Mikor döntesz szabadon? 1. Ha a döntésedet semmi sem determinálja (sem külső, sem belső ok) 2. Ha a döntésedet csak belső ok határozza meg
"Az első pont szerintem azért nem igaz, mert az
-kvázi- tagadja az ok-okozati elvet..."
Így van, ezt jól látod. Minden döntés determinált.
"A második pont meg csak
a 'primitív' ok-okozati determizmus egyik változata... (nincs 'benne' semmi "szabad akarat")"
Ezt már szerintem nem jól látod. Mert a szabad döntés éppen az, amikor csakis a saját belső akaratod alapján döntesz, és nem befolyásol semmi külső kényszerítő körülmény. De a belső akarat is meghatározott a múltad által. Vagyis az agyadban tárolt ismeretek, viselkedésminták, tanult erkölcsi elvek alapján, amelyeket a szüleidtől, a tanáraidtól, a könyvekből , az internetről, stb.
szereztél.
"Mert ha nincs ilyen 'valami', (ami 'valahogyan' lehetővé teszi a külső és belső, a múlt és a jelen 'kényszerei'-től teljesen független döntési/választási helyzetet), akkor az EGÉSZ-nek nincs semmi értelme ... !!!"
De bizony, csak így van értelme.
Te - mint sokan mások - tévesen a determináltság (részleges) hiányában látod a szabad akaratot. De ilyen nincs. Minden determinálva van, kivétel nélkül.
A szabad akarat akkor érvényesül, ha a benned eltárolódott múlt határozza meg a döntéseidet.
A döntés lehet tudatos, vagy tudatalatti is, amikor te magad sem érted, hogy miért éppen így döntöttél.
Csak így lehetséges, hogy érvényesül az ok-okozati elv is, és mégis lehet szabad akaratról beszélni.
Mikor döntesz szabadon? 1. Ha a döntésedet semmi sem determinálja (sem külső, sem belső ok) 2. Ha a döntésedet csak belső ok határozza meg
Mondd, te mit választanál? ”
Nem tudok választani - a fenti kettő közül...
Az első pont szerintem azért nem igaz, mert az
-kvázi- tagadja az ok-okozati elvet, az maga a sztohasztikus nihil... ;) A második pont meg csak
a 'primitív' ok-okozati determizmus egyik változata... (nincs 'benne' semmi "szabad akarat")
Sokat tűnődtem már ezen, és arra jutottam, hogy ha csak a 'mindenki által érthető' emberi logika szerint elemezzük a kérdést, akkor a végeredmény, egy -kvázi- fatalista, predesztinációra alapozott, ok-okozati determinizmus... ;-/
De viszont egy 'felsőbbrendű ok' miattlennie kell 'valaminek' ami kiegészíti/kibővíti a 'primitív'/'mechanikus', kaotikus RENDszerű, ok-okozati folyamatból eredő, 'kiszámítható' döntési végeredményeket... De hogy 'mi ez és hogyan működik', azt nem tudom - azt csak Isten tudja... ! Mert hanincs ilyen 'valami', (ami 'valahogyan' lehetővé teszi a külső és belső, a múlt és a jelen 'kényszerei'-től teljesen független döntési/választási helyzetet), akkoraz EGÉSZ-nek nincs semmi értelme ... !!! (akkor csak 'primitív', 'mechanikus', 'lefutás' az egész, akkor meg minek lett elíndítva az egész folyamat... ???!!) ;-/
„A predesztináció eleve elrendeltséget jelent valaki (pl. Isten) által. A determinizmus teljes meghatározottságot jelent valami (pl. a múlt) által.
Szerinted a szabad akaratnak mi a definíciója?”
Hmm... Szerintem a szabad akarat/választás lehetősége egy ember életében "kétszer, legfeljebb ha háromszor" fordul elő... Mégpedig akkor, amikor szívében! döntenie kell a 'teljes Igazság', vagyis Jézus Krisztus mellett vagy ellen. Minden 'előtte és utána' való 'szabad' döntése -szerintem- a külső! és belső adottságai!-nak a determinizmusa/meghatározottsága.
De hogy mit választ egy 'Pilátus'-i helyzetben - na az nagy kérdés, hogy a döntése predesztináció-ból 'ered', vagy 'abszolút' egyéni/emberi döntés... ;-) ... ;-(
Pl. az ismert helyzetben, mikor Poncius Pilátus kiállította Jézus Krisztust a nép elé, és azt mondta, hogy "semmilyen bűnt nem találok benne", de aztán mégis keresztre feszíttette, mert a zsidók megzsarolták, hogy ha nem teszi, akkor feljelentik a császárnál, hogy nem a császár barátja. Ez természetesen nem volt igaz, hűséges, jó 'hivatalnok' volt, könnyen tisztázhatta volna magát, de ő mégis megijedt, és a hamis/gonosz utat választotta, holott logikusan/értelmesen gondolkodva, szabadon kellett volna engednie Jézus Krisztust.
Miért tette ezt ? Életének korábbi (akár örökölt..) determinizmusa miatt, vagy ... ?!
