A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Képzeljük el az iker paradoxont úgy, hogy a megfordulásnál nem használ hajtóművet, hanem a távoli csillagon parittyázik egyet. Tehát végig geodetikuson halad.
"A bevezető relativitáselméleti órákon az elsők között szokás definiálni pl. a sajátidő és sajáthossz fogalmát, pontosan megkülönböztetve általában a hossz és az időtartam fogalmától. "
Ha ez ilyen egyszerű, akkor mondd el, hogyan szokás definiálni!
Kezdjük azzal, hogy mi a különbség a sajáthossz és a hossz között.
A rúdnak nincs egy valóságos hossza, mert mindenkinek annyi, amennyinek látja.
Lehet, hogy ez sokak számára meghökkentő, de ezt mondja a ralativitáselmélet.
A bevezető relativitáselméleti órákon az elsők között szokás definiálni pl. a sajátidő és sajáthossz fogalmát, pontosan megkülönböztetve általában a hossz és az időtartam fogalmától. Aki megértette, érti.
Aki viszont leginkább onnan szerzi az ismereteit a relativitáselméletről, hogy Chaplin vagy Bernard Shaw miket mondott róla, na az szokott a tieidhez hasonló hülyeségeket beszélni róla.
A jövő fizikája szerint létezik egyetlen egy tudatunktól független valóság. Ez akkor is létezik, ha senki sem figyeli meg.
Ha megfigyeljük az objektív valóságot, akkor nem biztos, hogy valóban olyannak látjuk, amilyen ténylegesen. Ennek sokféle oka lehet. Lássunk néhány közismert példát!
1. Ha egy tükör előtt állunk, akkor ha lefelé nézünk, akkor látjuk magunkat eredetiben, de ha a tükörbe nézünk, akkor látjuk magunkat mégegy példányban. Vagyis egyszerre 2 példányban látjuk magunkat. Vajon tényleg 2 példányban létezünk ilyenkor? Nyilván nem, csak a tükör miatt látjuk úgy.
2. Ha egy délibábot látunk, akkor is két példányban látunk egy tárgyat. Vajon megkettőződött? Nyilván nem, csak a fényelhajlás miatt látjuk megkettőződve.
3. Ha egy távoli embert figyelünk meg, akkor sokkal kisebbnek látjuk. Vajon ténylegesen összement az emberünk? Nyilván nem, csak úgy látjuk, mert a szemünkkel a látószöget érzékeljük, nem a nagyságot. A valódi nagyságra az agyunk korrigál, ha van összehasonlítási alapja.
4. Ha látunk egy szivárványt, akkor valójában nincs ott semmi, csak a Nap képét látjuk méegyszer, színekre bontva az esőcseppek által.
Sorolhatnánk tovább azokat az eseteket, amikor nem a valóságot látjuk. De az objektív valóság ettől nem változik meg. Az mindig ugyanaz marad, akárhány megfigyelő, akárhány módon látja.
A mai relativista szemlélet szerint azonban nem létezik egyetlen objektív valóság. Az egyes megfigyelők mást és mást látnak, attól függően, hogy hogyan mozognak, és minden megfigyelő számára az a valóság, amelyet ő lát. De egyik sem valóságosabb a másiknál, mert a megfigyelők egyenrangúak. Tehát a relativizmus szerint annyi valóság létezik, ahány megfigyelő van.
Vegyünk egy példát! Legyen egy 1 méteres méterrudunk.
A relativitás szerint, ha egy gyorsan mozgó megfigyelő az 1 méteres rudat csak 80 centinek látja, akkor számára a rúd 80 centi. Ha egy méggyorsabb megfigyelő csak 60 centinek látja, akkor számára a méterrúd csak 60 centi. De sem az 1 méter, sem a 80 centi, sem a 60 centi nem valóságosabb a másiknál. A rúdnak nincs egy valóságos hossza, mert mindenkinek annyi, amennyinek látja.
Lehet, hogy ez sokak számára meghökkentő, de ezt mondja a ralativitáselmélet.
Sajnos ez a hibás szemlélet érvényes a jelenlegi relativista a fizikában.
Először ezen a hibás szemléleten kell változtatni ahhoz, hogy a fizika visszatérjen a helyes útra. Oda, ahol csak egyetlen objektív valóság létezik, amelyet persze az egyes megfigyelők láthatnak másként.
