Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Szia, elnézést, hogy csak így beleszólok, mert tényleg nem vagyok érdekelt a témában a saját jogomon, nekem van gyerekem kettő, és az egyik lányomnak is van gyereke... a másik lányom viszont szingli... 32 éves, alkalmi kapcsolatai vannak, ellenben van 2 diplomája, jó keresete, autója, lakása... és ő is volt osztálytalálkozón.
Szóval én tökéleetsen megértem mit is akartál írni, és igazad is van, önmagában az, hogy valakit - elnézést a profán megfogalmazásért - felcsináltak, megfogant, kihordta és megszülte nem tiszteletreméltó dolog, a tiszteletreméltóság ott kezdődik, hogy azt a kinyomott gyereket negpróbáljuk tisztessges felnőtté nevelni, a neki szükséges tárgyi és szellemi feltételeket, érzelmi szükségességet megadni - és akinek ez nem vomzó az akkortisztességes, ha azt mondja, kösz, de nekem erre nincsen energiám,.
Én csak arra akartam rávilágítani, hogy attól, mert még nem akar most, az nem baj, csak nehogy későn kapjon észbe, hogy már nem is lehet, amikor pedig kész lesz rá és nagyon akarná. Érthető voltam?
Te nem vagy tipikusan ideillő, a nagy többség aki ideírt és nem volt még neki, nem is akart még jó ideig, vagy egyáltalán.
Biztosan sikerülni fog, drukkolok nektek, csak pozitívan, ne görcsöljetek, mert az nem segít. Minden jót, remélem 1 év mülva már valami babás topicba fogsz irogatni. :-)
Én pár nap múlva leszek csak 30 éves, de nem hiszem, hogy ez a lényeg. Nekem azért nincs még gyerekem, mert természetes úton nem lehet a férjemmel. Éppen most járunk meddőségi kezelésre és küzdünk a babáért.
Mindenki a környezetünkben már sugdolózik, hogy mi van, ezek soha nem akarnak gyereket? És van aki rá is kérdez, én meg azt sem tudom hova süllyedjek, hogy ne kiabáljam oda a tényeket. De visszafogom magam és mosolygok, hogy majd idővel szeretnénk, csak nem most. Ezek után persze támogatást sem várhatunk szinte senkitől. Mindenki azt hiszi, hogy ez olyan természetes. Házasság, lakás, gyerek. De mi van ha nem lehet? Ez persze eszükbe sem jut. Én kb. 25 évesen értem be, hogy anya szeretnék lenni, öt éve küzdünk. Fiatal anyuka szerettem volna lenni, dehát ebből már nem lesz semmi. 35 fölött pedig rohamosan lecsökken az esély, ketyeg a biológiai óra. Nem baj, ha valaki később érik meg a feladatra, vagy akkor találja meg a párját, akivel így döntenek!
Csak mindenki tudjon róla, hogy tegyen egészségileg és lelkileg meg mindent, hogy lehessen neki később is, mégha most nem is akar. És vegye mindenki tudomásul, nem feltétlenül azért nincs, mert valaki nem akar, hanem mert lehet, hogy nem jött eddig még össze, vagy nem is lehet soha.
Mondjuk a cím valóban a lelki gyermekvállalási - nemvállalási problémáról ír, de a nyitóhozzászólásba belefér az is, hogy "mert anyagilag nem engedhetem meg magamnak".
A családtámogatást nem a magam szemszögéből nézem, próbálok a sajnálatos népességfogyásra orvosságot találni (hogy legyen aki az én korosztályom nyugdíját megtermeli :-( .)
Mint írtam, szerintem az apa kutya kötelessége eltartani a családját, az állam max a terheket könnyítheti. Ami az én szempontomból ideális lenne az a családi adózás.
A dolgot tovább árnyalhatja, ha a leendő nagyszülők tudnának az unokák születésének útját egyengetni. Gondolok arra a nem szűk rétegre, akik frissdiplomával huszonévesen munkahely reménye nélkül laknak szüleik nyakán. Egy ilyen fiatal nőnek alternatíva lehetne a GYES, ha nem 180 ledolgozott nap után kaphatna csak ilyet. A három év után pedig esetleges továbbképzések birtokában ismét megpróbálhat munkát keresni.