" Valaki mondja meg, milyen az élet, Valaki mondja meg, mér' ilyen, ... Valaki mondja meg, mér' jó az ember, Valaki mondja meg, miér' nem, Valaki mondja meg, mér' lesz gonosszá, Valaki mondja meg, miért nem! "
;-)
/egyébként meg MemetikaTan-nak "nagyon nincs" igaza, mikor a 1783-ban azt írja, hogy: "Ilyen vallásfilozófiai hülyeséggel foglalkozni ez teljesen más téma alatt? Nagyon nem fizika." , mert ha őt pl. bezárná egy haragosa egy szobába, --mert 'összeszűrte a levet' a haragosa nejével...-- egy bombával! együtt, és onnan nem tud szabadulni, se hatástalanítani a bombát, de "harmadnapra" megjön a segítség és életben marad, feltéve, hogy a bomba gyújtószerkezete nem 'aktiválja' a bombát... Az meg úgy működik, hogy egy, 'egyhetes' felezési idejű, radioaktív elem egyetlen atomjának bomlására indul be a gyujtó-szerkezet... Nakérem: ha 'megéri' a harmadik napot MemetikaTan és életben marad, akkor az miért volt: predesztináció, vagy determinizmus miatt... ?!/ ;-)
A fenti kérdést nem én tettem fel, csak válaszoltam rá. (Az Új fizika rovatban, bármilyen kérdés felmerülhet, még a mémek tudományos meghatározása is) ;-)
A szabad akarat azt jelenti, hogy amennyiben van választási lehetőséged, akkor választhatsz a lehetőségekből. Ezzel nem sérted meg a kauzalitást, mert maga a választás is oknak számít, aminek következménye lesz.
Teljesen egyetértek azzal amit leírtál a predestináció és szabad akarat "össze-egyeztethetőségéről". A 'probléma' az, hogy a leírásod -attól, hogy igaz-, még 'gumiszöveg', mert nem írja le pontosan, hogy miként is egyeztethető össze a predestináció és szabad akarat, látszólag 'anakronisztikus' jelentései...! (olyan mint a petró'lámpa körül röpködő lepke: elég közel van a 'fényhez', de nagyon vigyáz, hogy 'meg ne égesse" magát... ! ;) ;-/
„Nem arról beszélsz, amiről én. Amit leírsz, azzal nem vitatkozom, de ez egy másik kérdés.”
Sejtettem, hogy 'nem jött át' neked a mondandóm lényege, sajnálom, hogy 'két malomban őrlünk'...
De ez a rövidke 'párbeszéd' arra jó a 'külső megfigyelőknek', hogy megfigyelhessék az 'alap motivációk' által befolyásolt/eltorzított értelmet/felfogó képességet/értelmezést... ;-/
„Ha egy ember okosságát akarod megmérni, akkor csak a tény érdekel, hogy most éppen milyen okos. Nem az a kérdés, hogy milyen külső körülmények által vált azzá. ... Ha elmész pl. KRESZ vizsgára, akkor senkit sem érdekel, hogy te hová születtél, és hol tanultál, hanem csak az érdekli a vizsgáztatót, hogy éppen akkor tudsz-e válaszolni a feltett kérdésekre.”
Így van. De pl. ha a 'külső adottságaid' olyanok, hogy nem volt lehetőséged megtanulni a KRESZ szabályait (mert pl. egy dél-amerikai dzsungelből 'jöttél') akkor hiába megvan a 'belső adottságod' (értelem), akkor már igenis számít, hogy "hová születtél, és hol tanultál", mert ez igenis a te adottságod ! És szerinted egy ilyen született 'külső adottság', mennyi eséllyel/százalékban 'haladható meg', milyen eséllyel 'emelkedhet fölül' az egyén, az ilyen születési/neveltetési 'külső adottság'-ain...?! (ugyanez 'magasabb' szinten: természet-tudományos, a világ megismerése/'megfejtése' terén... ;) ;-/
A relatív szó valóban többféleképpen értelmezhető. Van is ebből sok félreértés.
De relativitáselmélet csak kettő van, a speciális relativitáselmélet és az általános relativitáselmélet.
Furcsa módon mindkettőt Einstein alkotta. De mindkettő hibás és áltudományos.
És több ponton ellentmondanak egymásnak is. Például, a speciális relativitáselméletben a fénysebesség állanadó, az általános relativitáselméletben már változó.
Ha egy ember okosságát akarod megmérni, akkor csak a tény érdekel, hogy most éppen milyen okos.
Nem az a kérdés, hogy milyen külső körülmények által vált azzá.
Ez is lehet fontos, de ez már egy másik kérdés.
Ha elmész pl. KRESZ vizsgára, akkor senkit sem érdekel, hogy te hová születtél, és hol tanultál, hanem csak az érdekli a vizsgáztatót, hogy éppen akkor tudsz-e válaszolni a feltett kérdésekre.
Ha egy ember okosságát akarod megmérni, akkor csak a tény érdekel, hogy most éppen milyen okos.
Nem az a kérdés, hogy milyen külső körülmények által vált azzá.
Ez is lehet fontos, de ez már egy másik kérdés.