A jövő fizikája mindenképpen antirelativista lesz.
Ha az atom 15 nanoszekundum ideig sugároz (ennyi a radiációs időtartama), akkor ezt a fénysebességgel megszorozva megkapod a gombháj vastagságát, ami jelen esetben 4,5 méter.
"Milyen átmérőjű a gömb, ami nem ütközik elnyelőbe 1sek alatt?"
Mivel a gömb fénysebességgel növekszik, és 1 sek alatt 300 000 kilométert tágul minden irányban, így az általad kérdezett gömb átmérője 600 000 kilométer lesz.
"Hová tűnik a gömbfelület, amikor nyelőbe ütközött?"
Tágul tovább. A benne lévő energia egy része elnyelődik, és ennyivel gyengül az energiája.
Gondolj egy rádiótoronyra, ami rádióműsort sugároz. A rádiótorony is gömbalakban sugározza a rádióhullámokat, és amikor a hullámok egy vevőkészülékhez érkeznek, az energia egy része elnyelődik a vevőkészülékben, a többi halad tovább.
Hasonlóan működik az atom fénysugárzása is, csak az atom nem folyamatosan kelti a hullámokat, (mint a rádióadó), hanem szakaszosan.
"Ha nem tűnik el a felület, csak egy a nyelőbe ütköző hullámsorozat szűnik meg, mi lesz a kibocsájtott többi hullám sorsa?"
Halad tovább a fényközegben.
"Kérdezni én is tudok olyanokat amiket te, de még vadabbakat is. :-)"
„Egész pontosan méteres vastagságú táguló gömbhéj.”
Egész pontosan hány méter vastag a gömbhéj? Milyen átmérőjű a gömb, ami nem ütközik elnyelőbe 1sek alatt? Hová tűnik a gömbfelület, amikor nyelőbe ütközött? Ha nem tűnik el a felület, csak egy a nyelőbe ütköző hullámsorozat szűnik meg, mi lesz a kibocsájtott többi hullám sorsa?
Kérdezni én is tudok olyanokat amiket te, de még vadabbakat is. :-)
A fény valóban kis adagokban szállítja az energiát. Ezt már Max Plnck megsejtette 1900-ban.
1913-ban ez be is bizonyosodott, amikor Niels Bohr megalkotta azt az új atommodellt. Eszerint az atom nem folyamatosan sugározza a fényt, hanem rövid hullámsorozatokban. Egy hullámsorozat szállít 1 energiaadagot.
Bár a Bohr féle atommodell már kissé elavult, de az a része, amely szerint az atomok nem folytonosan, hanem szakaszosan keltik a fényt, az a mai napig érvényben maradt.
Szerintem minden kölcsönhatás adagokban (kvantumokban) történik, mivel térben és időben lokalizáltak az események. Az elektromágneses kölcsönhatás is az adagokban változó energiaérték mellet zajlik. Szerintem azért, mert nincs mód a folytonosság műszeres értékelésére, csak statisztikus alapon. (lásd a görbéket, amiket a statisztikusok mérési pontok alapján rajzolnak) Egy mérési pont adata, egy energiaértéket ad, ami lehet a foton néven általánosított kvantum.
A téridő és az anyag között is van kölcsönhatás, ami lehet nagyon mikroszkopikus, és nagyon makroszkopikus, kozmikus méretű adagokban történik. Lásd az univerzum tágulását kimutató Hubble faktort.
Einstein eredeti elképzelése szerint a foton egy "pontban lokalizált" részecske.
Ezt még Planck is hülyeségnek tartotta.
"A foton egy harmonikus oszcillátor? Egyszerre van jelen mindenütt a világvonala mentén?
Vagy egy hullámcsomag, több oszcillátor keveréke?"
Ezt senki sem tudja megmondani, a fotonhívők legkevésbé.
Szerintem egyik sem. Olyan állat, hogy foton nem létezik. A fénynek semmi köze a részecskékhez, sem a részecskét imitáló csomaghoz.
Az én elméletem szerint a fény tisztán hullám. Méteres vastagságú gömbhéjon táguló hullámokból áll, amelyek fényközegben terjednek, Maxwell elmélete szerint. Ezt minden fénnyel kapcsolatos kísérlet megerősíti.
A fotonokat pedig legtöbb kísérlet cáfolja.
Einstein vakvágányra vitte a fény természetére vonatkozó elméletet (is).