Szerinted az állam szempontjából gazdaságos az, hogy 8-10 gyerek után fizet családipótlékot, gyereknevelési támogatást... a szülők pedig munkanélküliek.
(a 4.-től a gyerekek csak azért születhettek meg, mert
a, a szülők unatkoztak tévézés helyett
b, a családi és egyéb pótlékból meg lehet valamilyen szinten élni.)
Az viszont aki normális munka mellett, adózva, 2-3 gyerekes családot szeretne, egyszerűen kicsúszik a biológiai intervallumból, mire összehozza a szükséges infrastruktúrát a gyerekhez.
Szia, Mondjuk ebben a topicban a csaladtamogatas nem nagyon szokott tema lenni, leven a lenni vagy nemlenni kerdeskorben mozognak a hozzaszolasok. :-)
Tiszteletben tartom, amit gondolsz a csaladtamogatasrol, de lenne nehany megjegyzesem: 1. A csaladtamogatas rendszeret valoszinuleg nem lehetne ugy megcsinalni, hogy mindenki teljes szuksegleteit, egyeni elkepzeleseit teljesitse. Ami Nalatok az udvozito lenne, az nem biztos, hogy masutt is. 2. Tobb penz biztos minden csaladi kolsegvetesben elkelne, de mondjuk ha ures a nagy buksza, akkor csak almodni lehet errol. 3. A csaladtamogatas neveben is benne van: tamogatas, nem eltartas. Ezert irrealis azt elvarni az allamtol, hogy az egyenek altal letrehozott csemeteket eltartsa.Ez a kedves szulok felelossege, nem az allame. (ugye ez hogy lenne fair a sok gyerektelennel szemben, aki csak fizeti az adokat es aranytalan mertekben lenne kizarva masfajta tamogatasokbol, ha csak a gyereknevelest prioritizalna az allam?!- no ez mar ontopic, szerintem) 4. es szerintem a legfontosabb: semmilyen csalad ne azert vallaljon gyereket, mert azt az allam tamogatja, hanem mert gyereket akar. Az meg aldozatokkal jar, ne huzzuk mar a fiatalok elott a hamis mezesmadzagot, hogy ez konnyu menet, mert csak csalodas lesz a vege. (Nezd meg az europai orszagokban, hogy NEM a tamogatas merteke szabja meg egy nemzet nepesseggyarapodasi ratait. Ld a jo szocialis haloju Nemetrorszag 1.6, mig Nagy-Britannia 1.9). Persze, a tarsadalom, legyen szolidaris ezzel a szep cellal, mint utodneveles, de azert helyettunk nem kell, hogy atvallalja a terheket
Most estem be ide először, a topik elejét és végét olvastam csak el, de lenne némi hozzáfűznivalóm kissé más meglátásban.
Magamról annyit, hogy én sem kapkodtam el, először egzisztencia, utána gyerekek (31 és 38 éves koromban).
Gyakorló apaként a legnagyobb problémát a családtámogatásban látom. Egy apának kutya kötelessége olyan anyagi hátteret biztosítania a családnak, hogy az anya ha csak a gyerekekkel foglalkozik, akkor is meg tudjanak élni.
Az állambácsi pedig jobb családtámogatást is kitalálhatna, mert a jelenlegi nem éri el célját.
Én az első gyermek megszületését támogatnám ugy 30eHUF/hó mértékig mert így a fiatal pályakezdő apuka válláról sikerül egy kis terhet levenni, nagyobb "kedvvel" fognának bele e fiatalok a családalapításba. Valamint ez első gyerek a legdrágább!!!
A másodikra már ottmarad a bútor, babakocsi, járóka, ruhák tapasztalat...
A második-harmadik gyermek még ezenfelül mondjuk 15 ill 10 eHUF/hó támogatást kaphatna, hisz a szülők már gyakorlottabbak, apuka jobban keres, kevesebb a járulékos kiadás, a meglévő "infrastruktúra" miatt.