Ha elmély pl. KRESZ vizsgára, akkor senkit sem érdekel, hogy te hová születtél, és hol tanultál, hanem csak az érdekli a vizsgáztatót, hogy akkor tudsz-e válaszolni a feltett kérdésekre.
„Az, hogy ki hová születik, az valóban meghatározza, hogy mennyi ismerethez juthat az illető. De ez egy külső körülmény, nem az adott személy adottsága. Az ő adottsága az, hogy a körülményektől és a saját kíváncsiságától függően mennyi lesz összességében az ismerete, vagyis a lexikális tudása.”
A harmadik mondatod 'üti' a másodikat... - szerintem. ;-)
„külső körülmény, nem az adott személy adottsága.” vs. „Az ő adottsága az, hogy a körülményektől .. függően mennyi lesz összességében az ismerete..”
Ha valaki nem tud 'kitörni' az adott! körülményeiből, akkor az szerintem joggal tekinthető 'adottságnak'... (az ember választásait, a külső- és belső adottságok/lehetőségek határozzák meg... egyébként meg -'végülis'!-: " Csak belső korlátok vannak ! " - Antoine de Saint-Exupéry)... ;-)
„A másik, az intelligencia fejleszthető, vagyis nem pusztán vele született adottság. A kreativitás már inkább, de szerintem valamennyire ez is fejleszthető.”
Az intelligencia csak látszólag "fejleszthető": ugyanis az általános intelligencia tesztek sok ismereti/általános műveltségi részt is tartalmaznak.
Ha valaki ezekből többet tanul meg, akkor ezek után
látszólag nő az IQ-ja a 'klinikai' intelligencia teszteken. De valójában a szó szerinti intelligenciája (intelligencia = belátás),
tehát a logikai képességei nem nőnek az ismeretei,
általános műveltségének növekedésével... ;-/
A "kreativitás" meg pláne nem "fejleszthető": valaki vagy 'olyan', vagy nem. (próbáld ki/vizsgáld meg -okosan!- az ismerőseiden... ;) ;-/
Az, hogy ki hová születik, az valóban meghatározza, hogy mennyi ismerethez juthat az illető. De ez egy külső körülmény, nem az adott személy adottsága. Az ő adottsága az, hogy a körülményektől és a saját kíváncsiságától függően mennyi lesz összességében az ismerete, vagyis a lexikális tudása. Mindegy hogyan szerezte.
A másik, az intelligencia fejleszthető, vagyis nem pusztán vele született adottság.
A kreativitás már inkább, de szerintem valamennyire ez is fejleszthető.
„Ha ez a három tulajdonság nem az adott személytől függ, akkor szerinted mitől?”
(lexikális tudás, intelligencia, kreativitás)
Gondolj bele!: ha valaki ugyanolyan 'hajlammal/érdeklődési körrel' születik, de nem 'ugyanoda' ahova Te (hanem pl. egy dél-amerikai favellába, egy afrikai, száhel-övezeti kis faluba, vagy egy indiai városszéli bádog-eresz alá, stb.) akkor mennyi esélye van 'összeszedni' ugyanazt a tudást mint neked..?! (pedig az 'indíttatás'/érdeklődés ugyanaz...)
Vagy ha pl. 'ugyanoda' születik ahova Te, de... háát... finoman fogalmazva is... 'nem a leg-élesebb -kés-a fiókban'... (azaz nem tudja felfogni az alapvető természet-tudományos összefüggéseket sem... találkoztam ilyennel... nem egyszer... még ma sem akaródzik elhinni, hogy van ilyen... de többször 'vissza-ellenőrizve' - van.) Tehát egy ilyen ember hogy tudja 'fejleszteni' az "intelligenciáját", hogy 'feljebb' léphessen..?! Nem.
Az intelligenciát ("belátó-képesség") nem lehet 'fejleszteni': az annyi van, amennyi...
A "kreativitás"-ról 'meg már ne is beszéljünk'...! Ha azt lehetne -'emberi erővel' fejleszteni, akkor pl. nem lennének találmányok sem... (hisz' az ugyanazon a területen dolgozó szakemberek, ugyanazon új ismeret 'megjelenésekor', azonnal, ugyanarra az új felismerésre jutnának... de nem!: van akinek adatik, és van akinek (a többségnek) nem adatik... meg az originális új dolgok 'meglátása'... pedig az 'alap' /a tudás-mennyiség!/ ugyanaz... ;) ;-)
Szóval a kérdésedre, hogy: "szerinted mitől függ ? ", azt válaszolhatom, hogy nem "mitől", hanem ki-től! --- Isten-től. ;-)
„ Három tulajdonsággal szokták jellemezni, hogy valaki mennyire okos. - mennyi ismerettel rendelkezik (lexikális tudás) - mennyire tudja használni az ismereteit (intelligencia) - meg van-e benne az újat-alkotás képessége (kreativitás) ”
Szerintem a három közül az utóbbi kettő nem csak! 'személyfüggő'... (sőt, ha jól! megnézzük, már az első sem...) Így aztán mindenki csak annyira "okos", amennyire megadatott neki... ;-)
