SKOM'."
Természetesen Lars sem jobb, ezt egy pillanatig sem állítottam. Úgy viselkedtek mindig, mintha nem zenésztársak, hanem tényleg szeretők lettek volna. :)))
Mellesleg az ominózus nyilatkozat így szólt: "I've always felt like hugging Dave Mustaine...". Ez nemcsak azt jelentheti ám, hogy szexuálisan vonzódott hozzá. :)
Hát, amilyen egymásra fújás ment Mr. Lars Ulrich és Mustaine között, szerintem még mindig az az idióta Lars vezet. Ne haragudj, amikor olyat nyilatkozik, hogy mindig is vonzódott szexuálisan Mustaine-hez, akkor nem tudom a helyében te miket gondolnál. Vagy amilyen körülmények között baszták ki New York-ban '83-ban egy buszpályaudvaron a kocsiból. utána meg éveken át végignézni, hogy abból az zenekarból egy óriási gépezet lett világhírnévvel. el is hiszem, hogy tüske maradt Mustaine-ben. jó, persze sztem is csak az egymás szopatásáról szól az egész és remélem semmi valóságos alapja nincs az ilyen hülye kijelentéseknek, de talán éppen itt volt az ideje, (persze sajnálom, hogy ehhez Dime halála is kellett(?)) hogy az egyik fél végre lépjen egyet.
Mustaine egy cseppet a Dimebag-üggyel kapcsolatban is túlexponálja magát... Nem kellett volna bejelentenie ezt, egyszerűen csak 23 év után először TÉNYLEG megpróbálhatná befogni a pofáját. Előbb-utóbb mindenkinek feltűnne, hogy "nahát, milyen normális mostanában ez a Mustaine!". Ez így szvsz egy kicsit visszatetsző, még akkor is, ha komolyan gondolja.
Dave Mustaine, aki az MTV2 'Headbanger's Ball'-jának Dimebag-re emlékező adását vezette, elmondta, hogy Darrell emlékére szeretne jobb emberré válni, és tanulni tőle. Ezért mindenkitől bocsánatot kért, akit korábban megbántott, beleértve a korábbi bandatagokat, a Slayert, a Metallicát és a rajongóikat is. “Minden Megadeth/Metallica rajongóhoz: ettől a naptól kezdve egyetlen sértő szó nem hagyja el a számat, ami továbbra is fenntartaná ezt a 22 éve tartó hülye viszályt”.
Igen az tény, hogy nincs 20 óra oda-vissza München nyáron vagy tavasszal, de azért azt én bekalkuláltam, hogy februárban még kőkemény tél van és ha nem is ömlik a hó, de azért lehet csúszós az autópálya, ahol azért nem lehet csak úgy eszetlenül száguldozni. Szerintem! :-))
Bizony, nekem is hasonlóak az emlékeim. A Countdown volt az első metal albumom, és egymás után 3-szor hallgattam meg, annyira tetszett. Azóta beszereztem az összes albumukat, és még máig az egyik kedvencem (A Rust ugye etalon, de ez nálam vetélkedik a 2. hellyel a So Farral meg a Peace Sells-sel, meg persze az új album is tök király).
Sajnos rég volt 92, viszont a Countdown erőssége, hogy ma is ugyanolyan hangulattal tudom meghallgatni, mint akkor. Az meg még mindig rejtély, hogy lehet olyan zseniális számot írni, mint az Ashes in your mouth...