Negyedik gyerektől nár max valami jelképes családi pótlék járjon, mert aki ennyit vállal, ne a családi pótlékból akarjon megélni, hanem ha jó anyagi körülmények között él tudatosan vállalja fel génjei tágabb terjeszkedésének lehetőségét.
Bocsássanak meg azok a nagycsaládosok, akik nem a családi pótlékért akarnak sok gyereket, de a magyar népességfogyást nem ők tudják megoldani, hanem azok a tömegek, melyek rendes támogatás hiányában az első gyerekig sem jutnak el termékeny koruk alatt.
Találkoztam én is ilyen okos óvónénivel... Egy hónapja üldögélt a kisfiam magányosan, ujjacskáit tördelve amikor először bementem megkérdezni, hogy mi van vele. (Az anyukájához helyezte a bíróság a kicsit. Az anyuka pedig az öt és fél éves csemetét a kis-közép csoportba íratta a 3 azaz három évesek közé..)
Okos óvónéni sajnálkozva mondta, hogy "ez van".. Tudja, hogy szellemileg visszamaradott a kicsi, és így nem tud vele mit kezdeni.. Egy hónap után!!!
Az óvónéni igencsak nagy szemeket meresztett amikor visszakérdeztem, hogy az írni, olvasni számolni tudó csemetémről beszél? Arról a kisfiamról, aki önállóan olvas meséket?? Épít, szerel, programokat installál a gépére évek óta?
Szegény óvónéni se köpni se nyelni nem tudott.. Annyira megdöbbentettem,
hogy egyszerűen nem hitt nekem.
Másnap reggel bevittem a kicsim játékaiból, írásaiból... Óvónéni pedig nap közben tesztelte a kisfiam.. illetve az állításaimat. Még aznap este amikor bementem megkérdezni: Na milyen volt a ("teszt") a kisfiam?
Az óvónéni nem győzőtt szabadkozni, hogy miért nem esett le neki, hogy túl
kicsikkel zárták össze, persze, hogy nmagába zárkózott..
Aztán lelkesen elmesélte, hogy mesekönyvből olvasott a kicsiknek a kisfiam,
gyurmából különféle dínó szobrokat készített és elmesélte, hogy melyik dínó
milyen. Melyik húsevő, hogyan vadászik, melyikek a növényevők..
Innentől rendszeresen bementem.. Az óvónéni egy hét múlva már örömmel újságolta, hogy kénytelen volt a sarokba állítani, mert már annyira felszabadult, hogy a kicsik őt figyelték a foglalkozás helyett is..ő pedig bohóckodott nekik...
Szóval amikor a kisfiam ovis viselkedése sínre került, akkor már az óvónéni is
erdekes...talan mert az en ket nagy gyerekemet egyedul neveltem es most a kicsit vegre "rendes" csaladban,annyira rakaptam az izere,hogy igy 41 evesen meg siman szulnek gyorsan egyet,ha anyagilag megtehetnenk.Hiaba van 3 gyerekem,valahogy en most ertem be...MOst mar nem panikolok,ha tortenik valami,nem idegesit,ha nyafog,az sem,hogy nem tudok elmenni valahova,megfogom es viszem,es elvezzuk mindnyajan.
Talan mert az utolso terhessegem,szulesem volt olyan,amit mindenkinek kivannek egyutt a gyerek apjaval es a lelkem melyen meg szeretnem atelni megegyszer.de mar nem fogom,az eszemmel azert tudom.
