"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Szervusz te rokonszenves nick, köszönöm a véleményed.
Annál is inkább igazad van, mert én nem a férfimagányt (MGTOW) szeretném reklámozni, illetve nem a nőhatalom-pártiakkal szkanderozni hogy "deigenishogy nekem sokkal inkább igazam van".
Inkább megírom ami a változásokról időnként eszembe jut, aztán remélem érveket juttatok az olvasók eszébe és nem érzelmeket.
Ma például Steinbecktől olvastam az "Érik a gyümölcs" című könyvet, és bámulatos volt benne felfedezni hogy milyen forradalmi helyzet volt a földjeikről elvándorló oklahomai farmerek világában a nők akaratának a határozott kifejeződése.
A nemrég útnak indult család mellé csapódik egy másik autó, összetartozni érzik már magukat amikor a másik autó hajtókarcsapágya eltörik. Félreállnak haditanácsot tartani, ahol kitalálják hogy a jó autó menjen tovább, a hibással maradjon a két szereléshez értő és amikor összetákolják akkor valahol a 66-os úton utolérik majd az elöl döcögőt. Tetszik is mindenkinek, de az anya egyszercsak előveszi az emelő kurbliját a ponyva alól és azt mondja hogy NEM.
És a döntéshozók csak néznek hogy ez nem az asszonyok dolga, de az anya azt mondja hogy most hogy utaznak kifejezettem az egységben van az erejük.. egyáltalán a túlélés lehetősége. És ezért megtiltja hogy akármilyen észérvek miatt is kettéváljon a család. És nem bólintanak rá egyből, de belátják hogy a család egysége az első.
Most hogy sokkal szebb és sokkal jobb világot élünk mint a tízes évek Amerikája volt - most már a különálló.. a szétszóródott családot tartja az anya a jobbnak.
Megpróbálok még pár dolgot mielőtt lemondanék az érdeklődő olvasókról.. :-)
Szia liebElla, a téma elég sokunkat érint ahhoz hogy csendben kimúljon a topik - az a kérdés hogy ha düh és rombolásvágy érkezik, azzal tudok-e mit kezdeni.
Itt nagyjából 0 esélyed van a forgalomra, úgyhogy javasolnám a téma megvitatására a feminsta topicot, a rinya topicot vagy a mennyire számít -ot, ahol legalább sanszos, hogy észreveszik a bejegyzésedet. :P
Fogalommeghatározással kéne kezdeni : mi a hatalom, mi az erő, mi a felelősség.
A hatalom az választási szabadság a választható dolgok felett. Az erő a fizikatudomány erőfogalmán kívül az érdekérvényesítés képessége. A felelősség pedig több mint az hogy "helytállási kötelezettség".. aki felelős, az a bűnös ha valami nem ment rendben. Neki kell felelni az őt felelősséggel felruházó hatalom számonkérő kérdésére.
Amikor egyszercsak bejelentette a feleségem hogy ő el akar válni tőlem, akkor még a fenti fogalmak egyikével sem voltam tisztában. Élni persze ezek alapján éltem és tettem a dolgomat, de a családi életről szóló fogalmaimat a neveltetésem és a való életem közötti különbözőség kétértelműekké tette. Ifjan hiába voltam udvarias a nőkkel és segítőkész. Oké, amikor megismertem a leendő feleségem akkor én voltam a világ legszerencsésebb embere, és még sokáig.. a házasságkötésem után még hét évig nagyon jól éreztem magamat a bőrömben. És egyszercsak.. a '99-es napfogyatkozás idején az én addígi szép világomnak vége lett. Aztán ugyan újraindult, de ugyanolyan kettősség közepette. A saját fogalmaim szerint hűséges voltam, a feleségem fogalmai szerint nem. A saját képességeimhez mérten figyelmes voltam, a felségem képességeihez képest nem voltam az. Nekem elég volt amit feleségként képes volt adni a feleségem, neki nem volt elég amit én voltam képes adni. És nem megbeszéltük a fogalmaink különbözőségét.. nem megegyeztünk hogy nem vagyunk egymáshoz valók - hanem ő döntött és véghez is vitte. (hatalom ugye.. a döntés szabadsága a lehetőségek között) Nagy gödör volt ez nekem. Nem volt mibe kapaszkodnom.. nem volt kibe kapaszkodnom. Volt, de mégse.. (nem a szexuális lehetőségeim szűntek meg azzal hogy elváltak tőlem) Aztán találkoztam a Férfihang nevű oldallal. ..és be kellett lássam hogy nálam sokkal okosabbak is megjárták már a párkapcsolat háborúit, és elgondolkoztak hogy hogyan tovább.
Azt is be kellett lássam hogy nemcsak a nőkkel nem egyeznek a gondolataim-fogalmaim, hanem a férfiakkal is vannak megvitatni való fogalmak. És ezt a vitát nem izomerő és nem hangerő dönti el.. de mi is az az erő (?) ha már ott vagyunk hogy egyeztessünk. A mostani fogalmaim szerint erős az, aki érvényesíteni tudja az érdekeit. Mindegy milyen képességével. És a felelősség.. talán ez a legnehezebb a három fogalom közül, mert túl sok csomagolást hazudtak köré. Azt már tudom hogy a belátás sem azonnal történik, és azt is tudom hogy goromba módszerekkel tudják védeni a saját fogalmaikat akiknek ehhez komoly érdekük fűződik.
Nem harcolni jöttem. Nem is tudok mindenkit megmenteni aki még csak befelé menetel a csatamezőre. De aki a romok alól próbál kiszabadulni, annak van segítség. Tényeket és tapasztalatokat szeretnék megosztani velük. Tudom hogy sok indulat van a harcolók lelkében, és hogy még több indulat munkál a harcot szítók lelkében - lehet hogy belebuktatnak ebbe a topikba.
Aki tapasztalatokat keresni jött, az viszont nézzen vissza a nicknevem múltjába.