Mindenki maga tudja, mikor jön el az ideje, hogy gyermeke legyen. Van aki egyáltalán nem akar, s ez is magánügy. Azt tudom, hogy most, 42 évesen nem szeretnék egy kisgyereket a nyakamba, mert már nem lenne annyi türelmem hozzá, mint fiatalon volt. Lassan eljön az az idő, amikor majd az unokáim kedvébe szeretnék járni, az egészséges mértéken belül. Szívesen fogom egy-egy hétvégére elvállalni, ha a szülei szórakozni vágynak, de az én álláspontom az, hogy a gyerneket mindenki magának vállalja és nem másnak. Ha valaki gyermeket szül, az előbb gondolja át a lehetőségeit, hiszen meggondolatlanul nem szabad a világrahozni. S még valami! A gyermeknek anya és apa egyformán kell, nem hiszem, hogy jó csonkacsaládban ill. szingli anyuka mellett felnőni. Ez az én véleményem, de én könnyen vagyok, mert már felneveltem:) Mindenkinek, aki most alapít családot kívánom, hogy olyan tisztességes felnőtté nevelje, mint nekünk sikerült:)
Szomorú történet is van sajnos erre: -sok-sok évvel ezelőtt az ovodában az egyik kislányt megkérdezte az ovónéni, hogy miért mindíg a nagymamája viszi őt az oviba, az anyukája biztos sokat dolgozik. A gyerek nem válaszolt, csak megszeppenve állt az ajtóban. Számomra is csak fél év múlva vált világossá, hogy a negyvenes hölgy az anyukája, nem a nagyi.... Időnként a felnőttek is tudnak gonoszak lenni:(, bár lehet, hogy nem is szándékosan.
lehet,hogy igazad van.Nekem most a kicsinel pl /37 evesen szultem/ ezerszer tobb turelmem van,mint a nagyoknal volt.....Hoy ez miert van,nem tudom,de o nem tud ugy kihozni a sodrombol pl egy hisztivel,mint annakidejen a novere.Pedig probalkozik ezerrel:))
Én nem azért nem szültem 20 évesen,mert tanultam és most van pár diplomám,nincs egy se!Nem csináltam semmi extrát,nem voltam /vagyok /egy bulizós fajta,és már 20 évesen megvolt egy induló hátterem,egy saját berendezett lakás!Szóval eddig azért nem szültem,mert nem éreztem,hogy anya akarok lenni!Ez mostmár kezd megváltozni szépen lassan,de még mindíg nem akarok!
Ha 20 évesen szültem volna akkor 40 éves koromra már lenne egy felnőtt gyerekem,így kb.ugyanennyiidősen indíthatom el majd a suliba!De én ezt egyáltalán nem bánom!Azt vettem észre magamon,hogy az elmúlt évekhez képes sokkal nyugodtabb,kiegyensújozottabb vagyok.Megfigyeltem családokat,hogy miként nevelik a gyermeküket és,hogy mi ezeknek a következményük és mostmár tudom,hogy,hogy nem szabad!
20 évesen nem láttam volna ezeket a hibákat és szerintem ugyanezeket elkövettem volna!
Szóval összességébe/csak a magam nevébe mondom/biztos van hátránya is a későn szülésnek,de úgy érzem,hogy nálam inkább több az előnye!
andi,en 21 eves voltam,mikor az elso gyerekem szuletett.Lehet,hogy tole mar tudok elni,de az mar nem ugyanaz,mint amit megtehettem volna 21 evesen,ha o nincs.
Lehet,hogy semmi kulonoset nem csinaltam volna,de igy mar sosem tudom meg.
Ettol fuggetlenul nem bantam meg es mire az egyiktol tudtam volna elni,azonnal gondoskodtam utanpotlasrol:)
Igy alakult,van 8 es 9 ev a harom gyerekem kozott.Tehat az elso es az utolso kozott 17.
Mindig csak egy volt aktualisan kicsit,igy azert konnyebb volt.
lehet,hogy diplomam nincs,de azert a gyerekek mellett elvegeztem az osszes szakmai tanfolyamot,tovabbkepzest,es igazan eleg jol kereso szakmam van,amihez szerenytelenseg nelkul allithatom,eleg jol ertek is.Es meg is fizetik,raaadsul szeretem is nagyon. Tehat ebben nem gatoltak a gyerekek
A fiam aszmás volt, fel kellet adnunk a pesti lakásunk, munkánk, életünk, elköltöztünk vidékre, hogy a tavi levegőn meggyógyulhasson. Nem volt munkám sokáig, a férjem zsaru volt, sosem volt otthon, de nem azért mert nem szeretett volna velünk lenni:( Lassan találtam munkát, kerestem 1600 Ft-ot havonta, abban az időben a családiház gázszámlája volt kéthavonta 20000 Ft. Szóval a férjem hajtott, mint az állat, a 24 órás szolgálatai után a kőműves mellet húzta az igát. Ahogy nőtt a gyerek, úgy tudtam elhejezkedni egy kocsmába...hát mit mondjak, nem volt életem álma, majdnem megdöglöttem egész nap a füsttől, de ki kellett bírnom 4 nap 16 óra nyitvatartás, aztán a kollégáé volt a következő négy nap. Így legalább néhány napot tudtam a gyerekkel is lenni és a férjenmmel is találkoztam időnként:( Vicces, de volt, amikor végképp nem tudtuk összehangolni, hogy ki legyen délután 4 után a kisgyerekkel és az egyik törzsvendég vigyázott rá nálunk. Rendes pali volt, amikor bébiszitter volt, akkor aznap nem piázott /ezt csak azok kedvéért írom le, akik most felhördültek, hogy hogy lehet egy vendégre bízni a gyereket:)/ Sok olyan dolgot tanult ettől az embertől is, amit a nagybetűs életben alkalmazni tud...pl. emberséget, egyszerű szolgálatkészséget, önzetlen szeretetet. Mivel minden rokonunk 70 kilóméternél távolabb volt és minden nagyszülő aktívan dolgozott, így csak magunkra számíthatunk, na meg a jóindulatú törzsvendégemre:) Túl azon, hogy a falu nem fogadta be a BEVÁNDORLÓ pestieket, meg kellett a munkanélküliséggel is nap-mint nap küzdenem, küzdenünk, hiszen pesten még nem volt érezhető, de vidéken már semmi munka nem volt. Volt a faluban két élelmiszer bolt, és egy gazdabolt, teljesen telített létszámmal,-sógor-komarokon ott dolgozott, volt két kocsma, aztán kész. Aztán ahogy nőtt a gyerek elkezdtem meló mellett ismét tanulni,hiszen utoljára gyes alatt voltam iskolás, már hiányzott, hogy tágíthassam az ismereteimet:) Nem volt könnyű, kisgyerek, heti 64 óra a kocsmába, heti két nap a suliba, de zet is megoldottam. Volt, hogy gyerekestől ültem az iskolapadban:) Szórakozási lehetőség tőlünk kb. 22 km,-re volt, az egy vidéki színház volt, de mivel nem volt autónk, így majdnem lehetetlen volt megoldani, hogy egy estét eltöltsünk ott, mert haza már nem volt mivel jönni:( A nyarak szépek voltak, ha éppen nem dolgoztunk, akkor kiugrottunk a szabadstrandra egyet fürödni, mert őszintén megmondom, hogy strandbelépőre nem tellett volna:(
14 évet éltünk vidéken és minden percét áldom még akkor is, ha mi felnőttek végigszenvedtük a gazdasági nehézségek miatt, mert a fiam meggyógyult, kinőtte a betegségét, most egészséges, 190 cm magas 80 kg-os csinos fiatalember és remélem, hogy unokákkal is megajándékoz egyszer, amikor majd Ő úgyérzi, hogy itt az ideje:)
Nalunk meg tegnap a harombol egy hazajött 12kor (a kicsi... sulibuli volt), a nagy korabban, de csak azért, hogy bejelentse, nem alszik otthon, a középsö meg egykor (allitolag, én mar aludtam), és bejelentette, hogy harman még nalunk alszanak, de elöbb elmennek sétalni:)))
Remélem. Tegnap egyet fordultam, és a kicsi a müvházból már kint volt az út szélén, ott szemezett egy elötte álló autóval. Biztosan vigyázott valaki rá fentröl. Lehet, hogy kéne egy póráz, mint a kutyasétáltatós, bár elég morbid ötlet, de önagysága nagyon gyors és szempillantás alatt brhonnan eltünik, engem meg a frász kerülget.
